Újabb átlagos nap, nem is tudom mihez lenne kedvem, leginkább semmihez, még Aalerát sincs kedvem bosszantani, de már egy ideje nem jártam felé, bizonyára repesni fog a boldogságtól, ha meglát valahol. A falka házban dekkolok, mert miért ne tenném ha már egyszer vérfarkas vagyok és még egy szadista alfa is kijutott. Bár úgy hallottam a szomszédaink igen erőteljesen váltottak, és valami szöszi lenyomta azt a zakkant csávót. Érdekelne miféle alak lehet, ha ennyire egyszerű kör volt a dominancia harc, nem mindennapi látvány lehetett. Én is megnéznék már valami hasonlót, bár Crag... a halál se tudja, de elég állandónak néz ki itt.
Délutánra jár már mire ráveszem magam hogy elugorjak a lakásomhoz, és valami emberi külsőt varázsoljak magamnak, mert meglátogatom Lerát a munkahelyén, úgyis jól esne egy két korsó sör. Motorral robogok oda, fekete szűkszárú nadrágban és egy feliratos pólóban meg mellényben. Semmi extra A hajam is csak szélfútta és gyorsan befésülöm, mielőtt belépnék és elfoglalnék egy asztalt az egyik sarokban. Bájos mosollyal, integetek a lánynak, akinek az agyára megyek. Nem tudom miért, de baromi jó móka mindig ráhozni a frászt, pláne ha éjjel nem számít társaságra.
- Szia, drágaságom. Jöhet kapásból egy dupla chivas és egy korsó sör abból a csapolt világosból, értem? - villantom rá máris a rám jellemző farkas vigyort.

Megöl az unalom otthon, és mivel semmi újdonság nem történik, a betolakodót megtalálták, elindulok hogy megkeserítsek pár életet, mert én olyan áldott jó alak vagyok. Balhés, nyűgös és még vérfarkas is. Halmozott előnyök ha valaki meg akarna halni, mert nem okozna nehézséget elvenni más életét. Nekem nem, bár eddig szerencsére még nem kellett, de tudom hogy én nem vagyok olyan erős erkölcs csősz mint Derek volt, mielőtt Nicoló ki nem iktatta. Mi vérfarkasok vagyunk, nem jótékonysági intézmény és nem erkölcsi normák szerint élünk, hanem a túlélésért.
Végül is betérek a kis kávézóba és elmosolyodom ahogy Lerát elönti a pulykaméreg a jelenlétem miatt. Elhelyezkedek az egyik asztalnál, és az itallapot nézegetem, mintha csak érdekelne is hogy mi van rajta, holott rég nem érdekel.
- Ne legyél ilyen gonosz, Lera. A múltkor a barátnőd kiszolgált whiskeyvel és sörrel is - sóhajtok drámaian és ledobom a lapot az asztalra ahogy ránézek. Fűzöld szemeim kaján fénnyel csillannak meg.
- Akkor legyen latte, meg egy csokis-kókuszos fánk - közlöm még mielőtt itt hagyna, mert láttam a pultnál fánkokat és szeretem az édességet és a péksüteményt. Pláne ha csokis töltet is van benne, nem csak csokimáz a tetején.
- Tudom hogy mikor van zárás, de nem körülötted forog az életem, mielőtt azt hinnéd. Van egy szabad órám, amikor kávé szünetet tartok, és rohanok tovább, és hogy hogy nem, ez a kávézó esett az utamba. Hát nem érdekes véletlen? - mosolyodok el bájosan ahogy hátradőlök és közszemlére teszem szaggatott nadrágom, és bakancsom. Nem vagyok egy tipikus öltönyös fazon.

