Amikor sikerült meggyőznie az Atyját, hogy nem örökre megy el és nem hetekre, csak pár napra szeretne Leoval lenni, nagy nehezen, de Darryn beleegyezett. Persze a kritériumok nem maradtak el, de egyik sem tarthatatlan. A kísérője úgy is vele ment volna, a telefonja amúgy is be van kapcsolva, vagyis lelkesen csomagolt össze és a következő pillanatban már a hotel előtt várta az idősebb vámpírt, hogy indulhassanak.
Szinte a föld felett repkedett egész úton és be nem állt a szája egészen addig, míg oda nem értek. Útközben azért még vacsorát is szerzett szerelmének, nehogy éhen maradjon, az a plusz csomag már semmit nem számít.
Azonban az ajtónál nem csenget, csak egy üzenetet küld Leonak, hogy ha lenne olyan kedves, és beengedné, igazán hálás lenne érte.
Ha nyílik az ajtó, akkor egyből Leo nyakában landol egy szenvedélyes csókkal és széles vigyorral az arcán.
-Szia! Elengedtek pár napra, ha nem zavarok. Hoztam vacsit neked.
Igazából meglepetést akart, és reméli, hogy Leonak nem kell elutaznia sehová. Bár az is meglepetés lenne, csak neki.

Tőle izgatottabb vámpír most nem létezik, mert annyira izgul, hogy ne rosszkor akarjon meglepetést okozni Leonak. Még jó, hogy a szíve nem dobog, mert most még a helyéről is kiugrana a várakozás közben, míg telefonon közli szerelmével, hogy a lakás előtt táborozik.
Viszont ahogy nyílik az ajtó, persze, hogy nem állja meg, ne ugorjon a férfi nyakába, hát ezer éve nem látta. Pontosan két napja, az pedig nagy idő, akárhonnan nézi.
-Szívesen. Így legalább nem halsz éhen a nagy keresésben és kutatásban.
Egy cseppet sem érdekli a rendetlenség, nem az érdekli, hanem Leo, és amilyen elfoglalt, nem csoda, ha örül annak, ha hazaér és csak bedől az ágyba.
-Tényleg? Ennyire felkészültél? Köszönöm, most ettem, de ha baj van, tudom, hová kell rohannom. Most nem kérek, köszi.
Gyönyörködik a látványban, mert az igazat megvallva nagyon is tetszik neki Leo félmeztelenül, imád ilyenkor hozzá bújni mindenhogyan.
-Meg akartalak lepni, deeee... azt ugye tudod, hogy egy intéssel is rendet tudsz tenni, ha akarsz? Ha nincs kedved, segítek. Elmosogatok, jó? Te addig egyél, mert ki fog hűlni.
Szereti Leo szórakozottságát is, amikor hajlamos elfelejteni, mire képes a mágiájával, de ha fáradt, akkor tökéletesen érthető. Kíváncsian várja a választ, de azért a mosogatóhoz lép, és mielőtt megnyitná a csapot, egy gyors ölelést és csókot is lop tőle.

Jókedvűen világosítja fel Leot a saját képességeiről, és már a nyitná is a csapot, hogy elmosogasson, mikor hallja a sípoló hangot. Nem kellemes, nagyon nem, de túléli, nem tart túl sokáig. Figyeli, ahogy férfi szépen lassan de rendet rak, azaz minden a helyére kerül, el kell ismernie, igen látványos. Valahol bánja, hogy erre ő ilyen formában nem képes már, de a végére elmosolyodik.
-Tetszik a mintázata, mutatós. Köszönöm.
Átöleli Leot hátulról és a nyakába csókol. Szívesen segített volna neki, nem halt volna bele, de a férfi megtette a kedvéért, és ennek is örül.
-A végén még lefogysz, ne csináld. Igaz, akkor is tökéletesnek látnálak, ahogy most is.
Annyira nem ismeri a skorpió létet, így azt nem tudta, hogy ha Leo nem eszik, akkor embereknek eshet, de eszébe vési, és innentől kezdve ő is figyelni fog rá, hogy szerelme ha lehet, ne felejtse el az étkezést. Gyengéden csókol vissza ismét átölelve őt, majd mosolyogva néz a kék szemekbe.
-Azért igyekszem nem nagy pusztítást végezni, ha lehet.
Hálásan néz Leora, tényleg mindenre gondolt, amivel áthidalhatják a faji különbséget, és ezt nem mindenki tenné meg, de ő igen. Hát nem imádni való? De. Nehezen bontakozik ki az ölelésből, de ideje, hogy szerelme egyen is néhány falatot.
-Tökéletesen, mert veled vagyok. Pár napot kaptam most, utána vissza kell mennem, de remélem, hogy jöhetek is vissza. Nagyon fáradt vagy?
Elmosolyodik, úgy örült annak, hogy leléphet Leohoz, hogy eljöhet hozzá és nem csak találkozhat vele. Az sem zavarja, hogy kísérője van, a lényeg, hogy vele lehet, és nem kell mennie pirkadat előtt.

