Hm… jó. Szerencse, hogy a Manhattan-i vámpír klánnak nincs érdekeltsége az olaszok között. Nekem van némi, nem is emlékszem, hogy hogyan kerültem közéjük, de talán a perfekt olaszomnak volt köszönhető, vagy annak hogy stílusos olasz szabóhoz jártam? Minden esetre egy idő után, valahogy mindig belekeveredtem az itteni olasz balhékba is. Meg kell hagyni, szíria után az olaszok világa volt az ami megfogott, persze a vallást hagyjuk, ellenben az építészet és az öltözködés , na igen, meg a borok és a sajt. Amíg ember voltam hozzánk is jutott el az portékáikból. Most pedig, ott álltam egy szál alsónadrágban, egy kis pódiumon, a szabóm előtt, s igyekeztem uralkodni magamon, hogy ne roppantsam homok szemcsévé a telefonom, s ügyeljek arra is,hogy a szemfogaim ne ugorjanak elő. Kettőből egy egyébként kipipálva, a fogaim tökéletesen rendben vannak a helyükön. Kikészít ez a nőszemély. Egyedi igényei vannak, és akkor ráadásul nem is értem, hogy hogyan vergődött el a Staten Islandi házából, amit én választottam neki, de végül ő bólintott rá, mert közel volt a teremhez, mindegy. Onnan, Kicsi-Itáliába?! Kipillantottam az ablakon, végül is… megdörzsöltem az orrnyergemet és elszámoltam azt hiszem százig? Mindegy. De elég sokáig álltam mozdulatalanul, hogy az új szabáshoz le tudják venni a méreteimet. Ennyi idő alatt egyébként feltűnhetett volna már végre a szabónak, hogy nem változik semmi méretem sem. Hiszen… jó ideje hozzá járok már. Bár időnként törlöm a memóriáját, hiszen mégse akarnám, hogy eltűnjön az élők sorából ez a kitűnő ember aki igen kiváló ruhákat készít. Eltévedt, egy csapat suhanc közelében, csoda hogy tudott egy mozgó videót készíteni az egészről, és átküldte a facebookon. Ezért is vagyok ideges. Itt alapjában véve van néhány barátságosabb környék, de azért megvannak ennek a helynek is az árnyoldalai, és talán abba a sötétebb helybe futott bele Zyra? Megköszöntem a méret vevést és a foglalkozás, később még jövök. Régen én voltam az egyetlen vendége akit estefelé tudott csak fogadni, most már jövök napközben is. Nagyon jó érzés. Felöltöztem, felvettem a napszemüvegem, mert azért a fény még mindig erős volt a szemeimnek, sokáig nem láttam napfényt. Beszálltam a kocsimba, és negyedórán belül már ott is voltam a sikátor végén, ahol Zyra ácsorgott a bandával szemben. Meg kéne várnom,hogy hányukat veri le? Jó kérdés. Az itteni gyártelepek is elég kacskaringósak, szóval előbb meg kell találjam Zyrát, majd jól fenékbe billenteni, és valahogy megtanítani a gps helyes használatára, ha jobbra fordulást mond, akkor jobbra nem pedig balra kell fordulni…
Tárgy: Re: Little Italy - Zyra & Darryn Csüt. Jún. 28, 2018 1:33 am
Darryn & Zyra
