Jellemző rám, hogy ha valami eget rengető dologról óhajtok beszélni valakivel, akkor sosem mondok többet a kelleténél, csak személyesen. Liot megkértem, hogy egyeztessen időpontot legyen szíves, mert amiről szó van, minél előbbi intézkedést igényel, és nem, nem várhatunk vele még pár évet.
Mondhatnám azt is, ha ez a kölyök nem bukkan fel, akkor pláne késésben lennénk, de még így is.
A hivatalos megbeszélésekre mindig öltönyt veszek nyakkendővel, s bár nem kedvelem, mert túl álszentnek tartom, mégis ezt kívánja az etikett.
Előbb érkezem, ahogy illik, na nem sokkal, talán pár perccel csupán, és már akkor meglep az, hogy semmiféle komoly védelemmel nem rendelkeznek, bár ennek is biztosan oka van.
Türelmesen várok, hogy jelentsék, idegen készül belépni a területre, s csak azután hajtok be, miután úgymond engedélyezték is.
Követem az alkalmi kísérőmet, ő az úr, én pedig nem balhézni érkeztem, hanem egészen más ügyből kifolyólag.
-Miss Lykins, örvendek. Dante di Canio, és én kértem találkozót öntől.
Bemutatkozom az illendőség kedvéért, ám az érkezésem okáról már csak a zárt ajtó mögött kzedek beszélni.
-Nem óhajtom rabolni az idejét, tudom, hogy ugyanolyan elfoglalt, akárcsak én, viszont ez az ügy nem tűr halasztást. A területemre tévedt egy fiatal hím, akit ugyan megölhettem volna, de látva a rettegését és a fiatalságát, nem tettem. Jelenleg nálunk van, beszélni egyelőre nem tud, csak a mentális kommunikációra képes. Kissé elvadult, a falka fogalma jelenleg ismeretlen a számára, ám a múltja ismeretében ez nem meglepő. Egyelőre várakozó állásponton vagyunk, mekkora fejlődést mutat, akar-e egyáltalán, vagy sem.
Mattnek időre van szüksége, ezért sem hoztam egyből ide, hanem hagytam, hogy megpróbálja felvenni a fonalat, tanuljon és fejlődjön a maga tempójában. Aztán majd elválik, hogyan tovább, mert amennyiben nem mutat hajlandóságot a változásra, kénytelen leszek a Praetorokkal egyeztetve, de átadni nekik. Remélem, hogy nem így lesz, ennek a hímnek nem erre lenne szüksége.
-Ami viszont aggodalomra ad okot, hogy ez a fiatal hím egy kölyköket rabló, felvásárló, őket harcoltató szervezetből szökött meg. Mint a gladiátorokat, úgy lökik őket az arénába ezek a ludusok. Az életük tét minden egyes harcban. Ahonnan ő jön, annak a neve Nevelde. Vándor életmódot folytatnak, így gyűjtenek minél több kölyköt. Errefelé tartanak, ezt már megtudtam, és nem egy kölyök van még náluk. Ezt szeretném felszámolni, vagy legalábbis elkezdeni, azonban ehhez egyedül az enyéimmel kevés vagyok, és úgy vélem, hogy ehhez teljes összefogás lenne szükséges.
Ez a nagyobbik gondunk jelenleg, mert ki tudja, hány kölyköt kell kimenteni, hány menthető közülük, és hány az, akiken már nem lehet segíteni. Ilyesmire egy falka sincsen felkészülve, legalábbis a tömeges rehabilitációra biztos nem.
-A kisebbik probléma utána az, hogy a megmentett kölykök sorsát rendezzük. Mivel itt normális együttműködés és együtt élés van a fajok között, gondolom mindegyikünk érdeke azt kívánja, hogy ezeket a szervezeteket megállítsuk.
Nagyjából mindent elmondtam, s talán Kara is érti már, miért kértem találkozót. Mivel eddig azt tapasztaltuk, hogy itt a békére törekszik mindenki, ezért nem indultunk el magunk a felkutatásukra.

