A fiam megjötte után, furcsa napok következtek. Nem tudtam mit mondjak majd Dashának. Soha nem emlegettem fel Dilajával való találkozásomat. Miután pedig azt hazudta, hogy meghalt a gyermekünk el is hagytam őt. Soha sem volt szerelem közöttünk, hiszen Dasha volt a nő az életemben így nem jelentettem nagy fontosságot a dolgoknak. De mégis Dilalja Zakhar anyja. Bár amit a fiammal tett és ahogy távol akarta tartani tőlem az a megállapodásunk részét szegte. Így már csak egy dolog maradt az után a nő után. A gyűlölet. És a gyűlöletemet nagyon ki kell érdemelni. Senki nem veheti el tőlem a fiamat és a vele való kapcsolatomat. És ezek után nem is fogják. A bosszú lesz erre a válaszom. Ahogy a nappaliban ülök és olvasgatom a könyvet amit a kezemben tartok végig a gondolataim rabja vagyok. Nem tudok a sorokra koncentrálni. Dasha nem sokára haza tér...És el kell neki mondanom a dolgokat. Bár nem csak én tartozok magyarázattal azok után ami történt nála. Fogta magát és szó nélkül elment. Mikor nem ezt mondtuk egymásnak. és azt hittem ez a "nem beszélünk egymással" elmúlt dolog lett közöttünk. De néha én is túlságosan bele gondolom a dolgokat. Lehet csak egy újabb éjszaka volt és már haza se jön. Mélyet szusszanok majd lehunyom a szemeim és megmasszírozom a nyakamat. Az ablak felé nézek ismét és lassan becsukom a könyvet aztán az asztalra teszem. Rá gyújtok egy cigire és lassan felállva sétálok az ablakhoz. Kifújom a füstöt és a kaput nézem amin lassan behajt az autó. Akkor nem ülne senki abban a kocsiban ha most nem az én asszonyom érkezne...
Hosszú ideje nem találkoztunk Mikhallal. Megint. Nem tudom mit gondol arról, hogy szó nélkül mentem el, de sietnem kellett. Ha nem lépek időben, kitudja milyen önjelölt istenség veszi át az irányítást? Moszkvában a vártnál jobban fogadták a hatalomra lépésemet, meglepetésemre akadtak akik kifejezetten örültek a változásnak. Tudom, hagy Mikhal a saját védelmem érdekében jött volna velem de.. jobb volt ez így. Halkan sóhajtók az autóban és hátrasimítom tökéletesen simára fésült hajam. Előveszek egy apró tükröt és a rúzsomat is tökéletesítem. Burgundi. Tudom, hogy ez a kedvence. Nem hiszem, hogy felhőtlenül fog nekem örülni. Mindenesetre én szeretnék neki tetszeni. Ez a helyzet lényegében nem változtat semmin nem de? Hiányzott nekem. Elteszem a tükröt és az autó lassít ahogy beér a hatalmas kapun. Amint elhaladunk, megpillantom ahogyan ott áll az ablakban lassan kifújva a füstöt. Összetalálkozik a tekintetünk én pedig izgatott leszek. Amint megáll az autó, kiszállok és a táskámmal a kezemben szó nélkül indulok el a bejárat felé. Hátrafordulva biccentek a sofőrnek, majd benyitok. A kedvenc fekete garbómban vagyok egy fekete szövetnadrágban és csizmában. A kabátomat leteszem a táskámmal együtt és elindulok a nappali felé. A csizmám kopogása halk, az illatom pedig megelőz. A szobába lépve állok meg az ajtóban és várom meg, hogy felém forduljon. Halkan szusszanok majd érzem, hogy az illatom elnyomja a cigaretta füst szagát. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen kedvében van. Oldalra billentem kissé a fejem és érzem, hogy a szemeim csillognak. - Drága Mikhal... -mondom halkan, mégis jókedvűen és meglepetten könnyedén.
Mélyet szusszanok ahogy figyelem mikor kiszáll a a kocsiból. Lassan megemelem a cigit és amikor hallom a lépteket lehunyom a szemeim. Mélyet szívok a cigibe és érzem ahogy elindulnak Dasha szép mézes mázas madzagjai felém ahogy általában szokta csinálni mikor be lép valahova de most túl hideg és érzéketlen vagyok ehhez. Túl Mikhal vagyok ehhez....Ahogy meghallom a hangját megfordulok majd a kandallóhoz lépek és oda hamuzok majd megint megemelve a cigit szívok bele és fújom ki a füstöt ami ketté válik és ajkaim két oldalán távozik belőlem.-Kedves Dasha. Milyen volt Oroszország?-kérdezem ahogy figyelem kék szemeimmel.-Azt hittem már ott maradsz.-mondom ahogy le nézek a cigarettára majd ismét bele szívok és bedobom a kandallóba aztán lassan vissza sétálok a fotelhez.-Kérlek foglalj helyet. Nálam mindig otthonra találsz.-mondom ahogy egyik kezemet megemelem és hellyel kínálom.-Remélem sikeresen fogadták, hogy te vagy mostantól a vezető. Bár itt vagy életben szóval ezek szerint nem volt nehéz dolgod.-hiába Oroszország puhul. Talán ezért nem megyek vissza soha többet.
Figyelem egy ideig az ajtóban és hallgatom a hideg hangját. Igazság szerint nem lep meg a hozzáállása. Figyelem a szemeit ahogy megfordul és az én arcom is megváltozik. Cinikus. Halkan szusszanok ahogy befejezi a mondatot és én pedig leülök a vele szembeni fotelba engedelmesen. Hátradőlök egyenes háttal és és keresztbe teszem a lábamat. Alábecsül és nem tetszik ez a hangnem, még ha nem is közvetlen. Angyalian elmosolyodok és végig nézek rajta- Sikeres utam volt igen. Sajnálom, hogy egy szó nélkül mentem el, de gyorsan kellett cselekednem. Reméltem, hogy nem veszed zokon. -mondom és látszik az arcomon, hogy egy kicsit elfáradtam azért.- Te hogy vagy Mikhal? -kérdem megkerülve a mondandója egy részét és élvezem a statikus nyugalmat amit maga a ház áraszt magából. Most különösen érzem. De mintha lenne itt még valami. Leplezem a gondolataimat és mélyen belélegzem az új illatot és vissza kell fognom magam, hogy ne üljön ki egy fintor az arcomra és hogy ne húzzam fel a felső ajkam. Nem kérdezek rá, mivel magától fogja elmondani nekem. A tekintetem nem változik. Kíváncsian várom, ki az új jövevény. Talán egy kicsit gyorsabban veszem a levegőt mint eddig. - Remélem nem unatkoztál túlságosan amíg nem voltam itt. -mondom és a fejem is a támlának döntöm.