Azt mondták legyek jó kislány. Azt mondták, kettő perc és jönnek. Nem jöttek. Szóval elindultam egymagam a boltba. Mert miért is ne. Kifogytam otthon néhány alap élelmiszerből, plusz mivel nemrég költöztem, még a fűszereknek is eléggé híján vagyok. Mondhatni, van só, bors, meg oregánó. Aztán tégy csodát, ó nagy varázsló. Meg a retket azt. Senki sem róhatja fel nekem, hogy negyed óra várakozás után elindultam egy magam a boltba. Mit ne mondjak, odajutni még páratlan kérdezősködéssel sikerült is. ezért is állok most egy sikátor közepén, kezemben a Walmartos papírtasakkal, miközben szemezek egy rakás nagyfiúval. - Ömm... meg tudjátok mondani, merre van aaa... – Hú, mi a neve, no se gond, felírtam jegyzetbe. Elő is halászom a telefonomat és kinyomozom belőle a saját címemet. - Staten Island mond nektek valamit? - Nézek rájuk amúgy tök ártatlanul a póréhagyma szára mögül leskelődve, miközben ezek egyre csak gyűlnek, mint éji vad a vérszagra. Pedig meg se vertem senkit. Zúgolódás van, mert számomra érthetetlen halandzsa a fogalmam sincs miről. Vajon a zseléfejű tud szuahéliül? Vagy miez. Kezdem úgy érezni, nagyon rosszkor jöttem egy nagyon rossz helyre. igazából nem érzem, hanem elkezdtem létni a pillangókat. No nem azt a cuki fajtát ami szép színes és rovar, hanem azt, amelyik fémből van és kurva éles. Asszem ideje telefonos segítséget kérni. Fél kézzel nagy nehezen előbűvölöm a pofakönyvet és próbálom a helyet levideózni, hogy ebből hámozza ki nekem, hol vagyok és merre tovább, de végül el kell dobnom a telefonom, mert egy kés igen egyenes pályán utazik a kezemre. - Hé, nyaljál sót! Csak mondjátok meg merre van S. I. Az rohadtul nem érdekel, hogy kit-mit-mivel ástok el. – Azt hiszem, nem nagyon értik mit magyarázok, de az is könnyen lehet, hogy csak nem érdekli őket. A jelenállás az, hogy kedvem lenne betörni az orrukat, de ahhoz nagyon nincs kedvem, hogy diszkvalifikáljanak a bajnokság előtt. Nincs más választásom, megdobom őket a zacsival és jöhet a játék. Ami nem más, mint elkerülni őket és az ütéseiket. Szerencsémre egyelőre csak ütőkkel jönnek felém, én pedig akrobatákat megszégyenítve táncolok el előlük. El futni nem futok... az méltánytalan velem szemben, ellenben nem is üthetek vissza... Na ez az igazi patthelyzet. Ez csak akkor lesz rosszabb,a mikor előkerülnek a lőfegyverek. Az utolsó előtti pillanatban vettem észre, hogy becéloztak, és még épen sikerült úgy mozdulnom, hogy csak súrolja a karomat. Ezt persze ki is használta az egyik tapló paraszt és visszaforgásból úgy hasba rúgott, hogy belerepültem a neki szemközti falba. Térdre rogyva köpöm ki az adag vért a számból, s állásba kecmergek. Az nem kifejezés, hogy ég a gyűlölet a szememben, olyan erővel szorítom ökölbe a kezem, hogy a körmeim felsértették a tenyerem. - Nem fogom diszkvalifikáltatni magam egy rakás kukába való seggfej miatt. – Morgom szinte gyomorból jövő hangon, s a felém tartó ütést kikerülve, lábbal tovább tolom a kezét, amivel így ő maga húzott be a saját társának. Bár,nem segít a helyzeten, hogy előkerült még 20 seggfej. - Mi a retek, húzzatok már haza a francba. Hé, ne lépj rá a padlizsán..! Mindegy... Valaki felhívná a menedzserem? Kurvára kéne hogy ideegye a fene.. aaaa... 'nyádat! – Őszintén? Dunsztom sincs hol vagyok, és dunsztom sincs mi a franc van. És már a telefonomat sem látom. Remek... csak remélni tudom, hogy legalább küld egy sofőrt vagy valami... különben... lehet hogy önvédelem címszóval kénytelen leszek búcsúzni a karrieremtől. Ehhez pedig.. semmi kedvem.
