Leo - Noel

Az első találkozás óta nem tudja kiverni a fejéből azt a férfit, akivel összefutott a parkban, ott a kuka mellett. Aki miatt megállt, mert egyszerűen elvarázsolták azok a gyönyörű szemei, akivel élete első csókját váltotta... aztán a másodikat és harmadikat is... mély nyomot hagyott benne.
Ismét a parkba indul kedvenc kísérőjével, aki még mindig mulat azon, ahogyan Leo említésére reagál. Mi baja van? Arról elképzelése sincsen, de akárhányszor kérdezi, sosem felel, csak annyit, hogy majd rájön magától.
Szórakozottan tart ugyanarra, remélve, hogy ismét összefut vele, bár tudja, hogy még találkozni fognak, mert az nem lehet, hogy nem, de egyszerűen türelmetlen és nem tud a hátsóján ülni.
Csoda? Nem. Soha senki nem váltott még ki belőle ilyesmit, persze, hogy szeretné azt a találkozást, szeretné megérteni, mi is zajlik benne, és szeretné megismerni a férfit.
Már ha megtalálja, márpedig meg fogja, mert hirtelen felfigyel arra az energiára, amit akkor mélyen elraktározott magában. Leoé.
Azonnal felé indul, muszáj látnia, muszáj beszélnie vele, így egy cseppet sem lassít, mikor észreveszi őt.
-Leo!

Annyira boldog, mikor megérzi a férfit, hogy egyből rohanni kezd az irányába, és amikor meglátja, egyből a nevén szólítja. Látja, hogy valamivel nagyon el van foglalva, és akkor veszi észre azt is, hogy az amiről beszélt, valóságos. Ollói vannak és méregcsápja, de ez akkor sem zavarja abban, hogy odamenjen hozzá.
Fogalma sincs arról, mit csinált, de nem is érdekli, ő csak találkozni akar a férfivel. Azonban ő eliramodik, és ezt nem tudja mire vélni.Vajon tényleg ennyire szégyelli magát előtte? Hát elmondta érthetően, hogy nem zavarja, mert nem ez érdekli, és mégis, nem hitt neki.
Persze, ezt is érti, hiszen bárki bármire rábólinthat, mégis zavarja.
Utána rohan és igen, használja a gyorsaságát, hiszen senki nincs a környéken, de muszáj látnia Leot, hogy rájöjjön, nem viccelt, mikor azokat a szavakat mondta. Van egy olyan oldala, ami megfogta, és ezt nem szeretné elveszíteni olyan baromság miatt, hogy van egy állati alakja, még ha részlegesen is.
Követi a férfit a raktárig, de betörni nem akar, arra már a kísérője is csúnyán néz, így előtte ül le, és vár.
-Leo, kérlek. Gyere elő. Mondtam, hogy nem zavar a skorpiód, miért nem hiszel nekem? Ennyire szégyelled? Nem is csúnya. Sem az ollóid sem a fullánkod, most mi ezzel a baj? Én inkább örülnék a helyedben, hogy ilyenem van. Nekem nincsenek ilyen különlegességeim.
Nekidönti fejét a raktár falának, mást nem tud mondani, de egyáltalán nem nyújt rémes látványt a férfi, hogy ezt ennyire titkolnia kelljen, vagy ennyire bujdokolnia emiatt. Persze nem így tervezte az újabb találkozást, viszont így alakult, és ha már így alakult, addig nem fog elmenni, míg Leo elő nem bújik. Vagy beássa magát hozzá, vagy tudja is ő, de el nem megy.

