Fáradtan szinte már húzom magam. Talán jobb lenne végre lepihenni valahova. De hova? Csak követem az utat szinte már egyformának tűnik minden. Nem tudom merre megyek, vagy azt hogy egyáltalán hol vagyok, de már nem is érdekel. Nem sokára megpillantok egy villát. Szép nagy és ahogy elnézem pár villany még ég. Tehát laknak benne. Talán jobb is lesz, ha tovább állok legalább nem sodrom magam bajba. De nem akarok... Maradni akarok. Talán, ha valahol a villa környékén elalszom akkor nem lesz probléma belőle. Úgy is azt tervezem, hogy reggel tovább állok. Érzem, hogy farkasok lakják éppen ezért nem megyek közelebb. Engem általában nem szeretnek, talán azért mert engedély nélkül lépek be a területükre, amit meg is értek. De nagyon nincs olyan hely, ahol nem zavarnék senkit. Körbe néztem, hol tudnék aludni és találva egy helyet oda lefeküdtem. Összegömbölyödve rá láttam az épületre. Egy kicsit még elnéztem és azon gondolkodtam melyik falka élhet benne. Lehet, hogy tudják, hogy itt vagyok sőt inkább biztos, de nincs erőm tovább menni. Lábaim teljesen elfáradtak, vacsorát sem tudtam szerezni. Egy kis szerencsével nem fognak foglalkozni velem és békén hagynak cserébe a leghamarabb elfogok tűnni innen. Farkamat fejem közelébe helyezem legalább némi biztonság érzettet ad. A lámpa fényeit bámulva hunyom le lassan szemem és várom, hogy elnyomjon az álom, ami eléggé lassan jön tekintve, hogy ott van bennem az érzés, hogy bajom lesz ebből.
Pár napja tudok arról, hogy itt kószál egy kóbor a környéken, de azt is érzem, hogy eléggé fiatal, valószínűleg túlélt egy támadást, vagy született farkas. Bármelyik megeshet. Tudom, hogy falka kell neki, és nézzenek bármilyen köcsögnek néha, mert az esetek többségében eléggé az vagyok. Ugye figyéltél, hogy azt mondtam, hogy néha? Igen… tudom. Arzen a megmondhatója, hogy elég faszfej tudok lenni, különösen, ha a farkammal gondolkodok, de ez ritkán jön elő. Pusztuljak meg, de egyetlen nőstény volt, még jó pár évszázada, aki érdekelt, de akkor fiatal voltam még, és hajtott a bosszúm, olyan démont üldöztem, aki a legendák szerint amolyan lidérc, vagy sikító szellem, vagy banshee, bánja a tököm, de megölte a családom, de előtte, míg élt, addig jókat kefélgettünk, a régi skót felföldeken, vagy hol a tökömben. Mindenesetre vártam, a fiatalok még kevésbé tudnak ellenállni a farkasuk vonzásának, és előbb utóbb kikötnek egy nekik szimpatikus falka közelében, és dönteniük kell, ha csak nem akarnak örökké kóborolni, a kóborokra pedig boldog boldogtalan vadászik, vámpíroktól kezdve, vadászokon át, bárki aki úgy ítéli, ,hogy a kóborok túl vadak. Jobb esetben még a prateor lupushoz kerülnek, rehabra, rosszabb esetben végérvényesen eltávolítják a nyakukat a fejüktől. A birtokon is van egy kovácsműhely, milyen kovács lennék, ha nem én csinálnám a legjobb ezüstláncokat telihold idejére a rosszban sántikálóknak. Persze nem megölni akarom a fajtámat, csak vannak renitensek, akik az erejüket próbálják, és egy-két verés még nem állítja le őket, én pedig kicsit szadista vagyok, olykor. De a nőstények élvezik, ha nem lenne eszem, már rég Smith kölykökkel lenne tele a klán, de van. Hiányzik a francnak egy ugyan olyan zakkant, kattant állat, többszörösítve, mint én? Dehogy. Amikor elérkezettnek látom az időt, és úgy érzem, hogy a kis kölyök végre lepihent a birtokon, abbahagyom, amit eddig csináltam, konkrétan ütöttem