Tárgy: Hey ho, let's go - Alec & Jace Szomb. Dec. 09, 2017 12:15 am
Alec & Jace
"Pokolra szállni könnyű "
Jó korán pattannak ki a szemeim, az óra még csak fél hetet mutat, de egyszerűen nem tudok aludni. Előző éjjel nem voltam beosztva és időben elmentem hogy kialudjam magam. Most meg nem tudok, így felkelve elindulok lefelé az edzőterembe. Melegítőalsóba és erős talpúcipőben felfegyverkezve. A sajátjaimmal jobb szeretek gyakorolni, és csak akkor ragadok gyakorló fegyvert ha Aleccel küzdök vagy Izzyvel, de egyenlőre az egész intézet kihalt, szerintem még mindenki húzza valahol a lóbőrt, én meg már úton vagyok. A kiadós edzés után, leizzadva csatakosan haladok visszafelé a szobámba, menet közben benézve Claryhez is, aki még mélyen alszik, meg felszedtem a meghívót a konyhaasztalról. - Oh remek, a szokásos bál! - konstallálom, és megyek is tovább, még nem nyitom ki. A zuhany után, fekete nadrágot, és lezser felsőt húzok, a szokásos dzsekimmel, és úgy csörtetek Alec szobájába, ahol épp méltóztatik ott lenni. - Alec! Igazán nézd meg magad. Kilenc óra és te még sehol sem vagy? Bezzeg én már edzettem is. Na gyerünk, kifelé. Elmegyünk reggelizni mert éhen döglök - huppanok le az ágya szélére a dereka magasságában ahol már nem ér el ha álmában épp meg akarna támadni, mert erre is volt példa. Kivételesen energikusan indult a napom, nem hagyom hogy ő lustulással töltse az övét, úgyis régen beszélgettünk már úgy alaposan, és érdekel hogy van éppen Magnussal. - Alec... Éhes vagyok. A Taki-ba akarok menni - kelek fel türelmetlenül, és a levetett cuccait odadobom neki az ágyra. - Én fizetek, csak haladjunk már - vigyorodom el, ennek nehezen szokott ellenállni, és most is erre játszom.
Ha valamit utáltam, az a mostani helyzet, talán ha csak úgy azt mondtanám Magnusnak, hogy minden okés, nem haragszom rá, egyik pillanatról a másikra, akkor magától értetődőnek venné, hogy máskor is megteheti velem azt, hogy otthagy a szarban, egyedül, magányosan a harcok közepén, mert… jó nekem nélküle… Persze! Hadd legyen már nekem is beleszólásom abba, hogy mit szeretnék! Nem alszok, hallom ahogy a félkegyelmű közeledik, magamban így hívom jelenleg. Nem akarom, hogy zargassanak, igen kicsit elhanyagoltam az intézet körüli teendőimet is, de ez számított most a legkevésbé. A mindig önérzetes, és feladat orientált Alec Lightwoodnak is lehetnek problémái. Meg is érkezett, én a fejemre húzom a párnámat és hasra fordulok. Itt se vagyok, a takaró is csak úgy mozog a levegő vételeim után. Nem akarok felkelni, és kész, miért nem lehet ezt megérteni? Nem válaszolok a kérdéseire, se semmi megjegyzésére, ám végül felkelek, mert tudom jól, hogy úgyse hagyna békén addig amíg fel nem öltözök. Nem vagyok büdös, mert szerencsére tegnap este lefekvés előtt fürödtem, kimászok mint egy friss hulla a koporsójából, és felveszem a tegnapi ruháimat, azért annyi lélekjelenlétem van, hogy új alsót vettem fel lefekvéskor. Még nem olyan vészes az, hogy elhagytam magam. - Kész vagyok . – morgom oda foghegyről, hogy felőlem mehetünk, oda ahova akarja, de azért az íjamat és a tőrömet magamhoz veszem, hogy biztos ami biztos, legyen nálam fegyver, mert sosem lehet tudni. A hajamat csak áttúrom és ott állok mellette, menet készen ,hagyom, hogy ő menjen elől. Ismét megérzem Izzy főztjének szagát, ezért kicsit gyorsabbra veszem a lépteimet. - Siess, mert nem akarok gyomorrontást kapni! – súgom, remélem nem növelte a hallását semmiféle rúnával a húgom.
