Miután Angie jelezte a bálon, hogy szeretne velem beszélni, kicsit megcsúszva bár de törve nem, időpontot egyeztettünk. Idejét nem tudom, mikor jártam a bárban utoljára, illetve de, azonban az sem tegnap volt.
Szokásosan, elegáns öltözetben indultam útnak, hogy eleget tegyek a kedves invitálásnak, és egyeztessünk arról, miben tudok segíteni neki, már ami a bár működését illeti.
Tudom, hogy bajban van, hiszen Celestine elment és a nyakába szakadt minden, de erre megoldást kell találnunk még akkor is, ha ő éppen Kaname klánjában van is, de az én területemen.
Határozottan nyitom az ajtót és lépek be a bárba, ahol tudom, hogy minden szem rám szegeződik hirtelen, csak éppen nem foglalkozom velük. Mire a pulthoz érnék, már mutatják is, Angie hol vár rám, így szinte meg sem kell állnom, máris hozzá vezetnek.
-Angie, örvendek. A bálon nem tudtunk beszélni, bár nem is odavágó téma lett volna, azaz avatatlan fülekre nem tartozik. Miben segíthetek?
Nem éppen karót nyelt stílusban köszöntöm, sosem voltam az, és nem is leszek, nem vagyok én megközelíthetetlen, bármennyire is szeretik ezt híresztelni rólam.