Nem sűrűn jutok már ilyen fellépésekre, de most mégis sikerült megoldanom. Egy időben Londonban viszonylag sok előadásom volt, elég ismert is voltam underground romkocsmákban, de az akkor volt. A tűzeset miatt el kellett jönnöm Londonból, elég hirtelen és nem szóltam szinte senkinek a lépésemről, a munkáltatóimnak pláne nem. Azután jött a háború, meg minden más, kedvem sem igazán volt New Yorkban is megpróbálni ugyanazt. De most már elég stabilnak érzem magam, hogy újra megpróbáljam és úgy gondolom, jó feszültség levezetés lesz, ha megint énekelhetek emberek előtt. A zene és az ének mindig is tudott rajtam segíteni a rossz időszakaimban és az Intézetvezetéssel és a kényszerházassággal járó plusz idegességre szükségem lesz rá. Beszéltem egy kisebb kocsmával, ami éppen élőzenét akar felhozni a repertoárjába és egy rövid bemutató után fel is vettek és megbeszéltünk egy időpontot. Ma este megyek, és meglepően nyugodt vagyok, ez már ismerős, itt nem érhet meglepetés, csak a körülmények mások. A kocsma kialakított csak nekem erre az alkalomra egy kisebb színpadot és hangfalakat is szerzett a kihangosításhoz. Nem tervezek igazi koncertet adni, szóval nem lesz az olyan hangos. Felkonferálnak és a nem létező magabiztosságomat elővéve állok ki az emelvényre és kezdek bele a saját dalomba. Direkt ezt választottam először, mert ez egy lassabb halkabb dal, könnyen lehet megemészteni és a dalszöveg is sokak számára jelenthet valamit. Átadom magam a zenének és úgy énekelek, mintha senki nem lenne a helyiségben rajtam kívül.
Nem igazán volt értelme a mai napomnak. Csak ténferegtem a lakásban és agyaltam. Vajon merre járhat az a tökfilkó?! Mélyet sóhajtok majd a lakás legeldugottabb részére sétálok és a ruhatáram veszem célba ideje kiruccannom kicsit. Igazán nincs kedvem de szabadnapom van. Így most rövidke rakott szoknyát és kockás inget veszek hozzá. Hajamat egyszerűen a fejem tetejére kontyoltam és már csak egy lábbeli kellett hogy eljussak egy szórakozó helyre, ami élő zenét hirdetett. Már besötétedik mire kiválasztom a sarut és elindulok. A hely bűzlik az alkoholtól(?) és a dohány füsttől. Végtére is belépek a zene közepébe csöppenek, így a pulthoz osonok és rendelek egy gyömbér metaxát. Míg az italt várom a rögtönzött színpad felé fordulok és szemügyre veszem a csajtkis aki énekel. Elismerően bólintok egyet, ügyes! Még talán ismerem is a daltférfi, lehetséges hogy már hallottamnem? A pultos ficsúrtól érdeklődöm hogy ki a lány, csak a nevét sikerül kiderítenem. Sosem láttam még. Még két kört iszom csak aztán szánom rá magam hogy közelebb merészkedjek. Egészen a színpadig megyek és onnan nézek fel a sötét hajú lányra. Az egyik dal végén nem is fogom vissza magam ujjaimat az ajkaim közé dugom és élesen füttyentek.
Nagyon izgulok a mai este miatt. Nagyon ritkán izgulok ennyire, sőt, egyáltalán nem izgultam már mióta. Ideges, feszült, káoszos már sokkal többet vagyok, de az egészséges lámpaláz már nagyon régen elkerült és be kell valljam, hiányzott. Az a borzongás, ami a színpadra lépés előtt elfog, de rögtön elmúlik, amint kilépek a mikrofon elé és elkezdek énekelni. A hely nem a legszínvonalasabb, de első alkalomra megteszi és látok egy-két olyat is, aki nem csak a pia miatt van ott. Egy lány még elismerően füttyent is, nem csak az udvarias tapsot kapom. Már ezért megérte eljönnöm az Intézetből. Belekezdek egy másik dalba, ez egy kicsit gyorsabb ezúttal, de ez is a sajátom. Próbáltam olyanokat összeválogatni, ami nagyobb közönségnek is tetszhet. Csak három számban állapodtunk meg a tulajdonossal, így már nem fog sokáig tartani az előadásom. Ezt is lenyomom, majd jön a harmadik, szintén egy gyorsabb és le is vonulok a színpadról, amint végzek. Úgy döntök maradok még egy kicsit, mielőtt hazamennék, mert a főnök annyira marasztalt, szinte lenyomott az egyik asztalhoz, hogy várjam meg beszélgetni akar. Szóval most egyedül ücsörgök, várva, hogy visszaérjen és igyekszem elkerülni a fölösleges feltűnést.
Tárgy: Re: Aalera & Thea - My Immortal Vas. Aug. 13, 2017 9:48 pm
Jól nyomta a csaj, határozottan megérte eljönnöm, bár csak három dalt hallhattam, de igen is megérte. Miután befejezte a harmadik dalt is újabb éles füttyszóval jutalmazom, majd bekapcsolódom a tapsolók közé is. Figyelem ahogy levonul a színpadról, majd az egyik asztalhoz ültetik. Elmosolyodom, majd két hirtelen halált rendelek és a poharakkal a kezemben elindulok az énekes felé. -Őszintén gratulálok. Remélem elfogadsz egy italt.-mosolygok rá, majd kérdőn nézek, szabad-e a szemben lévő szék. -Aalera vagyok. Elképesztő voltál, én biztosan nem tudnám ezt megtenni.-mosolygok újfent és belekortyolok az enyhén kesernyés italba, ugyanis vodka vörösbor és őszilé a pohár tartalma. -Gondolom a saját dalaid. Mióta énekelsz?-nem kéne így letámadnom nem igaz? Kényszeredetten beletúrok a hajamba és félszeg mosoly ül ki ajkam szegletébe. Remélem, hogy nem orrol meg rám nagyon amiért így letámadtam.
Kezdőlap
Nem sűrűn jutok már ilyen fellépésekre, de most mégis sikerült megoldanom. Egy időben Londonban viszonylag sok előadásom volt, elég ismert is voltam underground romkocsmákban, de az akkor volt. A tűzeset miatt el kellett jönnöm Londonból, elég hirtelen és nem szóltam szinte senkinek a lépésemről, a munkáltatóimnak pláne nem. Azután jött a háború, meg minden más, kedvem sem igazán volt New Yorkban is megpróbálni ugyanazt. De most már elég stabilnak érzem magam, hogy újra megpróbáljam és úgy gondolom, jó feszültség levezetés lesz, ha megint énekelhetek emberek előtt. A zene és az ének mindig is tudott rajtam segíteni a rossz időszakaimban és az Intézetvezetéssel és a kényszerházassággal járó plusz idegességre szükségem lesz rá.