Elvigyorodva figyelem a parabatai-om nyűglősését, és tudom azt is hogy ébren van, ha nem lenne sokkal lassabban süllyedne és emelkedne a takaró mint most. Meg ha aludna, és úgy ébreszteném fel, sokkal inkább reflexből reagálna, nem ennyire csökkentett üzemmódban, mint így. - Te mindig kész vagy, mi? Hű de jól festessz öregem, mi az hosszú éjszaka volt? - kérdezem tőle ahogy figyelem a gyors öltözködését, és nem teszek egyetlen árva megjegyzsét sem, hiszen én sem vagyok sokkal jobb. A tegnapi fekete farmerem van rajtam, és egy tiszta szürke hosszúujjú. Ez akadt a kezembe de csak mert nem fekete, még nem kevésbé rejt engem. Halálos vagyok mindenféle színű felsőben. A folyosón ballagva a konyha mellett is elmegyünk de egészen lábujjhegyen, mert Izzy tevékenykedik odabent és az ő főztje nem halandó gyomornak való így menekülőre fogjuk mindketten. - Egyetértek, irány a Taki! Imádom a konyhájukat és Kealie-t is, na meg a házi sört! Amitől múltkor úgy berúgtunk. Meg kellene valamikor ismételni, na? - noszogatom már az intézeten kívül, és rövid séta után már ott is vagyunk és az ifritek beengednek minket hiszen gyakori vendégek vagyunk, és nem balhés szándékkal érkeztünk. Csak enni akarunk egy jót. - Nekem a szokásos lesz, a sörrel, Alecnek meg valamit amitől felébred... mit kérsz? - kérdezem végül tőle, hogy ő is adja le a rendelését. - Szóval... a nyilvánvaló pocsék kedveden kívül, mi újság? Magnussal, Izzyvel, akármivel kapcsolatban? - kérdezem hiszen attól hogy mostanában nem éppen egymással voltunk elfoglalva, életének jelentősebb változásait tudom. Érdekel hogy mi van vele, hiszen a kötelékünk erősebb mint a testvéreké és nagyon fontos nekem Alec.
Nincs kedvem semmihez, de tudom ,hogy addig nem hagyna békén, amíg fel nem kelek és ki nem teszem vele a lábamat az ajtón és el nem megyünk oda ahova szeretné. Az ösztönzést mondjuk megadja az is, hogy megérezzük Izzy ügyködését a konyhában miután feltöltöztem és közelebb vagyunk ahhoz a területhez. Nem, én nem akarok napokig fetrengeni hasfájással. Vagy… várjunk csak? Van annyira csábító a gyomorrontás, hogy békén hagyjanak még jó pár napra? Hiszen ugyan ki kíváncsi egy hányásban fetrengő Alecre, hm? Izzy kajáját semmiféle gyógyszerünk sem képes meggyógyítani, hát még a mondiké. A hajammal se csináltam semmit, úgy jó ahogy van, a nagy Alec kivételesen nem foglalkozik a hajával, na és? Bezzeg Jace, mint egy kis kanári, na jó nem úgy mint Magnus, mert ő más, de a testvéreim is feltudja magára hívni a figyelmet, és rendszerin felszokta. Magnus is, ő már csak a kisugárzásával is. Hé! Itt álljunk meg! Megtorpanok, és fújtatok egyet. Nem akarok rá gondolni! Nem érdekel! Felejtsük el! Ráadásul ő sokáig él, én meg nem. Szóval jobb így. Majd csata közben kifingok, de nem fogom könnyen adni magam. Elég! Megráztam a fejem és megadón követtem Jacet a Taki felé. Továbbra se szóltam egy szót se, a fekete bőr kabátom takarta a tetoválásaimat, így legalább nem néz meg mindenki. Nem akarom látni, ahogy engenm néznek. Nagyszerű! Rég éreztem ám magam ennyire szarul. Nem volt egyszerű bevallani azt sem, hogy a férfiakat szeretem, erre ő csak úgy asszongya: Jobb külön, mert elvonja a figyelmem… Köszi. Felhorkantva sétálok tovább és levágódom a szokásos helyünkre. - Kávét. Lattét, habbal, fagyival és csokireszelékkel a habon. – rántom meg a vállam könnyedén és ha van még kérdés, felvonom a szemöldököm még mogorván is. Duzzogásból jeles. - Megvagyok. Izzyvel minden rendben, bár ő legalább békén hagy, nem úgy mint egyesek és tiszteletben tartja, hogy szükségem van egy kis magányra. – pillantok rá halálosan komolyan. Igen, ezt teljesen komolyan mondtam, össze is fontam a kezeimet a mellkasom előtt, és tüntetőleg elpillantottam másfelé, Magnusról egy szót se, és magamban az angyalokhoz imádkozok, hogy jöjjön erre pár tündér, akinek csapni tudja a szelet, mert olyankor már sikerült olykor lelécelnem a közeléből. Vagy Clary, na arra a nyalás falásra se vagyok kíváncsi, szóval tuti hogy lelépnék. Valakiiii!
