Furcsa éjszakának ígérkezett. Korán, még alkonyat előtt csörgött az óra, hogy kellőképpen fel tudjak készülni. Nem gondolok úgy erre a találkozóra, mint randevúra, de még bárhogyan is elsülhet ez az este. Így majdnem egy órán át készülődtem, hajat mostam, sminkeltem, végül az egyik legcsinosabb ruhámba, és cipőmbe bújtam. A hotel előtt várt a taxi. Nyugodtan dőltem hátra az ülésen, ahogy az autó kigördült Staten Islandről. Lassan keresztbe tettem a lábaim, és nyugodtan figyeltem ki az ablakon. Gondolataim a férfi körül kalandoztak, akit meglátogatni készültem. Nem tudtam mit gondoljak róla. Démonhoz képest meglepően kedves volt, és nyílt, órákon át beszélgettünk. Ő mondta, hogy látogassam meg, én pedig örömmel bele egyeztem. Nem tudnám tagadni, hogy vonzó férfi, de nem akarok tolakodó, ne adj isten kurvás lenni. Az nem illik hozzám. Ha bármit is akar tőlem, majd a tudtomra adja, ahogyan azt is, ha nem. Ez egyelőre egy baráti találkozó, két öreg lélek egymásra találása. Ahogy a birtok elé érek, eláll a lélegzetem. Mosolyogva fizetek a taxisnak, hagyom, hogy kisegítsen a kocsiból. Végig nézek a hatalmas házon, és elismerően elmosolyodom. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is a Halál tanyáján fogok járni, de még véletlenül sem félek. A Halál szó hallatán mindenkit elfog a rettegés, de én már nagyon régóta nem félek tőle. Ha Sammael úgy dönt, hogy az időm lejárt, örömmel nyújtom majd neki a kezem, hogy egy másik világba vezessen. Elmosolyodom, ahogy a kapu kitárul. Tűsarkú cipőm hangosan kopog a köveken, ahogy elindulok a hatalmas parkon át az épület felé. Megannyi kései virág illatozik, a kertet valódi paradicsommá varázsolva. Csendes, csak néhány éjszakai lény motozását hallom, meg persze saját cipőm hangját. Ahogy az ajtó egyre közelebb kerül, meglátok egy alakot. A lámpa fénye rá vetül, nekem pedig kellemetlen érzésem támad. Ruhája furcsa, nem hiszem, hogy Sammael lenne az. Ahogy oda érek, elé felsikkantok, ha dobogna a szívem, azt hiszem, szívrohamot kapnék. Az ajtóban egy bohóc áll, biztos vagyok benne, hogy a férfi ízetlen tréfája. Elmondtam neki előző este, hogy nem érzem jól magam a bohócok közelében, de nem tudom, mit akar ezzel. Szusszanva közelebb lépek, nem érzek szívverést az alvilági figura felől. Minden bátorságomat össze szedve meglököm a jelenség vállát, ami azonnal eldől. Egy madárijesztő. Még ilyet. Jólesően elnevetem magam, közelebb lépek az ajtóhoz, megfogom a masszív kopogtatót, és háromszor bekopogtatok, határozottan. Végül hátrébb lépek, és várom, hogy az ajtó is kitáruljon előttem.
A halhatatlanság jó ötletnek tűnik, míg rá nem jössz, hogy magadra maradtál
A hozzászólást Angelique Delacroix összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 15, 2017 11:12 pm-kor.