Mosolyogva figyeli Leot, ám látja, hogy szinte csak turkálja az ételt, és alig jut valami belé. Már megint agyal, mert mindig agyal, de így imádja, ilyen szórakozottan, elgondolkodottan, de csak odalép hozzá, azaz elé.
-Az a villa azért van a kezedben, hogy a szádig emeld. Tudom, hogy megint gondolkodsz, de ha nem eszel, akkor az se fog menni. Most két lehetőséged van. Vagy eszel, vagy én etetlek meg.
Vigyorogva szab ultimátumot, és már készül arra, hogy ha kell, tényleg ő etesse meg Leot. Nem tud neki segíteni, ha nem árulja el, mi jár a fejében, így türelmesen vár, de azért elővesz egy villát ő is, és meglóbálja a férfi előtt.
Persze az ölelést nem utasítja el, élvezi minden pillanatát, ahogy az apró csókét is, majd hozzásimul Leohoz.
-Igen, végre. Ha nem bánod.
Annyira boldog volt, mikor elengedték, ha őt kérdezi valaki, valószínűleg eddigi élete során egyszer sem készült el olyan gyorsan mint akkor.
-Biztos? Nem festesz túl jól. Pihenned kellene, vagy... segítséget kérned, nem?
Aggódik Leoért, bármekkora boszorkánymester is, ő is ki tud merülni, és ha nem pihen, csak túlhajszolja magát, akkor pontosan ez történik. Ettől pedig félti. Elgondolkodva figyeli őt, tényleg ágyba fogja dugni, és majd vigyáz rá.
-Aha, az vicces lesz, és utána jön az, hogy ketten keressük azt, amiről te sem tudod, hol van? Benne vagyok. Csak legalább azt ne felejtsd el, mit keresünk.
Nevetni kezd, szép program lesz az, és a legelső kérdésre a válasza: kuka. Leo arcát simogatja, de amint a nyakához ér, még félre is dönti a fejét, hogy hozzáférjen.
-Miért kaptam?
Életfa... hát nem édes? Imádja őt, és még mindig nem érti, hogy lehet az, hogy mások nem látják azt amit ő. Ez a pasi tüneményes, nem lehet nem szeretni, egyszerűen nem.
-Hú, most hogy végre eljöhettem, nagyon jól. Tudod mióta rágtam Atyám fülét? Viszont gondolkodtam valamin. Melletted mennyire van biztonságban egy állat? Mellettem nem nagyon, azaz... tudod... nem kedvelnek. Meg... meg képzeld, nekiálltam festeni. Téged. Még nincs kész, de remélem jó lesz.
Ritkán beszél ennyit egyszerre, de most egyszerre akar mindent elújságolni Leonak, szegény csak győzze követni, éppen mikor miről beszél. Persze a festmény miatt nagyon izgul, nem sokszor fogott ecsetet, már ha vászonra kellett használni.

Tényleg ott tart, hogy megeteti Leot, bár valószínű, hogy az röhögésbe fullad vagy kajacsatába, ám szerelme másként dönt. Bevágja a morcos arcot, még ha nem is tudja sokáig tartani.
-Oké, oké. Bár az evésben nem úgy tűnik, de tudod mit? Igazad van. Kihagyhatatlan vagyok, ennek ellenére tényleg nem szeretném, ha nem ennél csak azért, mert elfelejted.
Vigyorog, nem mintha nem örülne annak, hogy Leo vele akar foglalkozni, mert nagyon is, ezért nem akadályozza meg abban, hogy elpakolja a kaját, csak a villát teszi a helyére.
-Rendben, ahogy gondolod, de ígérd meg, hogy ha baj van, akkor szólsz.
Végül is felnőtt boszorkánymester, nem gyermek, biztos, hogy tudja a saját határait, ezért is bólint csupán. Nem fogja erőltetni, bízik abban, ha a férfinek szüksége van rá, akkor tényleg jelzi, nem hallgatja el. Már épp elindulna utána, mikor megfordul és hozzá lép. Mosolyogva pillant a kék szemekbe, még mindig imádja őket.
-Köszönöm. Ez kedves.
Végigsimít a férfi kezein, hogy utána újabb csókba feledkezzen, majd beszámoljon mindenről, amire Leo kíváncsi, míg fel nem teszi a pultra. Magához öleli őt és a hajába túr, ahogy a nyakába csókol, összerezzen... annyira de annyira szereti, és végre vele lehet úgy, hogy nem kell mennie sehová.
-Ühüm. Úgy gondoltam, muszáj megörökítenem téged így is.
Kézügyessége van, rajzolni tud, nem is akárhogy, ezért állt neki a festésnek, és rájött, hogy ahhoz is akad érzéke, ezért döntötte el, lefesti szerelmét.
-Ó. Akkor te is úgy vagy vele mint én. Nem nagyon marad meg. Kár. Persze érthető, az ösztöneik sokkal erősebbek.
Elmosolyodik, s bár jó ötletnek tűnt, elfeledkezett arról, hogy a férfi skorpiója bizony nem biztos, hogy harmóniában lesz egy másik élőlénnyel. Leo hátára siklik a keze, ott rajzolgat köröket, egyre lejjebb és lejjebb, egészen az alsónadrágjáig. Odavan érte minden tekintetben és ezt képtelen tagadni vagy elrejteni.