Nem tudja, mit mondhatna még, egyrészről érti a férfi reakcióját, de ha esélyt sem ad arra, hogy beszélhessen vele, így láthassa, és bebizonyíthassa neki, tényleg nem érdekli a mássága, akkor nem tud mit tenni. Ennek ellenére nem mozdul, vár, és reméli, hogy Leo végre előjön, vagy legalább jelzi, bemehet hozzá.
Hallja a neszezést és az ajtóra pillant. Talán kijön? Reménykedni kezd, és lassan feláll, amikor hallja a hangját is.
-Leo, kérlek. Sokaknak van állati alakja is ebben a világban, mindketten tudjuk. Nem különbözöl tőlük. Én is más vagyok, nem dobog a szívem, nem kell levegőt vennem, nem élek táplálékkal. Ha ezt nézem, mitől szép egy halott, aki csak létezik?
Ennek örömére felsóhajt, s bár halkan felel, de amikor kinyílik az ajtó, lassan belép rajta. Nem akarja elijeszteni őt, s bár behúzódott a sötétbe, tökéletesen látja. Semmi kivetnivalót nem talál benne, sőt az a méregfarok még kifejezetten tetszik is neki. Milyen menő, és ezt szégyelli? Megrázza a fejét, ahogy beljebb lép, egyelőre nem túl közel, nem akar rárontani a férfire, csak annyira közelíti meg, hogy vele szemben üljön le, és ha kinyújtja a kezét, elérje a kezeit.
Törökülésbe helyezkedik és elmosolyodik.
-Szia! Én is örülök neki, bár azt nem gondoltam, hogy fogócskázni is fogunk.
Elneveti magát, mert ez annyira abszurd. Végül is az első találkozásuk egy kuka mellett történt, a másodikban meg egy ülnek egy búzával teli raktárban miután idáig kergette a férfit. Nem, nem röhejes, dehogy. Még jó, hogy ezt a kísérőjén kívül más nem látja, azaz tapasztalja élőben.
-Jól, köszönöm. Sokat gondoltam rád, nem tudtalak elfelejteni, ezért is indultam el ma, hogy hátha találkozunk. Sikerült.
Ismét nevet, tényleg viccesnek hatnak a találkozásaik, ezt nem lehet vitatni. Az, hogy nem tudta elfelejteni Leot, az egy dolog, de nem is akarta. Mit csinált az elmúlt napokban? Folyamatosan gondolkodott.
-Nem haragszom, nincs miért, viszont örülök annak, hogy te is keresni akartál. Én voltam a türelmetlenebb. Ne sajnáld, a múltkori beszélgetésünk is tetszet, akkor miért zavarna, hogy beszélsz?
A hang egyáltalán nem rettenti el, ez a skorpióhoz tartozik, azért utánajárt pár dolognak ő is, hogy ne legyen teljesen analfabéta.
-Ne szidd őt, ő a részed, fogadd el végre. Megfoghatom?
Más őrültnek tartaná valószínűleg, de ha most Leot megijeszti, és belevágja a fullánkot, ártani már nem árt neki. Óvatosan és lassan a keze után nyúl, azaz az egyik olló után, de előtte kérdez is, ne érje váratlanul őt a mozdulat. Ha nem húzza el, vagy nem tör ki, akkor az egyik kezével megemeli, és a tenyerébe fekteti azt, a másikat ráhelyezi, így fogja azt az ollót.
-Még mindig nem hiszel nekem? Még mindig nem hiszed el, hogy nem érdekel és nem zavar? Azt mondtad, szeretnéd, ha a barátod lennék és én szeretnék a barátod lenni Leo. Így fogadlak el ahogy vagy.
Ezt képtelen másként elmagyarázni, és ha ez nem elég bizonyíték a számára, akkor semmi sem az. Az más kérdés, hogy még mindig nem sikerült tisztáznia magában, hogy most mi a fene ez, mit érez, és azt sem, hogy akkor ez ténylegesen azt jelenti-e, hogy valóban a saját neméhez vonzódik és azért reagált így arra a csókra, de azt biztosan tudta, hogy Leot ismerni szeretné, ha engedi.

