Mark && Kieran

Wretched and divine

Hideg az éjszaka, és fogalmam sincs mennyi időt kapunk arra hogy pihenjünk, így igyekszem kihasználni minden kis momentumot a pihenésre, és hogy kinyújtóztassam a tagjaimat végre rendesen. Vándor élet ez, és nem feltétlenül vágytam erre, de engem senki nem kérdezett meg erről hogy akarom-e ezt az életet, vagy sem, apám is egyszerűen csak odadobott Gwynnek hogy tegyen amit akar velem, és első nap kegyetlenül megvertek hogy megtanuljam a Vadászat Törvényeit.
Most fáradtan dőlök le egy kidőlt fatörzs mellé, és pillantásom Markot keresi. Nincs olyan sok ideje hogy ő is részese lett ennek a rémálomnak, és nem tagadom valahol kicsit együtt érzek vele hiszen hasonló cipőben jár mint én. Volt élete, rendes élete mielőtt Valentine a Vadászatnak dobta volna, és most... semmije sincs. Lova és végtelen ideje leginkább a tündérvér miatt. Mikor megjelenik mellettem, felnézek rá. Éles ellentétem a megjelenése, és szőke haja miatt akadt meg a szemem rajta talán. Szeretem a szőkét.
- Már azt hittem ma mással akarsz éjszakázni és nem velem - nézem őt, ahogy letelepszik mellém. Napközben szedtünk némi gyümölcsöt, és most azt veszem elő hogy megegyek egyet. Nincs étvágyam, és nem is igazán vágyom az ételre de mégis kellemes illúzió hogy éhesnek érzem magam. Én rendes tündér vagyok, nem csak félig. Apám soha nem érne mondén nőhöz.
- Gyűjtöttél almát? Nekem van még pár ha kérsz - húzom oda a nyeregtáskát amibe jobb híján mindenfélét össze szedek, és sokszor vannak közös vacsorák is. Most Gwynn siet valahová és nem tartunk sok szünetet csak amennyit muszáj.

Néha hálát adok az Angyalnak, hogy a néhai mentorom annyira meghajtott edzések során, hogy valamelyest könnyebben bírom az egész napos vágtatást. Szerintem már az első hét után otthagytak volna valahol, mert kidőltem volna a sorból. Már tényleg csak az akaraterő tart talpon, meg az ígéret, hogy átölelhetem Kierant este, amikor már senki sem figyeli, mit csinálunk.
Gwynn nagyon hajt valahova és tényleg csak annyi időt hagy nekünk, amennyire a lovaknak szüksége van, hogy bírják az iramot. Nem is értem, mit tud csinálni egész nap és hova kell ennyire sietni. Nem osztja meg a terveit, így minket csak rángat magával mindenhova, és aztán csodálkozunk, hogyan kerültünk megint oda, ahova. Most éppen északnak tartunk, de hogy minek…
-Dehogy, csak rendbe tettem a lovamat -szusszanok, ahogy leülök keresztbe tett lábakkal Kieran mellé és leteszem a nyerget és az egyéb felszereléseket magam mellé. Azokra is vigyázni kell, nem csak az állatra magára, nem kapunk minden héten újat. Ezelőtt még sosem ültem lovon, először meg is ijesztett, de nem volt választásom, hamar hozzá kellett szoknom az irányításához. Kezes állat és könnyű vele bánni, de még ő is érezte, mennyire féltem tőle a kezdetekkor.
-Gyűjtöttem, de nem vagyok éhes, köszönöm -húzódik ajkamra egy halvány mosoly. Most hogy már kicsit jobban tündér vagyok, mint otthon voltam, nincs annyi élelemre szükségem, ezért sokszor nincs is kedvem enni, mikor szükségem lenne rá. Közelebb húzódom Kieranhoz és elsimítom a haját az útból, hogy a vállára hajthassam egy kicsit a fejem. Imádom a hosszú haját, sokszor segítek neki kigubancolni, amikor jut rá egy kis időnk. Fáradtnak érzem magam és vele minden egy kicsit könnyebb, még az egész éjszakás vágtatás is.
-Tudjuk amúgy, hogy hova megyünk ilyen későn? -pillantok fel rá, nem jutott el hozzám semmi arról, most hova tartunk.


