Zyra & Darryn

First impact and bite shift

Amióta képes vagyok a napon járni, azóta egyre több dolgot látok a világból, amik éjszaka rejtve maradnak előlem. Más hallani a szolgámtól, és megint más megtapasztalni. A nap! Gyönyörű! Alig tudok betelni vele, amióta kitehetem a lábam a fényre, azóta magamra szedtem egy kis barnaságot. Így elütök a többi társamtól, azzal hogy az egyébként is nap barnította bőröm, amely megmaradt az átváltozásom után, még egészségesebb fényben pompázik. De nem verem nagydobra, mégis… idők kérdése, hogy rájöjjenek.
Addig pedig élvezkedem és lazítok, az egyik klubomba tartok, amely illegális verekedésekkel foglalkozik. Jól védett hely, mert rúnák védik a helyet az olyanoktól, akik ártó szándékkal érkeztek. Magyarul, eszedbe sem fog jutni, hogy miért jöttél, ha az a feltett szándékod, hogy köpj a rendőröknek. Egy pub alatt működik az egész, hatalmas nézőtérrel, kör alakú az egész és odalent pedig a ketrec. Itt ütöm el az időt, addig amíg átfutom a híreket, szponzort keresnek az egyik lány számára. Hm… Rákeresek a nevére, számos oldalt de szaklapot felhoz vele kapcsolatban, némelyik nyuszis újság, némelyik pedig szakmai, ketrec harcos berkekben elismertebb lap, rengeteget emlegetik a nevét, és ahogy elnézem, van is miért. Fél óra alatt kiderítek mindent róla, megnézem az összes videóit, ami elérhető a neten, végül tárcsázom a menedzserét. Edző kellene neki, és jobb lenne a technikája. Miért ragadta meg a figyelmem? A szemeiben lángoló tűz volt az első, és az a gyűlölet, rá akartam jönni, hogy mit, vagy kit gyűlöl ennyire. Amellett, vonzott a ruganyos teste, az évszázadok során többnyire harcos nőim voltak, gyűlöltem a cicababákat, de egyik sem fogott meg. Mind képes volt arra, hogy felkeltse az érdeklődésemet, és ideig-óráig ellegyek vele. Ezzel a nővel sem lesz másként. Korszaka legjobb harcosának nevelem, hiszen mégis hiányzott a klán életem, hogy harcosokat nevelek, hogy az egész generációja a csodájára fog járni. Igen! Ez lesz a legjobb döntésem, jelenleg. Úgyis egyhelyben kell maradnom egy ideig Noel miatt, és így a közelében figyelhetek rá. Mert nem akartam szem elől téveszteni, csiszolódunk, egyre jobban, és hajlok afelé, hogy beharapjam magamnak. De nem akarom elkapkodni. Azt akarom, hogy tudja, hogy megbízhat bennem, hogy én nem az első teremtője vagyok, hanem Darryn az új apja. Aki különbözik attól a féregtől.
Ám most megakadt valami máson a figyelmem, egy csinos nőn. Meg akartam ismerni, a fogamat a torkába akartam mélyeszteni, és nem csak a szemfogaimat akartam belemélyeszteni. Remélem az illata is olyan csábító lesz, mint a teste. A holnap reggeli edzésére fogok elmenni, nem kell tudniuk, hogy a szponzor és az új edző is én leszek. Egy új táplálék kiegészítő márkával foglalkozó cégem fogja szponzorálni, és én fogom edzeni is, ezek az új feltételek, és a menedzsere elég pénzéhes, hogy hagyja ezt a kitételt, hogy a cég küldjön egy edzőt, aki felméri a szponzoráltjuk, Zyra állapotát, és ha kell, új edzés rendet ír elő neki. Alig vártam. A leendő fiamat a villámban hagytam, meghagytam a ghoulomnak, hogy figyeljen rá, ha bármi bántódása esne, azonnal értesítsen. Eszes srác. Mosolyogva hajtottam le az egyik mellék utcába, és álltam be az edzőterem garázsába. A biztonság kedvéért, megvolt minden személyi edzősködő papírom, esti iskolán elvégeztem az összes ilyen egyetemet, érdekelt a test, az amit a modern ember láthatott, gondolt az edzésekről. És, a katonai gyakorlatokról is szereztem információkat, rengeteg tudás volt a tarsolyomban, arra nézve, hogy hogyan tegyünk valakit hatékonyabb harcossá.
