Nem mondanám, hogy mára olyan hatalmas tervem lenne, annyi megvan hogy a beharapómat akarom eltántorítani ettől az apa szereptől. Nem áll neki jól akárhogyan is próbálkozik. Menjen a francba, kerüljön el, meg vagyok magam is remekül. Úgy vagyok vele, hogy nem kellett volna a "magáévá" tennie... de ha már így alakult, amit sose akartam...mondjuk így is remek előnyei vannak ennek az egésznek...de hát nem vagyok könnyű eset. Őt se hagyhatom ezúton pihenni.
Az idősebb most mégis a kertben talál meg, elnyomva a  gondolataimat tekintek rá, talán kissé morcosan, de hát mit tehet a farkas kölyke, ha megzavarják a koncentrációban. Amúgy semmi lényegeset nem tettem még. Keith jelzésére vártam, hogy leléphetünk végre. DE ez még várat magára.
- Hogy miben?! - morranok vissza kissé hevesebben, tudom nem kellene, hiszen csak érdeklődött. De mégis felhergelt ezzel a kérdéssel. Nincs semmi köze hozzá, hiába van jóval feljebb, mint jómagam.
- Eltűnök kiszellőztetni a fejem, aztán majd...majd jövök. - azt már nem teszem hozzá, hogy kivel, egyedül unalmas, játszópajti meg akad. Főleg olyan bajkeverő mint én...na belőlük hiányzik jóval több a falkából. Nem kellenének ide ilyen Nicoló félék...
- Neked nincs dolgod? Másfelé esetleg? Más kölykök rendbe tétele esetleg? - húzódik képemre egy félszeg vigyor, majd szemöldököm is megugrik a hatás kedvéért. Csak menjen vissza és pesztráljon mást, én meg már itt sem vagyok....addig sem kell rajtam tartania a szemét. Nyugiban lenne... de ha ő ezt választaná...nos az agyára mennék egész nap. Valamilyen formában. Ilyen vagyok, nem adom könnyen magam, ez a természetem rég óta és még nem szokták meg egyesek. Hát lelkem rajtuk...