Hallgatom és féloldalasan elmosolyodom ahogy figyelem. Valószínűleg már érzi a fiam szagát és ezen nem is csodálkozom. Csak figyelem kék szemeimmel és lassan szusszanok egyet ahogy kezeimet a karfára teszem és azon pihentetem.-Eddig se unatkoztam. Most sem tettem ezt. Foglalkoztam az ügyeimmel ahogy eddig is szoktam.-mondom ahogy egyik lábamat át vetem a másikon.-Foglalkoztam a fiammal aki felütötte a fejét és immár ő is az otthonom lakója lett.-mondom ahogy lassan Dashára szegezem tekintetemet.-Tanítani kezdtem, hiszen a tanulás sokat ér a mai világban.-mondom ahogy le nézek és kezeimet figyelem.-Hogy ment oroszban? Nem ütötte fel probléma a fejét?-kérdezem ahogy ismét rá nézek és elmosolyodom.-Oh elnézést. Kérsz valamit inni? Vért keverve?-kérdezem ahogy figyelem és lassan megtámasztom kezemmel a fejemet.
Figyelem ahogy beszél hozzám és, hogy milyen természetességgel teszi. Ahogy kimondja azt a bizonyos szót, megrándul a felső ajkam, de nem olyan feltűnően ahogy én érzem. Figyelem a szemeit és tudom, pontosan tudom, hogy akár csak egy kisgyerek, izgatottan várta, hogy kifacsarja a reakcióimat. Vajon mennyit gondolkozhatott ezen? Figyelem és ahogy megkérdi mit kérek inni, a mosolyom csak szélesebb lesz.- Egy vodkát elfogadok , köszönöm. -mondom lágyan mosolyogva és nem érzem azt amit kellene. Lassan nyújtózok egyet és lehunyom egy pillanatra a szemeimet- Hogy mi volt oroszban... már elmeséltem drágám, nem figyelsz rám eléggé. -mondom eltúlzott sajnálattal- Igazság szerint csak untatnálak ha belemennék a részletekbe. -mondom halkan sóhajtva, majd újra mély lélegzetet veszek. Igen, határozottan érzem. Most már világos. Hangosan felnevetek ahogy újra eszembe jut amit mondott és lassan állok fel. Közelebb sétálok hozzá és megállok előtte- Ez nagyon jó hír Mikhal, örülök. -mondom és még mindig nem érek hozzá. - Remélem olyan srác aki szetrettél volna.. -mondom és ellépve mellette állok az ablakba és figyelem a szelet ami a fákat tépi- Fog még több fiad felbukkanni...vagy csak ez az egy? Vagy esetleg lányok? Hm... nem azt nem gondolnám, hogy Mikhal Zharkovnak lánya lenne. Nem is tudom...-mondom fáradtan sóhajtva és ahogy kissé kiroppantom a nyakam, a szobában az összes ablaküveg megreped.- Mondjuk van elég gyerek szoba a házban. -mondom halkan nevetve és mintha a szobában sötétedni kezdene egy kicsit.
Kezdődik a műsor. Ahogy mondja, hogy mit kér lassan felkelek és elő szedem a rejtett zugból az italt a poharakat és töltök neki majd magamnak. Lassan leteszem az üveget és a poharat majd figyelem ahogy el kezdi. Nem tudom most kit akar ezzel betojatni. Halandó ellen biztos jó fegyver lenne, még talán a fiam is elismerné, hogy jó ez a cucc. De pont ellenem? Dasha csak vendég a sötétben. Én abban születtem. Mélyet szusszanok majd oda sétálok mellé és oda nyújtom a poharat.-Mi lenne, ha túl esnénk ezen és most kiböknéd mik a problémáid én pedig az után felsorolom a dolgokat, amiket logikusnak látok. nem hiszem el, hogy utánam te egyszer nem feküdtél le senkivel. Vagy ha mégis így tettél gratulálok hozzá. Én megtettem csak azért, hogy legyen egy utódom. És egy is elég mielőtt csúfolódni kezdenél itt.-mondom ahogy szusszanva nézek az ablakra. Remélem ezt azért kifizeti majd....Elhúzom a számat majd lassan ellépek, hogy vissza üljek a székembe.
Hallgatom és elveszem a kezéből a saját poharamat amit szinte azonnal ki is ürítek. Jólesik ahogy az ital lágyan végig marja a torkomat és leteszem a poharamat a széles ablakpárkányra. Lehunyom a szemeimet ahogy ott állok és kicsit megijedek. Távolinak érzem őt. Hirtelen fordulok meg és lépek elé- Nem egy buta liba vagyok Mikhal aki ok nélkül hisztériázik mindenért! Sajnálom, hogy nem ugrálok örömömben! Sajnálom, hogy meglep.. igen! Meglep, hogy ezt csak úgy egyszerűen bejelented méghozzá olyan hangnemben, hogy véletlenül se legyek képes higgadtan reagálni! -mondom szinte kiabálva ahogy a szemeim felizzanak és lehajolok hozzá- Sajnálom, hogy nem vagyok elég empatikus, de tudod rohadtul elmesélhetted volna kicsit hamarabb is! -mondom egyre hangosabban ahogy remegni kezdenek az ajkaim az idegességtől és hirtelen ülök szemből az ölébe éa egyik kezemmel a a hotel támlájába markolok. Feszülnek az izmaim és érzem, hogy szinte akaratlanul is nekifeszül a csípőm az övének. Közel hajolva harapom meg erősen az alsó ajkát és a másik kezel az ingjére markol a nyakánál- Ne merj engem lenézni Mikhal. -mondom ahogy lenyalom a lecsorduló vért az álláról- Nem érdekel a fattyad, nem érdekel kitől van, nem érdekel az egész! Viszont azt ne várd el tőlem, hogy mosolyogva fogadjam! És sajnálom, de ezek után már egyszerűen kiderülhet, hogy hát igen, vannak még ilyen mértékű titkaink egymás elől. Most mondd el nekem ha van még valami, és akkor elég lesz egy végig hallgatnod a műsort! -mondom szinte vicsorogva ahogy visszatérek az ajkához és erősen megszívom a vér miatt. Ez nem egy ok nélküli hiszti, itt fog lakni, berángatja az életünkbe és én természetesen nem tehetek semmit. Halkan lihegve figyelem a szemeit. Ebben a percben gyűlölöm. Ahogy azt a kölyköt is akinek pont most jutott eszébe befurakodni az életükbe.
