Erre fecséreljem a drága időmet? De rendben, csak mert olyan szépen kérted. Szeretem a rendet, szóval menjünk fentről lefelé, jó? Kezdjük a hajammal. Általában kiengedve hordom rövid hullámos frizurámat, de komoly üzlet esetén csinos kis kontyba fogom a tarkómon. Így könnyebb vele bánni, főleg egy ilyen lökött falkával, ahol nem ritkaság, hogy ismeretlen eredetű ragadós matéria kerül az ember fejére. Nagy ritkán azonban megnövesztem, de akkor is hamar visszatérek a rövidhez.
A szemem zöld, szürke és kék között változik, szintén a világítástól függően. Minden érzelmemet kiolvashatod belőle, egyik pillanatban még villámokat szór, a másikban pedig már kedvesen mosolyog rád. Ha akarom, el is tudom takarni a pillantásomban ülő lelkiállapotomat, kell is az üzleteléshez. Abban az esetben meg nem mondod, éppen mire gondolok.
Alkatomra te azt mondanád, törékeny és kicsi, én azt mondom, nőiesség mögé rejtett erő és kompakt méret. Jobban hangzik, na. Tényleg nem vagyok egy izompacsirta, mint a Bátyám és az Apám, de az én bőröm alatt is szépen edzett izomzat húzódik. Még halandó koromban én is meglehetősen sok fizikai munkát végeztem, aztán pedig csak karban kellett tartanom magam. Apám ebben segített is rendesen, ahogy megtanított megvédeni magam. Ezzel együtt is csábító az alakom, sokszor ki is használtam a múltban, néha még a jelenben is.
A ruházkodásom tükrözi a falkában betöltött szerepem. Egyszerre kell lennem nőnek, üzletembernek és egy falkányi idióta másodlagos irányítójának, szóval a ruháim nagyon széles skálán mozognak. Általában semleges színeket hordok a kényelmes és nyúzható fajtából, amiben még az utcára is ki tudok menni és elfogadható a külsőm. Csak akkor veszek fel szoknyát és magassarkút, ha komoly üzleti tárgyalásra megyek, egyébiránt kerülöm őket és nadrágot hordok lapostalpúval. Utóbbi kettő ahhoz kell, hogy a kölyköket is tudjam üldözni és az életemért is tudjak futni, ha kell. Szégyen a futás, de hasznos, főleg ilyen termettel.
Ha hordok is ékszereket vagy sminket, abból inkább kevesebbet, csak a baj van vele. Akkor is férfi ékszereket, amiket a falka különböző tagjaitól örököltem. Van egy-két tetoválásom is, de ez legyen az én titkom.
Farkasként egy közepes termetű ébenfekete nőstény vagyok, amit legtöbben a "cuki" jelzővel titulálnak. Hát, farkasom minden csak nem cuki. Béketűrő, talán. Lehet nem nyernék csatát egy nálam sokkal nagyobb hímmel szemben, de rendesen oda tudok neki csapni és nem kerül ki sérülések nélkül a csatából.

Előljáróban elmondom, nem vagyok olyan, mint a közvetlen családom és a falkám. Persze szeretem őket és szeretem, ahogyan élvezik az életet, de én sokkal komolyabb vagyok náluk. Kell is, különben elég nagy bajokat zadítanánk a saját nyakunkba. Volt már, hogy majdnem kilakoltattak a mondén hatóságok, mert nem adták oda a számlákat, így senki sem fizette be őket… Azóta csak én nyúlhatok a postához. A körükben természetesen sokat nevetek és beszállok a másik agyának húzásába, de alapvetően visszafogottabb vagyok.
Én intézem Apám legális és kevésbé legális üzleteit helyette, amihez kimértség és összeszedettség kell, ami bennem meg is van, de emellett kedves és barátságos vagyok szinte mindenkihez. Egészen addig, amíg baja nem esik a családomnak. Azután kő kövön nem marad, ha rajtam múlik. Egyik fő tulajdonságom még a makacsság és a határozottság. Ezek mellett muszáj, máskülönben semmi sem készül el, vagy marad a helyén.