Ülni a raktárban annyira röhejes és mégis meghittnek mondható, már ha nem derül ki, hogy betörtek valakihez és menekülhetnek tovább. Egyelőre szó sincs ilyesmiről és nem is foglalkoztatja, csupán csak szeretné megértetni Leoval, hogy előle ne meneküljön, mert egyrészt úgy nagyon nehéz beszélgetni ha futnia kell utána, másrészt semmi kedve egész éjjel kergetőzni vele.
Arra sem moccan, ahogy a méregfarok mögé tekeredik, tényleg nem zavarja, ha meg belevágja, mert megijed, hát akkor így járt, de azért nem tesz hirtelen mozdulatokat.
-Hidd el, én sem gondoltam, hogy egy kuka mellett látok meg valakit, aki miatt mellett nem tudok elmenni.
Ez így volt, nem tagadja, de a lámpa fényénél amikor meglátta azokat a gyönyörű kék szemeket, képtelen volt továbbmenni.
-Mert én nem mondtam hülyeségeket, ugye? Dehogy, nem.
Nevetni kezd, egyébként sem találta ostobaságnak a kérdéseket. Leo zavarban van vagy volt, mert titkolni szerette volna ezt az alakot előtte, mivel nem tudta, hogyan reagál rá. Hát így, tessék Leo.
Az ollókat nem találja félelmetesnek, inkább érdekesnek, mert tény, sosem találkozott senkivel, akinek ilyen jegye lett volna, és még élő skorpiót sem nézett meg tüzetesebben. Mégis úgy érzi, hogy ezen nincs mit szégyellnie.
-Jaj már. hangos persze, mert jelzi a betolakodónak, hogy nem kellene közelítenie, más esetben támad. Persze, hogy hangos. A helyedben örülnék neki, mert aki nem tudja, mire képes egy skorpió és könnyedén veszi, mint mondjuk jelen esetben én, az könnyen ott maradhat mert meglepetés éri.
Érti ő, hogy Leo jobban örülne annak, ha a skorpió ösztönöket el tudná nyomni, de ahogy utánaolvasott, ez nem olyan egyszerű. Vannak helyzetek, mikor az állati én ösztönösen, reflexből reagál, így van ez a farkasoknál is.
-Nehéz? Amikor először átéled, igen, az, de ha nem azzal foglalkozol, hogy mások mit mondanak, és az ilyen alakokat messzire kerülöd, de megtalálod azokat, akik ebben semmi kivetnivalót nem találnak, az a világ legjobb dolga. Csodálom, igen. Szerintem halálosan menő, mondjuk egy olyan méregfaroknak én is örülni tudnék például. Nekem ilyesmi nem jutott, csak ez a lét.
Ugyan ő más miatt nem találta meg a saját társaságát annak idején, de végül felülkerekedett rajta, és nem érdekelte. Óvatosan nyúl a méregfarok felé és még azon is végigsimít. Reméli, hogy Leo el fogja fogadni magát, neki is könnyebb lenne, sokkal.

Azt nem tudta, hogy ha egy skorpió méregfarkához hozzáérnek, akkor az megremeg. Lehet, egy ideget ért? Meglepődik a tényen, semmi ilyet nem akart, azaz nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni Leot, tényleg nem.
-Bocsi, én nem akartam... nem tudtam, hogy ennyire érzékeny... a farkad... az érintésre... mármint... az... ott... nem a másik... izé.
A férfivel egy időben kezd el magyarázkodni, de annyira kétértelmű az egész, hogy közben nyakig vörösödik, és azt sem tudja, hogy most minek állt neki ezt kifejteni? Még mutogat is, aminek az eredménye, hogy ismét a méregfarokhoz ér, és rántja el a kezét zavarában.
-Akkor... akkor nem tudom miért... mást nem találtam... már a skorpiók szokásairól... vagy ilyesmi. Azt hiszem... hogy nekem is... tetszetek... tetszel... tetszik...
Nem fejezi be a mondatot, bár akarta, de nem tudja. Igen, tetszik neki Leo, de az nem ok arra, hogy zavarba jöjjön mellette, márpedig így van. Sosem csinált ilyet, még ott a bárban sem, de most... annyira röhejes a viselkedése.
-Te magad vagy olyan, hogy ezt érted el, és... nem lehet olyan nehéz. Nekem... nekem... tetszik.
Jó Leohoz? Annyira kedves, annyira édes pasi, hogy nem is lehet vele másképp viselkedni. Vagy ezt csak ő látja így? Kizárt dolog. Neki tetszik a képessége is, ahogy ő maga is.
-Igen, így... így a bőrödet érezhetem.
Ahogy a férfi visszaváltozik, mosolyogva néz rá, és igen, még mindig gyönyörűnek találja a szemeit, ezen nincs mit tagadni. Az érintésétől megint elpirul, ezzel nem tud mit kezdeni, és nem is érti, miért, csak azt, hogy nem bírta volna ki, hogy ne lássa őt ismét.