Persze, a szervezetet működtettem, a régi klánt a régi eszmékkel, voltak harcosaim, emberek, akik a háttérből tevékenykedtek, de az mégsem olyan, mint amikor én magam készítek fel valakit, hogy jobb sportolóvá váljon. Igen, büszkeséggel töltenek el az egykori sportolók is akiket én készítettem fel, és mind-mind a küzdősportokban jeleskedtek.
A hátamon levő tetoválásnak most fogom igazán a hasznát venni, hiszen ha úgy akartam, meg tudta kötni a vámpír erőm, úgy hogy remek edzőtársa lehessek a halandóknak. Végtére is nem kéne, hogy beleépítsem a falba egy dobásnál, vagy ütésnél.
Az öltözőbe érve, átöltöztem, a táskát beraktam egy zárható szekrénybe, egy sötét v kivágású pólót viseltem, hosszú nadrággal, és egy terem cipővel, igen, az öltönyön kívül más öltözetben is látni, időnként.
A hajam félhosszú volt, így azt korábban hátra zseléztem, bár tudom, hogy az edzés végére úgyis csapzott leszek. A tetoválás meghagyta azt az illúziót az emberek számára, hogy én is hasonlóan elfáradtam akár csak ők. Hogy hogyan aktiváltam? Normál állapotában lelkiállapottól függően változtatta a formáját, de ha azt akartam, hogy kösse meg az erőmet, akkor egy japán vörös sárkánnyá változott. A boszorka szerint, aki rám tetoválta, ez hasonlít legjobban a természetemhez. Csendes és bölcs vagyok, akár a sárkány, de igazán heves és lobbanékony ha a szeretteimről van szó. A kezemben egy fekete mappát tartottam a szerződésről, négy példányban. A serényen edző lányt figyeltem, ahogy a számára kibérelt teremben készült fel egyedül, az egyelőre jelenlegi edzője utasításai alapján, még csak bemelegítettek.
A menedzsere ott ücsörgött a hosszú padok egyikén.
- Khm. Jó reggelt, az új szponzor küldött a Bio Nutrition-től, itt a szerződés négy példányban, nyomtatva, azokat a feltételeket is belefoglaltuk, amiket ön kért, olvassa át és ha mindent rendben talál, akkor a hölgy következik. – emeltem a türkizkék pillantásomat az épp nyújtó gyakorlatokat végző nőre. Kevés lesz ez a nyújtó gyakorlat, kicsit kötöttek az izmai, a jóga. Mostantól azt is belevesszük a képzésébe, feltéve, ha aláírja a szerződést. Támogatjuk a felkészülését, ha a mi legújabb MMA-soknak készített táplálék kiegészítőinket használja, és értekezik velem a hatásairól, valamint az én módszereimet használjuk az edzéshez.
- Zyra! Gyere ide, az úr itt… - rám nézett.
- Darryn Yates, személyi edző, sportoktató, táplálkozási tanácsadó. – fejeztem be a bemutatkozást.  – De nem ez a lényeg, én leszek az új társ edzője, ha elfogadja a szponzorom feltételeit.
- Tudod Zyra ez az a nagy lehetőség, amiről beszéltem, így ritkábban kellene fotózásra menned, bár megjegyzem, nem kellene abbahagynod, mert jól fizetnek, és ha van egy szponzorod, akkor a termékeiket is reklámozhatod, amikért ők is fizetnek neked! – a menedzser értette a dolgát, tudta, hogy hogyan megy a dörgés, tényleg igyekeztünk minden jó ajánlatot megadni, a felesleges buktatók nélkül, de úgy, hogy ne higgyenek mögöttes szándékot rólunk. Nekem úgyis meg volt a személyes indíttatásom, megharapni, inni a véréből. Felívelni a csillagát és megkaparintani, vele lenni, amíg érdekel.
A pólómon és a nadrágomon, meg a a cipőmön is, ami egyébként a kis pipás fajtából való volt,ott virított a Bio Nutrition logója. Türelmesen álltam és vártam a fejleményeket, nyílt érdeklődő tekintettel mértem végig a három fős társaságot.

