Alec & Magnus

Magic and something else

A háborúnak bár vége van, és New Yorkra talán egy kis béke köszöntött, de én mégsem tudok unatkozni hiszen az alvilági fajok éppen újraszervezik magukat és nemrég a bátyámmal is sikerült találkoznom, aki meglepő kijelentést tett, és kinőttem Brooklynt. Az erőm megedződött és az eltelt évek nem múltak el nyomtalanul, ahogy az utóbbi hetekben tett erőfeszítések sem, és így.... most Brooklyn és New York főboszorkánymestere lettem. Még szokom a gondolatot, és valahol mélyen utálom Mystralt hogy rám hagyta. Bár abban is igaza van, hogy kire tette volna? Catarinát nem érdekli az ilyesmi, és aki alkalmas lett volna rá - Ragnor Fell -  meghalt. Gyászolom Ragnort hiszen évszázados barátság a miénk és hiába vgyunk örök életűek, nem biztos hogy békés öregkor ér minket.
Már csak ezért is érdekes a kapcsolatom Alexanderrel, hiszen ő árnyvadász, nem olyan mint én. Jó ha megéri az öregkort, de mivel harcos, nem biztos még a holnap sem. Mégis... én mégis belevágtam, mert az érzéseimet nem tudom letagadni és nem is akarom az az igazság. Catarina ilyen szempontból alaposan seggbe tudja rúgni az embert.
Csak gondolnom kell rá, és máris az Intézet elé teleportálok hogy felvegyem Alecet a megbeszélt randevúra. Párizsba akarom elvinni.
- Alexander! - mosolyodom el, ahogy megpillantom magam nyúlánk, elképesztően gyönyörű alakját közeledni felém. Mennyi, de mennyi mindent éltünk át, viszonylag rövid idő alatt, és mennyi bepótolni valónk van még.
- Remélem készen állsz hogy megismerd velem Párizst - mosolyodom el ahogy magamhoz húzom hogy megfelelő módon üdvözölhessem. Mindennemű tiltakozását egy forró csókkal fojtom az ajkaira.

♫ Sleepwalker
••

Random...what?!

Magnus & Alec

Örülök, hogy vége van a háborúnak, mert így tudok másra is koncentrálni, nem kell úgy egyeztetnem senkivel sem az időpontjaimat, hogy rá érjek. Ritka esetben hívnak, ha távol vagyok. Bár szeretem tudni, ha valami probléma van az intézet körül. Ahogy azt is, hogy mindenki biztonságban legyen, és legyen felkészülve a váratlan lehetőségekre. Sajnos előfordulnak balesetek, és nem egyszer támadtak meg minket is a múltban. De amióta elmúlt a veszély, a Valentine veszély, azért kicsit nyugodtabbak vagyunk. Mégsem szeretném, ha ennek ellenére ellustulnánk, mert a démonok mozgolódnak, minden fajnak van valami baja, igen, új erő egyensúlyt kell nekik is felállítani, de sajnos képtelenek arra, hogy mindezt a nélkül tennék, hogy a mondének is sérülnének. Egyedül voltam a szobámban, így mosolyogva mertem készülődni, és alapos voltam, ing? Póló? Farmer? Mennyivel könnyebb, ha harci felszerelésbe kell öltözni. Végül maradtam egy egyszerűbb összeállításnál, farmer, és sportcipő, meg egy barna homokmintás póló. Remélem jó lesz, de nem… még háromszor átvettem a felsőmet, mire Izzy volt az, aki megszánt, és segített rajtam. A pólómat kicserélte egy fehér ingre, és egy fekete farmer nadrágra, meg egy kényelmes cipőre. Nem mintha nem lennék képes felöltözni, de mindig ez van, ha Magnussal találkozom. Bezsongok, próbálom nem mutatni, de izgatott leszek mindig, és csodálom a türelmét, hogy… tud időt szakítani arra, hogy foglalkozzon velem, és nem siettet. Esküszöm, hogy igyekszem, csak… olyan szemét! Folyton folyvást zavarba hoz!
Mikor végre készen vagyok, az intézet elé sietek, de már ott is van, lopva végig futtatom rajta a pillantásom, hogy mi fogott meg benne először? A szemein kívül? Talán a személyisége. Nehéz helyzetben voltam, mert Jacet is szerettem akkoriban, furcsa volt, hogy Magnus a boszorkány mester világított rá arra, hogy én tulajdonképpen a férfiakat szeretem. Nyilván, nem éreztem normálisnak, és helyesnek sem, hogy a parabataiomhoz vonzódom, és irracionálisan féltékeny vagyok olykor, ha látom, hány lánnyal bújt ágyba, még Clary előtt.
De Magnus más volt, érdekes volt, furcsa és… a mai napig képtelen vagyok feldolgozni, hogy fontos lehetek valakinek, neki.
Izzy még megölel, mielőtt elindulnék, és bátorítóan rám mosolyog, ebből merítek erőt, nem tudom, hogy mivel készül, azt mondta, hogy elém jön, és elmegyünk enni. De nem tudom,hogy hova, nagyon titokzatos volt.
-Magn… Páhmm…zs?!- hátrébb lépnék, de elkap, és nincs menekvés…mindenki látja az intézetből, hogy mi épp csókolózunk, ha épp a kamerákat figyeli. Elkapom az ing gallérját, és tudom, hogy erősebb vagyok nála, mégsem lököm el magamtól, mert jólesik a köszöntése. Nem ereszt, és tudom,hogy direkt csinálja, zavartan pillantok a nyakára, a szemeibe semmiképp, mert még a végén többet is engednék neki, vagy ami rosszabb, meglátnám az elégedett, jóllakott macska pillantását, hogy végre sikerült cserkésznie. Mellette néha úgy érzem, hogy valami préda volnék, különösen,ha azokkal a szemekkel pillant rám.
- Párizs? – azt jelenti, hogy teleportálunk. Így belekapaszkodom, és nem is engedem őt el. Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a számomra, mert rendszeresen meg tud lepni, és bevallom, ez izgalmas. Nem unatkozom mellette, és amióta kitaláltuk, hogy randizgatunk, több időt igyekszünk tölteni a másikkal, hogy jobban megismerjem őt, élvezem minden percét, még ha azonnal nem is látszik rajtam.
- Miért pont Párizs? Nem hoztam magammal fegyvert. – és már engedném is el, hogy visszamenjek az íjamért. Szeretem, ha biztonságban érzem magam, és őt is, és Párizsban még sosem jártam. Csak New York és Idris.