Elönti az ideg én pedig hallgatok csendben majd ahogy megjelenik előttem majd bele ül az ölembe csak fel nézek rá kék szemeimmel. Saját magának mond ellen. "Elmesélhettem volna előbb is.", "Nem érdekel a fattyad, meg az, hogy kitől van." , "Most mond el.". Most erre mit mondjon az ember. Bele harap a számba mire felszisszenve mordulok és a torkára fogva tolom el magamtól ahogy másik kezemmel megtörlöm a számat és le nézek magam elé az ingemre amire lecsöppen a vérem. Mélyet szusszanok ahogy lehunyom a szemeim és az ö szemeibe nézek. Gyűlölj csak kedvesem. A gyűlölet mozgat mindannyiunkat....Az a legegyszerűbb és legmélyebb ösztön ami mozog bennünk.-Magadnak mondasz ellent "drága" Dasha. Most dönts arról, hogy tudni akarod vagy nem!-mondom és át lököm a másik fotelbe ahogy felállok. A számhoz emelem a kezemet és érzem, hogy lassan eltűnik a sebem.-Akár mennyire nem tetszik ez a gyerek már itt marad, ameddig akar. És ő van egyedül. Különben is....Nem tudom melyikünk volt az amelyik a másikat átverte.-mondom és oda lépve mászok fölé és bele fogva a hajába tépem meg ahogy magam felé fordítom az arcát és kék szemeim az ő kék íriszeibe mélyednek.-Valahogy úgy hangzott, hogy együtt megyünk el Oroszországba. Legalább bele mondhattad volna az arcomba, hogy nincs rám szükséged. Én legalább vagyok olyan "kedves", hogy közlöm veled Zakhar most már itt él. Mielőtt nagy számonkérésekbe kezdesz velem itt. Talán ha megadnád nekem a tiszteletet akkor én is megadnám neked. Tudod az ilyesmi kettő félen múlik.-mondom és elengedve a haját emelkedek föl.-De úgy gondolom, ha egyedül képes voltál oda menni akkor innentől a segítségemre sincs szükséged az üggyel kapcsolatban. Hiszen én csak a szüleid eltakarításában voltam fontos.-mondom ahogy felkelek a fotelből és lassan oda sétálok vissza az italhoz. Megemelem de nem tudok tölteni magamnak. Az a düh ami bennem van. Ez miatt képes volt felbosszantani. Úgy csapódik be az ajtó és az össze kúszó hangok a kígyók szerte csúszását generálják.-A kurva életbe, hogy ilyenekkel kell nekem foglalkoznom!-törik el a kezemben a pohár és feszül meg a testem.-Fontos vagy Dasha, de Zakhar a fiam és őt egy hazugság miatt elvették tőlem! És többet nem veszi el tőlem semmi...-sziszegem ahogy kihúzom a szilánk törmelékeket a kezemből. Ahogy jött a vad sötétség, úgy vonul vissza belém. A pillanatnyi dühömet hamar vissza küldöm oda ahova való.-Sajnálom.-mondom ahogy megtámasztom vérző kezemet a pulton a másikkal együtt. Még ezt is kimondtam. Még mit kellene tennem. Ne szeressék egymást, nem kell elviselniük egymást. Nem kérek ilyet. De mindkettőre szükségem van. Bár már azon se lepődnék meg ha valamelyik el akar majd menni...
Szisszenek ahogy megragadja a torkomat és hallgatom. Halkan puffanok a másik fotelnek ahogy könnyedén átdob. Ahogy beszél a fiáról... Nyelek egyet és véletlenül az ajkamba harapok ahogy a hajamba markol fölém emelkedve. Most tudatosult bennem igazán, hogy mennyire nem volt fair, hogy nélküle mentem el. Hogy itt hagytam és nem szóltam neki. Figyelem a szemeit és keserűséget látok benne. Nincs rá szükségem. Ennél a mondatnál lehunyom a szemeimet és úgy hallgatom őt tovább. Nem merült fel bennem igazán, hogy én képes lennék őt ilyen egyszerűen megbántani. Zharkov itt marad. A tisztelet.. Halkan sóhajtok és nem szólalok meg. Megvárom amíg felsorolja mi bántja. Ahogy elenged és az ablakhoz siet, szinte reflexből kelek fel egy-két másodperc után de még nem lépek közel. Megremegek ahogy az ajtó becsapódik és érzem ahogy vibrál a teste körül a levegő. És ettől valamiért kicsit lehiggadok. Nem értem magam. Nem bír önteni magának... Figyelem ahogy a szilánkok a tenyerébe mélyednek, az én amúgy is vörös szemeim pedig már pár csepp vér jelenlététől is jobban felizzanak. Hiába... nem táplálkoztam mióta legutoljára voltam itt. Fontos vagy Dasha. Nyelek egyet ahogy hallgatom és saját meglepetésemre szomorú lesz a tekintetem. Nem gyakran képes valaki bűntudatot ébreszteni bennem. Azt hiszem ez a szerelem hibája. Az alsó ajkamba harapok és mikor kimondja azt a bizonyos szót azzal a meggyötört arccal.. Közvetlen elé lépve nézek a szemeibe és lassan fújom ki a levegőt és ölelem magamhoz szorosan hirtelen. Nem érdekel mit szól a dologhoz, de a tenyeremmel felsimítok a lapockáira és úgy húzom magamhoz, miközben a mellkasához fúrom a fejemet- Ne kérj bocsánatot.. -mondom halkan és lehunyom a szemeimet- Megígérem, hogy rendesen fogok viselkedni vele. Nem fogom őt bántani. Szeretlek Mikhal és ezen semmi sem változtat. Még ha nincs is kedvemre a dolog, én örülök annak, ha boldog vagy. -mondom halkan és mélyen belélegzem az illatát.- Sajnálom, ha az előbb elragadtattam magam. És azt is, hogy nélküled mentem el. Csak szeretnék erős vezetőnek tűnni, hogy egyedül is el merek oda menni. -vallom be akár egy gyerek aki rosszat csinált. Túlságosan hiányzott ahhoz, hogy most itt veszekedjek vele. Azt hiszem fontosabb lett számomra mint saját magam. Kitudja.- Csak sajnálom, hogy nekünk sose lesz. Ennyi az egész. -teszem hozzá vissza térve a témára és az ingébe markolok lassan...
