Méretre készített öltöny, piperkőc kis ficsúr, playboy, rátarti és hűűű de jól áll neki a rivaldafény, igen...
Gyakran hallja ezt mások szájából, a háta mögött, pár méterre. Vagy épp, nőkhöz nem méltón hű de megbasznám, vagy...az összes vagyonomat odaadnám valakinek, csakhogy lefekhessek vele. Emberként sem lehetett oka panaszkodnia a kinézetére, száznyolcvan centi színtiszta szálkás izomzattal rendelkezett már akkor is. Kék szemeivel kirítt a család tagjai közül, de hát, ahol a többnejűség dívik,
ott ne csodálkozzon senki, hiszen az anyja valahonnan az európai féltekéről származott. Az öltöny szinte hozzánőtt a napi ruhatárához,
emiatt sokan hiszik élére vasaltnak, és magának valónak. Jó ez az álca, így ahogy van, csak Kaname és Nassyr a megmondhatója, hogy másképp is szokott öltözködni. A hátát tetoválás borítja, egy japán irezumi művész keze munkáját dicséri, a művész boszorkány ezt ajándékozta neki, miután szívességet tett neki. A tetovlás változtatja a formáját, színét, a gazdája hangulatától függően, mondének szeme számára láthatatlan. Ritkán adja mások tudtára, hogy mit érez, éppen ezért jobban teszed, ha többször is meggondolod, hogy leülnél-e vele pókerezni.
Kevés olyan egyén van akin könnyű kiigazodni, s ő ezek közé tartozik, atyjával ellentétben ő inkább rejti az érzelmeit, és érzéseit. Előbb gondolkodik és aztán cselekszik, nem ugrik azonnal fejest a kútba, megfontolt lépéseket tesz. Kielemez, aztán meglépi a megfelelő lépést, hogy csapdába csaljon. Továbbra is harcos, csak az élet más területén éli ki ezen vágyát. Tárgyalásokon, verbális csörtékkel tarkítva, de sosem felejtette el, hogy honnan jött, hogy az egykoron virágzó Damaszkusz volt a hazája, igen... maga is visszalátogatott gyakran arra a helyre, ám ma már nincs belőle semmi. Ami az egykori hazájára emlékeztetné, éppen ezért szeret Kaname szigetére ellátogatni, azt tekinti a sok közül a második otthonának.
Darryn Ibn-La’Ahad:
Szíriában láttam meg a napvilágot, egy kereskedő család védő burkában. Ám ez a látszat volt a felszín alatt, amint elejtettem a szoptatós butyort a kezemből, és biztosan jártam, máris tanítottak mindenféle harcművészetre a gyilkolásra, és arra, hogy hogyan lássak át az embereken. Apám jóravaló kereskedő volt, hírneves, épp ezt a hírnevet használta ki Damaszkuszban, és végezte rejtve a feladatát; árnyak közt járva. Rengeteg tárgyalásra és ügyletére vitt magával. gyerekként is rendelkeztem egyfajta megfigyelő képességgel, ami apám javát szolgálta, és nem igyekezett elnyomni sőt; támogatott és fejlesztette ezt a képességem. Nem egyszer vettem észre, hogy átakarják verni. Mire harminc éves lettem, volt pár feleségem és én voltam az új klánvezér; átvettem az apám helyét. Kevés emberben bíztam meg és sosem vetettem meg a vendégeinket, akik Damaszkuszba vagy a környékére tévedtek. Szívtam magukba a tudásukat, az újdonságot, amiket magukkal hordoztak. Pár klánháborún túl voltunk már, de eddig a miénk jött ki a csatából győztesen.Amire büszke voltam, mindig is.
Számos feladatot teljesítettünk, titokban akár a király parancsára, vagy épp magas összegért, mert ez volt a fő feladatunk. A megbízásokat a fürdőházainkban kötöttük meg. Igen, én fürdőházakkal foglalkoztam, a kereskedelmet az egyik öcsém Malik vitte tovább, akit nem érdekeltek úgy a klán ügyei.
