A kölyök dühe érthető, hiszen nem kevés és nem könnyű dolgokat kellett kiállnia, de az nem mentség a kirohanására. Ha velem tette volna ezt, én csak simán felpofozom és itt hagyom, de Apám már más tészta, neki példát kell statuálnia. Elnézve a kölyök farkasát, sejtem mennyire félhet, vagy utálhat most minket, de a reakcióját nem szabad ennyiben hagyni. Nem vetítheti le másra a saját keserűségét, ez egy falkában nem működik, márpedig falkában kell ezután lennie. Arra leszek majd kíváncsi, hogy a Praetor Lupus mit fog dönteni vele kapcsolatban, mert ha nem beszámítható és a mondén társadalomra nézve veszélyes, akkor el kell vinniük rendes falkából. De előbb amúgy is ki kell vizsgálniuk a helyzetet.
Végighallgatom Apámat és biccentek felé, amikor kiadja az utasítást.
-Igenis, egy héten belül meglesz a találkozó -már ismer a Praetor is, Apám is, hatékony vagyok és gyorsan cselekszem mindig. Szinte sosem rám kell várni, akármiről van szó.

Sok dolog van amit megértek, egy bizonyos szintig baromi toleráns vagyok és türelmes is, ám nálam is van egy határ, amit ha átlépnek, hát nem vagyok valami kedves.
Matt kirohanása súrolja azt, még ha számításba is veszem a fiatalságát, meggondolatlanságát és azt, hogy most jutott el odáig, hogy minden létező és nem létező sérelmét rázúdítsa arra, aki éppen a környezetében van.
Egyáltalán nem akarom bántani, ha akarnám vagy akartam volna, rég megteszem, de helyre kellett tennem annyira, hogy tudja, minket ne keverjen össze a múltjával. Arról nem tehetünk, hogy számára minden fedett helyiség egyenlő a börtönnel, és képtelen elvonatkoztatni attól, ahogy arról sem, hogy mások miatt tele van rettegéssel.
Felajánlottam neki egy lehetőséget, ha már az én területemen flangált, ha nem kell, akkor nem fogok időt fecsérelni rá, átadom a Praetornak, aztán kezdenek vele amit akarnak. Egyelőre más okok miatt szeretném felkeresni, de azt most nem részletezem.
-Köszönöm. Ennyit szerettem volna tudni. Miért ne mehetnél ki? Ez nem egy cella, ebben az épületben lakunk. Itt mindenkinek szabad kijárása van, az pedig rajtad áll, hogy élsz a lehetőségeddel, vagy sem.
Elhamarkodottan sem szeretnék dönteni, mindent tudni akarok erről a szervezetről és a többiről is, hogy akiket lehet, elkaphassunk és felszámolhassuk az ilyen kócerájokat.
-Köszönöm, Lio.
Ismerem a lányomat, tudom, hogy precíz és gyors, mindig ilyen volt. Viszont tényleg találkoznom kell a Praetorral, hogy megbeszélhessük a részleteket, mert ez nem telefon téma.

Amint befejezik a diskurációt és elmondja amit akar nekem még hirtelen mászok át az ágyon és megyek az ajtóhoz gyors lépésekkel. Azt mondta kimehetek. Kicsit meghúzom az ajtót de nem tépem ki a helyéről. Igazából minden szó nélkül ott hagyom őket és keresve a természethez való kiutat nézek körül és szaglásomra hagyatkozva hamar meg is lelem. A hátsó részre jutok ki. Pontosan az otthonuk mögé. Ahogy kint vagyok úgy nyelem a levegőt mintha vízből bukkantam volna ki. A fejemben lévő nyomás szinte elszáll és ismét biztonságban érzem magamat. Szeretek kint lenni. Itt az vagyok aki vagyok. Itt csak én vagyok. Itt nincsen semmi és senki. Nincsenek "társnak" nevezett hazugok akik azt hiszik fel vannak jogosítva arra, hogy dirigáljanak. Nincsenek megmondó nagyok akiknek még az érzéseidet sem adhatod ki. Csak te vagy. Lassan körbe fordulok 360 fokot majd eldőlök a fűben és élvezem a hideget ami körbe öleli a testemet. Hogy én vagyok. Itt akarok lenni örökre. Nem akarok innen bemenni sehova sem. Ez az én helyem. A természet ölelő csendje. Lassan kinyitom a szemeim és az eget nézem. borús felhők jönnek. Fúj a szél és hideget hoz. De nem zavar. Lenyugtat és boldog vagyok tőle. Az ő törvényei igaziak. A többi mind hazugság és valaki kitalálta, hogy uralkodhasson mások felett ezt az egészet. De én nem leszek többet bezárva. Nem...Soha többet.

Köszöntem a játékot! )