Vége egy nehéz napnak. Már alig vártam a nap végét és azt, hogy haza menjek és kidőljek. Ma mindenkinek volt valami nyűgje és minden csak nagy nehezen akart össze jönni. Nem hiányzott más csak egy jó forró zuhany. Ugyan nyugodtan megoldhatnám egyszerűen és könnyedén a hazakerülést egy kis varázslattal is, de én az emberibb módszert választom, így kocsival járkálok. Egyrészt mert szeretek vezetni, más részt meg itt legalább egyedül lehetek. Itt nem kell félnem, hogy felbukkan. Nem, itt még olyat nem csinált szerencsére, és ajánlom neki, hogy ne is tegye! A hosszabbik úton megyek, hogy legyen elég időm ahhoz, hogy a fejem is kiszellőztessem. Szép estének néz elébe a város. Sehol egy felhő, csak a szép csillagos ég és a város fénye. Ilyenkor hiányzik egy kicsit Tokyo. Ott egész jól nézett ki a város az esti fényárban. Itt se rossz, de azért más. Megérkezem a hatalmasnak ugyan nem, de gyönyörűnek annál inkább mondható házamhoz, ami inkább már egy kisebb Vilának felel meg. Még mielőtt bemennék, egy kicsit leülök a hintaágyba és az eget kezdem elkémlelni. Talán egy laza félórát tölthettem kint, de nekem öt percnél nem tűnt többnek. Mindig is szokásom volt bámulni a csillagokat. Olyankor mindig lenyugszom és mintha kissé sikerülne feltöltődnöm tőlük. Fáradtan bebaktatok és egy gyors vacsora után már készülök is a fürdőbe. Zuhany helyett inkább a fürdőt választom, így megengedem hozzá a vizet. Addig teszek, veszek ott, míg jól megtelik a kád. Óvatosan belesüppedek a kellemes vízbe. Nyaki elmerülök benne és elégedetten hunyom le szemeimet. Néha a legapróbb dolgok okozzák a legnagyobb örömet. Ez most is igaz. El se tudom mondani, hogy ez mennyire kellet már. Egy habbal és vízzel teli mámorba fekszem és ezt semmi se tudja elrontani. Még a démon se, hiszen őt már tegnap vagy tegnapelőtt letudtam. Annyira már nem tudom pontosan mikor is volt az, hogy az ágyamban képes volt rám hozni a frászt. Erről igazán leszokhatna. De most inkább nem is szeretnék erre gondolni. Ez most nem lényeg. Csak a pihenéssel kell törődni semmi mással.
Estére jár az idő, és Kage nagyon aktív szakaszát éli. Az emberi társasága szerint az éjszaka a legjobb napszak, és ezzel mélyen egyetért, a nappali fény nem zavarja a szemét és ki tudja használni minden árnyékkal történtő képességét. A sötétben még félelmetesebbnek hat ahogy fekete szerelésében járja az utcákat keres egy házat, egy személyt. Fehérkék szemei riasztóan villannak minden szembejövőre jelezve nem ajánlatos személyébe belekötni, és elvigyorodik amikor egy idősebb házaspár imát rebeg az úrhoz, amikor elhalad mellettük. Felkuncog, na persze méghogy az úr.... Táncos léptekkel halad, és összeráncolja a szemöldökét az egyik kirakat előtt, nem egészen érti mit lát ott. Egy mozgó színes képet, sokszorosan. Meg kell kérdeznie, és már el is tűnik onnan, egyszerűen csak füstté válik, és elgomolyog oda ahová jutni akar és Lynn házában ölt ismét alakot a fürdőkád szélére telepedve, és aprócska mosollyal néz rá, és szája szegletéből kilóg egy nyalóka szára. Eper illatot áraszt magából és kiteleportál a ruháiból is és Lynn mellé csobban. - Ohayo. Mi az a színes nagy doboz amiben embereket zártak hogy ott éljenek? - kérdezi meg azonnal mi nyomja a lelkét.