****
Balzsamos, sűrű sötét éjszaka volt, a jácint és jázmin virágok ontották magukból a kellemes andalító illatot. Az első és a második feleségemmel ünnepeltem, Tarik fiúnk ötödik születésnapját, a fiúra a többi asszonyom vigyázott, miután mi az egyik fürdőházamban folytattuk az ünneplést. Boldogok voltunk, nem várt vendégeink is akadtak, egy földim és egy távol keleti férfi személyében, többször találkoztunk már velük, nem egyszer magamon éreztem a keleti férfi pillantását, különösnek találtam. Nem e világinak, és ha azt mondom, hogy nem e világi, azt komolyan is gondoltam, óvatos voltam ha a közelében voltam, persze nem félelemről volt szó, egészen másról. Egy különös aura lengte körül, akár csak Nassyrt, még ha zabolátlanabb is volt mint Kaname. A nevüket is megtudtam hamarosan, hiszen egy fejvadász klánt vezettem, és a fürdő vendégkönyvében is ott volt a látogatók neve. Így nem kellett sokat kutakodnom.
Többnyire csak éjszakánként találkoztam velük, húsz voltam, amikor megérkeztek, ha lehet azt mondani, ők voltak a tanúi , hogy jobb kézből klánvezérré avanzsáltam, bár erről nem beszéltem nekik. Kaname mégis ott volt azon az éjszakán, amikor az öcsém elárult, harminc voltam, a fiam öt éves lett, és az asszonyaimmal felöntöttünk a garatra, nem vettem észre, hogy az én boromba más is kerülhetett, vagy épp az ajkaim közé más csuklója, túl bódult voltam hozzá; lefoglaltak a csinos feleségeim és az, hogy a társaim is jól érezzék magukat. Kanamét ezen az éjjelen nyugtalannak láttam, de nem akartam ezzel foglalkozni, mégis utólag belegondolva, talán jobban tettem volna, ha faggatni kezdem. Talán minden másképp alakult volna.
Hazaérve az asszonyaim oldalán ért a meglepetés, miután beléptem a házunk ajtaján, a két feleségem mellkasából nyílvesszők álltak ki, még hallottam a meglepett nyögésüket, azt, amellyel a lelkük kiszakad a börtönükből. Jól ismertem ezt a hangot, hiszen nem egyszer osztottam már én is a halált.
A tőr a szívemtől pár centire állt meg. Pontos döfés, térdre rogytam és döbbenten sóhajtottam fel, az öcsémre bámultam a tenyerem véres volt, a saját vérem?! A piától lassabban fogott az agyam és a döbbenetből kétségbeesés, majd harag igyekezett utat törni a torkomból, egy elnyújtott ordítás kíséretében. Ölni akartam, az öcsémet, mert szíven szúrt és az asszonyaim… Egytől egyig kifektették őket a nappaliba, a gyermekeimmel az oldalukon.
- Malik! – préseltem ki erőlködve a fivérem nevét és négykézláb ereszkedve próbáltam a közelébe mászni.
- Csússz csak, mássz csak, ezt érdemled! Amiért apánk téged választott, holott én sokkal érdemesebb lettem volna a klánvezetés feladatára, most majd bezsebelem a fejed után járó vérdíjat és átveszem a helyed! – izzadtam és haragos kék szemeim a felettem tornyosuló alakra emeltem. Fájdalmas grimaszba torzult az arcom, és kapkodtam a levegőt, izzadság cseppek gyöngyöztek a homlokomon, a hideg veríték kivert, haldokoltam, tisztában voltam vele. Minden egyes lélegzetvétellel éreztem, hogy a szívem egyre lassabban és lassabban ver, próbáltam megnyugodni, hogy minél kevesebbet kelljen pumpálnia, próbáltam kitalálni, hogy mit tehetnék, hogy Maliknak is fájjon, képtelen voltam megmozdulni.
- Tariiiik neee! – odakaptam a pillantásom, hiszen mozdulni is alig bírtam. Az első szülött fiam futott felénk. A húgaink ezek szerint próbálták megmenteni ettől a mészárlástól…? Nem értettem semmit. Malik emberei lefogták a testvéreinket.