Ezer éve ismerem Alecet és pontosan tudom mennyire utál ebben a szent pillanatban hogy kirángatom a depresszív magányából és még így is egyetért velem abban hogy Izzy főztje... nem épp a legjobb. El is osonunk szépen lassan a konyha mellett és nem sokkal később már odakint vagyunk úton a Taki felé, mert mindjárt éhen halok, és ennem kell. Ezt pedig nem magányosan akarom tenni hanem ezzel a mogorva égimeszelővel. Bár nem igen tudom hogy éppen mi baja van, mert rend van és béke, ami már már túl szépen hangzik, és nem férek a bőrömbe. A Takiba nincsenek épp sokan és elhelyezkedek az egyik boxban szemben Alecel, és elvigyorodom a kívánságára. Na persze nem egyszerű dolgokat kér, és kissé felhúzom a szemöldököm hogy mióta issza ilyen csicsásan a kávéját, de nem teszem szóvá. Nyilván Magnustól látta így. - Furcsán iszod manapság a kávédat de hát te tudod és ha ettől felébredsz akkor hajrá, kettőt is rendelek neked - mosolyodom el ahogy Keeliere kacsintok amikor elmegy. Cicázni lehet, mert amúgy nem mozdulnék már rá, csak Claryra. - Szükséged van, és két hete mást se látok csak az árnyékodat ahogy fel alá mászkálsz a szoba és a fürdő között. Kezd elegem lenni az önsajnálatodból Alec, ébredj fel légyszíves - pillantok rá ahogy az asztalra könyöklök és várom a válaszát. Közben a söröm és a latte is ideér. Magamhoz ragadom amíg a sültemet is várom és a választ egyaránt. - Mostanában nem beszélgettünk és tudod már... hiányzott - támasztom meg magam miután beleiszom a sörbe.
Most az egyszer haragszom a parabatai kötelékre, simán tudja,hogy mi a bajom, de engem elvileg nem kellene ennek zavarnia, ahogy annak se,hogy ő legalább el van Clary oldalán ,én meg majd megpukkadok attól, hogy otthagyott a szarban Magnus. Nem számítottam neki, az sem ,hogy az ő fajtájáért is tettem, a hozzá hasonlók miatt is, mert a gyerekek sem mind tehet arról, hogy mágusnak született, vagy épp félvérnek, bárminek. De… az a csökönyös barom! Végtére is… most hogy jobban belegondolok, jobb,hogy most történt meg, ő örökké él, én nem. Talán így könnyebb lesz elfelednie. Míg gondolkodom megfeszül az állkapcsom, talán azért viselem ennyire szarul, mert az első szerelmem, az első kinyilatkoztatásom, és úgy aránylag mindenben az első volt nekem Magnus, de mellette valahogy jobban tudtam nyitni a világ felé. - Tudod mit, inkább csak egy sima hosszú kávét kérek. – vetem oda foghegyről, semmi kedvem arra, hogy emlékeztessen, igen is Magnus kényeztetett el, és mutatta meg, hogy van a szörnyű feketémnél is sokkal ízletesebb ital, ami tényleg finom is, és tényleg fel is ébreszt. - Ébren vagyok, épp az imént rángattál ki az ágyamból, nem emlékszel? – semmi szükségem arra, hogy a képembe dörgölje, hogy dobtak. Nekem is vannak érzéseim. A mindig szikla szilárd Alec most kivételesen kissé megzuhant, és? Nekem nem lehetnek lelki gondjaim? - Tudod, lehet, hogy el kellene mennem nyaralni, vagy egy kis időre kivonni magam a forgalomból, távol New Yorktól. – elgondolkodva fonom össze magam előtt a karomat és tényleg elgondolkodom a saját ötletemen. - A beszélgetés nekem is hiányzott és a közös idő is, de nem tehetek róla, hogy nem megyek a közeletekbe, amikor ti épp faljátok egymást. Borzalmas… ha túltelítődnek az érzelmeid, érzem, hogy épp oltárian érzitek magatokat. – cukkoltam is meg nem is. Tényleg éreztem, de lehet, hogy csak azért, mert nincs más amivel foglalkozhatnék. - Mi újság veletek? Már amikor nem épp nyakig vagytok egymásban? – tényleg próbálok csevegni, de egy szúrós tűpárna is jobb csevegő partner jelenleg, nálam. Sőt, a pincérnő is az. A Magnus témát kategorikusan kerülöm, ha nem beszélek róla, meg se történt, sőt, nem is ismertem, nem?