a vasat, mert miért ne? Pár patkó egy nagyon édes lónak, ott az istállóban, egy vendégem hozta a lovát patkoltatni, igen, még mindig én vagyok a világ legjobb patkoló kovácsa, több mint 900 év tapasztalattal, vagyis pontosan annyi. Sok seggarc meg könyöröghetne azért, hogy órát adjak, helyes pata ápolásból, de nem ám úgy van, hogy csak úgy kiadom, amit tudok. Felöltözöm, bakancs, farmer, és egy póló, csak így lazán kimegyek a parkba, mert miért ne? Ha nagyon ellenkezik, kikényszerítem belőle az átváltozást, és úgy fogunk dumálni, mint az emberek, de egyelőre csak farkasként megyek köszönteni. Hatalmas fehér bundás agyaras vagyok. A mancsom, mint egy ló feje, igazából ha engedném, még rám is ülhetne valaki ,de jobban teszed, ha ezt a gondolatod csírájában elfojtod. Nesztelenül lépkedek, mindenkinek megparancsoltam, hogy maradjanak távolabb, tudjuk,hogy nincs falkája, távoli szaga van, nem New York környéki. Csak a miheztartás végett lehugyozok egy fát, nem őt, még ott nem tartunk. Megkértem az egyik tagot, hogy egy nyers pulykát dobjon ki a műhely mellé, így még azt is viszek, így annak is érezheti a szagát. Jobb mint a semmi és mégis jobb, mintha ember húsra ácsingozna. A pulyka mellette landol az avarban, én pedig megállok a pulya felett, és felette, majd beleharapok a prédába, nem vagyok különösebben éhes, de hátha a kaja szagára hamarabb ébred, és mégse az övé legyen az első falat, ha éhes volna. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. Érzem az elméjét, tényleg fiatal, szeretne is meg nem is falkában lenni, talán túl nagy a büszkesége, hát lássuk. Rámorranok, hogy ébredjen, ha a kaja szagára nem tette volna.
Lassan félálomba kerülök. Abba az állapotba mikor már az álom töredékei megjelennek szemed előtt, de éber vagy annyira, hogy bármilyen neszre felkapod a fejed. Lassan kezdtem úgy gondolni, hogy nem fognak megzavarni és tudok aludni, hogy holnap tovább menjek. De meghallottam, hogy valami a földnek ütközik és a reflexeimnek hála felpattanok, de a lábaim hamar megadják magukat és összesek így csak fél méterre kerültem messzebb. Felnéztem és egy másik farkast. Sokkal magasabb nálam és egyértelmű, hogy ő a dominánsabb fél, így nem szeretnék vele konfliktusba kerülni. Füleim lekonyulnak, de farkam még a levegőben áll. Ránézek a húsra gyomrom már morog, hogy neki is kéne ennie valamit. ~ Nem akarok bajt. - mondom neki tudom, hogy ért, miért ne értene? Csak remélem ő is így akarja és legfeljebb elvonszolom magam innen. Feltéve, ha hagyja. Végül is ki akarna itt szívesen látni? Évek óta az utcán élek, az emberek jó indulata miatt van mit ennem, a sintérrel futok verseny és a mondénokkal mérem fel az erőm. Egyszóval tipikus utcai gyerek vagyok, aki nem tesz semmit, hogy ne az legyen. Pedig pont, hogy tennék de nem merek oda állni egyik alfa-hoz sem. Ismerve magam nem tudnék megszólalni csak nézném őket, mint most őt. Már kész csoda, hogy kitudtam nyögni valamit. Ha nem akar itt látni, amit meg is értenék és hagyja, hogy elmenjek megemberelem magam. Igaz, ha hagyná, hogy itt maradjak akkor is elmennék jobb esetben, de tekintve mostani helyzetemre ez nem lehetséges. De felmerül bennem a kérdés, mit akar pontosan? Aludtam tehát, ha akarta volna rám támadhatott volna, de nem tette. Miért hozta ide a húst, talán cukkolni akar engem? Megannyi kérdés van még a fejem, de erre úgy is nem sokára választ kapok.