---

Zyra & Darryn

First impact and bite shift

Fáj, hogy leírt, már-már sírhatnékom támadna, ha képes lennék efféle érzelem kicsikarására magamból, még vörös könnyeket sem hullattam semmiért, amióta újjá születtem, mert az átváltozásom után elmúltak, elapadtak. Nem sírtam többé. Megfagytam. Nem lehettem gyenge. Az apám nem azért változtatott át, mert egy gyenge fiút akart magának. Én sem ezzel a céllal érkeztem, vadászok, mégpedig egy igazi nagy vadra.
Ügyes, meg kell hagyni, nagyon ügyes, látszik a mozdulataiból, ahogy a gyakorlatokat végzi, megfelelő képzéssel, még ennél is többet ki lehetne hozni belőle. Figyelem a kivillanó hasát, igen teljes mértékben megvan mindene, ami egy kiváló harcosnak kell.
Látom,  hogy szándékosan nem vesz rólam tudomást, azt is, hogy mekkora megvetéssel fordul az irányomba, érzem az illatán a félelmet és a megvetést. Egyedül ebben a két emberben bízik meg, értem én, bizonyítanom kell, hogy egyáltalán legyen valami ebből az egészből. Hiszen két esélyes a biznisz, vagy sikerül, vagy nem. Könnyen lehet, hogy nem sikerül, már csak azért sem, mert nem egy könnyű eset ez a nő, és nem cáfolja meg a hírnevét, egy igazi kis párduc, élőben is, nem csak a ringben.
Talán rosszul közelítettem, meglehet. De ha meg úgy jövök, mint egy nyakba lihegős megfigyelő, aki a távolból cserkészi be, az még rosszabb lenne, szerintem.
- Mi lenne a baj a koedukált meccsekkel? Pehelysúlyban, és hasonló ütés erősségű férfiakkal kiállhatna. – jegyzem meg mintegy mellékesen, és a nyugodt mosolygás lehervad az arcomról, van egy határ nálam is aminél tovább nem igen szoktam fenntartani az értelmetlen bazsalygás álcáját. Még akkor is ha ez tűnik, ez a kifejezés tűnik a legártalmatlanabbnak, egyébként is van egyfajta sajátos mosolyom, amelyet ha tényleg őszintén elengedek, megjegyzem elég ritkán, az arcom egyik fele érdekesen húzódik meg, talán velem született, nagyobb valószínűséggel, mert nem érzem, hogy így sérültem volna meg, korábban, az izom, vagy ideg környékén.
- Több csini pofi van, számos sportágban; férfiak is. A fejlesztésekkel is foglalkozunk a sportolók visszajelzései alapján, hiszen ez is fontos, sőt ezt tartom fontosabbnak, az emberek is úgy fogják venni az adott kiegészítőt, ha látják, hogy a példaképük is azt eszi-issza. – magyarázom nyugodtan. Tényleg így gondolom, azért mert ellenséges; nem fogok lemondani arról,hogy részt vegyek a kiképzésében, mondja meg kerek perec ha ez az egész nem kell neki, találok más módot, hogy valahogy a közelébe férkőzzek. Csak az volt a baj, hogy így is nagyobb esélyt láttam jobb kapcsolatot kiépíteni vele, ha abban segítek neki, ami érdekli, ami a mozgató rugója, a lelke központja az pedig ez a sport.  De ha elhajt? Egyelőre erre a tervre tettem fel mindent, én tényleg nem akartam a mumus lenni, aki megvárja és berakja a limuzinba és még több pénzt ajánl neki, csak azért, hogy a vérét kóstolhassa, időnként, óvatosan, vigyázva arra, hogy nehogy függővé tegyem a vámpírharapásra; mert meg kell hagyni, volt valami érdekes és füstös zamata a vérének, ami hívogatott. Zenélt nekem, mennyi mindent tudna nekem mesélni!
- Ha pedig azt hiszed, hogy a végzettségeimet jöttem lobogtatni, állj ki velem. Alkut ajánlok, vagyis… pontosabban…- kerestem a megfelelő szót-, esélyt arra, hogy átgondold, hogy te is jól járnál, mi is a céggel együtt, ha csatlakoznál hozzánk.
- Harmadrészt pedig, csak az Amerikaiak félnek tőled, ha lenne szponzorod és támogatásod, akkor mehetnél külföldi MMA bajnokságra is, Kína és Japán, Ázsia  és, Japán ismét;  ugyebár, ahonnan kiindult az egész MMA harc, ott rengeteg kihívód lenne. Felmerül a kérdés,hogy a menedzsered ki pénzelte le, hogy ne engedjen tovább, külföldre is harcolni, vagy csak ennyire szűk-látókörű? – villant a tekintetem kérdőn, és a kezemet nyújtottam, mintegy megpecsételendő a próba lehetőségét.
- Egy próba ellenem? Fáslikkal, vagy kesztyűvel? – már nem bazsalyogtam feleslegesen, nyugodtan pillantottam a tengerkék szemekbe, és vártam a válaszát.  Gyűlöltem volna, ha visszautasít, és más eszközökhöz kellene folyamodnom. De benne volt a pakliban.