A mai napom legjobban csak takarítással telt hiszen egy furcsa dolog fog történni ebbe a házba. Vendégem lesz. Igen, nekem. Már az idejét sem tudom, hogy mikor beszéltem utoljára valakivel normális, emberi módra s a tetejében még meg is tudtuk érteni egymást, hiszen az illető akiről szó van nem éppen halandónak mondható. Egy vámpír, aki lassan már betölti a négyezer életévét. Nem hittem volna, hogy ismerősöket fogok majd szerezni ebben a városban, azt hittem, hogy olyan lesz, mint az összes többi. Viszont ez egy nagyon jó jel, végre nem kell a szokásos köröket lefutnom és két évtized után házat váltani, vagy új kertet gondozni. Egy kis szín is lesz az életemben, talán szerezhetek magamnak egy barátot. Vagyis hát barát. Nevetséges. Én vagyok Halál, nekem olyanok nincsenek. Esetleg ismerősök vagy egy éjszakás kalandok. Nincs többre szükségem, sőt többet nem is tudok nyújtani senkinek. A születésemnél Isten, nem kódolta belém a szeretet így nincs értelme. Minden mást érzek, kivéve azt. Igaza volt. Mennyire furcsán nézhet ki egy szerelmes Lovas? Még a gondolatától is kiráz a hideg és az undor fut át rajtam. Igen, egyszer ezt mondok, egyszer azt. Ez a kettősség mindig jelen van az életemben, mert van egy részem ami folyamatosan törne előre de a másik felem pedig egy védőpajzsot emel elé, hogy ez ne történjen meg s a bennem lévő sötétség ki ne szabaduljon, mert akkor fenekestül felforgatná ezt a sárbolygót. Már nem számolom, de elég sok idő telt már el az utolsó ámokfutásom óta és nem is hiányzik. Elvégzem a munkám és ennyi, több természetfeletti dolog az én életembe nem kell. Így vagyok nyugodt, és ez a lényeg. Delacroix kisasszony egy olyan személy, akivel könnyen lehet beszélgetni bármiről is legyen szó. Vicces, de ha kell kellőképpen komoly is tud lenni. S ez tetszik. A többi lovas mindig húzza a fülem, hogy legyek egy kicsit társaságibb ember, hát tessék megkapták azt, amit akartak. "Randizni" fogok. Ehhez az alkalomhoz pedig kellőképpen kiöltözök, mert ilyenkor ez illő. Egy fehér inget veszek ki a szekrényből, felé pedig egy sötétkék zakót, a nadrág pedig egy fekete farmer. Nem szokásom nagyon telelőni magam parfümmel, de most nem tudtam megállni. Valahol olvastam, hogy az embereknek imponál a jó illat. Hát meglátjuk, hogy igaz-e ez az állítás. A fotelben ülök és egy pohár whiskyt kortyolgatok mikor meghallom a kocsi zaját a birtok előtt akkor mosolyogva kelek fel s kinyitom neki a kaput. Néhány pillanat múlva pedig meghallom a sikoltást amitől csak hangosan felnevetek. Igen, beszéltünk arról, hogy fél a bohóctól a hölgyemény és azért nem tudtam elnyomni magamban minden démonit, egy pici aljasságot megengedtem magamnak. Egy halk sóhajt hallatok, amikor dübörög az ajtó kopogást jelezve. Sietek is kinyitni az ajtót, majd egy mosoly varázsolódik az arcomra. - Delacroix kisasszony! Arrébb állok, hogy betudjon fáradni, majd egy kézcsókkal köszöntöm. - Öröm újra látni magát! Nagyon csinos! Tényleg nagyon jól áll neki ez a ruha, és ezzel a cipővel a párosítást valami eszméletlen. Gyengéden fogom meg a kezét és vezetem be a nappaliba és hellyel kínálom. - Esetleg egy itallal szolgálhatok önnek? Még egy kicsit furcsa nekem, hogy valaki itt van a házamban. De hát meg fogom szokni. Megéri.