Annyira kínosnak érzi a válaszait, ő aki mindig megfontolt, most csak hebegett és habogott, képtelen volt normálisan felelni. De miért? Nem érti magát, egyszerűen nem érti. A múltkor olyan szépen elbeszélgetett a férfival, nem volt semmi gondja, még akkor sem, amikor megcsókolta, bár akkor is meglepődött, igaz, akkor is saját magán.
Vajon az Leonak is tetszett, vagy csak neki? Azért tette meg, mert fagyöngy alatt álltak, vagy megtette volna anélkül is? Összekavarodott benne minden, ahhoz képest, az elején ő nyugtatta, csak zavarban van, izgul, és nem megy a beszéd.
-Ne haragudj, én nem... nem akartam, hogy váratlanul érjen, vagy ilyesmi... az olyan... ösztönös volt, nem tudom... miért.
Olyan ügyes, nem? Amint végigmondja ismét reflexből simítja meg a méregfarkat, ám arra nem számít, hogy ennek örömére Leo ölében köt ki. Megszólalni sem tud a meglepetéstől, és mégis örül neki, ezt pedig ismét nem tudja megmagyarázni.
Amit érez, hogy örül a férfi közelségének, jól esik az ölelése, automatikusan teszi meg ő is, így szinte hozzásimul teljesen. A melege lehelet a nyakán... leírhatatlan.
-Nem, nem haragszom. Lehet, én is elfutottam volna.
Feleli halkan, és hirtelen tör rá a felismerés. Leo tetszik neki, mint férfi, ezért akarta és akarja megismerni, ezért nem tudta kiverni a fejéből a csókját sem, mert élvezte, és tudat alatt reménykedett abban, hogy megismétlődik. Lehet, szerelmes?

Egyelőre nem tud mit kezdeni az érzéseivel, csak próbálja megfejteni őket, és egyáltalán nem zavarja már, hogy Leo ölében kötött ki. Annyira aranyosnak találja, annyira édesnek, ő az első, aki mellett így érzi magát, aki ezt kiváltotta belőle, és ugyan még maga előtt sem teljesen világos, ez micsoda, mégis jó. Ahogy a férfi az arcához ér, megfogja a kezét és mosolyogva pillant rá.
-Tényleg? Én sem... hogy ne tudjak egy normális mondatot elmondani... A kuka óta csak azt tudtam, hogy látni akarlak... és nem, nem akarok elmenni.
Vallja be halkan, mert így volt. Napok óta Leo jár a fejében, senki más, mert igencsak felkeltette az érdeklődését akkor.
Elneveti magát, mikor a férfi megemlíti, hogy akkor ő futott volna utána, és amikor a kezét az arcához érinti, nem húzza el, végigsimít rajta. Szerinte nagyon helyes, és a meleg puha bőr tapintását is élvezi.
Önfeledten húzza rajta végig az ujjait, úgy pillant a szemeibe.
-Nincs mit megköszönnöd. De... azt hiszem... azt hiszem, hogy... én beléd szerettem. Ha ez az... amire gondolok.
A mondandója végére teljesen elhalkul, nyakig vörösödik megint, mert azért nem teljesen biztos abban amit mond, viszont ahogy érzi magát Leoval... valószínűleg így van. Zavartan és lassan hajol közelebb hozzá, két keze közé fogja az arcát és egyszerűen megcsókolja, aztán úgy rántja el, mintha árammal ütötték volna. Mi van ha a férfi nem így gondolja és most hülyét csinált magából? Nem mer ránézni egyelőre.

Tényleg ez lenne a szerelem? Tényleg beleszeretett Leoba, vagy saját magát téveszti meg? Kimondta, megcsókolta és most fogalma sincs arról, mégis mi a fenét csináljon. Lehet, jobban jár ha felugrik és elrohan, vagy az nagyon gyerekes lenne? Vagy most mát minden mindegy, és álljon bele abba amit alkotott? Ugyan csak pár pillanat az, amíg ezen gondolkodhat, mert Leo elkapja a karjait és a nyaka köré húzza, mire pedig bármit is reagálhatna, szenvedélyesen csókolja.
Melegség és boldogság önti el egész testében, egyáltalán nem érdekli, hogy a földön köt ki, Leo pedig felette. Szorosan öleli magához, a férfi simulása sem hagyja hidegen, de ha most elengedné, örömében repkedne egy sort, az biztos. Ezek szerint még sincs egyedül ezzel az érzéssel? Leo is hasonlóan érez iránta?
-Igen... ez az... már akkor... ott a kukánál...
Mondja csendesen, és boldogan simít végig a férfi arcán, a haján. Igen, élvezi a csókját, és amikor hozzáér vagy megcsókolja, akkor bizony a gyomra görcsbe rándul, de mégis kellemesen.
-Akkor... akkor nem csináltam hülyét magamból. Én szeretlek Leo... ez már biztos.
Elmosolyodik, és most ő kezdeményez egy forró, hosszú csókot, sokkal de sokkal bátrabban mint az előbb tette. Most már tudja, hogy valóban szerelmes, valóban beleszeretett a férfibe, és a lehető legboldogabb attól, hogy Leo is így érez.