Nem tudom mi lelte Alecet hogy mostanában ilyen szörnyen pokróc és elviselhetetlenül melankólikus amikor ez az én kiváltságom szokott lenni hogy kibírhatatlan legyek. El ne felejtsem neki szóvá tenni ha megmenekülünk Izzy konyhaművészetétől, ami eléggé nos... gyilkos tud lenni. Jobb, nem bevállalni a gyomorrontást és azt a három nap kínt amit a főztje okoz. A Takiba érve már tudom is mit fogok rendelni de Alec válasza meglep. Mondjuk sosem hittem volna hogy valaki képes fagyival és csokival inni egy kávét, de hát Magnus mellett valószínűleg sok mindennek tanúja volt, és sok mindent kipróbált, de nem tudom éppen min mentek össze, hiszen legutóbb még elég jól megvoltak. Hacsak az én drága bátyám be nem vágta valamin a durcát. - Oh miattam ne fogd vissza magad. Legyen az a kávé, a sima latte-t majd én kérem - kapom el Keelie karját, ahogy végül megrendeljük mit akarunk, és Alec is eldönti hogy mit inna. Az asztalra könyöklök amíg várakozunk és megdörzsölöm kissé borostás képemet, mert én bezzeg vele ellentétben lusta voltam megborotválkozni. - Igazán? Nos, még mindig mehetsz Idrisbe, ott még telefonon se tudlak elérni, de mégis miért? Mi váltotta ki belőled ezt a nyaralási ingert? - kérdezek összehúzott szemöldökkel, mert nem jellemző rá ez az egész. A szavaira viszont kicsit meghökkenek, és eléggé látszik hogy nem ezt vártam tőle. - Oh szóval az a baj hogy az életem rendbe jött és végre van valaki aki elviseli az idétlen szóvicceim. Ahha - jegyzem meg ahogy hátradőlök, és kicsit bezárkózik a lelkivilágom. A pillantásom hűvöskésebb lesz. - Nézd. Tudom hogy kicsit túltelítődtem, de... nem érdelem meg? Ez még nem jelenti azt hogy te vagy Izzy vagy bárki, kevesebbet jelentene nekem, mint régen. Ti vagytok a családom Alec, ti álltatok mellettem mindig - nézek rá komolyan. - Mi történt közted és Magnus között, amiért rajtam vezeted le a feszültséget, ha? - kérdezem, mert nem kell egy zseninek lennem hogy ezt kitaláljam. Mindig is jó érzékkel csaptam bele az ilyen témákba, és most sem vagyok rest feltenni a kínos kérdést. Az egész lényéből sugárzik hogy megvan bántva.
Tárgy: Re: Hey ho, let's go - Alec & Jace Vas. Május 05, 2019 9:15 pm
Miért piszkáltok?