Tárgy: Re: Little Italy - Zyra & Darryn Csüt. Júl. 12, 2018 11:31 am
Zyra & Darryn
First impact and bite shift
Le kell ülnöm vele és megtanítanom neki, hogy hogyan használja a messenger helymeghatározását. Bár… a sok fazonból aki körbe vette , meg tudom érteni, hogy ennyire futotta csak. Viszont nem annak a szívbajos nőszemélynek ismertem meg, aki egyből ne ütne vissza. Viszont egy utcai verekedés ártana a renoméjának. Ki bérelhette fel az olaszokat, hogy kárt tegyenek Zyrában? Mert mindennek van valami oka. Nincs nyakkendőm, helyette a mandzsettámat igazítom meg kissé zaklatottabban. Szerencse, hogy nappal járó is vagyok, különben annyi lenne a befektetésemnek, a nőnek , akibe a fogamat akarom mélyeszteni. Zyrával ellentétben én értettem, hogy miről magyaráznak, és épp péppé akarták verni, és darabokban hazaküldeni a családjának. A gond csak az volt, hogy nem volt családja, legalábbis nem várta őt senki otthon, az apjáról pedig nem igazán kérdeztem, bár tudom ,hogy van neki. Azt hiszem épp jókor érkeztem, befordultam a sarkon és Zyra landolt a kukákon, mire én döbbenten néztem végig a jelenetet, a vér szaga az ő vérének szaga megcsapta az orromat, finom, szinte a nyelvemen érzem, és azt is ahogy lefele száguld a torkomon. Az ég felé pillantok, majd veszek még egy nagy levegőt, így a damaszkuszi rózsához hasonlatos illat bekúszik az orromba, meg a többi rohadék bűze is, és egyből kijózanát, bár ezerháromszáz év alatt sikerült az önuralmam megtalálnom és megtartanom, nem most fogom elveszíteni a fejem. - Diszkvalifikáltatni nem, csak megöletni, tudod van az a mondás, hogy szégyen a futás de hasznos… nem? –[ mordulok gyomorból jövő hangon, ahogy kilépek a takarásból, s egyenesen az olasz söpredék elé lépek. Az első baseball ütő az alkaromat érné, csakhogy az ketté törik rajtam, ezzel a lendülettel kapom el a csuklóját és töröm el, majd a fájdalmát kihasználva kényszerítem földre. Eztán a következő támadót hasba rúgom, aki berepül a társai közé. A kezemben tartott olasz lassan sírni kezd, bizony nem csak fogom, fokozatosan roppantom szilánkosra a kezét, hogy legyen munkája az orvosoknak vele, ha még menthető lesz egyáltalán. c]]- Mos pedig, elmondjátok, hogy ki az aki Darryn Yates nőjére küldött titeket. –[/i] hordozom végig a tekintetem a csordán. Loui, itt van, vérfagyasztón vigyorodok el. - Loui-Loui… pechedre kikezdtél velem… tudod mit jelent ez? – Loui körül egy kisebb kör keletkezett, mintha leprás lenne, néhányan sutyorogtak, hogy nem tudták, hogy Don Darryn tulajdonát támadták meg, milyen vicces nem? - Mindenkit hozol egy kis elbeszélgetésre éjjel. Aki nem jelenik meg, magam fogom levadászni, és teszem harcképtelenné, hónapokra. – természetesen mindezt olaszul, hogy Zyra ne értse, hogy miről folyik a tárgyalás. - Most pedig takarodjatok, amíg szépen mondom. – elengedtem a karjáért jajveszékelő alakot és vártam, hallottam, hogy Zyra szépen veszi a levegőt, nincs problémája. Addig vártam, míg az utolsó ember el nem tűnt. A látszat ellenére kedvem lett volna egyenkét kiszívni a vérüket. De már nem ezt a korszakot éljük, diplomatikusabban kellett megoldanom az egészet. Mindenkire emlékszem a szagáról, mindenki megfogja kapni a magáét. Ki fogom szedni belőlük,hogy miért akarták ennyien megtámadni Zyrát, mert ez nem lehet véletlen. Megfordulok és fagyosan pillantok a harcosra. - El is futhattál volna, odakint nem mertek volna bántani. – jegyzem meg hűvösen. Vissza kell fogjam magam, mert legszívesebben letépném róla a ruhát és a combjai közül szívnám a vérét. Megremegtem az indulatra és ökölbe szorult a kezem. - El tudsz jönni a kocsiig? – tudok úgy beszélni, hogy a fogaim ne látszanak, márpedig most kissé megnyúltak, az éhségtől.