A farkasom merően más mint én. Úgy mondanám kifejezetten zord a kívülállókkal szemben, hiszen én vagyok az "állandó helyettes" lupa a falkában. Én vagyok a helyettes nőstény Apám mellett, amikor éppen nincsen vele egy asszony, aki hivatalosan kiérdemli a szerepet.

Talán kezdjük a születésemnél, mert bár nem befolyásol, milyen volt az akkori életem, mégis ott kezdődött minden velem kapcsolatban.
1140 egy hideg és esős novemberi napján születtem abban a városban, amiből később Amszterdam lett sok évszázaddal később. Akkoriban azt kívántam, bár ne tettem volna. Anyámat hamarosan elvitte az abban időben gyakori gyermekágyi láz, engem egyedül hagyva egy apával és elég sok testvérrel. Nem tudom már ennyi év távlatából megmondani, hogy csak ilyen volt megmaradt szülőm természete vagy tényleg gonosz szándék vezérelte, amikor olyan rosszul bánt velem és a testvéreimmel.
Mivel szegények voltunk és szinte az éhhalál környékezett minden télen, de sokszor még az év többi részében is, ezért dolgoznom kellett a város kikötőjében. Először nem akart felvenni a dokkmester, de addig tébláboltam ott, míg beadta a derekát, amúgy sem hagytam a munkásokat rendesen dolgozni, mialatt előle próbáltam rejtőzködni. Az egyetlen jó dolog, ami a helyzetből származott, hogy megerősödtem és eltanultam a hajózás alapjait, kicsit még olvasni és írni is. Ezután, azt hiszem, tizenhét évesen szöktem el az édesapám elől, amikor már mindegyik más testvéremet vagy egy sír vagy egy házasság nyelte el, nekem sem volt már maradásom. Azóta sem tudom pontosan mi történt vele vagy a testvéreimmel, de nem is igazán érdekel. Csak azt remélem, boldog életük volt.
Ezek után addig gyalogoltam, amíg valahol munkát nem találtam ismét. Arra már rájöttem, nem lehet élni anélkül, hogy dolgod lenne a világban, pláne nem megélni. Szóval, fogtam magam és elszegődtem egy kereskedőhöz, aki először csak a kisegítőjeként dolgoztatott, aztán évek múltán az üzlettársa lettem. Csakhogy az öreg meghalt és én nem vehettem át a helyét, még nem lehetett nő üzlettulajdonos abban az időben, tehát fogtam magam és ismét nyakamba szedtem az országot és alkalmi munkákból éltem szerte mindenhol. Egészen addig, míg nem találkoztam Apámmal és a Bátyámmal.
Apám láttott bennem valamit, amit talán még én magam sem igazán. Azt tudtam, hogy megvan a magamhoz való esze és eddig mindig találtam valamilyen megoldást a helyzetre, de ő még ennél is többet. Az életem teljesen megváltozott, ahogy én is. Úgy gondoltam, teljesen hátrahagytam a múltamat, új név is dukál hozzám, legalább végre olyan lehet, ami igazán illik hozzám. Megváltoztattam és el is felejtettem idővel a régi, holland csengésű nevemet. Ezen mutatkoztam be neked az imént.
Azóta is történtek ám érdekes dolgok, mióta mi hármat összetartunk. Megjártunk pár falkát és végül egy különösen necces helyzetet hátrahagyva kerültünk New Yorkba. Elég sok munkánk van ebben a helyben és remélem most már végre megállhatunk egy időre itt. A pörgésemet továbbra sem hagytam el, de néha még nekem is sok tud lenni, ha ennyire zajlik az élet. Magamat ismerve amúgy sem tudok sokáig megmaradni egyhelyben, de pihenni néha érdemes még nekem is.