Nem vitás, megijedt tőlem a kissrác, fiatal ember korban is, érzem. De amíg a farka égnek áll, addig nem fogom a vacsorához közelebb engedni. Egyszerűen nem borzolok , nem kell nagyobbnak tűnnöm, az vagyok, sokkal nagyobb vagyok nála. Viszont gondjai lehetnek talán a változással, eleinte még nehéz, bármitől átváltozhat, ami nagyobb stresszel jár, vissza már akkor, ha alszik, alvásban azért a fiatalok sem tudják fenntartani a formájukat. ~Nem lesz baj, ha jól viselkedsz és bejössz beszélgetni, meleg helyre, és pár éjszaka erejéig maradhatnál is, a kóborokat nem látjuk szívesen. Ezért jobb volna, ha mesélnél, nem szívesen ölnélek meg minden szó nélkül.~ Továbbra is az étel fölött állok, majd amikor már látom, hogy leeresztett és a farka sem égnek áll, mint aki engem akarna fenyegetni azzal, hogy nagyobbnak tűnik nálam, akkor lépek egyet hátra a pulykától, és továbbra is ott állok a közelében. A jelenlétem súlyos legtöbbször az olyan fiatalok számára, akik nem szokták meg. Időről időre pedig kihívóim is akadnak, és eddig mindig győztem, mert nem adom a falkám, a családom, amit felépítettem. Óvatos vagyok a kóborokkal is, főleg az olyanokkal, akikről érzem, hogy már-már szinte elvadultak. Lehet tudni róluk, hogy ők már menthetetlenek, ők kisebb falkákba verődve ész nélkül embereket ölnek, csak a vadászat kedvéért. Ezt az időszakot már kinőttük, többen lettek, több az okos eszköz. Nem kellene felhívni magunkra a figyelmet. Elég a régi szájhagyományok útján megmaradt legendák szörnyei. ~Ha megetted, velem jössz.~ Nincs más választása, rá nézek, a pulykára, majd a kúriára. Ébreszthettem volna úgy is, hogy fogom és idelopakodok mellé, tarkón ragadom, és bevonszolom. Ennyire barbár azért nem vagyok, de nem kell félteni. Néhány nőstény szerint ha lenne nőstényem, talán finomabb lennék bizonyos esetekben, de nekem így pont jó, senki sem változtathat meg.
Bevallom kicsit megijedtem mikor a fejem mellől hallottam a zajt, de amikor sikerült felfognom, hogy valószínűleg nem akar bántani elkezdtem megnyugodni és farkam is lassan lejjebb ereszkedett. Eddig nem igen láttam ebben a 2 évben farkas alakban hozzám hasonlókat, ha még is akkor inkább odébb álltam nem akartam bajt. ~ Nem terveztem sokáig maradni. - mondom neki miután mondta mit is szeretne tőlem. De, ha ragaszkodik hozzá jelen esetben nincs választásom. Se erőm ellenkezni, se arra hogy elfuthassak előle.ű Mikor arra invitál, hogy egyek a húsból afelé szagolok, majd egy kicsit előrébb kúszva próbálok felülni. Mikor ez sikerült akkor eszek egy kicsit belőle, de nem tévesztem szem elől a másikat. Tény hogy nem bízom benne. Miért is bíznék? Nem ismerem azt se tudom miért akar marasztalni pedig reggel tovább is álltam volna. Megszoktam, hogy a magam uraként nem kell alkalmazkodnom senkihez és ez egy kicsit ki is hatott a személyiségemre. Lassan megeszem, amit elém rakott, de kész vagyok ha hirtelen felém jön hátrébb menni. Lehet, hogy túlságosan féltem az irhám, de mentségemre szolgáljon az emberek egy része nem éppen kedves az állatokkal, vagy az utcán élőkkel. Talán épp ezért is akartak minden áron megszúrni ember alakomban. Mert hát annyira a rendőrséget sem szokta érdekelni, mi történik azokkal, akiknek semmijük sincs egy lepedőn kívül.
Kezdőlap