Óóóóké, azt hiszem, szószban vagyok. Nagyon nagy és sűrű szószban leledzem itt az isten háta mögötti, dzsuvás grundon. De jó nekem, és még a padlizsánomat is összetaposták! Azt akartam megsütni vacsira, de így cseszhetem az egészet. Bár, ha jobban megnézem, minden, amit vettem, mehet a kukába. Hiába a szavak, vagy nem értik, vagy nem is akarják felfogni, amit mondok nekik. Merthogy tényleg nem érdekel, ha éppen rosszban sántikálnak, az sem érdekel, ha épp megvernek valakit, nem vagyok én szuperhős, hogy minden apróság foglalkoztasson. Egyébként is túlélésre játszom és ebbe nem fér bele az önjelölt hősködés. Mondjuk azt halkan meg kell jegyeznem magamnak, hogy rajtam kívül nem látok itt senki mást, aki nem ide való lenne. Annak viszont nincs értelme, hogy miattam jöjjenek ide. Főleg azért, mert én tévedtem el, és nem ők. - Ne már gyerekek, most muszáj ezt...? – Sóhajtok nyűgösen, miközben kerülgetem az ütéseket egy ideig. Egy ominózus pillanatig sikerül is, elhárítom a támadásokat és jószerivel egymást ütik, helyettem, mert én úgy alakítom a helyzetet. Így senki sem mondhatja, hogy kezet emeltem rájuk, mert az nem az én kezem, ugyebár. - Darryyyynn, húúzzááál beleeeee....~ - Énekelem egy kicsit a fohászomat, vagyis jobban mondva az igényemet, elvégre a menedzsert nem veszik elő ha ilyen van, a sportolót igen, bár ha a sofőrje egy kétajtós szekrény, nekem az is jó. Csak ne vágjanak ki a bajnokságból és én boldog leszek. Meg ha ezek kilapulnak véletlenül, akkor is boldog leszek. Az már annyira nem tetszik, hogy lőfegyverek is előkerültek, engem pedig sikeresen falnak repítettek. Nyekkenés közben még éppen láttam egy alakot közeledni. Ha ez is ellenem van, folyóba megyek, de faszányosan egy kupac szemétbe érkeztem, így mire kiástam magam onnan, már csak azt láttam, hogy mindenki ledermedve cövekelt egy helyre, és éppen rettegnek aaaa... menedzseremtől? - Darryn..? – Bukik ki a számon a kétkedés hangja a nevével egyetemben, miközben értetlenül figyelem a szinte kézzel tapintható rettegést a levegőben. Mindezt... ő váltaná ki belőlük? Vagy van valahol egy SWAT egység a környéken? Nézelődöm is rendesen, de nem létok semmi mocorgást a tetőkön se. - Ne már, muszáj szuahéliül mondani? – Fújtatok egyet, miközben felkelek nyögve egyet a földről s egy adag vért köpök ki oldalra. Az fel sem tűnik, hogy egy apró kis csermely, színezi pirosra az állam a szám széléből indulva. Ujjaimmal a hajamba túrok és kicsit meglazítom az esés közben alakult gubancokat. Éppen a kicsit megzilált ruhámat amortizálom le még jobban, vagyis ha már szétszakadt, akkor úgy szakítom tovább, hogy megtudjam kötni a pólómat, és így ugyan haskidobós lett, de legalább a női mivoltomat megfelelően takarja. A fagyos pillantásra csak felmorranok. - Múló állapot. Nekem pedig nincs kedvem 0-24 készenlétben lenni miattuk. Egyszerűbb volt maradni és idegelni őket, mintsem hajkurászásba keveredni. – Dobom hátra a hajam egy mozdulattal s csípőre tett kézzel, kicsit koszosan állok meg előtte. Egy kicsit megriszálom a csípőmet, kattan néhányat a mozdulat miatt, és kicsit kicsavarom a felsőtestem, megropogtatva a megkínzott tagjaim. - Úgy néz ki sikerült tompítani az esést. Törésem nincs, max lila leszek. – Adom válaszul és a széttaposott papírtasakomhoz sétálok. Letérdelek mellé, majd négykézlábra ereszkedve összeszedem a szétesett tartalmát és felnyalábolva mindent a kukához sétálva beledobom. - Ebből lett volna a vacsim... – Sóhajtom gondterhelten, elvégre megtehetném, hogy kihagyom az étkezést, de az veszélyeztetné a holnapi edzésem és az egészségem is. Eszembe is jut valami és hirtelen ötlettől vezérelve szaladok oda hozzá és csippentem ujjaim közé az ingének gallérját. - Ehetek ma nálad? –