Egyre közelebb húzza magához Leot ahogy belefeledkezik a csókba, annyira élvezi a bőre melegségét és puhaságát, hogy reflexből csúszik ő is közelebb hozzá és karolja át a lábaival. Halkan felnyög, ahogy a nyakát ingerli, a forró levegő és a harapás együtt, tagadhatatlanul hatással van rá.
Morran egyet, ahogy a férfi elhajol a csókból, mégis csillogó szemekkel néz rá, és az arcát simogatja.
-Macskát? Az is aranyos. Nekem... nekem mindegy, egyik sem volt még sosem. Jobban szeretnél egy cicát? Kicsit?
Mosolyogva kérdezi, élete első háziállata lenne, ráadásul azzal gondoskodhatna róla, akit a legjobban szeret. Akkor pedig tényleg mindegy, mi lesz az, már ha Leonak is tetszik az ötlet, és nem zavarja az elfoglaltságai mellett. Átkarolja a nyakát, úgy néz a szemeibe.
-Tényleg? Én ezt az alakodat festem éppen, de majd egyszer szeretném a másikat is,a skorpiódat. Amit láttam belőle, az nagyon tetszett. Igenis menő, nem mindenkinek van ilyenje, és micsoda fegyver lehet, ha kell.
Szeretettel beszél a festményről és a későbbi terveiről is. Egyáltalán nem érdekli, hogy ki látja rútnak, kinek nem tetszik, ő így szereti Leot, és ha ehhez hozzátartozik, hogy egy hatalmas skorpió az eredeti alakja, akkor is ugyanolyan kedves és jó boszorkánymester lélekben, és őt ez fogta meg, no meg a szemei, de az most más kérdés.
-Örülök neki.
Legszívesebben letépné magáról a ruháit, mintsem kivárja, míg Leo kínzó lassúsággal fejti le róla. Minden érintése tüzeli, ezt az egyre szenvedélyesebbé és hevesebbé váló csókja jelzi, és az, hogy egyszerűen belemarkol a fenekébe.

Őrülten kívánja Leot, minden mozdulata, érintése és csókja erről árulkodik, és egyáltalán nem bánja, hogy a férfi ezt érzi rajta, nem is akarja titkolni. Odáig van érte, és igen nehezen szakad el a csókjától.
A macska kérdésére elmosolyodik és aprót bólint.
-Oké, majd ha itt lesz az ideje, akkor... akkor eldöntöd.
Neki tényleg mindegy, ha Leo is úgy gondolja, hogy esetleg jöhet egy, vagy egyáltalán hajlik rá. Az biztos, hogy ugyanúgy ki fogja venni a részét a gondozásából, ahogy ő.
Az újabb csókra ugyanolyan vadul és hevesen reagál, magához húzza Leot teljesen, és nem szeretné ezt most itt és így befejezni. Szereti őt, nagyon is, és igen, vele szeretné tölteni az éjszakát egy ágyban.
Amikor a férfi mégis elhúzódik tőle és megfogja a vállát, elmosolyodik. Mennyire édes, ezért aggódik? Nem ment volna bele ebbe sem, ha nem így gondolná.
-Igen, ezt szeretném. Veled.
Végigsimít az arcán, nem meggondolatlan lépést tesz, erről szó sincsen. A szerelme erős, és egyáltalán nem érzi úgy, hogy most ez kényszer lenne.
-Hogy mondjam el, hogy kívánlak? Mindennél jobban? A reakcióm azt hiszem ezt már elmesélte.
Elneveti magát, mert le sem tudná tagadni, mennyire felizgatta az eddigi játszadozás, de megerősítésként bólint, és ismét átkarolja Leo nyakát, hogy megcsókolja.