Ahogy kimondom a szót le pillantok magam elé majd érzem, ahogy közelebb jön hozzám majd át ölel. Lehunyom a szemeimet és lassan finoman karolom át én is őt. A mellkasomba fúrja a fejét én pedig feje tetejére támasztom az államat miközben hallgatom miket mond nekem.-Dasha nem erről van szó. Szó nélkül mentél el. Ha ezt így elmondod azt mondom rendben akkor menj egyedül, ha így érzed helyesnek. De minden szó nélkül mentél el. És azt hittem ezt már befejeztük....-mondom ahogy a szemeibe nézek és lassan leengedem a kezeimet magam mellé ahogy figyelem az arcát. lehunyom a szemeimet és mélyet szusszanok.-Amúgy sem lehetne, közös gyermekünk ha nem rajtad múlna. Zakhar sem hagyományos módon fogant. Mivel a fajtám steril így nem lehet tőlem gyermeked.-mondom ahogy szusszanok.-Legfeljebb mágiával de mivel a tested nem él ez nem lehetséges.-mondom ahogy le nézek magunk közé majd megemelem vérző kezemet. Lassan lehámozom magamról a kezemet és fogva az egyik eltört üvegszilánkot vágok jobban a kezembe hogy a pohárba jusson neki a véremből. Ahogy megtelik lassan lehunyom a szemeimet és a seb begyógyul szépen majd oda adom neki a véremet.-Tessék egyél.-mondom ahogy a kezébe adom és figyelem vörös szemeit majd ha el veszi a poharat halkan szusszanok.-Ha egy gyermek a legnagyobb vágyad megadom neked Dasha. Kitalálok valamit és lesz egy gyermekünk. Aki csak a tied lesz. Egy szép kislány...olyan szép mint te.-mondom ahogy finoman megfogom a kezét és lágyan simogatom a kézfejét.
Hallgatom és jól esik, hogy ő is átölel. Mikor arról beszél, hogy semmiképp nem lehet gyerekünk, halkan szusszanok egyet. Pontosan tudom, hogy nem lehet gyerekünk, csak egész egyszerűen elkeserít a dolog. Eddig egész életemben eszembe se jutott ez az egész...gyerek dolog. Ez nagyon új keletű. Sóhajtok ahogy elenged és figyelem közben a szemeit. Ezek után nem akarok erről még egyszer beszélni... nem akarok többet sajnáltatni magam. Kíváncsian figyelem ahogy felvágja a kezét a szilánkkal és átnyújtja nekem a vérét. A szemeim továbbra is fénylenek és hálásan pislogok fel rá ahogy elveszem. De még nem iszok bele. Még beszélgetünk. Figyelem a szemeit miközben a sebe begyógyul és ő tovább beszél. A szemeim lassan elkerekednek és meglepetten figyelem az arca minden egyes porcikáját. Kitalál valamit. Lesz egy kislányunk. El kell telni egy kis időnek, mire teljesen megértem amit mond. Simogatja a kezem és pedig az övére fogva simítom az arcomra. A tenyere szinte teljesen eltakarja az arcom. Kellemes a hűvös bőröm számára a meleg keze.- Komolyan megtennéd értünk? Mármint... -levegőt veszek- Csak miattam felesleges lenne.. Csak akkor, ha te is akarod őt. Egy kislányt. Most kaptad vissza a fiad és nem tudom, számodra mennyire fontos ez. Mondom és lassan elengedem a kezét - Számomra ez nagy ajándék lenne, de csak akkor, ha te is szeretnéd. Mert most már ketten vagyunk. -mondom ki és jól esik hallani a saját számból is. A poharat az ajkaimhoz emelem és szinte egy-két korttyal ki is ürítem. A testem egy kicsit bizsereg miatta. Mikhal vérénél aligha létezik energizálóbb. A poharat leteszem a szilánkokkal teli pultra és a kezeimet átkulcsolom a nyaka mögött, miközben kissé pipiskedve hajolok hozzá közel- Nem szeretem mikor szomorú vagy... -mondom ahogy összeér az orrunk és finoman az ajkaira csókolok- Azt se ha dühös..-mondom és ez a csók már kicsit hosszabb és a hajába simítok lassan és finoman megharapom a még kissé sebes alsó ajkát.
Hallgatom a szavait és úgy tud hízelegni mint egy macska. Lassan veszem a levegőt és elmosolyodom mikor azt mondja, nem szereti se a szomorúságom, se a dühömet. Azokat a tulajdonságaimat ki szereti? Rajtam kívül nem ismeri azt a mély sötét senki...Még Dasha sem...Pedig ő közel áll a belső énemhez. Mégis a legnagyobb titkaim ott vannak bennem és az egyedüli aki tudhatja...talán soha nem kéne, hogy megjelenjen közöttünk...Visszonzom a hosszú csókját és mikor a számba harap az újra felsebződik pedig begyógyult teljesen. Morranok és elhúzom az ajkamat majd a szemeibe nézek.-Folyton eszed a számat...-morranok csendesen ahogy derekát jobban magamhoz húzom és csípőm az övének feszül.-Nem azért gyógyítom meg magam, hogy te újra feltépd Dasha...-suttogom ahogy Lassan lesimítok combjaira majd térdhajlatába fogva emelem föl és fonom derekamra a lábait, miközben végig a szemeibe nézek.-A kislány a mi közös gyermekünk lenne. Mindig is téged akartalak a gyermekeim anyjának. És ugyan olyan fontos lenne nekem az a lány gyermek mint Zakhar. A gyermekeim. Nincsen náluk tökéletesebb és szebb teremtmény a világon. Minket nem becsültek mikor megszülettünk. Én ezt a hibát kerülni akarom, és bármit megteszek értük. Zakhar is felnőtt már ugyan, és nem lehettem a gyermekkora része. De ha kell a tűzön is átsétálok azért, hogy megvédjem őt. Ahogy téged is...és a kislányunkat is megfogom védeni.-suttogom ahogy finoman nyakára lehelek egy csókot majd egyik kezemmel elengedve a lábát simítok arcára és csókolom meg ajkait hosszan ahogy szőke tincsei közé futnak ujjaim, majd lassan ellépve a kis asztaltól viszem a fotelhez és teszem le rá ahogy elé térdelek a lábai közé.-De elég volt a beszédből. 4 napja egyedül alszok és kelek. Miközben volt egy gyönyörű estém még 4 nappal ezelőtt...Szégyeld magad....-morgom ahogy ismét megcsókolom de most sokkal mohóbban és hosszabban ahogy kezeimet fel teszem a fotel háttámlájára. Úgy csókolom mintha az a 4 nap, 4 év lenne. Néha csak, hogy egy nagyobb levegőt vegyek azért válok el tőle de az is csak pár pillanat kérdése. Egyik kezem ismét combjára siklik és bele markolva tudatosul bennem, hogy nadrág van rajta.-Legközelebb szoknyát...-morgom az ajkaira majd állára csókolok és nyakát kezdem csókokkal beborítani és finoman harapni a bőrét ahogy kezeim az ingen keresztül simítanak idomaira és a gombokra amiket lassan gombolni kezdenek ki profin ujjaim.