Nem segít a helyzeten, hogy az orromat betölti Zyra vérének illata, s csak a koromnak, meg a visszafogottságomnak köszönhető, hogy vissza tudom fogni a vérszomjamat. Nem akarok idő előtt lelepleződni előtte. Akkor dugába dőlnének a terveim. A válaszát halllva csak felhorkantok. - Így inkább a menedzsered hívatod, és ész nélkül beleállsz a harcba. Azért ha ilyenbe futnál legközelebb, fuss. Nem ismerek mindenhol mindenkit. – ezzel a negyeddel pont szerencséje van. Richard klánjában pedig nincs olyan tag aki Little Italyért fenné a fogát, de készséggel megküzdök vele a pozícióért. Hiszen alvilági berkekben azért a miheztartás végett tudják olykor, hogy vannak démonok, vámpírok stb… akik fenntartják a rendet a maguk módján. - Talán nem ártana azért, ha megnézne valami orvos, nem-e ütötted meg magad valahol nagyon. – nézem végig a kiropogtató show-t és őszintén ezt most komolyan csinálja? Has kidobós szettben, és… mindegy… hagyjuk. Atyám remélem, röhögsz valahol rajtam. Bár… jobb lesz neki szólni, hogy ha tud, járjon közbe a kínai-japán negyed környékén, hogy Zyrát hagyják békén és ne merjenek elfogadni ellene semmiféle pénzt, ami arra irányul, hogy rövid, vagy hosszú távon likvidálják a versenyből. Nem tudom, minek néz, egy biztos, hogy férfinak nem, valószínűleg csak az edzőjének, addig jó azt hiszem, mert így legalább könnyebben fogad el, és meggondolatlanul csinál előttem ilyen nőies mozdulatokat, mint a csípő riszálás, és a haj hátra dobás… ~Atyááám Kaname, borogass!~ Végig néztem rajta, csupa koszosan, véresen, elővettem a zsebemből a dísz zsebkendőmet és közelebb léptem hozzá, megnyaltam egy kissé az anyagot, és aztán ledörzsöltem az arcáról a vért. Felmorranok, legszívesebben beletemetném az illatába az orromat. Morgorván indulok el, de csak két lépést teszek, és ő máris ott terem előttem, az ingemet fogva és akkora szemekkel néz rám, minta abban a hülye mesében a macska, amit csak azért láttam egyszer, mert Thomas odavan ezekért a filmes cuccokért és nem horrort néztünk. - Nem bánom, akkor majd szólok Thomasnak, hogy vásároljon be. Mit akartál enni egyébként? – váltok témát hirtelen, mert nem akarom, tovább fecsérelni az imént történtekre az időt, és elindulok vele az oldalamon ki a sikátorból, a kocsim felé. Csak a szokásos sport kocsi, így beülök, megvárom, hogy ő is beüljön. Ahogy bezáródik minden betölti az orromat az izzadtsága, és a vérének illata, sose fogom kitakaríttatni a kocsit… Noel ma atyámnál van, pár napig mert valamiféle terven dolgozik amivel a hotelt dobhatná fel, nagyon lelkes benne, én nem bánom, így legalább figyelnek rá, s Kaname egy megbízható vámpírt ajánlott aki rajtam kívül figyel rá, ha épp nem vagyok ott, az időnként kissé zsémbesnek tűnő bátyámat, de tudom, érzem, hogy vigyázni fog rá. A kocsiban ülve smst küldök Thomasnak, hogy Zyra ma éjszakára a vendégünk lesz. Ha pedig Noel jönne, még véletlenül se küldje el, nem baj ha találkoznának. - Viszont, nincs nálam egyetlen ruhád sem, megálljunk útközben vásárolni? – pillantok rá kíváncsian. Egész biztos, hogy neki sem kényelmes, hogy ilyen tépett holmiban van, és nem ártana ha rendbe tudná szedni magát, sejtésem szerint.
Nem különösebben vagyok boldog, már csak azért sem, mert baromi szeretném őket véres bucira verni és naaaagyon jól esne eltörni pár bordájukat, de nem kockáztathatom a helyem a bajnokságban, ami pár hét múlva esedékes. Simán diszkvalifikálnak egy önvédelem miatt is, arról nem beszélve, ha súlyosan lesérülök közben, ugyanott lennék, ahol a part szakad. És hogy most mi legyen? Nem tudom... tsalán ha nem találják meg őket, nem keveredek bajba, azonban igencsak ledegradálhatja a testem ez a túlerő. Azt nem mondom, hogy nem nyerhetek, hiszen semmi sem biztos, de az elleben tuti, hogy