Jace & Alec
Jól van, mondhatjuk, hogy nem sikerült úgy az estém, ahogy akartam… úgy két hete; mert Magnusnál akartam volna maradni, de jött valami boszorkányos probléma, és nagyon hirtelen felöltözve az intézet kapujában találtam magam. Nem tudtam mire vélni, és még az sms-re se válaszolt, kettőt is küldtem neki. Végül úgy döntöttem, hogy nem fogom keresni, majd biztos újra elővesz a kis kalapból és talán folytatjuk a randizást. Amit egyébként régóta vártam, mert rég értem már rá ennyire, az egész hétvégét nála tölthettem volna tulajdonképpen, és ő teljesen be volt zsongva! Persze,megértem ,mert ő New York főboszorkány mestere, komoly és felelősségteljes munka, vigyázni a rendet az övéi között, és a gyengébbekre is odafigyel. De akkor is! Értem én, hogy semmi szüksége rám az adott helyzetben, de lehetett volna finomabb is. Mindennek már ,két hete, egyszer még a lakásához is elindultam, de végül letettem róla, biztos oka van, hogy nem keres. De mi van,ha neki esett baja?! - Én iszom a nagyobbat. - ebből most nem engedek, és kérek még hozzá egy hamburgert is, krumplival.-[/color][/i] - Két hete lepattintott úgy, hogy csak néztem. Kopogtattak az ajtaján, és azt mondta… Alexander, most jobb ha nem vagy itt. Ennek már két hete. – emelem meg a vállaimat kissé, aggódom érte is, és tudom,hogy nem kellett volna elhagynom magam ennyire, de… egyszerűen aggódom érte és kész. - Szeretném felkeresni, de, nem akarom zavarni. Mert mi van ,ha tényleg fontos dolga van, de lehet ,hogy rég meghalt. – aggodalmasan ráncolom a homlokomat. Szusszanva pillantok magam elé. - Tudod…. – fáradtan túrtam bele a hajamba – sajnálom, nem szoktam ennyire elviselhetetlen lenni. Csak…azt hittem, hogy minden jó, és most… nem tudom,hogy mi van. – könyökölök ki a pultra.- Igyunk sört, kaja után. – lehet, hogy a végén pórul járok, de nem érdekelt. Egy kicsit nem akartam semmire sem gondolni, sosem gondoltam volna ,hogy ennyire nehéz ügy a randizás, és tudom,hogy szertelen Magnus, de ő volt a legboldogabb, hogy próbálkozunk. - Nem akarok Idrisbe se menni, vele szeretnék lenni, csak… utálom magam, hogy ennyire nyűglődök. Nem akartam levezetni rajtatok semmit. Kihozzák a lattémat, és elborzadva pillantok rá, Magnusé szebb, amiket ő készít, és már megint! Elkezdem lekanalazni a fagyit, és addig se beszélek feleslegesen legalább.
Tárgy: Re: Hey ho, let's go - Alec & Jace Szomb. Május 11, 2019 10:21 pm
Nobody's Hero
Facilis Descensus Averni
Az asztalon könyökölve figyelem Alec fejét ahogy gondolkozik és éppen szedi össze magát. Pedig eddig azt hittem én vagyok a nehezebben ébredő de ez kdierütl hogy én igazából öt perc alatt harcra kész tudok lenni ha kell. Valószínűleg Magnussal van valami ha ennyire pokróc módon képes viselkedni még velem is, aki mindig kiállt mellette. Bár legalább adna pár jó okot hogy miért üssem meg véletlenül a közös gyakorláson az edzőteremben. Az se semmi és közelharcban még mindig nem olyan mint én. Kíváncsi vagyok ezúttal min voltak képesek összemordulni mert igazából egyikük sem éppen valami egyszerű eset ha már itt tartunk és néha mindkettejük fejét fognám és a falba verném. - Nagyobbat... jól van de akkor is enyém a latte akkor - bár bele fogok halni de ne menjen már kárba. Általában nem kávézom de Clary kávéfüggő és mellette néha én is megkóstolok ezt azt amire amúgy rá se néznék. Rossz hatással van rám az a nőszemély. - Hm, szóval azért vagy berágva mert két hete nem találkoztatok és most azon görcsölsz hogy veled van-e baja - sóhajtok fel, mert ez jellemző rá hogy túlgondoljon valamit. Vagyis igazából mindent. - Alec. Tudom hogy most újat mondok, de hé! Magnus New York főboszorkánymestere. Hatszáz, hétszáz, nem tudom hány száz éves és tud magára vigyázni. Ha meghalt volna, akkor tudnánk, ugyanis már bezengték volna hoyg ki az új. Amikor Mystral átadta a posztot az is nyilvános volt - sóhajtok fel, hiszen egy részem pontosan tudja hogy miért is tette ki Alecet de a másik részem meg racionális. - Nos, nem akarok hazudni neked, de elárulnom sem szabad hogy miért is kellett menned. A lényeg az hogy holnapután meg fogod tudni - mosolyodom el olyan kajlán ahogy szoktam. Ismerős, bajkeverő Jace mosoly. Túl sokszor láthatta már de hát ő az aki mindenkinél jobban ismer hiszen a parabataiom. - Megbocsátok, mert ilyen rendes és önzetlen vagyok. Hát nem neked a legjobb? - nevetek fel könnyedén. A legjobb parabatai vagyok a világon. - Oh a kaja! - pillantok a hamburgerre és a steakemre. Imádok itt enni.