Sosem könnyű döntést hozni egy fajtárs sorsáról, akkor sem, ha pár napos kölyök, és akkor sem, ha idősebb. Nem teszek különbséget, nem becsülöm le a legkisebbeket sem csak azért, mert megtehetném, nem vagyok isten, és nem is óhajtok azzá válni.
A fotelbe ülök az invitálás után, és aprót bólintok az ajtó zárására. Valóban nem tartozik senkire, miért jöttem, először vele akarok beszélni, hogy kellő döntést tudjunk hozni a végén.
Ugyan Karának vázolom Matt helyzetét is, bár jelenleg azt hiszem ő a kisebb probléma, még akkor is, ha egyelőre kérdéses a jövője, kérdéses, képes lesz-e egyáltalán falkában létezni. Egyelőre bizalmat szavazok neki, mert lehet, hogy az eddigi élete során inkább ölésre kényszerítették és túlélésre, csak társaságban élt, a viadalokat leszámítva pedig nem ölt és harcolt ész nélkül.
-Amit eddig sikerült leszűrnöm, hogy nem az agyi teljesítőképességével van a gond, sem fizikai rendellenesség nem áll fenn, csupán az, hogy minden általunk természetesnek vett formulától elszokott. A ruhát először csak nézte, viszont amikor megmutattam, mit kell vele tennie, simán megoldotta. Valószínűsítem, hogy a beszéd is azért akadozik, mert jó ideje nem volt rá szüksége, szinte farkasként élt a nap 24 órájában. A mi általunk ismert falka fogalma így most idegen a számára, a bezártságot nehezen viseli, a kertben viszont elvan, szökési kísérlet nélkül. Nem tartom reménytelennek, de mindenképpen időre van szüksége, hogy ne ellenségként kezeljen minket, mint azokat, akik fogva tartották.
Mit akar Matt? Ha most kérdezné valaki, kapásból elrohanna az erőd irányába, és ezt kell vele megértetnem, hogy ezzel saját magát is veszélynek teszi ki. A többi majd elválik, az is lehet, végül gyönyörűen beilleszkedik majd, ha rájön, hogy senki sem ellene dolgozik, senki nem akar neki ártani, és egy szállás nem jelent rabságot, börtönt.
Az aggasztó inkább az, hogy az olyan szerveződések teret nyerhettek maguknak, ahonnan a kölyök is jön. Ez az, ami nem lehet elfogadott senkinek sem, és ahogy látom, Kara is hasonló véleményen van.
-Az, és minél később lépünk, annál inkább azzá válik. Nézze, tudja jól, honnan jövünk, azt is, hogy a napi vérfürdő és harcok nem ismeretlenek a számunkra, hiszen ebben éltünk, de ettől függetlenül van, ami túl nő rajtunk akkor is, ha edzett, összeszokott csapatunk van. Matt minden bizonnyal el fog vezetni hozzájuk minket, ebben nem kételkedek, és reményeim szerint a többi falka harcosai is csatlakoznak majd. Ami kérdéses, hogy más városok vezetésével lehet-e tárgyalni erről, hiszen őket is érinti, nem csak minket. Ugyan... meglepő, hogy nem tudtak arról, hogy a környékükön ilyesmi működik.
Saját magunk is elindulhattunk volna, de akkor kamikaze akciót hajtunk végre, és ezt nem tehetem meg az enyéimmel, bármennyire is erősek. Mivel nem tudjuk, hogy hány ilyen szervezet létezik, azt sem, hogy ők milyen kapcsolatban állnak egymással, elsődlegesen az információszerzés és a kellő stratégia kidolgozása a fontos.
Az, hogy ezt globálisan ki tudjuk terjeszteni vagy sem, még a jövő zenéje, bár Nashville már tud róla, Briannal beszéltem ez ügyben, ott ő lép.