a győzelemnek ára lenne. Az sincs garantálva, hogy az edzőm tényleg eljön-e. A helyében én nem jönnék ez igaz, így már-már B-terven agyalok, amikor a szemétből kimászva meglátom a morcos képét. Gúnyosan mosolyodom el. - Hát... mégis itt vagy, nem? – Jobban mondva egy null ide, zseléfejű. Mindenttudóan vigyorgok, miközben ő számomra értelmezhetetlen nyelven kötekszik velük. Vagy fenyeget, nem tudom. - Meglehet, hogy nem érdekel az életed, azonban hülye sem vagyok. Lerí rólad, hogy van befolyásod, nem is kevés, szóval ezzel próbálj meg mást megetetni. - Vonom meg a vállamat, miközben úgy ahogy rendbe szedem a pedigrémet és megnézem, eltört-e valamim. A jelek szerint nem és még nem fáj semmim. Igaz, ez holnapra változni fog, de üsse kő. A meccsek után csúnyábban szoktam kinézni néha. Bár.. ilyenre is rég volt példa. - Nem hiszem hogy szükséges... plusz akkor kitudódna, hogy volt valami, egyből ráharapnának a lapok. Nem akarom. Jól vagyok. – Teszem csípőre a kezem, mintegy nyomatékosítva az elutasításom. Nem keveredünk bele a médiába mert onnan lehetetlen kikeveredni. Dacosan nézek rá, enyhén összevont szemöldökkel, mikor odalép hozzám... és letörli az arcom? Egyik szemem becsukva, másik félig nyitva, ahogy tűrőm a takarítást. - Ennél azért koszosabb vagyok, mintsem hogy ez segítsen a dolgon, de mindegy. Kösz. – Az jobban érdekel, hogy belement a dologba, így tejesen elégedett képet vágva sétálok mellette és ülök be az amúgy atomkirály kocsijába. - BBQ csirkét párolt zöldségekkel és padlizsánkrémes pirítóst terveztem készíteni. – Felelem miközben szemmel láthatóan a kocsiban ülést élvezem, nem a társalgást. Elsőre fel se fogom mit mond nekem, kis idétlen vigyorgás és gombnyomogatás után pillantok rá újra. - Még szép, hogy nincs nálad. – Fura is lenen, ha tartana egy szekrényt otthon a ruháimmal. De természetesen ez csak egy buta feltevés, hiszen ő csak az edzőm, neki pedig én csak egy befektetés vagyok. Talán ezért is tudom elviselni őt annak ellenére is, hogy érezhetően nem stimmel vele valami. - Igazából ha van egy megunt pólód, nekem az is jó. Nincsenek nagy igényeim és éhesebb vagyok, mint gondolnád. – Jegyzem meg halkan, a hajamat csavargatva mélázok. A nadrágom az egészen épnek mondható, csak ki kell mosni, a felsőm egyedül az, ami szétszakadt, meg.. ohh.. - Najó, talán egy bugyiért beugorhatnánk valahova. –
El sem hiszem, hogy hagyom, hogy már-már pórázon, de leginkább a vére illatán ráncigáló ember lett belőle. Teljesen kihasználja a helyzetét. Azt,hogy segítek a befektetésemen, ha baj van… Az eszem megáll. Ha tudnád, hogy tulajdonképpen rád fáj a fogam… hanyatt homlok menekülnél előlem. - Ha nagyon gáz, akkor majd kihívok egy orvost a házamba. – vonom meg könnyedén a vállam. Megtenném, tényleg megtenném, és még titokban elráncigálnám megröntgeneztetni is, de érzem az illatán, hogy semmi baja, minden rendben vele, makk egészséges, sehol semmi probléma, vagy illat foszlány, ami arra utalna, hogy a verekedés miatt baja volna. - Mindegy, próbálkozni szabad, nem? – teljesen más célom volt a véres zsebkendővel, és nem épp kis szerelmes regényekbe illő dolgot művelnék a zsepimmel, vámpír vagyok az ég szerelmére, egy vad, egy ősi ösztönöktől fűtött lény, aki a vérért és a szexért él. Csak azért jobb szex közben táplálkozni, mert az endorfinok más ízt kölcsönöznek a vérnek. Szerettem így enni, ha arról volt szó, volt aki a félelemtől átitatott vérre voltak kíváncsiak, én sokkal jobban laktam, ha az erotika fűszerezte a partnerem vérét. Az ebéd felsorolást hallva majdnem elhányom magam, ha ezt nekem is meg kell ennem, eret vágok magamon, a múltkori vacsit kimagyaráztam, mondván, én csak speciális italt iszom éppen, de ez most kicsit rizikós lesz, az