Outfit    @    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Nem rajongok a vasászatért és nem is gondoltam hogy egyszer csak úgy odadobnak nekik. Ezen túl egészen jól vagyok, és már nem töri fel minden alkalommal a fenekem és a comjaimat a nyereg és nem sajog a gerincem amiért egyenesen kell ülnöm egész nap és hajtani a lovam. Megjegyzem volt némi huzavona vele, mert nem épp egy kezes jószágot kaptam. Még ezzel is csak szivattak hogy ne legyen könnyű dolgom.
Mark érkezésére várok, akivel valahogy jól kijövünk mióta idekerült. Neki sem volt könnyebb mint nekem és ő az emberi világból került ide ami még rosszabb. A tündérvilágban más az élet de az udvar és a vadászat között csak a szabályok a különbség. Gwynn kemény mester. Sokkal keményebb mint apám volt.
- Majd megszokod és gyorrsabban fog menni - mosolyodom el, hiszen a lovakkal könnyű bánni mégha ennyire hatalmas állatok is. Ezek legalább ugyanazok és szeretem őket. Odébb húzódok hogy ő is odaférjen mellém, és felajánlom a takarómat is ahogy eddig is tettem.
- Lehet, de valamit enned kell. Te félig ember vagy, szükséged van evésre - pillantok rá hiszen nekem nem olyan fontos de azért szívesen teszem. A tündér ételek mások de van ami nem változik nagyon.
- Nem, nem tudom. Nem vagyok a bizalmi kör tagja - sóhajtok fel fáradtan ahogy megdörzsölöm a szemem.
- Annyit tudok, hogy valamit keresünk északon és még nagyjából két napnyi távot kell megtennünk - teszem hozzá ahogy Mar fejének döntöm az enyémet ahogy a vállamra tette. Ő az idősebb azt hiszem, de én éltem itt többet. Kiegészítjük egymást.

Még utoljára megpaskolom a lovam oldalát, miután teljesen letakarítottam, megetettem és megitattam, és persze még egyszer ellenőrzöm, hogy rendesen ki van-e kötve. Nem mintha  elkóborolna, de jobb a biztonság, nem akarok arra ébredni, valamiért nincs meg. Nem kell sokat keresnem Kierant, hogy megtaláljam, és le is huppanok mellé, letéve a felszerelésem.
-Tanulom csak, hogyan kell a lovat takarítani és biztos vagyok benne, még mindig nem jól csinálom -sóhajtok. Már megmutatták kismilliószor, hogyan kell rendesen, de szerintem továbbra sem megfelelően megy. Majd egyszer talán, de remélem, előbb elkerülök innen, minthogy megtanuljam. Olyan nehéz valami olyasmiről gondoskodni, amivel nem olyan régen találkoztam először. Mások ezt évekig gyakorolják, engem meg rögtön a mély vízbe dobtak.
Összekucorodunk Kierannal és betakarom magunkat, ahogy a legtöbb este szoktuk. Együtt elviselhetőbb az este hidege és nem mindenki kap takarót sem. A legtöbben tündérek itt, őket nem zavarja az időjárás, engem félig emberként már annál inkább. Bár megfázni vagy lebetegedni nem tudok szerencsére, attól még szenvedhetek a hidegtől. Inkább elkerülöm, ha lehet.
-Igazad van -bólintok, tényleg ennem kéne, ha holnap bírni akarom a menetet, bár tényleg semmi kedvem enni. Előkotrok egy almát valahonnan és nyammogni kezdek rajta. Legalább ennyi legyen a gyomromban, hátha akkor egy kicsit könnyebb lesz a holnap.
-Két napnyit? Húzós lesz. Szinte kíváncsi vagyok, miért megyünk ennyit -De csak szinte. Nem igazán izgatnak már dolgok, elengedtem a legtöbb dolgot, ami bármit is kiváltott belőlem, amíg az enyéim között éltem. Próbálok még az emberségembe és az emlékeimbe kapaszkodni, de... érzem, hogy egyre kevesebb marad, ahogy a napok telnek itt. Kicsúsznak a ujjaim közül, mintha csak vizet próbálnék markolni.


