Outfit: Link » @ «Music: Link

Amint megérkeztek ide, rögtön elkezdtek szerveszkedni, sőt még a karácsonyi bálra is elmentek, amire mi már évek óta be se dugtuk az orrunkat. Mindig kaptunk meghívót, hátha, de az alfánk csak ignorálta a levelet, mint ott se lett volna. Akkor már nem mertünk ellenszegülni. De ennek már vége, mert megjöttek ők és teljesen felforgatták a meglévő rendet. Olyan összefogással dolgoztak, amit magunk között már régen tapasztaltam, pedig már itt vagyok egy ideje. Például ez a csávó, aki itt fogadott a konyhában, megkereste azokat a farkasainkat, akik tudnak harcolni és be is szervezte őket. Ennyit tudok róla.
-Szóval Enzo. Ezek szerint jóban leszek ezzel a Lioval -Még mindig nem én vagyok a világ legkedvesebb embere, pláne nem idegenekkel, szóval nem játszom meg magam. Iganis szeretek bunkó lenni bizonyos esetekben, hogy mutassam, engem érdemesebb békén hagyni. Így is, aki ismer az tudja, hogy nagyon is szoktam törődni a hozzám tartozókkal.
-Én inkább Cider fajta lány vagyok, de a sörrel is kiegyezem, ha más nincs. De a kávé akkor is fontos -A sör nekem mindig is kicsit keserű volt, de megittam azért rendes mennyiséggel, ha úgy hozta az élet. Odaadom a bögrém megtöltésre és jó pár kanál cukrot  belelapátolok a tej mellé. Kell az a plusz energia.
-Vigyázz a szádra. Akármilyen volt, amikor ti láttátok, régen pontosan olyan jól gondoskodott rólunk, mint a ti alfátok. Ne merészelj úgy beszélni róla, mintha mindig ilyen lett volna. Igazad van, borzalmas alfánk volt a végén, de nem mindig volt ez így -morranok meg rá, mert akármit is állítanak és bármit is láttak, azért az alfánk volt. Nekünk is van értékítéletünk, tudjuk, hogy borzalmas volt, de attól még gyászoljuk őt. Ha másért nem, halottakról vagy jót vagy semmit.
-Majd idővel talán. De addig is kell egy kis összeszokás -jegyzem meg hátra vetve a rózsaszín hajamat. Könnyű lesz végülis egy falka lenni, de az új szokások időt vesznek igénybe. Például nem félni az életünkért nap, mint nap.

Outfit    @    Music

Nekem még túl korán van úgy mindenhez, még félig pizsamában mászkálok, a tánc nagyon is lefárasztja az embert, de még akkor is képes rá, ha farkas az a bizonyos ember. Kell az a kávé.
-Akkor máris van bennünk valami közös -húzom félmosolyra az ajkaim, én is túl sokat pörgök, de én igyekszem annyit is pihenni mellé. Nem akarom kiégetni magam idejekorán, ezért figyelek erre. A régi alfával különösen kellett az ilyesmire vigyázni, amennyi plusz fölösleges fejfájást és munkát akasztott a nyakunkba. De ennek is vége van már.
-Nekem a sör keserű, a cider lényegében csak édes sör. De az erősebben egyetértek -Nem vagyok olyan nagy ivó, de ha éppen olyanom van, akkor én is iszom erősebbet, akár egyszerre többet is. Mikor milyenem van. Kezemben szorongatom a bögrét, amikor megmorgom és látom a farkasát is mozdulni, de most nem érdekel. Az alfa akkor is az alfa volt.
-Rossz és ezt én is elismerem. De a történet felét sem ismered -emlékeztetem, hiszen ő nem látta abban az időben, amikor én érkeztem a falkába. Akkoriban nagyon is jó alfa volt és bár szenvedtünk tőle, egyikünk sem tehet róla, hogy megőrült a korába. Igazából még sajnáltuk is valahol, de nem tudtunk mit csinálni, még mindig ő volt a legerősebb.
-Köszönöm -hangomban még van egy kis neheztelés, de legalább felfogta. Még kell idő, hogy elengedjük a régi alfát. Végignézem a nyújtózkodást, de meg kell állapítanom, hogy az alapvető elismerés az izmok iránt még mindig bennem van, de amúgy nem mozgat meg semmit továbbra sem a fantáziámban.
-Remélem. Az jó lesz, ránk fér a rendes szórakozás -Régen is voltak bulik, de inkább nevezném társasjátékesteknek piával, mint rendes piának, de mi ezt szerettük. Nem voltunk sosem olyan nagyon vadulósak, még a kölyök sem a falkán belül. Kívül nagyon is, de az már az ő gondja.