biztos. - Félelmetes lenne ,ha volna. De szerintem… élhető ötlet lenne, ha a felkszülés idejére hozzám költöznél, ott van komornyik, edzőterem, és mindenféle testedzéshez kellő cucc, medence;úszáshoz és a többi. Így kevesebb esélye volna, hogy megtámadjanak. – magyaráztam, talán meggondolatlanul. Nem jellemző rám ez a meggondolatlan beszéd, de nem hiszem, hogy rá kap az ötletre, már csak azért sem, mert Noel… veszélyes Noel közelében élő, lélegző embereket tartani. Nem mintha Zyra valami állatom lenne, mert nem az. De én akarom megízlelni a vérét elsőnek. Sosem volt ennyi problémám egyetlen kiszemeltemmel sem. Szerettem felkészíteni őket korábban is a versenyeikre, de a legnagyobb kihívás mégis Zyra, mert ő teljesen más mint a többi volt. Egzotikusnak hat, és a szemeinek a vonala, a vágása, hasonlít valakijére, talán apám már rég jól fejbe vert volna, hogy ilyen idióta vagyok. - Nincs sok pólóm. – tényleg nincs. Azt se veszem fel újra, amit edzésen használtam, bár egy ideje kivételt képez az a halom, a fürdőmben, aminek eltakarítását még Thomasnak is megtiltottam. Azokon a pólókon érezhető Zyra verítékének illata. Talán fel kéne hívnom a ghoulomat, hogy takarítson el mindent, mindenhonnan. De tudom, hogy nem kell, megtegyem, meg fogja tenni magától, tudja, hogy hogyan állok hozzá Zyrához, és nagy szó, hogy elviszem magamhoz mostanában őt. - Egy bugyiért…? – a fejemet csóválom, miközben a vezetésre koncentrálok, az egyik vámpír társunk egy ruhákkal foglalkozó üzletet üzemeltettet a ghouljával. Egy nevezetesebb láncot, de annyi baj legyen, ha mi most oda látogatunk. Elég elit hely, Zyra talán be se tenné oda a lábát, és a jelenlegi állapotában kinéznék onnan, de nem érdekelt mások véleménye, sosem. Amint leparkoltunk a mélygarázsban, a telefonomért nyúltam. - Thomas, vegyél meg mindent, ami kellhet a BBQ-s csirkéhez, párolt zöldségekhez, padlizsán krémhez és pirítóshoz. Vendégül látjuk Zyrát. Ezután a tabletemért nyúltam, nem tudom,hogy meddig fog tartani a válogatás, de jobb ha van nálam valami, amivel elfoglalhatom magam, a vállalat, a hotel ügyei. Megválaszolhatok pár üzenetet, ami az én hatásköröm. Bebiztosítottam a kocsit, majd elindultam a lift irányába. Ott megnyomtam a butik gombját, és Zyrával az oldalamon érkeztünk meg az eladó térbe. - Üdvözlöm, Uram, és … -itt megakadt a ghoul hangja és aggodalmasan pillantott Zyrára, én csak figyelmeztetőn rá pillantottam. - A hölgy, Ms. Rockwood. – mutattam be, majd félre léptem, és utat engedtem neki is a liftből, mert eddig a testemmel fogtam fel a bezáródást, az érzékelőnek hála. - Mit óhajt, Mr. Yates? – ha vásárolni jártam, szerettem ide jönni, mert itt udvariasan kezeltek, és előzékenyek voltak. - Segítsen ruhát választani Ms. Rockwoodnak, napi használatra, meg amit a hölgy szeretne. – az alsó szint tele volt női ruhákkal, és egyébként az utcáról is be lehetett jönni, csak ott kevés volt a parkoló hely, így praktikusabb volt, csak a vámpírok tudtak a liftes megoldásról, és egy két tehetősebb ember,de aki a lifttel érkezett, egyértelmű volt, hogy nem közönséges halandó. Az eladó egy privát próbafülkéhez vezetett minket, ott volt az ajtó ami mögött az öltöző volt, és ott volt, a kisebb kifutó, amin megcsodálhatta magát az illető, mert szinte minden oldalon tükör volt, és ott volt a végén a kényelmes kanapé, amin helyet foglaltam, és azonnal felütöttem a tabletem, elkezdtem rajta dolgozni. Ki kellett verjem a fejemből Zyra illatát, és azt, ahogy hallom, amint a vére dübörög az ereiben.
- Viszont, nincs nálam egyetlen ruhád sem, megálljunk útközben vásárolni? – pillantok rá kíváncsian. Egész biztos, hogy neki sem kényelmes, hogy ilyen tépett holmiban van, és nem ártana ha rendbe tudná szedni magát, sejtésem szerint.