Belemosolygok a csókba ahogy viszonozza azt és erősen kapaszkodok a nyakába ahogy felemel és át fonom a lábaimat a derekán. Még annyiszor meg foglak harapni drágám. Még annyiszor... Szorosan fogom és élvezem ahogy a csípőnk összefeszül. Érzem őt és halkan felsóhajtok. A közös gyermekünk...Lehunyom a szemeimet ahogy beszél és elképzelem. Elképzelem, hogy egy család vagyunk és egy gyönyörű kislány.. a miénk lenne. Ahogy ahhoz a részhez jut, hogy megvédene minket mindentől, megremegek szorosabban símulok hozzá. Megbizseregnek az izmaim és erősebben túrok a hajába- Mikhal...-búgom halkan ahogy a nyakamra leheli a csókjait majd forrón viszonzom a csókját és amint letesz a fotelbe, szétnyitom a lábaimat és könnyedén magamhoz engedem. Figyelem ahogy combjaim közé térdel és fölényesen hajol fölém. Birtoklóan. - 4 napja... 4 napja nem értél hozzám... -súgom és látom az elszánt tekintetét. Kicsúsztam az ujjai közül és vissza akar rántani magához. Nyers erővel. A puszta tekintete felizgat. A saját alsó ajkamba harapok. Kihúzom magam ahogy az ajkaimhoz ér és az ingjébe markolva húzom magamhoz egyre közelebb a csók alatta. Halkan lihegve válok el egy másodpercre tőle de egyre mohóbbá válunk és a ahogy a keze a combomra siklik, úgy remegek meg. - Sajnálom uram... -súgom ahogy dőlök teljesen a támlának és engedem át teljesen neki a testemet. Ahogy a gombokon túljut, segítek neki és leszedem magamról gyorsan a blúzt. Egy fekete csipke melltartó takarja a melleimet és az egyik pánt lassan csúszik le a vállamon. Hátra nyúlok a kezemmel és fél kézzel kapcsolom ki a melltartómat amit ledobok a földre. Figyelem a reakcióit és az arcára simítok, majd lassan lejjebb siklik a kezem, le a mellkasán, le egészen az alhasáig.- Azt hiszem ezt a 4 napot be kellene pótolnunk.. Mit gondolsz? -kérdem halkan és megtorpan a kezem, miközben kigombolom a nadrágomat és lassan tolom le egészen a térdemig. Elengedem őt és könnyedén rúgom le a lábamról a nadrágot a melltartó mellé. Pillanatok alatt válok szinte teljesen meztelenné és válok teljesen kiszolgáltatottá.
Segít levenni az inget miközben az ajkait eszem és figyelem ahogy a pántja lecsúszik majd finoman csókolgatom a vállát miközben ő kikapcsolja a melltartóját. Lassan elhajolok mikor félre dobja a ruha darabot és lassan végig nézek rajta kék szemeimmel majd ajkain végig húzom hüvelyk ujjamat ahogy szemeibe nézek majd lehajolva finoman kezdem csókolgatni a bőrét majd kebleihez hajolva lassan, finoman kezdem csókolni a formás kerek tenyérbe illő melleket. A másikra rá markolok és lassan ujjaim megmasszírozzák miközben a másikon bimbóját veszem ajkaim közé és szívogatom meg míg meg nem keményedik az ajkaim között. Lassan elengedve emelkedem el veszem le az ingemet egy egyszerű rántással majd vissza hajolva mohón eszem az ajkait ahogy szőke hajába túrok majd megrántva feszítem hátra a fejét és nyalok végig nyaka ívén majd harapom meg és szívom meg erősen.-Ha nem így gondolnám nem lennél meztelen.-morgom a bőrére ahogy elengedem a haját majd lassan letérdelek a fotel elé és feneke alá csúsznak kezeim ahogy közelebb rántom majd oda hajolva szemérem dobjához harapok bele a bugyin keresztül és a fehérneműre rá szorítva fogaimmal egyszerűen egy rántással tépem el és szakítom le róla. Elengedve az anyagot nyalom meg felső ajkamat majd lehajolva nyalok végig csiklóján majd nyelvem szorgosan kezdi kényeztetni ahogy kezeim combjaira kucsolódnak és nem hagyom, hogy elmozduljon. Nem szabadulsz tőlem már soha Dasha. Az uralkodód vagyok. A királyod, és ezt a trónt soha nem adom el. Ez az enyém és soha senki nem merjen a közelébe lépni. Combjába markolok ahogy egyre csak mozog a nyelvem rajta. Nem vagyok finom. Ez most nem a finomkodás pillanata. Ez inkább állatias mint finom. De most erre van szükségem. Hogy érezze, soha nem szabadul az árnyékomtól. A jelemtől attól, hogy örökké az enyém. Az én királynőm...
Elégedetten sóhajtok fel ahogy a melleimet kezdi kényeztetni és a hajába túrva húzom egyre szorosabban magamhoz. Halkan szusszanok ahogy szívni kezdi az egyik bimbómat és megremegek miközben az ujjaim elvesznek a sötét tincsek közt. Nyelek egyet és érzem, hogy szépen lassan kezdek nedvesedni át a bugyimon. Szisszenek ahogy hirtelen a hajamba markol és hátrarántva a fejemet harap erősen a nyakamba és halkan felnyögök a fájdalomtól és a gyönyörtől egyszerre. Fel fog falni. Újra a részévé válok és remegek a hatásától. Fellélegzek ahogy elenged és letérdel, én pedig reflexből nyitom jobban szét a lábaimat. Tudom mi fog következni. Magához ránt, szorít, majd mikor megharap megrándulok. A bugyim már teljesen átázott és hirtelen letépi rólam a bugyimat. Mohón és állatiasan lát hozzám én pedig a hajába túrva húzom szorosan magamhoz. Durva és kíméletlen. Pontosan ezt szeretem benne. Hogy nem finomkodik. Érzem, hogy egyre erősebben markolom a haját és hátrahajtom a fejem. A mellkasom kissé szaporábban emelkedik, halkan lihegve nyílnak szét az ajkaim és az egyik kezemmel a karfába markolok.- Kérlek...-nyögöm halkan ahogy az alsó ajkamba harapok és próbálom a csípőmet fel mozdítani, de leszorít. Nem tudok mozdulni. Teljesen a kontrollja alatt vagyok. Uralkodó. Lehunyom a szemeimet és érzem, hogy a combjaim nedvesek már. Azt akarom, hogy durva legyen velem. Azt akarom, hogy újra felemeljen.