Zyra & Darryn

First impact and bite shift

nem is tudtam, hogy mekkora lavinát fogok indítani azzal, hogy bedobtam ide a kis bombát. Csak állok csendben és figyelek, mind a kirohanást, mind a dühkitörést, azét könnyen megállapítom, hogy vannak jelei, fázisok. Talán csak az tartja vissza attól, hogy péppé verje ezeket az embereket, mert megbízott bennük, valaha. Ilyen az emberi természet, egy kis pénz, és máris másképp fütyülnek. Úgy ahogy a nagyobb pénz szól. Bezzeg a vámpír világban, ott nem a pénz diktál, nem is hasznos számunkra, hiszen jól megvagyunk anélkül is,elég egy pénzes mondént megbájolni, és máris mindene a mienké. De a tárgyalásokon sem a pénz diktál, hanem a kor, vagy az, hogy az adott vámpír kit képvisel. A tekintély, hogy kinek a helyét vette át, a tettek beszélnek.
Jobb kezes, azzal kezdi az ütést, majd egy balos, a vakolat pedig újra repked, porlad. Tényleg jó ütőereje van a nőnek ; meg kell hagyni.
Figyelem ahogy a menedzser habog, nem biztos, hogy megölné a pehely súlyú férfiakat, azért egy férfi testfelépítése mégis más, de kinézem belőle, nem nézem le azért, mert férfi vagyok, tényleg érdekel; hogy mit tudhat.
Karba font kézzel ácsorgok, nem óhajtok semmit sem tenni, csak figyelem, ahogy szegény bajnoknak dől össze az élete, mint egy kártyavár, nehéz feldolgozni azt az érzésst, amikor a bizalmasai árulják el az embert, én rögtön ezután lettem vámpír, mennyire élveztem! Csak… nem teljesen ilyen élethelyzetben.
A következő kérdésnél amelyet Benjonak intéz, felé irányítom a tekintetem én is. Félelem, rettegés szaga keveredik a levegőben, nem csak a két ludastól érzem ezt persze, hanem Zyrától is. Vajon miért fél? Hülye kérdés, hiszen mondtam, hogy a világa most törik össze, néhány harcosban rengeteg frusztráltság van, amit ki akar adni magából. Ő is ez a fajta. Magáért küzd? Minden bizonnyal. Milyen démonok elől menekül? Hiszen bármennyire is agresszív, érzem, látom hogy a szemei másképp villannak mint egy hétköznapi MMA harcosnál. Ő más, különleges. Ezt tudom, érzem. Nekem csak a megfigyelő képességem, és a megérzéseim maradtak, amiket harcosként csiszoltam, ezekben bízom, nem egyszer mentették meg apám életét is. Szúrtam ki a besúgókat, mert hallgattam az ösztöneimre, amik vámpírként még inkább kiélesedtek.
Meg sem lepődöm a harmadik ütésnél, és szem rebbenve konstatálom, hogy a vér illata is megérkezett, ám nyugodtan ácsorgok, semmi rossz mozdulat, elvégre nem hiába vagyok ezerháromszáz éves, felszedtem magamra némi önuralmat.
- Ezek fényében is elutasítod az ajánlatunkat? – pillantottam végig a berezelt társaságon, az edzőn és  a menedzseren.
- Lásd be, ezek ketten csak visszafognak téged, amikor szárnyalnod kéne.  -tettem hozzá mintegy mellékesen.
- Szóval amellett, hogy étrendileg is jobban járnál, bár ezt csak nyilván azért mondom, hogy eladjam a termékünket. Ha minket választasz, nem lesz semmi titokzatoskodás, veled fogunk egyeztetni a meccsekről, nem úgy mint Ő. –böktem a fejem felé a holtra vált nő irányába.
- A cégnek az az érdeke, hogy jól jár, nekem meg az, hogy az önéletrajzomba beleírhassam, hogy sportedző voltam, egy igazán belevaló harcos mellett. – rántottam meg a vállam. Bárcsak szárazra szívhatnám őket azért, amiért tényleg átvágták ezt a gyöngyszemet, megérdemelnék. De hát, tudom, hogy őket a pénz hajtja. Majd talán egy aprócska baleset történik velük, nem nagy, picike.
Bármikor megteheti hogy kirúgja ezt a két balfácánt, én megtenném a helyében. Mondjuk, én még azt is megtenném, hogy lenyalogatnám az ökléről a vért, de akkor biztos elvágnám magam tőle. Így csak álltam, mint aki körül elfolyik a háborgó folyam. A nyugalom mintaképe, aki arra vár, hogy átvegye a megfelelő pillanatban a szerepét.