- Ne gyere ide! Tűnj innen, takarodj! Fuss! – hörögtem, minden egyes mozdulattal egyre mélyebben és mélyebben éreztem magamban a tőrt. A selyem függöny meglibbent az erkélyen, hűs fuvallat kergetőzött át a házon, a jázminok illata megcsapta az orrom. A hold ezüstös fénybe vonta a fiamat és ekkor Malik elkapta bizalommal futott felé a gyerekem, hiszen a nagybátyja… a rokonunk. Malik ekkor a szablyával lefejezte a fiamat, tudtam, hogy ez volt a célja, hogy végig nézzem, ahogy meghal a családom. Dühödt, kétségbeesett ordításom néma hangtalan agóniába fúlt. Motyogtam, minden általam ismert nyelven elküldtem megdögleni, megtagadtam az istenemet, akiben eleddig hittem és gyűlöltem mindent és mindenkit, de legfőképp Malikot. Aki önelégült mosollyal az arcán hajolt fölém és fordította oldalra a fejem, mellém tette a fiam fejét és megmutatta a tettét. Hogy rohadna meg! Hogy dögölne meg! Bárcsak... képes lennék megmozdulni!
Mérhetetlen fájdalom terjedt szét a mellkasomban, amikor kihúzta a tört, és a vér elkezdte beteríteni a fehér ingemet.
Az újjászületésem egyszerre volt félelmetes és jó, éreztem; ahogy az erő másképp tölt fel, bár… egészen furán voltam, tudtam, tombolt bennem az éhség.
Kaname ezt is elmagyarázta, ott volt mellettem, Tarik ruháját tartotta a kezében, én pedig… mint egy jól működő vadász kopó a prédám után indultam, Malik egész családját lemészároltam, és élveztem, a higgadtságom álcáját azon az éjjelen levetettem, akkor kibújtam a korlátok közül és átadtam magam a vad táplálkozási ösztönnek. Azzal az ámokfutással befejeztem az eddigi emberi életem, más voltam, nem bántam meg a döntésemet. Bár az a fajta fény, amit megismert bennem az újdonsült apám, váratott magára, hogy visszatérjen a szemeimbe. Ám a hála sosem maradt el, amelyet igyekeztem kimutatni a teremtőm felé. Erősebb voltam, gyorsabb, senkinek sem engedtem, hogy felülkerekedhessen rajtam. Hamar megtanultam azt, hogy milyen szabályrendszer uralkodik a vámpírok között, és rájöttem a kiskapukra is. Ha valaki nem volt szimpatikus, ahogy közeledett felém, elintéztem úgy, hogy ne utaljanak jelek arra, hogy én vagy az új családom lehet a dologban.
Darryn az utazó:
Abban az eltelt emberi tíz évemben, amelyben megismertem ezt a párost, tudtam, láttam, hogy több is lehet köztük, mint szimpla barátság. Ez nem érdekelt, tudtam, hogy a távol-keleti kultúrában más szabályok és normák dívnak.
Annak ellenére, hogy a születésemkor tomboltam, mint egy fékevesztett vad, utána lenyugodtam, emberként is nyugodt típus voltam, szemlélődő és szívtam magamba a tudást. Számos tudóssal és művésszel ismerkedtem meg, amiért a mai napig hálás vagyok Kanaménak, hiszen időm sem volt feldolgozni, hogy a családom meghalt, egy újba csöppentem. Azért... annak ellenére, hogy szinte az ölembe pottyant ez a lehetőség, néha elgondolkodtam, hogy jobb lett volna talán meghalni? Ahogy utaztam a páros oldalán, mindig megtaláltam az engem érdeklőd helyeket, csatákat, és élveztem! Forrt a vérem, a harc hevében elvegyülhettem és ölhettem, tompíthattam az éhségemet. Korábban öltem ártatlanokat jó pénzért, most már ez sem érdekelt különösebben, de a családokat békén hagytam, ha városokban voltunk azokat a helyeket elkerültem ahol gyerekek is voltak. Ez volt az én vesszőparipám. Hiányoztak a gyermekeim, némely még alig tudott járni.
