Az már egyszer biztos, hogy nem vagyok egy tucat termék, fel lehet ismerni a sajátos megjelenésemről. Talán olyasvalakinek látszom, akivel nem tanácsos szóba állni. Magas vagyok és nagyon nyurga, nem olyan izmos és kidolgozott mint amilyennek mások elképzelnek. A pólóm alatt nem rejtőznek hatalmas izomcsomók, és kockák. Bár pocakom sincs, egyszerűen csak vékony vagyok. Többnyire feketét hordok, és olyan dolgokat, amikkel kilógok a tömegből. Zenekaros pólókat, vagy láncos nadrágot, olykor bakancsot. Nyakamban egy ahn kereszt, kezemen és ujjaimon pár kiegészítő. Mindig valami más, nem vagyok a megszokások rabja.
Hajam sötétbarna-fekete, de inkább fekete, amire rá is teszek még egy lapáttal hogy mindig más fazonban hordom. Most éppen oldalt felnyírva és középen hosszabbra hagyva. Érdekel is engem, minek néznek mások. Nekem ez tetszik. Én hajam, azt csinálok vele amit akarok. Az arcom nem lenne túl kihívó ha nem lennének benne az ékszereim, de mivel akad pár, ezért olykor megnéznek az emberek, mégha nem akarom is.
A tetoválásaim is egyéniek, én terveztem őket, és a jelentésük fontos is nekem. A legelső az a derekamon van, aztán jött a többi. Ki tudja, hol lesz a megállás? Sehol.

Az élet szép, és mindig csak hinni kell, hogy az legyen. Jah, mit ne mondjak szép szöveg, csak kár hogy eléggé felejthető. Mint ahogy körülbelül minden ami velem történt. Ne csodálkozz hát ha elsőre egy kicsit magának való, mégis nagyszájú. Kissé szarkasztikus humorommal talán még az atyaúristent is kihoznám a sodrából, és nem jellemző rám a félelem, vagy tétovaság, sokkal inkább a spontán döntések és a vakmerőség szikrája. Nem szeretem ha meg akarják nekem mondani hogy mit tehetek meg és mit nem, az annyira nem én vagyok. Nehezen nyílok meg másoknak, végül is nem vagyok ajtó, és nem szeretem az olyan nyomulós embereket akik mindig, mindent jobban tudnak, mégis az ő életünk egy rakás szerencsétlenség. Azonban, ha véletlen mégis van olyan ember akivel szóba állok, az rájöhet hogy miért húzom magam köré ezt a szúrós páncélt, és miért vagyok olyan bizalmatlan, és ellenséges. Nem bízom az emberekben, nem szeretem őket. Senkit nem szeretek magamon kívül. Mindenki más csak fájdalmat tud okozni, ezért nem mutatok sebezhető felületet, pedig sok van. Ez alól a jóanyám sem kivétel, aki bár nem az, mégis szereti azt gondolni. Neki talán.... talán. Vannak jó pillanataink és annak ellenére hogy ilyen zárkózott vagyok nem vagyok totál besavanyodva fanyar humoromról a falra mászik ő is. Meg Ryan is szerintem. Szeretem néha direkte húzni őket.

Az életem hogyan is foglalhatnám össze igazán? Alig életem, de máris egy fantasy regénybe csöppentem, legalábbis néha úgy érzem magam. Tizenhat évesen felfordult az egész ismert világom, és valamiféle elcseszett másikba kerültem. Álom az egész, és fel fogok egyszer ébredni? Már arra is gondoltam amúgy, hogy kómába estem és az egészet csak álmodom, nem is igazi, aztán Camilla persze széttörte ezt a képzeletet is. Mert hogy neki igaza van. Persze, neki mindig igaza kell legyen.

Volt rendes életem, és rendes családom, már amennyire... az volt. Ezt persze később tudtam meg hogy apám miféle üzletember. Már persze nem az igazi, mert azt nem ismertem, de valamit mégis örököltem tőle. Afféle látó mondénnek neveztek, mert láttam dolgokat ,amiket elvileg nem kellett volna, és azt hittem én hülyültem meg. Aztán kiderült hog nem, és tényleg láttam kicsike tündéreket, meg hatalmas farkasokat, amiknek nem is kéne létezniük, vagy nem tudom. A tanáraim persze úgy gondolták hogy túl sok filmet és mesét ismerek és azért ennyire élénk a fantáziám, így hát végül magamba fojtotta és hallgattam. Aztán meg az lett a baj hogy miért nem beszélek, hát baszki. Most miért mondjak bármit is ha hülyének néznek érte? Még mit nem.

Szóval azt hiszem elmondhatom hogy innen jött az, hogy olyan vagyok mint most. Kissé lázadó és nagyon tinédzser, változó korszakban ahogy mondani szokták a nagyok. A farkas is változik, aki bennem él, és ő is engem jelent. Hogy ez mikor és hogyan történt az egy remek kérdés, de egyszer csak nem voltam már egyedül.
Anyám valamibe belekeveredett, és a helyzet úgy alakult hogy valamiféle fegyveresek jöttek, és a barátnőjére bízott hogy vigyázzon rám. Ami nem ment zökkenő mentesen, mert menekülni kellett és bár mentem én, de megsebesültem és meghaltam volna, ha nem... harap meg, és tesz olyanná mitn én. Csak persze erről rohadt mód nem kérdezett meg senki hogy akarok-e élni, és farkassá változni. Camilla megharapott, és utána...utána farkas lettem, és ennek is kb két éve már. Nem tudom, egészen jól megszoktam, de ott kellett hagynom a helyet ahol éltem, és vele jöttem New Yorkba, ami teljesen ismeretlen nekem. A falka nem,mert befogadtak és az alfa eléggé nyilvánvalóan közötle hogy mire számítsak és ehhez tartom is magam de... a város új. Új élmény, mégha nagyon nem is megyek messzire a falkaháztól, de mégis, néha egy kis kitérő még csak nem bűn?

Szerencsére nem vagyok egyedül ilyen fiatal, és vannal mások is, akikkel kijövök, de most kajak nem tudom hogy Ryan amúgy Camilla pasija vagy csak az ágypajtása? Mármint eléggé apáskodó de mégse járnak, vagy járnak? Ha meg igen, akkor hova? Rejtély, rejtáy, de meg fogom fejteni ha addig élek is.