-Maga rettenetesen aljas remélem, tudja! –nevetek, ahogy meglátom. Nem tudok mást tenni, borzasztóan megijedtem, de nem tartom ízetlennek a tréfáját. Nevetséges is volt, hogy lassan 4000 éves fejjel így féljek egy kézzel olyan könnyen fogható dologtól. - Köszönöm –mosolyodom el bókjára, még véletlenül sem vallanám be magamnak, hogy igen, neki öltöztem fel ilyen csinosan. Végig járatom rajta a tekintetemet, és elismerően elmosolyodom. Ő is igazán kitett magáért, lehengerlően néz ki. Bár nem hiszem, hogy ő képes másmilyen lenni, mint lehengerlő. A kellemes férfias parfüm illata belengi a levegőt körülötte, és a zakó is tökéletes választás volt. - Önt is öröm újra látni –mosolygok rá, és elfogadom a felém nyújtott kezet. Ahogy bevezet, a hatalmas házba elámulok. Azt hittem a kert után már nem tud újat mutatni a ház, de tévedtem. Ugyan olyan elbűvölő, ízléses, kissé régies berendezésével, és patinás falaival. Egy olyan ház, amiben el tudom őt képzelni, és csakis ilyenben. Bár magamat is. Már túlságosan öregek vagyunk már a modernséghez, magunk is egyek vagyunk az itt felhalmozott műtárgyak közül. Ahogy hellyel kínál, úgy döntök, elfogadom, és elegánsan lehuppanok a széles kanapéra, combjaimat kecsesen egymásra téve, mit sem törődve azzal, hogy amúgy is rövid szoknyám még feljebb csusszan. - Elfogadom az italt –mosolygok-, Attól függ, mivel tud szolgálni. Ahogy rám néz, el is pirulnék, ha nem lennék már régen halott, de mindenféleképpen zavarba hoz. Régen volt, hogy egy férfi ilyen kedves volt hozzám, és nehezen bízom benne is, pedig egyértelmű jelét adta, hogy nincsenek mocskos szándékai. És mégis, nem tudom, mit gondoljak, nem tudom hányadán legyek vele, mert engem akár még érdekelne is, de ő olyan kitartóan hangoztatta, hogy ő nem tud szeretni. Ahogy felém nyújtja, a poharat elhessegetem a gondolatot, és egy pillanatra bele bámulok a vörös folyadékba. Vörösbor. Nem tudom eldönteni, hogy gondolat-olvasó, vagy rám van írva, hogy szeretem a testes borokat, de minden esetre telibe talált. - Kitalálta a gondolatomat –mosolygok rá, és elveszem a poharat. Bár csak most ültem le, de mégis felemelkedem a kanapéról, tűsarkú cipőmben is jelentősen alacsonyabb vagyok, mint ő, így könnyedén nézek fel rá. - Nos, Ön a ház ura… mire igyunk? –mosolygok, és felé nyújtom a poharat, kíváncsian várom, mit fog mondani.
A halhatatlanság jó ötletnek tűnik, míg rá nem jössz, hogy magadra maradtál
Kezdőlap
Furcsa éjszakának ígérkezett. Korán, még alkonyat előtt csörgött az óra, hogy kellőképpen fel tudjak készülni. Nem gondolok úgy erre a találkozóra, mint randevúra, de még bárhogyan is elsülhet ez az este. Így majdnem egy órán át készülődtem, hajat mostam, sminkeltem, végül az egyik legcsinosabb ruhámba, és cipőmbe bújtam. A hotel előtt várt a taxi. Nyugodtan dőltem hátra az ülésen, ahogy az autó kigördült Staten Islandről. Lassan keresztbe tettem a lábaim, és nyugodtan figyeltem ki az ablakon. Gondolataim a férfi körül kalandoztak, akit meglátogatni készültem. Nem tudtam mit gondoljak róla. Démonhoz képest meglepően kedves volt, és nyílt, órákon át beszélgettünk. Ő mondta, hogy látogassam meg, én pedig örömmel bele egyeztem. Nem tudnám tagadni, hogy vonzó férfi, de nem akarok tolakodó, ne adj isten kurvás lenni. Az nem illik hozzám. Ha bármit is akar tőlem, majd a tudtomra adja, ahogyan azt is, ha nem. Ez egyelőre egy baráti találkozó, két öreg lélek egymásra találása. 