Outfit    ✠    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Túlságosan hosszúnak érzem a napokat itt, apám udvarában fel sem tűnt az idő múlása, de itt minden egyes óra és perc egy fél örökkévalóság. Zötyögünk a nyeregben, vagy éppen görcsösen kapaszkodunk, mikor hogyan száguldunk és milyen tempót diktál nekünk a vezérünk. Gwynn nem éppen kegyes vezér, és nem is túl kedves bár a maga módján azt vettem észre tödődik a vadűzéssel. Semmit nem tudunk róla, csak hogy elég hosszú ideje ő vezeti a lovasokat az éjszakában.
Hamar le tudom a lovamat, az állatokhoz szerencsére jó érzékem volt mindig is, és azt hiszem hogy emiatt kedveltem az egyik idősebb bátyámat is, csak éppen apánknak nem volt a szíve csücske, és száműzte az udvarból szinte. A legutóbbi információm amim van az az, hogy az emberi világban él inkább és foglalkozik valamiféle állatokkal.
- Menni fog az, nekem is időbe telt de az egyik herceg jól bánik az állatokkal és ellestem tőle néhány trükköt, amiket mutattam is neked - mert póbáltam én is kicsit javítani Mark bénázásán. Árnyvadász de sosem foglalkozott lovakkal, vagy más jószágokkal és így nehezebb. Én világéletemben lovagoltam, mert meg kellett tanulnom, meg harcolnom is.
Behúzódom a plédünk alá, ami nem olyan nagy és nem is véd meg sok mindentől, de legalább egymást tudjuk alatta melegíteni és nem mi vagyunk az egyetlenek. Akadnak mások is akik egy takarón osztoznak. Bizonyos szempontból hasonlítunk egymásra, bizonyos szempontból mégis nagyon mások vagyunk. Én sosem jártam az emberi világban.
- Tudom hogy igazam van - mosolyodom el halványan. Mi legalább foglalkozunk egymással, ha már mindenki mást hidegen hagy hogy élünk vagy épp meghalunk a feszített tempó miatt.
- Én is csak ennyit hallottam, mást nem. Talán egy lélekért megyünk, nem tudom - vonom meg a vállam, és elfekszem. Sajog minden egyes porcikám és testrészem és szerintem még olyasmim is, amim nincs is.
- Fáradt vagyok. Előbb utóbb bele halok ebbe az őrült vágtába - sóhajtok fel, fiatal vagyok én még ehhez.

