Hogy milyen vagyok belül? Igazából olyan, mint kívül. Színes és egyedi. Bár ezt mindenki elmondhatná magáról. Igen még azok is, akik beleolvadnak a tömegbe öltözködésükkel. Ugyan is hiába van rajta ugyanaz a ruha, mint a buszon lévő másik húsz emberen, valami mindig ott lesz, ami még is add neki egy más színt, egy keretet. Az emberek mindig megnéznek, akárhol is legyek. Vagy azért, mert tetszek neki, vagy, mert éppen ellenzik a színes hajat egy fiún. Sokan kinézet alapján ítélkeznek. De, hogy mit is takar a vattacukor belseje? Hát ez attól is függ, hogy ki kérdezi. Ugyan is tudok lenni kedves is, meg egy bunkó paraszt is. Viszont ha egységesen nézzük, akkor egy rendes gyerek vagyok, akinek néha úgy tűnhet, hogy nagy a szája, holott csak túlzottan őszinte. Azt mondják, hogy a fiúk nem pletykások. Én viszont képes vagyok túlzottan is sokat beszélni. A legtöbb dolgot képes vagyok pozitívan nézni. A mosolyt le sem lehet vakarni az arcomról. Szeretek emberekkel ismerkedni és úgy mond virágról, virágra szállni, de ha elém akad egy olyan ember, akkor nagyon is a ragaszkodó és hűséges énem bújik elő. Két funkcióba működöm. Vagy nem bírok megülni öt percre sem és állandó mehetnékem és szórakozhatnékom van, vagy a ritkábbik eset, mikor lemerül bennem az elem és a túlzó lustaság jelei jelennek meg rajtam. Koromhoz képest nagyon is gyerekes és játékos tudok lenni. Az öcsém szerint nyugodtan letagadhatok egy röpke húszast. Habár elég jól tudok, nem szokásom verekedni. A gyerekekkel és kisállatokkal túlzottan is jó a kapcsolatom. Egyszerűen imádom őket. Szerencsére aránylag nehéz a sodromból kihozni, de úgy alapból nem ajánlatos ezzel próbálkozni. Egy igazi energia bomba vagyok és habár mindenem a mozgás a hasamon kevesebb kocka van, mint amire az ember számítana. Izmosnak kellőképp izmos vagyok, éppen ezért nem szeretnék Hulk-á válni. A ruházkodásom eléggé vegyes. Bármit veszek fel, az egyszerűen jól néz ki rajtam. Még a krumplis zsákot is ellehetne adni velem. A hajam is eléggé változatos. Volt már mindenféle színű és fazonú is. Személyes kedvenc talán a kék-rózsaszín volt. Igazán különleges, mint egy igazi vattacukor. Magasságom átlagosnak mondható, azzal a 177 centimmel. Szemem és hajam a származásomnak megfelelően alapból sötét. Előszeretettel használok kiegészítőket és a szokatlanabb dolgoktól sem riadok meg.

1991.aug.18, mint középső gyermek láttam meg a napvilágot Szöulban. Túl sokat viszont nem éltünk itt, hisz amint az öcsém, Tae két éves lett, már költöztünk is. Egy számomra teljesen új világba, Amerikába. Minden olyan más volt. És hiába tanítgattak már minket angolul, azért élesben mégis más volt a helyzet. Szinte rossz érzés volt, hogy nem tudtam kifejezni magam -igen, már 7 évesen is egy pörgős duma gép voltam. Képzelheted mennyire zavart, hogy alig tudom kimakogni azt a sok mindent amit akarok mondani egyszerre- de szerencsére azért csak hamar rám ragadt a nyelvtudás, és manapság már szinte hibátlanul beszélek, akcentus és egyebek nélkül. Örül is neki a nép. Talán jó,
talán rossz szokás, de néha belekötök az emberekbe. Jó ezt ne úgy képzeld el mint amikor egy öreg vagy egy részeg teszi ezt. Inkább