Hallgatom ahogy egyre csak nyögni kezd és kapkodja a levegőt ahogy próbálja megmozdítani a testét. De nem engedem. A szám gyors és kegyetlen vele. Szorosan fogom, hogy meg se tudjon mozdulni, menekülni előlem. Egyre csak kínzom morogva őt ahogy kék szemeim testét figyelik. Nyelvem egyre többször halad végig felduzzad csiklóján és harapok bele erősebben olykor. Nem engedem el csak egyre jobban kínzom. Legalább az első orgazmusig elviszem, de nem adom neki meg. Hergelem és kínzom ahogy csak lehet. Megérdemled Dasha. Elmentél nélkülem és én nem felejtek. Megbocsáthatok és megnyugtathatlak egy biztató mosollyal de nem felejtek el semmit. Hirtelen hajolok el tőle és törlök végig ajkaimon majd egyszerűen csak hasra dobom és ahogy feltolja a fenekét, hogy terpeszbe tegye rá csapok a fehér fenékre úgy, hogy máris ott van a kezem nyoma. Lehajolva simulok hozzá és harapok a nyakába ahogy fejét a fotel háttámlájába nyomom ahogy bele morgok a bőrébe és fenekének nyomódik csípőm merev férfiasságommal.-Könyörögj, kurva...-suttogom, ahogy ismét a fenekére csapok sokkal erősebben, majd markolok bele. Szabad kezemmel szőke haját feltekerem a tenyeremre és úgy húzom hátra a fejét.-Gyerünk, vagy éhes maradsz és felajzva hagylak magadra...-suttogom ahogy állára fogok elengedve piros fenekét és nadrágon keresztül lökök egyet rajta így az övem hideg fémje piros égő fenekének nyomódik.
Remegve próbálok felé mozdulni de a szorítása egyre csak erősebb és felszisszenek ahogy belém harap. Ez elégtétel. Elégtétel, mert itt hagytam. Az alsó ajkamba harapok és már a csúcs felé sodródok mikor hirtelen ragad meg és felkelve fordít át a támlának dobva. Az arcom a félkemény támlának nyomódok és felnyögök ahogy beverem a vállaimat és a kezemet is. Próbálok megtámaszkodni és kicsit jobban feltérdelni de hirtelen a fenekemre csap én pedig még inkább neki nekinyomódok a támlának. Szuszogva hunyom le a szemeimet és kitolom felé a fenekemet. A keze nyoma éget és tudom, hogy ez is meg fog látszani. Kéjesen sóhajtok fel mikor a fogaim belém mélyeszti és megérzem a már merev férfiasságát ahogy hozzám simul és a fenekemet szorosan nyomom neki. Olyan közel van és már majdnem.. már majdnem... Halkan szuszogok ahogy suttog a fülembe és az alsó ajkamba harapok, kiserken a vérem és végig gördül az államon. Felizzanak a szemeim és megremegek ahogy újra a fenekemre csap és belemarkol. Az erős ujjak szorosan fognak és tépnek szinte magához húzva. Kiakarja erőszakolni...hallani akarja. Nyelek egyet és mikor másodjára szólít meg, a hajamba markolva rántja hátra a fejem. Az államra fogva simul hozzám és ahogy az államat szorítja, a nyálam kifolyik a szám szélén le az ő kezére.- Kérlek...-nyögöm eleinte halkan- Akarom...nagyon nagyon...ígérem jó kislány leszek..-búgom kéjesen és hagyom, hogy a vérem és a nyálam végig follyon a kézfején.- Megígérem, hogy.. -fújom ki lassan a levegőt ahogy a fenekemet lassan neki dörzsölöm- hogy jól fogok viselkedni...-súgom és érzem ahogy végig folyik a nedvem a combomon, összekenve a nadrágját. Apuci végre visszatért.
Kimondja és elvigyorodom ahogy tartom a nyakánál majd elengedem és feje tetejére rakva a tenyerem nyomom a homlokát a kanapé háttámlájának tetejének és végig nézek a hátán majd megemelve másik kezemet lassan végig húzom a gerincén az ujjamat.-Ne mozdulj meg...különben kezdhetünk mindent előröl...-suttogom ahogy lassan végig érek a gerincén és feneke fölött áll meg a mutató ujjam majd lassan kigombolom a nadrágomat majd kibújok belőle és az alsóból is kiszabadítva már amúgy is merev férfiasságomat. Lassan megemelem a kezemet és finoman körkörösen megsimogatom a fenekét ahogy hozzá simul férfiasságom. Elmosolyodom ahogy figyelem kerek domborulatát majd lassan szélesebb terpeszbe tolom a lábát és lassan belé csusszan férfiasságom mire jól eső szusszanás hagyja el a testem és lehunyom a szemeimet. Csípőjére csúsznak a kezeim és bele markolok a bőrébe ahogy erősen tövig lököm magam benne majd kinyitva szemeim nézek végig rajta és csípőm egyenletes egyenlőre lassú tempót kezd benne diktálni de mindig mélyen belé lököm magamat. Szőke tincseit figyelem és a hátát amin harapásaim és szívásaim nyomai látszanak. Fenekét amin a piros nyom jelzi, hogy hányszor rá ütöttem a kezemmel. Elvigyorodom ahogy lassan ismét le simítok kerek fenekére és ahogy belé döfök rá csapok a fenekére és be szívom a levegőt a fogaim között Lehajolva erősödnek a lökéseim ahogy nyakához hajolok és hajába futnak ujjaim ahogy nyakát és a vállait kezdem csókolgatni és harapni erősen ahogy húzom a haját majd vissza engedek. Felemelkedek és gyorsul a tempóm ahogy egyre csak bele nyomom a fotel háttámlájába és mielőtt ismét elvihetné az orgazmus megállok mire halkan elnevettem magam.-Kegyetlen vagyok igaz?-mondom ahogy lassan lesimítok a combján és lábai közé vezetem az ujjaim ahogy lassan ismét rá hajolok és ujjaim csiklóját kezdik izgatni ahogy ismét megmozdulok benne.-Olyan kegyetlen vagyok amit te kiharcolsz magadnak. Tudod van egy határ....mikor muszáj lesz téged is vissza kényszeríteni a formás kis piros fenekedre.-mondom a fülébe mire ismét tövig belé vágom magam, hogy elérje a csúcsot. Megállok és lassan leveszem róla a kezemet majd kihúzódom és derekát átfogva emelem fel. Leülök a fotelbe és fel nézek rá.-Lovagolj Dasha.-nézek a szemeibe ahogy a karfára teszem a kezeimet és végig a szemeit figyelem.
