Nekem igazából nincs kedvem. Sem energiám, de még élni akarásom sem. A depresszió ma nagyon ki akart ütni az életből, de nem hagytam magam leteperni, kötelességem van. A szent cél miatt, hogy meg kell védenem a bátyámat és egy élhető életet kell neki biztosítanom, akkor is ki tud rángatni az ágyból, ha semmi más nem. Pedig néha még így is napokra ott ragadok és olyankor még enni sem eszek. Borzalmas és szomorú, de valahogyan kell lennie és más megoldást még nem találtam. Valahogyan csak lesz, legalábbis remélem, mert érzem, hogy ezt nagyon sokáig már nem tudom csinálni és Shironak sem lesz jobb, ha így maradnak a dolgok. Valaminek történnie kell.
De addig is, ma este is el kell magamat veretnem valahol, és úgy döntöttem, nem akarok senkit provokálni és szívességért sem akarok kuncsorogni valamelyik farkas falkánál. Egy ismerősömhöz tartok, akit ezekben az esetekben szoktam felkeresni, hogy segítsen nekem egy kicsit. Leginkább verjen laposra, mert tudom, hogy képes rá, a forrásaim elárulták, hogy nem is kispályás a ketrecharcban, nem csak egy-kétszer láttam fogadásos versenyeken. Amiken nem mellesleg magam is megfordultam elégszer. Épp az ideje megint egy látogatást tenni nála, ha már emiatt elmásztam egészen Staten Islandig.
Becsekkolok a pultnál, majd megyek is átöltözni. Tudom, hogy szinte minden idejét itt tölti Zyra, ezért biztos vagyok benne, hogy megtalálom itt, de legalább tudnak majd biztos róla valamit mondani. Lendületesen bevágódom a terembe és elkezdem keresni a nőt. Meg is találom, szerencsére egyedül.
-Szia, remélem emlékszel rám, Nara vagyok. Nincs kedved egy kicsit a földbe döngölni? -szólítom meg a szokásos magabiztos, semmit mondó, provokatív mosolyommal. Biztosan látott már versenyeken és itt is voltam már, szóval csak nem kell magyarázkodnom, miért vagyok itt és mit is akarok tőle.

Nem tudom milyen nap van, meg ilyen hasonló baromságok és ma még az órámat sem kell figyelemmel kísérnem, mert mára nincsen fotózás beütemezve, szóval akár ájulásig ütlegelhetem a boxzsákomat. Én ezt hívom egy tökéletes napnak, más nem is kell a boldogságomhoz. Bár az merőben egy érdekes kérdés, hogy boldog vagyok-e. Talán jobb is lenne nem firtatni, hiszen nem nagyon tudnám körülírni, milyen maga a boldogság, mint érzés. Talán az lehet hozzá a legközelebb, mikor megnyertem az országos bajnokságot. Igaz az érzés inkább hasonlított elégedettségre, de fene tudja, lehet ez árnyaltabb dolog, mint hogy gondolnám. Igaz ugyan, hogy Darryn ma nincs velem, csak reggel kidobott a teremnél, aztán ment a dolgára, de én remekül eledzegetek magamban is, ahogy eddig. Biccentek a jelenlévőknek, páran óvatosan odébb lépnek előlem, nem is értem miért. Van egy sanda gyanúm, hogy ez nem az MMA címemnek szól, hanem annak, hogy Darryn mutatkozik velem állandóan, akinek köze van ehhez a helyhez. Mondjuk ő is egy fura fazon, de már lemeccseltem vele, hogy nem érdekelnek az életkörülményei, sem semmije, amíg normálisan vezeti az edzéstervem. Mondjuk néha azért jól esik csak így magamban ütlegelni a tereptárgyakat, ezt is már pár órája csinálom, mikor a zen állapotomból egy hang zökkent ki. Még egyszer odasózok a zsáknak a jobbommal, majd balommal megfogom a visszarúgó cuccost.
- Hm?  – Fordulok a hang felé, s némiképp gondolkozva meredek a lányra, akit a szavai alapján ismernem kéne, bár a neve ismerősen cseng, nem tudok hozzákötni semmiféle eseményt. Bár a szavai alapján legalább egyszer már biztos elvertem, noha meg kell mondjam, nem szoktam megjegyezni az ellenfeleim arcát, csak a gyengepontokra fókuszálok olyankor, nem a mimikájukra. Szusszanok egyet és egy laza mozdulattal a csuklópántomba törlöm a homlokomról gyöngyöző izzadtságot. Laza félmosoly, némi pihegés, mert nem simogattam ám azt a nyüves zsákot.
- Perszeh. - Szuszogom, és meghúzom a kezeimen a szorítókötéseket, mialatt a ring felé sétálok. Megütöm kétszer az egyik oszlopot, mire a bent tartózkodók abbahagyják a bohóckodást és kimásznak a kötelek alatt. Nem érzem szükségét, hogy beszélgessünk, nem is azért jött oda hozzám, hogy bájcsevegjünk. Verekedéstől meg még sosem hátráltam el, nem is fogom elkezdeni. Beszökkenek a kötelek másik oldalára s néhány nyújtás után a lányra pillantok.
- Bemelegítés megvolt, kezdhetjük? –

Remélem tetszik *-* | Ruha | Zombie |