Outfit    @    Music

Annyira megszoktam már, hogy alig látni valakit a falkaházban, hogy nem számítottam senkire, pláne nem az új falka egyik tagjára. Vagy inkább a falkánk egy új tagjára? Nehéz lesz ezt megszokni, az biztos.
-Ahh, akkor ő volt az a könyékmagas kis izé, ami úgy elzúgott legutóbb? Nem tudtam rendesen megnézni, mire utána fordultam, már el is tűnt -gondolkozom el, ahogy egy kicsit még igazgatom a cukortartót a pulton. Még félig van, de hamarosan ki fog fogyni, de nem én leszek, aki tesz bele, az biztos. Este tízig nem fogok hazakerülni ma, és ez a legjobb eset.
-De bele van valaki szerelmesedve az italába -kuncogom el magam, azon a fejem egyszerűen nem lehet nevetni. Úgy tűnik, kifogtam egy vicces hímet -A bor nem szénsavas, bár… Igazából nem lényeg -vonok vállat, mert hol érdekel ez igazából engem. Sehol, pontosan ott. Ismét kortyolok a kávémból és kicsit táncikálok egyhelyben, mert azért hideg a padló és amúgy is ezt fogom csinálni a mai nap nagy részében, amint sikerült elindulnom itthonról. Mára is táncolni terveztem, de most sem tanítani, sem csapat performanszot gyakorolni sem akarok, csak magamtól táncolni, amíg ki nem fulladok. Jó levezetés lesz az utóbbi idő után.
Nagyot sóhajtok, ahogy elgondolkozom, mit is tudnék mondani a kései alfánkról. Annyi mindent lehetne mesélni és még többet mutatni, hiszen az egész házban látni még a nyomait, amit még nem dobtak ki, vagy alakítottak át az új lakók. Körbenézek a konyhában, majd végül vissza rá, és az arckifejezését vizsgálva úgy döntök, nem érdekli igazán ez az egész. Mármint megvan a véleménye a volt alfánkról és biztosan nem hajlandó megváltoztatni, akármit is beszélek én róla.
-Amikor én érkeztem a falkába, még olyan volt, mint most a tiétek. Igazságos volt, aranyos, amikor magunk között voltunk, de mindig igazságos és erős, ha arról volt szó. Nagyon szerette a focit, még egy időben tartott fiatal mondénoknak edzést hétvégenként. Fura egy humora volt, nem lehetett leszoktatni a régi szleng használatáról. Csak aztán sok lett neki azt hiszem az idő. Nem mindenki tud sok száz évig élni, akármilyen erős volt, az elméjének túl sok volt. Nem akartuk bántani, nem is tudtuk. Ezért örültünk annyira nektek, nem nekünk kellett cselekedni, túlságosan szerettük -Végül így foglalom össze az elmúlt majdnem nyolcvan évet, amit itt töltöttem Brooklynban. Nagyon is jó volt sokáig, csak az elmúlt öt év volt földi pokollal egyenlő, előtte teljesen normális falkánk volt.
-Meglepő hát -kuncogok, de már csak egyetértésként.
-Persze, hogy volt. Igazából sosem voltunk nagy bulisok, az összes közös program leginkább társasjáték volt némi alkohollal. Abból elég sok volt, ami azt illeti, olyan hetente, legkésőbb havonta. Csak az alfa… agymenése óta nincsenek -sóhajtok, hiszen azt mindenki hiányolta, ezzel talán meg lehetne minket is fogni egy kis együttműködésre és összekovácsolódásra. A közös nappaliban egy szekrény csakis mindenféle társasjátékkal van tele, azokat használtuk.

Outfit    @    Music