Hatalmasat sóhajt, mintha ez a megkönnyebbülés sóhaja lenne, hiszen letisztázta az érzéseit, megfejtette, ha segítséggel is. Minden értelmet nyert abban a pillanatban, mikor kimondta, mikor rájött arra, hogy azért nem tudta elfeledni Leot, azért jártak körülötte a gondolatai, mert már akkor beleszeretett.
Soha nem gondolta volna, hogy tényleg létezik ez a szerelem első látásra, pedig igaz, mégis igaz, legalábbis az p esetében biztosan, és amikor még Leo is úgy reagál, ahogy, boldogan mondja ki bátran, hogy igen, szereti őt.
Bátran kezdeményez, azaz sokkal bátrabban mint a jó előbb, a viszonzás örömmel tölti el, és szinte belebújik az ölelésbe, ahogy mosolyogva néz Leo szemeibe, amikor ő is megismétli és kimondja azt, amit ő.
-Még sosem éreztem ilyesmit senki iránt. Fura, de mégis jó.
Egy tincset tűr a férfi füle mögé, őt nem lehet nem szeretni, nem is érti, miért bujkál a világ elől. Kedves, értelmes, aranyos és irtó helyes, vétek lenne titkolni. Hagyja, hogy Leo felhúzza a földről, úgy öleli át a nyakát fél kézzel.
-Lehet. Még a kedvenc törzshelyemmé válik... veled.
Elneveti magát, de egy cseppet sem bánja, hogy így történt. Lehet, más tovább ment volna, észre sem véve a férfit, hát ő nem volt rá képes. Reméli, hogy ezek után Leo már nem fogja előtte szégyellni a skorpióját, és elhiszi végre, hogy nincs ebben semmi rossz.

Az, hogy nem kell titkolóznia, nem kell szégyellnie, hogy Leo ennyire tetszik neki, és nincs egyedül az érzéseivel, még boldogabbá teszi az egészet, még ha tiszta búzapor is mindene, hát kit érdekel? Sokkal fontosabb, hogy úgy foghatja meg a kezét, ne rettenjen meg, és ugyanúgy átölelik, ahogyan ő teszi. Mi a szerelem? Olyan mindegy, amit érez az annyira kellemes, hogy madarat lehetne fogatni, és ha ez az, akkor szerelmes, és ezt sem fogja titkolni.
-Tényleg? Én még vonzalmat sem igazán, de ez most nem az, ez, ez más. Miért? Kedves vagy, aranyos vagy, és nagyon szép, helyes. Hogyne lehetne téged szeretni?
Sok tapasztalata nincsen, ám mégis biztosan tudja, hogy nem vonzódik Leohoz, hanem szereti. Az meglepi, hogy a férfi ennyire kishitű, hát tényleg nem néz tükörbe? Tényleg nem veszi észre, mennyire édesen tud magyarázni, és milyen érdekes személyiség? Ne már.
-Ez jó ötlet, csináljunk képet... de csak akkor, ha a fagyöngy is ott van.
Vigyorog, és lelkesen csókolja meg ismét a férfit. Ez az, örökítsék meg az első találkozásukat, az meg hol érdekli őket, hogy egy kuka mellett történt?

Még nincs közös képük, de ezek után biztosan lesz. Előre örül azoknak a lopott pillanatos képeknek is, amiket már el is tervez előre, hogy bizony fog készíteni Leoról, hogy utána együtt röhöghessenek magukon. Biztos benne, hogy a férfi is fog.
-Jó, akkor azt fogom hangoztatni, hogy egy kiállhatatlan alak vagy, és akkor biztos, hogy senki nem szeret el tőlem. Így jó lesz?
Nevetve egyezik bele, hát vele lehet alkudozni, és igaz ami igaz, semmi kedve mindig mindenkit leszerelni, aki Leora pályázik. Na de miért kellene? vagy megbíznak egymásban és az érzéseikben, vagy nem.
-Igazad van... menjünk. Hátha még ott a fagyöngy is.
Élvezi az öleléseket és a csókváltásokat, igazán be sem akarná fejezni, de egyre jobban belemelegednek, és való igaz, hogy nem kéne. Most még nem, pláne nem itt. Így bólint az ötletre, ám arra nem gondolt, hogy Leo elfelejti letenni, vagy nem várja meg míg feláll, így nevetni kezd, amikor erre rájön.
-Még tudok járni, de köszi.
A por az mindenhol jelen van, mégsem foglalkozik vele, de annyira édes a férfi, ahogy próbálja rendbe tenni az öltözékét. Mosolyogva hagyja, sokat nem segít rajta, a nadrágja vizes az övétől, így tényleg olyan mindegy, de legalább megpróbálta. Mielőtt kifelé indulna, még megöleli Leot és a nyakába csókol, végül kilép a raktárból.
-A kukánál? Esküszöm, nem tettem el.
Nevetni kezd, tudja, hogy nem erről van szó, ezért bólint is. Persze, hogy segít, de addig is Leora teríti a köpönyegét, ő előbb megfázik nála, az biztos, legyen akármilyen boszrokánymester is. Előtte azért kirázza, így még a porszemek sem fogják irritálni a bőrét, ha minden igaz.