Tárgy: Re: Little Italy - Zyra & Darryn Csüt. Ápr. 09, 2020 12:48 am
Darryn & Zyra
Őszintén szólva én magam is meg avgyok lepődve azon, hogy mennyire... simán ment a dolog. Mármint, hé, nem halt meg senki, engem se fognak kivágni a bajnokságból és... még mindig az a véleményem, hogy valami hatalmas nagy gebasz van a menedzseremmel. De... ameddig nekem jó, addig mindegy. Tuti valami apuci kis örököse a srác és életében nem fogott még mondjuk.. kőműves kanalat. Érdekel? Nem. Tegye a dolgát, juttasson be meccsekre és felőlem maffiózó is lehet. Persze addig a pontig, amíg nem rángat bele a hülyeségeibe. Csak addig. - Engedd el. Túlliheged. Nincs semmi bajom. Ha nem félteném a helyemet a bajnokságon, már laposra vertem volna őket. – Forgatom meg a szemeimet az orvosos megjegyzésén, komolyan, mintha valami aggódó nagyszülő lenne. Totál azt az érzetet kelti így bennem. - Vééégülis... - Ingatom meg a fejem, mert bár a gesztust értékelem én, meg minden, csak így tényleg. Annyit tett mint halottnak a csók. Kvázi semmit se, na de mindegy. Megpróbálta és ez számít, nem? - Na látod, ebben például tökre egyetértünk. Addig jó, amíg semmilyen cuccom nincs nálad. És ez így is fog maradni, megnyugodhatsz. Nem szokásom alattomosan beköltözni mások lakásába. – Főleg nem hímneműekhez. Bwáh, nincs az az isten. Főleg mert nem is hagytam, hogy végigmondja egy szusszal, így a hátulját a mondandóm után mondja el, én meg úgy nézek rá, mint egy hal a partról az óceánra. - Most csak viccelsz ugye? – Bukik ki belőlem a hitetlenkedő kérdés, de végül csak a hajamba túrva dőlök hátra. ez kész őrület. Lehet, amíg a szeméttel hadakoztam, addig beverték a fejét? Mondjuk ő, ellentétben velem, még csak koszos sem lett. - Dehogyis. Semmi szükség rá. Más házában nem nézhetnék pankrációt egy szál bugyiban. Pff, nem, felejtős. – Még a fejemet is rázom hozzá. Biiiztos, hogy nem. Ha kell akkor inkább verekszem. Vagy nem eszek és akkor csak a terembe kell eljutnom meg vissza. Kivitelezhető nem? Hát de. - Várj... komolyan létezik olyan, hogy valakinek nincs pólója? – Ezen most egészen őszintén meglepődtem, olyan csodálkozó tekintettel fordulok felé a kocsiban, hogy csak na. Jééé... akkor ez is ezüstkanállal a szájában született. - Igen, egy bugyiért. A késekkel hadonászók tettek róla, hogy már csak a jóindulat tartja ebben a gumit a szélén. Nem szeretném megvárni, míg az is hősi halált hal. – Mondom mellékesen,miközben a gombokat nyomogatom. Annyira király ez a kocsi! Eskü már csak ezért megéri elviselni ezt a fazont magam körül. Mondjuk ez főleg azért ilyen könnyű, mert ő a menedzserem, semmi több. ezen gondolat közepette érkezünk meg valami helyre. Ez gyanúsan nem nekem valónak tűnik és amikor a kinyalt pingvint meglátom, be is bizonyosodik a sejtésem. Remek, most majmot csinált belőlem... Büntetésből most akkor fizetni fogsz re nyomorult! - Nem lesz ok idő, ne éld bele magad. Éhes vagyok. – Jegyzem meg pikírten, mikor a tabletjére téved a tekintetem. Ami azt illeti, 5 perc alatt szedtem össze két bővebb felsőt, egy rövidnadrágot, három bugyit és zoknit, meg egy új melltartót. Próbálni nem próbáltam, egyrészt koszos vagyok, másrészt meg tudom a méreteim. - Na haladjunk, különben éhen halok lassacskán. – Sürgetem a fizetéssel, és már a liftben tobzódok a zacskókkal, mire utánam cammog, hogy a kocsit elérhessük.
Kezdőlap
•• 
Azt mondták legyek jó kislány. Azt mondták, kettő perc és jönnek. Nem jöttek. Szóval elindultam egymagam a boltba. Mert miért is ne. Kifogytam otthon néhány alap élelmiszerből, plusz mivel nemrég költöztem, még a fűszereknek is eléggé híján vagyok. Mondhatni, van só, bors, meg oregánó. Aztán tégy csodát, ó nagy varázsló. Meg a retket azt. Senki sem róhatja fel nekem, hogy negyed óra várakozás után elindultam egy magam a boltba. Mit ne mondjak, odajutni még páratlan kérdezősködéssel sikerült is. ezért is állok most egy sikátor közepén, kezemben a Walmartos papírtasakkal, miközben szemezek egy rakás nagyfiúval.