Tetszett atyám népe, szerettem az ő szemléletüket és szerettem volna ha korábban születek, azt hiszem jól éreztem volna magam itt, a sok ninja klán egyikében. Az öltözékeikkel sem volt problémám, egészen a fundosiig, azt senki sem fogja rám erőltetni többet! Ám a haorival és a hantennel semmi problémám, a yukatát kimondottan szeretem.
Azt hiszem újdonsült atyám tiszteletére kezdtem el ezeket az öltözéketeket viselni, ha alkalom adódott rá. Sosem zavart, hogy Nassyrral közelebbi kapcsolatot ápolt Kaname, én megelégedtem a tanító, a mester és az atya jelképével. Sokáig nehezen tudtam kifejezni az érzelmeimet, miután vámpír lettem. Igen, kicsit meghaltam, és magamra kellett újra találnom.
A harcok a háborúk amikbe csöppentünk, segítettek ebben, elfogadni és feldolgozni, hogy megváltozott az életem.
Amerika, tetszett a vadnyugat és a fejlődés, az új fegyverek és minden amivel láthattam, hogy az emberek hogy pusztítják egymást. Az évek folyamán közöm volt a Colthoz, a Remingtonhoz, és más fegyvermárkákhoz is. A pusztakezes ölés már nem dívott annyira, ám a csökött agyú embereknek mindegy volt ,hogy kivel és hogyan vagy miért, de csatároztak egymással. Ez pedig atyámnak és a testvéreimnek jó okot adott a szórakozásra.
Szabadabban fogott atyám, és azt hiszem ötszáz év elteltével képviselhettem őt más klánoknál, külföldi tárgyalásokon, megbeszéléseken. Tartoztam neki az új életemmel és tudtam ,hogy sosem árulna el, ahogy a bátyám sem.
Abban az időben megtanultam követni a nyomaikat, atyám mindig tartott némi földet a hazámból magánál, ezért tudtam hogy hol tudok velük találkozni.
Európában voltam, amikor atyám teremtőjének megkattanásáról hírt kaptam, kimentettem magam a vámpír nő karmai közül, és siettem amennyire csak tudtam. Aggódtam Nassyrért és atyámért is. A szállásra érkezve Nassyr tartott fel, segíteni akartam Kanamenak, tudom, hogy jó harcos de mégis...az apjáról van szó.
Végül atyám került ki győztesen a csatából.
Napjainkban pedig továbbra is képviselem apámat, különböző eseményeken, az egykori assasinból finom modorú úriember vált. Különböző cégeimet irányítom, a háttérből.
A minap pedig... történt valami velem a yachtomon, ami nem hagy nyugtot, az ember szolgám azt hitte porrá égek, amikor a tündér szeretőm után siettem a fényes napra. Nem igazán rohangálok nők után, de utálom ha felhúznak és csak pár lépés választott el attól, hogy belemártsam a fogaimat a nő nyakába és elmerülhessek a habkönnyű testében, és nem bírtam magammal. Kiléptem az árnyékból és elkaptam a csuklóját, majd utána vetettem magam. Először furcsa volt, másodszor pedig hihetetlen, harmadszor pedig sokkoló, mert az emberi segítőm üvöltve vetette ránk magát és tuszkolt vissza a nappaliba, ahol minden le volt árnyékolva. Erről atyámnak is tudnia kell! Azóta párszor kipróbáltam, óvatosan kimerészkedtem a napra. Az ég szerelmére! Magam sem hittem el! Kellett atyám, hogy visszahúzzon a talajra. Ha ezt hamarabb tudom ha ezt hamarabb tudtuk volna!
Azóta kicsit a fellegekben járok, de igyekszem jól végezni a munkám. Ám mielőtt újra elutaznék a következő feladatomra, beszélnem kell atyámmal! Viszlát napkrémek, viszlát nyakig érő ruhák! A hotel az nem az én reszortom, de a saját szórakozásom is megvan, ennyi idő alatt beettem magam a kozmetika és a napvédő krémek világába, valamint a haditechnikai fejlesztések és a gyengéim a fürdők, továbbra is imádok luxus fürdőházakat építeni, atyám spa részlegéhez is szoktak igazán jó ötleteim lenni.
A nyaralás a munkám része, és élvezem, hogy ezzel Kaname birodalmát bővíthetem.