Megrázza a fejét, mégis mi gond lehetne? Semmi. Akarja, ugyanúgy ahogyan Leo, még akkor is, ha eddig soha nem volt senkivel sem. Leot viszont szereti szerelemmel, és azért is hálás lehet, mert nem hagyta ott, mert eddig szinte csak beszélgettek. Most viszont végre láthatja, ölelheti, és a vágya sokkal nagyobb annál, hogy megálljt parancsoljon neki. Akarja és kívánja Leot, minden egyes mozdulatából érződik, és ezt nem is akarja eltitkolni előle.
Átkarolja a nyakát, úgy csókolja, szorosan a dereka köré fűzve a lábait, már nem akarja elengedni semmi szín alatt. Elégedett morranással veszi tudomásul, hogy szerelme érti, mire gondol, és nem is akarja visszatartani, hanem egyből a hálóban kötnek ki. Mindent egyszerre akar, talán kissé türelmetlenül, de mégis szenvedélyesen, minden érzelmét beleadva, hozzáadva.
Nem számol semmit, nincs értelme, egyedül az a fontos, hogy Leoval lehet, és a pillanatokat akarja megélni, nem egyebet, azzal sem foglalkozik, hogy szerelme sokkal tapasztaltabb nála, egyetlen egyet akar csupán, őt magát, és így ahogy van.
Nagyon szereti, és ezt nem tudja elégszer elmondani neki, hogy mennyire boldog vele, és nincs szüksége senki másra, csak ő rá.
Boldogan és kimerülten fekszik Leo mellkasára, el sem akar onnan mozdulni, imádja hallgatni a szívverését, a zörejeket, amik az ő testében már nincsenek. Ujjaival különböző ábrákat rajzolgat rá, de hogy mit, fogalma sincs róla.
-Mmm… köszönöm.
Elégedett morranás a válasza, egy apró csók kíséretében. Még mindig hihetetlennek tartja, hogy Leo egyedül volt és nem kapkodtak utána, hiszen… egyszerűen tökéletes.

Kicsit tartott attól, hogy esetleg Leot zavarni fogja a tapasztalatlansága, de nem így lett, egyáltalán nem foglalkozott vele, és ettől még boldogabb.
-Szeretlek Leo.
Halkan suttogja, de tudja, hogy elér hozzá. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ennyire szerelmes lesz, és ennyire odáig lesz valakiért, mint ahogy most Leoért. Ami pedig még teljesebbé teszi ezt az egészet, hogy senki de senki nem akarta lebeszélni róla, hanem támogatták és támogatják is.
Egy cseppet sem zavarja a skorpiófarok, ami még közelebb is tolja szerelméhez, halkan elneveti magát, hát ha egyszer külön életet él, akkor azt, nincs ezzel semmi gond. Jól eső érzéssel öleli át még jobban a férfit, a nyakába csókol, és játszadozni kezd a hajával.
-El, de mehetünk zuhanyozni.
Bólint, ahogy Leo szemébe néz, és óvatosan lemászik róla, hogy a fürdő felé vegye az irányt. Ám mielőtt megtenné, kezét nyújtja a férfi felé, nem, nem egyedül szeretné azt sem.

Boldog, végre boldog, és még mindig hihetetlennek tartja, hogy egy ilyen helyes, édes férfi eddig egyedülálló volt, ő pedig piszok mázlista. Pont nem érdekli, hogy mennyire nem tudja elfogadni magát a jegyei miatt, ő így szereti, az ollóival, a skorpió farokkal és csáprágókkal együtt, és ezt semmi nem fogja megváltoztatni.
A homlokára kapott csókon és a válaszon elmosolyodik, nagyon reméli, hogy ez az egész nem csak álom, hanem hosszú-hosszú ideig tart majd. Ezen lesz, ha rajta múlik. Mielőtt kikel az ágyból, megcsókolja Leot, és lopva még a mellkasát is, aztán már a kezét nyújtja felé, hogy menjenek. Mosolyogva nézi, ahogy fekszik az ágyban, egyszerűen gyönyörű, tökéletes, és ezen nem változtat semmi, hiába is magyarázná neki.
Leo ahogy kikel és hátulról átöleli, belesimul a karjaiba, az életfára pedig ismét mosolyog.
-Köszönöm.
Ennek az apróságnak is örül, és ki sem bontakozna ebből a helyzetből, így sasszéznak be a fürdőbe. Csak ott engedi el a férfit, máskülönben igen körülményes lenne a kádban kikötni, illetve vizet engedni belé, de amint Leo beszáll, még végigsimít a hátán, hogy kövesse, hagyva, hogy besegítse oda.Tökéletesen megfelel neki úgy, hogy háttal legyen neki, a karjait simogatja jó darabig.
Jóval később fordul csak vele szembe, hogy tusfürdővel kenje be minden porcikáját, amit majd később lemos róla. Végig a szemébe néz, süt róla, hogy mennyire szerelmes, és esze ágában sincs ezt eltitkolni Leo elől.