Olyan jó végre így lenni. Csak pihengetni egy kád meleg vízben és semmit se csinálni. Egészen remekül esik testemnek ez az apró kényeztetés. Nakig elmerülve a habban minden felesleges ideg nélkül. Legalább is ilyennek tűnt az első majd tíz percem. Kell nekem mindig elkiabálni a dolgokat. Ha tehetném, vissza mennék az időben, még mielőtt megidéztem volna ezt a kergét. De amilyen szerencsém van, ha nem most később is hasonlóan jártam volna. Már idegesít, hogy feltűnik csak úgy a semmiből és a frászt hozza rám. És persze ezt mindig a legváratlanabb helyzetekben. Esélyem sincs felé csapni, nem, hogy a már számára készített ajándékomat a nyakába biggyesszem. Pedig egyszerűbb dolgom lenne vele. Mindenki szerint jobb lenne, ha vissza küldeném, de szerintem csak foglalkozás kérdése lenne. Olyan, mint egy idegesítő kisgyerek, akit meg kellene, már neveljek, de ahhoz nem ártana legalább két percre egy helyben maradnia. És habár van ezeregy ismerősöm, aki tudna segíteni… nem tehetem. Nem kérhetek segítséget, mert voltam olyan hülye, hogy fogadjak a nővéremmel. Mert akkor még azt hittem, hogy képes leszek egyedül is megbirkózni a feladattal. Ezért, most minden segítség nélkül be kell bizonyítanom mennyire is vagyok ügyes. Ha nem ismerném, azt hinném, hogy a családos életre próbál felkészíteni… Nem nehéz megérezni Kage jelenlétét. Általában valamilyen édesség illat társul hozzá. De most komolyan hány éves? Nem nőt még ki ebből? Relaxációmat is csak egy erős eper illatú, olcsó nyalóka illata csapja meg. Próbálom magammal elhitetni, hogy csak képzelődöm, de amint kinyitom szemem, már mellettem is terem. Ijedten fogom meg a kád szélét, hogy lejjebb ne csússzak, de még így is a meglepettségembe félrenyelt víz felköhögése közepette próbálok rászólni. –Ka…ge! – Komolyan mondom, egyszer már tényleg leverem. Még is hogy képzeli, hogy a kádamba mászik? Nem szeretek osztozkodni, főleg nem vele. Még akkor sem, ha ez a fürdő vizet illeti. –Most már csengőt kötök a nyakadba… Már ezerszer megmondtam neked, hogy ilyet ne csinálj! - morgolódom az orrom alatt, ahogy feljebb tápászkodok és átcsúszok a másik oldalra, hogy jobban is férjünk, meg, hogy lássam is, mit csinál. - Színes doboz? A tévére gondolsz? – vonom fel szemöldökömet, mert őt ismerve nem teljesen egyértelmű melyik technikai eszközre is gondolt, de gondolom a számítógép és társai a következő hét témái lesznek…
Alapjáraton nyugodt napja van és éppen ezért nyitott, érdeklődő és beszédes is a követőivel szemben de vannak dolgok, amiket nem akar tőlük megkérdezni. Ők már megtanították a telefon használatára és elmesélték neki mi az az internet, és már a red tube-ot is tudja mi az, de a tévét nem, mert olyasmit nem használnak. Ahogy mondják neki is mindig, minden az interneten történik, elég azt nézni, nem kell más. Ezért indul most a boszorkánymesterhez aki megidézte őt, alig egy évvel korábban és volt ideje azért asszimilálódni a világhoz, és nem üt el nagyon, pláne hogy fanatikus segítőket is talált, akik éltetik csak amiatt hogy démon, és lesik minden vágyát. Furcsa neki de nem habozik kihasználni és elvenni amit ajánlanak, nem hülye teljesen, csak kicsit instabil a személyisége. Még démonhoz képest is. Most is prezentálja ezt ahogy az epres nyalókával a szája szélén teleportál és éppen fürdőzés közben kapja el a boszorkánymesterét, akinek már régen vissza kellett volna küldenie őt, de nem tudja eldönteni ő maga sem hogy menne vagy maradna. Érdeklődő ifjú. A nevét illetően bájosan elmosolyodik, és amikor leszidják hogy ne csináljon ilyesmit, nagy szemekkel pislog. - Tudom hogy mondtad de..... így sokkal gyorsabb közlekedni és mindig érzem az illatodat - hiszen valamilyen módon kötődik is kicsit hozzá, mindig tudja merre van Lynn és meg találhatja ha akarja. - Csengőt? Miért? - billenti félre a fejét kicsit ahogy elfészkelődik, és gátlástalanul mered a másik férfira. - Igen az. Miért vannak benne emberek? Vagy az is hasonló mint a számítógép hogy ott is mozognak de nincsenek benne? - mert ilyesmiről is beszéltek neki de még nem érti egészen a dolgot, bár nagyon igyekszik, minimálisan nevelhető azért. Csak épp veszélyes háziállat.