Gwynnről nem sokat tudni és a terveit sem szokta megosztani a közvetlen környezetén kívül. Mi, a lovasok, főleg az újabbak mint mi ketten az unseelie herceggel, nem tudnak semmiről. A szabályokat is a magunk bőrén kellett kitapasztalnunk, senki sem mondta el, mire kell figyelni. És a megtorlás egy-egy tudatlan áthágásért is kegyetlen tud lenni. -Mit nem adnék, ha nem kötelességből kellene a lovakkal foglalkozni. Sosem csináltam korábban ilyesmit -Mindig is a városban éltem, mindig is a harccal és edzéssel voltam elfoglalva, mint minden más árnyvadász. Nem kellett olyasmivel foglalkoznom, mint állatgondozás, és lótartás a későbbi életben maradásomért. Így is nagyon sokat tanulunk, ez valahogy senkinek nem jutott eszébe.
Hagyom Kierant bekuckózni, mielőtt csatlakoznék hozzá, előbb legalább azt az egy almát megeszem. Ha magamtól nem is jut eszembe figyelni az egészségemre, ő megteszi helyettem is, ahogyan én is szoktam rá figyelni. Magunknak már régen nem fontos semmi, de egymásra vigyázunk. Nem is tudom, mi lenne velem a Vadászatban nélküle. Egyikünk sem élne túl sokáig, mert a bosszúálló lelkekkel ellentétben, nekünk nagyon is van testünk, ami elfárad és meghalhatunk.
-Neked mindig -kuncogok kicsit, ahogy finoman beletúrok a hajába. Olyan szép haja van, imádom birizgálni, csak hát nincs sok lehetőségem rá, mikor egész nap lovon ülünk és hajtunk az ismeretlenbe.
-Igazából mindegy is -vonok vállat, nem igazán tud már érdekelni, pontosan miért is megyünk annyit megint. Mindig rohanunk valamiért és sosem tudjuk, mi az. Mellé fekszem és szorosan átölelem a takaró alatt, hogy legalább valami védelmünk legyen az éjszakai hideg ellen. Egymást melegítjük, ami sokat segít. Kicsit latolgatom a választ, mielőtt megszólalnék, mert nem akarok hamis reményeket kelteni, de van egy tervem. Inkább csak ötletem pontosabban, de nem akarok itt maradni és Kierant is viszem magammal.
-Nem, ha rajtam múlik -motyogom a fülébe, ahogy elhelyezkedem a lehető legszorosabban hozzábújva. Nem csak a hideg miatt jó, hogy egy takarón osztozunk.


Outfit    ✠    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Sosem lehet tudni hogy mit akar Gwynn és merre viszi a Vadászatot, de azért néha nagyon örülnék neki ha kicsit közlékenyebb lenne. Kemény vezető, és embertelen, bár végül is valahol nem is várható el tőle hogy az legyen. Sosem volt ember, és sosem beszélt önmagáról, semmit nem tudunk róla jószerivel. A vadászat vezetője és még apám sem tudja szerintem pontosan mióta is vezeti a vadászatot.
Mark megjelenésére elmosolyodom ahogy végre ideér, egy kevés vigasz hogy legalább ő itt van nekem és nem egyedül fagyoskodom. Itt, sosem sikerült kipihennem magam és nem bírtam elengedni sem magam. Mindig feszélyez és fenyeget valami és mivel a király fia vagyok, még ezt is kapom, hogy hercegségemből adódóan is piszkálnak, pedig már nem vagyok az. Azzal hogy csatlakoztam ide, elvesztettem minden korábbi címet és rangott amim csak volt.
- Sosem foglalkoztál korábban lovakkal? Azt hittem Idrisben az árnyvadászok is lovagolnak ha mennek valahová - jegyzem meg egy kis hallgatás után ahogy letelepedett mellém a takaró alá. Behúzódom a hideg és a szél ellen a pokróc alá és bevárom Markot is hogy idesimuljon mellém.
- De ez nem baj, nem? - döntöm a vállára a fejem kimerülten. Nagyon fáradtnak érzem magam, és a pihenés hiánya előbb utóbb fel fog őrölni. Előbb utóbb meg fogok halni, de nem mondom ki, nem akarom elkeseríteni az árnyvadászt.
- Mindegy, nekünk sose származik belőle semmi hasznunk ha elérünk egy célt, mehetünk még messzebb egy másikért - jegyzem meg, és nem elégedetlenkedem, mert az első napokban már kegyetlenül megvertek emiatt és félredobtak. Napokig csak sodródtam, és a lovam vitt magával.
- Mit tehetnél te ellenük? - szomorúan pislogok a tábor felé.

