Jól esik átölelni őt, és hiába tudom, hogy igen erős nő és nőstény, mégis törékenynek hat a karjaimban.
A válaszára elnevetem magam, egyet kell vele értenem, mélységesen.
-Szuper, akkor nem is kérdés. Nem, én nem szoktam kimozdulni sosem, dehogy, még véletlenül sem, mert még mozognom kell, tudod.
Sokkal jobban hangzik ez a betankolás, becuccolás verzió, mert az igazat megvallva, ha szolgálat van, akkor vagy kint vagyunk, vagy állunk, vagyis néha jól esik egy kicsit elvonulni, kiterülni és nem foglalkozni semmivel. Ugyan már nem ölelem át, hogy meg tudjon fordulni, de el nem lépek, ott maradok immáron előtte.
-A szekrényben is van ám, szóval nem fosztjuk ki a konyhát, ha pár zacskót a magunkévá teszünk. Oké, akkor zsákmányszerzés.
Érdekes dolog, hogy a farkasok imádnak nassolni, és abban nem csak az édesség szerepel, hanem minden egyéb, emberek számára károsnak, egészségtelennek kikiáltott dolog. Mondhatjuk úgy is, nem véletlen, hogy a szállásainkon sok a szekrény, mert ezek többsége általában ezzel van feltankolva.
-Meg sem lep, Cam, tényleg.
Finoman megcsókolom még mielőtt hátrébb lépek, hogy akkor begyűjtsem a mai adagunkat, amit nem ér el, azt leveszem neki, úgy adom a kezébe.
-teljesen mindegy, ami neked kényelmesebb.
Nincs messze egymástól a lakosztályunk, de a választás lehetőségét meghagyom neki, elvégre ő a nő. Ha a sajátjában érzi jobban magát, akkor oda megyünk.

-Ez nem lopás, lévén ez közös, és én fel szoktam írni ide, hogy mit vittem el. Az mondjuk vicces, persze,de többnyire nincs ilyen gond, aki ráér, vagy aki éppen a felelős, az elugrik bevásárolni, így általában minden tele van.
Bizony, bizony. Ahogy szedjük a dolgokat,úgy vezetem fel a listára, hogy lássák, fogytán van a készlet esetleg. Cam nem volt itt, így nem tudja, hogy kialakítottuk ezt a rendszert, elkerülve az esetleges pofára esést, bár ilyen sosem történt. A nehezebbeket én viszem, azaz az összes üdítőt és ami még a kezembe fér. Ahogy felérünk, lepakolom a cuccokat és átölelem Camillát ismét.
-Téged és bármit. Tényleg mindegy.
Elnevetem magam a gyengéd "erőszakon", és nem tolom el, nem pakolom arrébb, hagyom, hogy az ágyra döntsön, így viszonzom a csókját. Egy kósza tincset a füle mögé tűrök és széles mosolyra húzódik a szám a megjegyzésétől.
-Te is, Cam, hosszú ideig voltál távol, nem is láthattalak.
Addig legalább ugrattuk egymást, be-beszólogattunk, de most ez is elmaradt, és akkor jöttem rá, hogy ez a nő nekem kell.

Hallgatom és halkan kuncogok ahogy a levegőbe emelem a lábaimat és fekszem hatalmas mellkasán miközben kezeimet mellkasára húzom és csak figyelem az arcát.-Ez nem határozott meg egy filmet sem. Én meg nem játszok egyikben sem.-nevetek csendesen ahogy finoman kezéhez bújok mikor eltűri a tincsemet és csak nézem gyönyörű szempárját.-Szeretlek Ryan..-suttogom ahogy lassan kezeim arcára simítanak és finoman újra megcsókolom. Végül az a film sem kellett ahhoz, hogy jól ellegyünk. Csak élveztem a társaságát, hogy most végre az éveket bepótolhattam vele, és mellette lehettem. Hiába, nem is emlékeztem férfi érintésre nem még arra, hogy szeressen is. De most megint megtaláltam. És ezt nem akarom elengedi, sem elveszíteni soha...

Köszönöm a játékot!! )