Halkan szisszenek fel ahogy a homlokom kissé erősebben a támlának nyomódik és a hátam homorítani kezd amint megérzem az ujját a gerincemen siklani. Az alsó ajkamba harapok türelmetlenül mikor a már merev tagja szorosan simul hozzám. Teljesen összekenem már is. Hiányzott hogy minden egyes porcikámon keresztül érezzem őt és a hatalmát. Ilyenkor teljesen odaadom neki magam mintegy ezüst tálcán...Csak ő élvezheti ezt a kiváltságot. Finoman széjelebb nyitja lábaimat és bennakad a levegőm ahogy elfoglal engem teljes nagyságában. Nehezen fújom ki a levegőt és érzem ahogy teljes testemben megremegek az érzés intenzitásától. Nyelek egyet ahogy a csípőmre markol. A keze erős, markáns mégis puha, kicsit sem érdes. Megragad én pedig a karfába markolok a szemeimet lehunyva és ahogy mozogni kezd bennem, halk sóhajok hagyják el a már vérző ajkaimat. Hallom ahogy szuszog miközben a csípője eleinte lassan, de erősen csapódik a már piros fenekemnek. Abban a pillanatban csap a fenekemre, az érzékeny bőrre és egyszerre szívjuk be a levegőt hangosan. Eszembe jut valami. Erősebben harapok az ajkamba mikor eszembe jut, hogy nem vagyunk egyedül most a házban. De nem ám. Nem hangoskodhatok akármennyire is akarok. Ennek ellenére is kicsúszik egy hangosan nyögés az ajkaim közt mikor a tempón gyorsítva hajol a nyakamhoz és csókolgatni kezd. Olyan közel van hozzám amilyen közel csak lehet. Ilyenkor talán még a lelkünk is egybefolyik, ha van egyátalán...nemhiszem. Hangosan szisszenek fel mikor hirtelen megáll mielőtt elmennék. Kegyetlen...igen az. De ettől csak jobban akarom. Ismét megremegnek a combjaim ahogy végig simít rajtuk és hangosabban sóhajtok mikor az ujjával kezd izgatni. Hirtelen élvezek el és nem sikerül a hangomat feltartóztatni. Hangos sikoly szerű nyögéssel feszül neki teljesen a fenekem a csípőjének és érzem hogy ismét végig folyok a combomon. Halkan lihegek és próbálom felfogni amit az előbb mondott nekem. Nem vagyok rá képes, hogy figyeljem. Meglepetten figyelem ahogy könnyedén pakolgat át kénye-kedve szerint és már is felette kötök ki. Akaratlanul is huncut mosoly ül ki az arcomra ahogy a tekintetünk összetalálkozik. Lovagolj... ismétlem el magamban halkan. A csípőmmel teljes egészében ránehezedek és kihúzva magam végig simítok a mellkasán, finoman meg is karmolva. Lenyalom az alvadt vért az ajkaimról és lassan kezdek rajta körkörösen mozogni. A kezeimmel a hátam mögött támaszkodok meg és olyan mélyre kerül bennem, amennyire csak lehet- Ha így folytatjuk a fiad... meg fog hallani minket.. -nyögöm ki halkan és a szavaimmal ellentétben a testem egy pillanatra se torpan meg.- Abba kellene a nappaliban hagynunk.. -súgom kéjes hangon és homályos tekintettel figyelem az övét. Lassan előre simítok ismét és kissé előre is dőlve markolok erősen a vállaira és a körmeimet is a bőrébe mélyesztem miközben egyre gyorsítok a tempón és egyre magasabbra emelem a csípőmet minden mozdulattal. A szemeim halványan felizzanak és kezdem egyre jobban élvezni hogy én uralkodok a királyom felett. Lehajolva harapom meg a nyakát hirteln, de egyenlőre csak finoman, nem felsértve a bőrét. Fel akarom falni. Halkan lihegve harapdálom végig a nyakát és feljebb siklok az ajkaira. A két kezem lassan a nyakára siklik és finoman ráfogok miközben forrón megcsókolom.
Figyelem gyönyörű testét magamon ahogy ismét magába fogad mire egy elégedett mély torokból jövő nyögés hagyja el a számat és figyelem ahogy férfiasságomon kezdi ringatni magát. Végig simítok derekán fel a kebleire és rámarkolok erősen ahogy egyenlőre csak a szemeimmel zabálom a testét és a kezeimmel. Megkarmol mire vicsorogva nézek fel rá és hangosan morranok majd azt a huncut kicsi nyelvét nézem ami kiszökik a szájából lenyalva alvadt vérét. A csípőjére nézek ami táncol felettem és lesimítok piros fenekére és bele markolva tépem meg a bőrét majd csapok rá ahogy csípőm feltolja magát tövig belé gázolva miközben figyelem az arcát. Hallgatom a szavait miközben lehajol hozzám. Belém mélyeszti a körmét és minden ilyen sunyi támadásnál lerántom magamra majd ahogy a nyakamba harap össze szorítom a számat és lehunyom a szemeim majd ahogy megcsókol vadul visszonzom. Érzem a torkomon a kezeit mire csípőjébe markolok és felfele kezdek lökni belé csípőmmel. Szerintem ez egy határozott leszarom a mondandójára. Ez az én házam és ott dugom meg őt ahol akarom. Erősebben lököm magam belé újra meg újra ahogy érzem magamon, hogy magom lassan belé fog távozni. Beszívom a saját ajkamat ahogy figyelem az arcát majd ringatózó kebleit. Egyik kezem átfogja a csípőjét és leszorítom magamhoz ahogy másikkal hajába túrok és hátra húzva a fejét nyaka ívét figyelem.-Akkor és ott baszlak meg ahol...csak akarlak kurva...-morgom ahogy elengedem a haját és lehúzva magamhoz fejét csókolom meg ahogy belé vágódok és a szájába nyögök ahogy érzem hogy elér az orgazmus engem is. Egy pillanatra kiélvezem hogy teljesen benne vagyok és elfoglalom teljesen majd erősen de lassabban ismét megmozdulok benne. Ennyi nem elég....Még akarom, hogy felettem legyen. Lassan engedem, hogy megmozduljon és csípőjére fogva lassan kezdem őt előre hátra ringatni magamon.-Még akarom a gyönyört.-zihálom ahogy figyelem és érzem ahogy saját nedvessége és az én ondóm végig folyik a farkamon de nem érdekel. Még élvezni akarom ezt az állatias szexet vele. Ismét felsimítok kebleire és megmarkolom ahogy mozgását figyelem magamon.
Elmosolyodok, látom a szemein, hogy tetszik neki, ahogy a finom ujjak a nyakára szorulnak. Hangosan szusszanok ahogy erősebben markol a csípőmre és ránt le egyre keményebben. Nem fogja abbahagyni. Ne hagyja abba... Hangosan felnyögök ahogy a hajamra fogva húzza hátra a fejem és hallgatom amit mond..ahogy mondja.. Semmi sem állíthatná meg. Semmi és senki. Ezt akartam hallani. Ott ahol csak akarja.. Kissé szorítok a nyakán és falom az ajkait és a nyögése eltompul a számban mikor egy utolsó, erőset lök. Elnyílnak az ajkaim mikor megérzem a forróságot ami elönt. Megremeg a kezem miközben lassan kezdi el a csípőmet előre-hátra mozgatni magán. A hangja..szinte kérlek. -Drága Mikhal...-sóhajtom kényesen és rásegítek én is a csípőm mozgására. A szemeit figyelem és megnyalom az ajkaimat miközben a melleimre markol.- Mikhal.. Mit szeretnél még...hm? -kérdem halkan és játékosan. Lehajolok hozzá és még szorosabban fogom, de még nem túl durván. A nyakamon a jel kellemesen forrón izzik fel és a kezeimet egy picit lejebb csúsznak, miközben az ő nyakán lévő pecsétre nyalok. Finoman megszívom és megharapom. Felnyalok az állán és kissé gyorsítok a csípőmön. Tetszik, hogy most én játszhatok vele. Az egyik kezemmel lesimítok az alhasamon és a nedves ujjamat finoman Mikhal ajkai közé csúsztatom, hogy meg ízleljen.- Közben Erősebben harapok a nyakára és egy-két csepp vére csordul ki. A szemeim lassan felizzanak lecsókolom a bőréről a vért.