A táborunk mindig szegényes és rideg. Sátraink nincsenek is, csak Gwynnek jószerivel és a legidősebb Vadászoknak, nekünk csak egy-egy takaró jut, ha ügyesek vagyunk. Ezért kell Kierannal osztoznunk egyen, de azt hiszem ezt egyikünk sem bánja igazán
-Nem igazán foglalkoztam velük. Néhányszor lovagoltam, de tudod... A családom kitaszított, nincs helyünk Idrisben, Los Angelesben pedig nincsenek lovak, csak autók -magyarázom, hiszen neki nincs túl sok tapasztalata a mondénok világáról, még annyi sem, mint az én fajtámnak van. Mi is le vagyunk egy kicsit maradva, főleg az idősebb korosztály, de mi fiatalabbak már az internettel is egész jól bánunk, amikor hajalndó működni az Intézetekben.
-Egyáltalán nem -húzom oda, hogy kényelmesen tudjon elhelyezkedni. Szinte úgy találjuk meg egymáson a helyünket, mint két kirakós darab. Annyit aludtunk már így együtt, hogy nem is tudnék máshogy most már szerintem. Furcsa lesz, ha egyszer megint ágyban fogok aludni párnák között. Ha.
-Nos igen, de nem ilyen az élet is? Csak kicsit több összkomforttal? -teszem fel a költői kérdést, nem várok egyáltalán semmilyen választ. Loholni célok után mindenki mindennapjainak a része, csak talán egy kicsit kevésbé nehéz életben maradni egy átlagos mondénnak. Legalábbis normális esetben van lehetősége néha zuhanyozni, nem úgy, mint nekünk. Hogy mennyire hiányzik a csap és a forró víz.
-Ellenük? Erővel semmit, de azt hiszem, kitaláltam valamit, amivel ki tudom magunkat menteni innen. De még semmi sem biztos, és hétpecsétes titok -pillantok rá szigorúan, szeretném, ha értené, hogy nem árulhatja el ezt senkinek, de még csak gondolkodnia sem szabad rajta túl sokat. Nem merem biztosan állítani, hogy működni fog a dolog, de legalább valamennyi esélye van. Nem áll szándékomban itt meghalni a családomat hátrahagyva és ha lehet, akkor Kierant is viszem magammal.


Outfit    ✠    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Nem sok minden a mienk itt, mert a lovaink sem igazán hozzánk tartoznak. Gwynn úgy adta őket hogy az életünknél is jobban vigyázzunk rájuk, mert nincs másik. Meghalunk mi is ha a lovak, de nem tudom vajon tényleg így van-e. Mindenesetre vigyázunk rájuk, és a takarókra is, mert nem mindenkinek jut, de nekünk éppen van, és meg tudunk húzódni alatta hogy ne fagyjunk meg. Nincs túl nagy hatása rám az időjárásnak de azért érzem és nem szeretem az érzést.
- A mondén világ elég furcsának tűnt, de sosem jártam igazán benne. A zöld területen néha előfordultam amikor még az Udvarhoz tartoztam - jegyzem meg halkan. Akármilyen is volt, mégis ott születtem, és nevelkedtem. Nem neveltek kifejezetten uralkodónak és nem is akartam apám koronáját, én csak a testvéreim álnokoskodását igyekeztem túlélni de nem igen foglalkoztak velem.
Odabújok Markhoz, és remekül illeszkedünk egymáshoz. Olyan természetesnek tűnik hogy így fekszünk le aludni és kicsit nehezebb lesz hogy eszembe jut hogy lehet hogy nem sokáig fogok vele lovagolni.
- Ilyen, de ez nem épp élet. Mindig rohanni, és semmit nem élvezni, semmin nem megállni és.... - hallgatok el kicsit, mert tudom hogy ostobaság erről beszélni. Nem számít. Innen nincs kiút és soha nem fogunk kiszabadulni Gwyn karmai közül.
- Kíváncsivá tettél. Nekem elmondod, vagy előttem is titok még? - kérdezem ahogy odafészkelődök hozzá szorosan, és épp csak hallhatóan suttogom, nehogy mások is hallják a szavainkat.