† Music: ide † Note: ide † Words: ide † Egyéb: ide
Sosem akartam gyereket. Hisz még háziállatom se nagyon volt. Túl sok a nyűg velük – gondoltam mindig is. Azt hittem ennél idegesítőbb nincs is, aztán démont idéztem. –Félreértés ne essék. Szeretem az állatokat, csak lusta vagyok másokról gondoskodni és néha vannak idegesítő szokásaik is. Csak úgy, mint egy bizonyos Kage nevű alak. Nem, ő rosszabb. Sokkal rosszabb. Kedve szerint jelenik meg és tűnik el. Szinte kiszámíthatatlan időpontokban és már a fürdőbe se mehetek ki nyugodtan, hiszen kitudja, mikor fog megjelenni és feltenni valami idióta kérdést. Jó, ismerkedjen a világgal, csak akkor döntse már el, hogy tőlem akarja megtanulni, vagy inkább békén hagy. Bármelyik variáció jobb lenne a mostaninál. Legszívesebben a nyakába csatolnám azt a bájos nyakörvet, amit neki készítettem „szeretetem” jeléül. De nem, nem áll meg két percre sem. –Néha betarthatnád… vagy csak megvárhatnál kint a szobámba. Ott is ráérek válaszolni, nem? – nem épp a legszebb pillantásommal illetem meg. Na, nem mintha szégyellős lennék, de azért nem vagyunk puszipajtások, hogy most így egymás mellett fürödjünk halál nyugodtan. Meg kitudja merre járt… így csak piszkolja a szép kis fürdővizemet. –Mert akkor előbb hallom meg, hogy itt vagy és talán nem kapok egyből szívinfarktust. – morgom az orrom alatt. Néha úgy lecsapnám, csak tudom, hogy nem érek el vele semmit sem. Nem értek sem a gyerek, sem az állat sem pedig a démon neveléshez. Csak míg az első kettőhöz van útmutató, addig ehhez nincs. Magamnak kell rájönnöm, hogy hogyan is működik. Szeretem a kihívásokat és csupán ennyi az oka annak, hogy nem hagyom nyerni a nővéremet és nem adom fel a fogadásunkat. –Igen, teljesen olyan, csak a tévé kicsit unalmasabb már manapság. Régen, mielőtt még megjelent volna az internet sokkal nagyobb figyelmet fordítottak neki. Most meg, ha nem okos tévéről van szó, már nem is nagyon érdekli az embereket. Mintha nem lenne elég a telefon, meg a gép. – sóhajtok fel és vissza csúszok a vízben, hogy állig takarva legyek a már kissé fogyóban lévő habba. Szeretek állig vízben dögleni, de azért tartok attól, hogy a végén kiiszom a kád tartalmát, így, hogy itt van mellettem. –De honnan tudsz a számítógépről?- jut el a tudatomig.
Kagét sosem érdekelte hogy mi történik igazán a nagyvilágban egészen eddig a földön sem igazán járt, de most mégis tetszik neki az itt lét. Akkor is, ha elméletileg egy boszorkánymesterhez van kötve, aki megidézte őt, de nem siet neki parancsolni és visszaküldeni, így hát éli az életét, és kényeztetteti magát azokkal, akik hiszen a sátánban és annak démonaiban, hiszen ő is egy közülük. Nem mondta el az embereknek hogy ő más, kihasználja őket, és ha már nem lesznek hasznára, meg fogja ölni azt aki már nem kell, mert egyszerűen ilyen. Kiszámíthatatlan és gonosz. Most kifejezetten aranyosnak tűnik ahogy Lynnel szembe kuporodik a kádba, amibe önkényesen beugrott, mert szeret közel lenni másokhoz és a boszorkányhoz is, ha az éppen hagyná magát. Szájából kilóg az epres nyalóka pálcikája, de rájött hogy baromi édes szájú, és ha édességet eszik, kevésbé hajlamos ölni. - Megvárhatnál ott is, de itt is tudsz válaszolni, akkor miért várakoznék? - kérdezi félrebillentett fejjel, mert nem igazán érti még a privát szféra fogalmát, és hogy ő ebbe mindig belegyalogol. Akkor is amikor Lynn arra ébred hogy mellette fekszik és őt nézi, meg ilyenkor is. - De hát így is tudod mikor jövök, érzem hogy érzed a jelenlétemet, akkor minek kellene a csengő? Milyen csengő? - látott már macskákon ilyen kis gömb csengőt de nem tetszett neki. A bőrpánt még hamarabb illene hozzá, de egyenlőre még csak mindenféle láncokat visel, divat ékszereket. A gyűrűk kedvencei. Nézi Lynnt ahogy elmerül a habba és szórakozottan játszik vele ő is, karmos kis ujjacskáival fogja a habot a kezébe és fújja el. - Ha sokkal unalmasabb, akkor miért nézik az emberek még mindig? Miért nem a számítógépen néznek dolgokat, ahogy mi is szoktunk? - mert tudja mi az internet és már használni is megtanították és megnézettek vele sok kult filmet a démonokról is, ezeken rendszerint nagyon jót nevetett, mert viccesnek találta hogy mit gondoltak az emberek ezekről. - Megtanították mi az, és tudok nézni rajta mindenfélét, és kaptam egy ilyet is - mutatja a fürdőszoba padlóján heverő okostelefont, ami a nadrág zsebéből kandikál ki, ahogy kibújt belőle.
† Music: ide † Note: ide † Words: ide † Egyéb: ide
Kezdőlap
