Egyre nehezebb lesz a sorsom, ha ez így folytatódik. Most már egyre kevesebb az ember, akik elém dobnak pár falat enni valót. Persze a cigivel csillapíthatóm az éhségemet, de valamit csak kell enni. Plusz a sintér is a nyakamon van és a kollégáit is behívta, hogy segítsenek elkapni engem. Nem, mintha jobb sorom lenne ott, de a szabadságomhoz ragaszkodom. Hm...ha már szabadság ott van az a csapat mondén, kik telefirkálva a várost és ablakokat betörve buliznak és élvezik az életet. Ők a második legveszélyesebb pont az életemben, feltéve ha emberi alakban vagyok. Valahogy sikerül nekik minden este megtalálni engem hiába változtatok mindig más városrészt az alváshoz.
Most is a cigit szívva jobb oldalról meghallom a nevetésüket és, hogy egyre jobban közelednek. Remek! Megint szétverhetem a kezem. Eltaposva a csikket kifújom a füstöt és szemem sarkából figyelem őket. Azok, akik hátul voltak már ki is szúrtak engem és megtorpantak. A pofonok, amiket tőlem kaptak meghozták az eredményt. Talán idővel ott fogják hagyni a főkolompost, ki nyughatatlanul próbálja a piros markolatú bicskáját belém állítani.
- Lám, lám, lám. Kit látnak szemeim. Csak nem a kidobott utcalakó, aki nem csinál mást csak szívja a dohányt? - mondta miközben egyre közelebb és közelebb lépett hozzám. Nem foglalkoztam vele. Minek mikor így is úgy is elfog futni kisebb zúzódásokkal, amik pár nap alatt elmúlnak, ha borogatja őket.
- Hozzád beszélek te korcs! Nézz rám, vagy eltöröm a nyakad! - förmedt rám. Jaj, ha tudná, hogy annyira nem vagyok korcsa, amennyire a közelében járt, hogy az igazságot tudja, ha fogalma lenne róla mi is vagyok. És eltöri a nyakam, ha nem nézek rá? Ugyan...előbb fogom én eltörni az övét, mint az enyémet ő.
Meh...essünk túl rajta, hogy végre aludhassak. Elléptem az ajtótól és felé fordultam. Most is rám fogja küldeni azt a pár kölyköt, vagy most egymaga fog kiállni magáért. Sajnos most is csalódnom kellet és a többire ráparancsolva hozzám parancsolta. Hátrébb léptem pár lépést, hogy ne egyszerre zúduljanak rám. Mindegyik előhúzta bökőjét. Nekem meg puszta kézzel kellett védekeznem.
Nem volt túl nehéz, de a "vezér" meglepet és sikerült belém mártania a fémet. Felszisszentem. És mivel úgy élek, hogy szemet szemért így hálából eltörtem a kezét. Ordításától zengett a környék, de jól esett. Már rég kijárt volna neki ez. Összegörnyedve hátrált a többi meg megfogva őt elmentek.
Sebemre téve kezem vonszoltam magam érezte egyre gyengébb leszek a vérveszteségtől. Találnom kell valamit, amivel elállíthatóm a vérzést.
Pár utcával arrébb tudtam menni, de a sikátorba szó szerint beestem és a földön feküdtem. Fájt minden még a légzés is. Mélyeket lélegeztem és próbáltam erőt meríteni, hogy legalább feltudjak állni.