Crag

Pandora - Egyszer egy kutya...

Rian - Boldog apáknapját!

Keith - Don't touch me...

Rian - Do you want me?



Meo

Kaname - A fürdőben

- Nem vagy az a kertészkedős típus ha jól sejtem. Pedig jó adottságai vannak a kertnek - teszem hozzá, és felülök én is, törökülésbe vele szemben. Megszoktam már hogy ne a sarkaimra üljek az már elavultnak számít de mégis megteszem ha magam vagyok és meditálok a néma csendben. Alig várom hogy a kerti pavilon is megérkezzen és kialakíthassak egy pici szentélyt, ami talán segít túllépnem mindenen. Hallom az éjszakát, a neszeket, a motoszkálást mindazokat amiket utoljára felderítő koromban hallottam, amikor a tábor szélén ülve őrködve ez volt az egyetlen zaj amit hallottam. Rápillantok, nem enged a fejébe, nem tudom milyennek lát éppen ezekben a ruhákban, amik praktikusak, nagyon is. Lehet hogy kedvelni fogom. A francia divathoz képest bármi jobb, komolyan hiszen láttam őt is elegáns lovaglónadrágban, és zekében, felöltővel. Nem állt jól. Nem úgy mint ezek az öltönyök.
- Itt valóban jobban esik lenni, szép éjszakánk van - jegyzem meg és nem sietek sehová, miért tenném? A világ megvár ha már ennyi ideig várt rám, akkor már teljesen mindegy.
- Ki fogom költöztetni a sírköveket innen, a tetemeket meg elégettetem, nem hiányzik hogy visszajöjjenek valaha is zombiként. A sövény el fogja takarni a hiányzó kődarabokat onnan - válaszolok, nem akarok halottakkal együtt lakni, még akkor sem ha azok a kertbe vannak. Szűnjenek meg végleg létezni, ahogy kijár nekik.