Tárgy: Re: Hey ho, let's go - Alec & Jace Vas. Május 26, 2019 9:30 pm
Miért piszkáltok?
Jace & Alec
Majd kicserélem az extrás lattémat, nehogy már gyomor rontása legyen Jacenek, ettől, mert akkor is megfogom inni, ezt rendeltem és kész, egyszerűen csak… zavarba jöttem a kérdésétől. Mit nem adnék, ha bejönne ide most. Vagy… azt is el tudom képzelni ,hogy itt ücsörög valahol, és engem figyel, és én nem is látom. Nagyon ügyes mágus, de nem. Nincs ekkora szerencsém, ugyan, miért törődne velem? Nehéz eset vagyok. - Mintha nem tudnád. – túrok a hajamba és óvatosan pillantok rá. -Tudom, hogy kibírhatatlan vagyok. De…minden olyan jó volt, semmi baj nem volt ,erre jön egy telefon és… paff. – sóhajtok. Annyira bírom, hogy Jace ennyire optimista, és teljesen másképp lát mindent, de az én fantáziám is elszaladhat néha nem? Ez esetek többségében leginkább, mindig az van, főleg ha én is bele kerülök. Próbálom elfogadni, ha valakinek nincs rám szüksége, vagy… ki akar zárni az életéből, bár elég kis helyen lakunk, és a barátaim is kevesek, így gyakorlatilag ki sem tudnak zárni, mert a barátaim a családom végeredményben, és Izzyt és Jacet, meg most már Claryt is, egész összecsiszolódtunk, azok után, amiken átmentünk. -Tudom, hogy ő egész New York boszorkánymestere, de… ez nem jellemző rá, sms-re se válaszolt. – vonom meg a vállam alig észrevehetőn. Jacet meg nem fogom azzal zaklatni, hogy képzeld, a csókon is tovább jutottunk, mert, ez nem tartozik rá. De én haladásnak éreztem, mégis… összezavarodtam. Azt hittem, hogy a lassúságom az, ami zavarja Magnust ennyire, és inkább nem mond semmit, és úgy hagy lógva. Mert ez is megeshet. Hallottam az intézetben a lányok beszélgetéseit is, eleget tanultam azokból is, hogy tudjam, ha valaki nem keres, nagyon-nagyon sokáig, akkor az nem kíváncsi rád, főleg ha nem válaszol semmilyen üzenetedre. - Micsoda? Te tudsz róla?! - ez nem fair! Mi lesz két nap múlva, amiről két teljes hétig nem tudhattam?! – Ez így nem helyes. Tudod, hogy mindig elmondunk egymásnak mindent, majdnem…mindig. – bizonytalanodom el kissé. – Mondd el! – kérem őt, nagyon szeretném tudni, hogy mi az, amiért Magnus ennyire figyelmen kívül hagyott.- Mire készültök? – ismerem a mosolyát, tudom,hogy ez semmi jót nem jelenthet, talán pont nekem? Megrázom a fejem, és fancsalian pillantok magam elé, majd összeborzolom a hajam. - Szoktatok veszekedni Claryvel, az ilyen, hogy kidobod őt a szobádból, vagy ő téged? – na jó talán, nem pont a legjobb embertől kérdezek párkapcsolati tanácsokról, de a konyhában főző Izzynél, még Jace is sokkal, de sokkal jobb. Amikor megérkezik a kajánk, én is rávetődöm az enyémre, ki tudja, lehet, hogy piálok is még, és majd…nem. Nem kéne a kezemben lennie a telefonomnak. Azt…az intézetben kellett volna hagynom.