Zyra & Darryn

First impact and bite shift

Csak álltam és figyeltem, a világ minden kincséért sem akartam beleszólni a jelenetbe. Lehet, hogy mi magunk is kegyetlenek vagyunk, sőt kegyetlenebbek, mint az emberek, ha árulásról van szó.  Nézem; ahogy módszeresen eteti meg a fecniket a meghunyászkodott nővel. Én persze nem mozdulok, nem érdekem, hogy belekeveredjek, csak figyelem az új kiszemeltemet, jó ,hogy képes megvédeni magát, és nem esik össze az útjába jövő első problémától. Ez bizonyítja, hogy a dühöt amit érez, szinte érzem a bőrömre simulni, az illata körbe vesz, és mondtam már, hogy emiatt szeretem annyira az embereket. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy szinte alig vesz levegőt az idegességtől, de egy padot még utána küld a kis betojt kompánia után.
Még hallom ahogy a menedzser odakint köpködi a papír darabokat, és valami ügyvédről hadovál, meg arról, hogy a Fekete Párduc ezt még nem fogja csak így megúszni. Ők sem, miféle edző aki hagyja visszafogni a patronáltját, egy menedzsert még megértek, mert őket a pénz élteti, de… a pénz…pénz…pénz. Mennyivel egyszerűbb volt az én időmben, mondjuk akkor se azért, mert ott is az diktált már, de akkor megbüntethettük a bűnösöket úgy hogy ne járjon érte retorzió. Volt bizonyítékod, hogy átvágott? Meglopott? Levághattad a kezét. Most? Általában azokat zárják rács mögé, akik egyáltalán nem tehettek az egészről. Ezért is öröm számomra hogy nem tartozom az emberi társadalom közé. Más szabályok, de egyértelműek azok is amelyben létezem.
De több a szabadságom, mint emberként, és kiválóan értünk ahhoz, hogy hogyan kerüljük meg az emberi szabályokat, mindig mindenből a legjobb lépést hozzuk ki.
A tekintetem megakad a hajgumis mutatványon, majd lassan pillantok az elhajított pad irányába, aztán rá emelem a pillantásomat, miközben megáll előttem.
Aranyos, ahogy próbál közel hasonló magasságba kerülni velem, de húsz centi akkor is húsz centi különbség.
De jó pont, hogy határozott a kiállása, ó, ha tudnád, hogy vámpír vagyok, akkor engem is lerendeztél volna ennyire? Vagy megpróbáltál volna megölni? De nem erre hajtok, nem egy vadász trófeára, akit megszereztem magamnak, nem egy harcosra hajtok, aki a saját sportágában kiváló lehet. Változnak az idők és változnak az értékrendek is.
A többiekkel ellentétben én viszont nem félek tőle, nincs okom rá, és egyébként is inkább tisztelem az elért eredményei miatt.
- Dicséretes, hogy a romboláshoz ész is párosul, nem sok küzdő sportosról mondható el ez, bár úgy egyébként nem sok sportolóról sem. – igen, ismerek olyanokat, akiket még a diszkvalifikáció sem tántorít vissza attól, hogy leverjenek ringen kívül bárkit, mert könnyen ki lehet őket hozni a sodrukból.
Aztán figyelem ahogy felkapja a táskáját és elindul a kijárat felé, arra amerre a folyosón távoztak a korábbi alkalmazottai.
- Fel kell bontanod velük a szerződést, szerződésszegés címszóval, hogy hivatalos legyen, hogy ne köthessen bele az a kis béka. –  indultam a nő után és felzárkóztam mellette. – A cég, rendelkezésedre bocsát mindent, ami szükséges az eltakarításukhoz.
Biccentettem és hagytam, hogy hadd lépjen ki elsőnek az ajtón.
- A táskám az öltözőben maradt. – jegyezem meg mintegy mellékesen a férfiöltöző környékén és már megyek is az öltönyömért, ami a sporttáskámban pihen a védőhuzattal egyetemben, és az olasz cipőmmel egyetemben. Nem pepecselek átöltözéssel. A kocsik kulcsomat kifele jövet az edzőnadrágom zsebébe ejtem.
- El kellene látni az ökleidet, legalább lefertőtleníteni. – pillantok végig a feltehetően eddig rám váró nőre, és előhalászom a zsebemből a telefont.
- Szeretnél minél hamarabb túl lenni a szerződésen, aztán megnézni az edző termet, vagy fordítva? – ajánlom fel neki lehetőségként mindkét opciót. Nekem mindegy volt, hogy hogyan kezdünk, vagy folytatjuk a napot a mai indítás után.