Felajánlotta a köpönyegét Leonak, és az hiába bő, legalábbis neki, be kell látnia, hogy a férfire kicsi. Azaz feszülne rajta. Ezen nevetni kezd, olyan automatikus volt a mozdulata, ám nem gondolta végig, hogy esetleg rá nem lesz jó. Leo kétszer akkora mint ő, ez van.
A kezét viszont odanyújtja, kérni sem kell, így indul el vele visszafelé, kivételesen normál sétatempóban és nem futva... utána.
A ruhákat megtalálják hamar, türelmesen várja, hogy Leo felöltözzön és ismét nevetni kezd.
-Ezt most valaki látná... úgy fest mintha türelmetlen szerelmi légyottra mentél volna, ahol csak a szétszórt ruháidat lehet látni.
Mire befejezi a mondatot, már röhög, amilyen búzaporos az öltözékük, neki sem jutna más eszébe, ha kívülállóként látná a párosukat. Annyira röhög, hogy csak bólintani tud a kérdésre, persze, mehetnek tovább.
-Szeretnéd? Azt nem tudom, hozzánk hogy jöhet valaki, de majd megkérdezem, viszont szívesen látogatlak meg.
Mosolyogva bólint, biztos, hogy van mindenre megoldás, erről a kísérője és Darryn is sokkal többet tud. Eddig ilyesmivel nem foglalkozott, lévén mégis ki látogatta volna meg? A kukát keresi, azt a helyet, ahol először találkoztak, de célirányosan megy, mert pontosan tudja, hol van.
-Oké. Imádom, hogy ilyen antiszociális vagy.
Viszonozza a kapott puszit, és el kell ismernie, hogy eddig őt sem igazán tartották társasági embernek, lénynek, na de Leo rajta is túltesz.

Megjegyezte azt a helyet, ahol az első találkájuk volt, így nem okoz gondot, hogy ismét megtalálja. Fogja Leo kezét, ennek is tud örülni, hogy már nem félti tőle, nem rejti el előle.
-Ez... ez elképzelhető.
Elpirul, mert végül is... egy elhagyatott helyen voltak, ha magukra értik, s bár nem történt semmi olyan, amit esetleg megbánnának, vagy elsiettek volna, de mégis. Ha tovább maradnak, az is lehet, nem állnak meg ott, ahol. Azonban amikor Leo felteszi az újabb kérdést, akkor már rák vörös.
-Oké, hát... úgyis vehető, azt hiszem...
Elvigyorodik, végül hirtelen megáll. Ez az ő kukájuk, ez az a kuka, ahol először látta meg Leot. Felnéz, még a fagyöngy is ott van, ezért vigyorogni kezd, ahogy a férfire pillant.
-Itt vagyunk. Szeretnélek meglátogatni, tényleg, akár holnap, vagy amikor neked is jó.
Mosolyogva nézi Leot, és bólint arra, ha náluk nem lehet, máshol is találkozhatnak ötletre. Persze azért rá fog kérdezni, mert nem hiszi, hogy egy akkora szállodában nem lehet megoldani.
-Akkor itt az ideje, hogy ezen változtass. Ha velem találkozol, akkor máris nem vagy az, és én sem. Akkor, fénykép?
Vigyorogva veszi elő a telefonját, hát meg kell örökíteni magukat és persze a kukát is. Van egy olyan érzése, hogy mindenféle őrült képek fognak most készülni.