- Nem akarok Idrisbe se menni, vele szeretnék lenni, csak… utálom magam, hogy ennyire nyűglődök. Nem akartam levezetni rajtatok semmit. Kihozzák a lattémat, és elborzadva pillantok rá, Magnusé szebb, amiket ő készít, és már megint! Elkezdem lekanalazni a fagyit, és addig se beszélek feleslegesen legalább.
Szeretek a Takiba jönni, mert tényleg minden van a manülistáján, és az egyszerű halandó is jól lakhat. Fogalmam sincs ki kezdte el annak idején üzemeltetni ezt a konyhát, de áldassák a keze érte és a főzőtudománya. Ami lássuk be sokkal de sokkal jobb mint amikor Izzy próbál főzni valami kétes recept alapján amit az árnypiacon szed össze mindenféle lényektől. Nincs bajom az árnyvilággal, de azért a főztjük nem kifejezetten jó és versenyzik Izzy konyha tudományával. Illetve pontosabban, annak hiányával. A Taki viszont isteni konyhával bír, ezt már sokszor megállapítottuk. - De, tudom. A parabataiod vagyok pár éve és ismerlek, na meg elég sok mindent érzek - érintem meg a mellkason, ahol a közös rúnánkat viseljük. - Kibírhatatlan? Nos, igen. De, hé! Még mindig kevesebbszer mint én, pedig azért... lássuk be most próbálkozol rendesen - vigyorodom el, hiszen jellemzően én vagyok az akit egoistának és kibírhatatlannak tartanak, bár ezen elég sokat segített amúgy Clary. Sehogy nem bírtam elüldözni magam mellől és így végül is erősebbé váltam általa. Megmutatta mi mindentől fosztottam meg magam amíg nélküle éltem és örülök hogy végül Alec is talált magának egy ilyen embet, még akkor is ha az egy boszorkánymester. - Nos, New York főboszorkánymestere, eléggé elfoglalt. Alec, túlaggódod a kérdést, ezt most kérlek hidd el nekem itt és most - terelem a témát, de persze hogy nem vagyok ebben túl jó és hamar le is csap a kétes kis kijelentésemre, miszerint el kellene mondanom neki amit tudok. Mondjuk, jó hogy eddig nem kérdezgetett erről. - Alec - nyögök fel kínlódva, hiszen nem igen beszélhetnék erről, és biztos vagyok benne hogy Magnus meg fog nyúzni ha rájön és sziámi macskát csinál belőlem. - Magnus megesketett hogy nem mondok semmit. Meglepetésnek szánja, és nagyon izgatott volt miatta szóval valami nagyszabásúra készülj - ejtek el egy kis információt de aztán a kajámra koncentrálok. - Ugye tudod, hogy nagyon fontos vagy Magnusnak? Bízz benne egy kicsit. Azt akarja hogy amit eltervezett, minden tökéletes legyen és van amit nem varázslattal old meg, és az időigényes. Ne aggódj már. Te vagy neki a legfontosabb - mosolyodom el barátságosan, ahogy belekezdek a kajámba mert az éh halál elől menekültünk ide. Na meg persze Izzy elől. - Amúgy hallottad már hogy Meryse megígérte hogy megtanítja Izzyt főzni? - szúrok közbe két falat között mikor leteszem a villám hogy igyak egy keveset. - Persze. Ez valahol normális is, hogy vannak vitáink. szeretem Claryt, de megvannak a magunk ellentétei és... nem is éppen a legjobb a helyzet - sóhajtok fel hiszen azt hiszem ideje elmesélnem Alecnek is. - Azt ugye vágod hogy mindennek a végén, Clary leszúrt engem a Dicsőségessel? Kiégette Sebastian mocskát de.... nem múlt el teljesen. Még mindig.... izzik bennem a tűz és néha megégetek dolgokat - jegyzem meg, mintha mi sem volna természetesebb.
Kezdőlap