Jelenleg éppen semmi más dolgom nincs, mint itt lenni, Nico sem akar semmiféle falkás dolgot művelni, vadászat csak teliholdkor lesz szokás szerint, és így effektíve szabadok vagyunk mind. Ami remek, bár nem tagadom néha kerültem már az alfa elé rendbontásért, és tanúsíthatom hogy igen erős a keze. Nagyot tud ütni a rohadék. Aalera kijelentésére csak elhúzom a szám.
- Micsoda kár, pedig határozottan emelte a kávézó színvonalát - drámai sóhajjal teszem le az ital lapot amit eddig tartottam, és figyelem ahogy felvési a kis jegyzetfüzetbe a rendelésem. Tény és való, el kell ütnöm az időt valamivel.
- De legalább szemrevaló kókusz ha még neked is feltűnik, Szivi - vigyorgok vissza és hagynám is menni, de visszafordul hogy tovább mondja a magáét. Hát, nekem végül is teljesen mindegy, nem hátrálok meg sosem egy ilyen elől.
- Ebben egyáltalán nem lehet biztos, viszont ennek van egy miniatűr parkolója ahová letehetem a kis szépségem, és ez fontos szempont - válaszolok, mintha csak ez lenne az ok. Mondjuk ez is egy szempont, de tény és való hogy ha nem jönnék erre, aki valószínűleg hiányoznék neki. Mert tudom hogy így van.
- Simán, nem kell bele semmilyen szirup - válaszolok, hiszen a normálisra hajazó latte-t szeretem, és figyelem is ahogy elmegy. Nekiáll rendelésem csinálni, én meg a telefonomra nézek, hátha hiányzom valakinek és észre is veszek egy visszahívót, amit bonyolítok is. A bácsikám hiányol, hogy mikor tudok átmenni hozzájuk, és mire Lera visszaér, le is teszem.
- Köszönöm - válaszolok, amiből szinte csavarni lehet a gúnyos felhangot, de amilyen "kedves" ő is, ez a minimum reakcióm, és ahogy új vendég érkezik felé fordulok én is futólag. A kijelentésére felvonom a szemöldököm.
- Miért tennék ilyet? És mit tennél meg érte hogy ne tegyem mégis? - kaján mosolyra húzódik a szám, ahogy a válaszát várom.

Nem tudom miért váltja ki belőlem ez a nőszemély hogy egy ordas seggfej legyek, de valahogy mégis csak sikerül neki és ez már egyenesen bosszant. Összehúzom a szemöldököm, ahogy a jegyzettömbje mögé bújik, és sejtem hogy kiröhög, csak éppen miért? Mindegy, rá fogok jönni erre is.
-Ha ennél is kevesebbet mozognék akkor már halott lennék. Bár egyébként ez nem igaz, meglehetősen jó formában vagyok – vigyorodok el egoistán, mert minden egyes előnyét kihasználom annak hogy vérfarkas vagyok, a verekedésekben meg aztán pláne. Az az én világom, és sokszor volt olyan hogy le kellett szedni az ellenfélről, mert nem álltam volna meg. Mondjuk ez még az elején volt, de akkor sem éppen kellemes élmény.
-Nem is igaz. Mindig cuki és imádnivaló vagyok, mint most – nevetek fel, hiszen ez az ami nem vagyok, de azért olyan kiállhatatlan sem szerintem. Bár ez is nézőpont kérdése, én szeretek ilyen lenni, és nem változom meg senki kedvéért sem. Érzékelem, hogy megfeszül, nem kell ahhoz lássam hogy tudjam, meglepődött és nem számított ilyenféle válaszra tőlem. Megmentettem akkor este, mert nem hagytam volna, hogy valami rohadék bántsa, akkor se ha éppen nem róla van szó, hanem másról. Nem vagyok híve annak hogy a nőket fizikailag bántalmazzuk, az valahogy olyan nem szeressem dolog, és nem is igazán tolerálom. Szóban szekálni az addig rendben van, de még Aalerának sem akarnék rosszat, és az a rohadék is megbánta már háromszor. Minimum.
-Tudom, de nem úszod meg a válaszadást, ne is reménykedj. Tudni akarom a válaszodat – fogok rá kicsit a kezére és nem eresztem el, csak pár másodperc múlva, amikor már kijelenti hogy válaszolni fog. A fogyasztásomnak mindegy, nem vagyok nagy fogyasztó, és nem is akarom hogy ő állja.
- Arra nincs szükség, munka után viszont várni foglak – engedem el a kezét, és megcsóválom a fejem. Nem, ezt nem ússza meg ennyivel. Felkelek, és az asztalon hagyom a fogyasztásom árát is. Teszek egy kitérőt Normanék felé, mielőtt zárórára járna, és visszadöcögök a motorommal a kávézó elé. Nem megyek be, csak rágyújtok odakint, és várom hogy Lera kijöjjön. Legalább lesz egy hazafuvarja. Mindeni jól jár.
- Szóval, hogy is volt? – mosolyodom el, amikor megjelenik az ajtóban, és elpöccintem a cigim. Mivel azonban nem sietünk sehová, így rágyújtok még egyre.
- Kérsz? – kínálom őt is, ki tudja mikor lett/lesz dohányzó.