Figyelem és érzem ahogy szorosabban kezdi fogni a nyakam. Lehunyom a szemeim és nem tetszésemet kifejező morranás hagyja el a testemet. Ahogy mozog rajtam kezeim melleiről karjaira siklik és nyakamról lehúzva és mögötte össze fogom a kezeit ahogy figyelem és ahogy a nyakamhoz hajol és hagyom hogy megharapjon majd lenyalogassa a véremet de hirtelen tolom feljebb, hogy ne érjen el. Szemeibe nézek és ajkaim formálják a szót. "Nem." Végig az arcét figyelem ahogy mozog rajtam és egyre zihálok ahogy alsó ajkamba harapok és szorítom a kezét erősen ahogy gyorsulni kezd az én csípőm is alatta. Elengedve ülök fel és mellei közé harapok megtépve a bőrét fogaimmal majd kebleire markolok és az egyiket elengedve veszem ajkaim közé bimbóját és harapom meg erősen. Meghúzogatom majd elengedve nézek fel rá és kezeimmel átfonva emelkedek meg vele és dobom le a kanapéra magammal együtt, hogy egy pillanatra ne hagyjam el őt Felemelkedek és bal lábát oldalra fordítom, hogy ne legyek a lábai között. Lenyomom a lábát a másikra, hogy jobban súrlódjon benne férfiasságom mozgás közben. Fenekére simítok ahogy végig nézek rajta majd rá csapok ahogy ismét mozogni kezdek benne és figyelem az arcát és a szemeit ahogy kék íriszeim zabálják őt. Mélyen magamba szívom az illatát, az érintést, mindent. Csípőm egyre erősebb és egyre gyorsabb ahogy lenyomom a lábát nem hagyom, hogy elmozduljon így nem is tud megemelkedni. Ismét én vezetek fölötte.
+18 Szusszanok ahogy hirtelen hátra fogja a kezeimet és nem engedi, hogy szorongassam. A saját ajkamba harapok és mint egy csalódott kislány úgy pislogok le rá miközben ajkaival mondd nemet nekem. Pedig tudom, hogy tetszett neki. A csípőm egy pillanatra se áll meg és szisszenek ahogy egyre csak szorítja a kezem miközben ő is gyorsul. Ugyanannyira függő mint én. Felfalnak a szemei miközben egyszer csak elenged és felülve harap meg. Szeretem ha megsebez, ha nyomot hagy rajtam. Hangosan nyögök fel az erős harapástól és már úgy érzem teljesen elveszítettem a kontrollt. Már nincsenek aggodalmak.. már csak mi vagyunk itt, hogy elpusztítsuk egymást. Figyelem az arcát és ahogy az ösztönösség a tekintetébe kúszik. Már ő is elveszítette a kapcsolatot ezzel a világgal és átrángat a saját dimenziójába. Halkabban sóhajtók ahogy a mellemet kezdi szívni és húzni erősen a hajába markolva húzom magam felé. Finoman megtépem a haját és halkan nyögök ahogy a kanapéra esünk szinte. Leszorítja a lábaimat egyre csak fokozva az érzés intenzitását és egyre nehezebben bírom elhúzni. Leszorít és mozdulni sem tudok. Újra kiszolgáltatottan válok a csillogó játékszerévé és minden egyes lökésével egyre közelebb kerül az orgazmushoz. A körmeimet a kanapéba vájva kapaszkodok és tépem miközben a fenekemre csap. Teljes testem bele remeg és a tekintetem megadón olvad az övébe. Már nincsenek szavak Mikhal. Már semmit sem érnek. Egy mély lökés közepette élvezek el hangos sikollyal és a körmeim feltépik a kanapén a kárpitot. Megfeszül a hátam és minden izmom szinte görcsösen és remegve próbál felé mozdulni mindhiába. A hajam zilált, a sminkem végig folyt azt arcomon a nyálammal együtt. Lihegve nehezedek teljesen a kanapéra de ő még mindig nem állt meg. Teljesen felemészt és elmegy a végsőkig. Az egyik szabadabb kezét remegve húzom az ajkaimhoz hirtelen és kicsit se térek magamhoz. 3 ujját kapom be amennyire csak tudom és várom őt. Érezni akarom, hogy elönt a forróság
Ahogy előttem fekszik figyelem az arcát, a testét, ahogy közeledik az orgazmusba. Szorosan fogom kezeimmel a combját és tartom ahogy felugráló melleit figyelem majd az arcát és egyre csak hajszolom őt. Érez még magadban Dasha. Érezd, hogy az enyém mindened. A finom izzadságcseppek végig araszolnak a mellkasomon, és a hátamon ahogy fekete hajam a széttúrtság miatt szét áll. Érzem ahogy rám feszülnek izmai mire élesen beszívom a levegőt magamba és minden erőmet csípőmbe adom, ahogy egyre szenvedélyesebb, egyre vadabb a testem mozgása ahogy lehunyom a szemeimet és érzem ahogy elér engem is az orgazmus és magom mind Dasha mélységébe kerül mire egy torok nyögés távozik belőlem és lehajolva csókolom meg hosszan miközben csípőm addig hajszolja amíg nem lesz lágyabb a testemben a bizsergés. Hajába túrok és ajkaim erőszakosan törnek utat az övébe. Zihálva emelkedem el tőle egy kicsit és nézek a szemeibe ahogy figyelem majd lassan homlokára csókolok és neki döntöm az enyémet majd lassan elemelkedem és kihúzódom belőle. Lassan leülök a kanapén és fekete tincseimbe túrok ahogy végig simítok a lábán halkan pihegve majd felkelve megyek az italaimhoz amiket szabadon hagytunk és töltök magamnak majd neki is és vissza sétálva ülök le az ágyra és nyújtom oda neki a vodkát. Ha átveszi koccintok vele és le is küldöm egyből az italt és hátra dőlve fújok egy nagyot.-Megint nagyon ügyesen játszottál...mindig eléred, hogy nagyon megbasszalak...-jegyzem meg csendesen ahogy rá pillantok kék szemeimmel és elvigyorodom elégedetten.
Kezdőlap
