Nagyon sokáig bírta, hogy ne írjon Leora, még fel sem ért a szobájába, azonnal megtette, mert... maga sem tudja miért. Aztán a  telefon sokkal kényelmesebbnek bizonyult, majd a Skype, akkor látták is egymást. Megmutatta a tábláját neki, ami számára érthető volt, lehet, Leonak nem, de azért igyekezett.
Utána többször is találkoztak, és annyira jól érezte magát a férfival, hogy nem szerette volna, ha bármelyik is véget ér, vagy amint elbúcsúztak egymástól, alig várta, hogy ismét találkozzanak. Végül a kísérője tanácsára is úgy döntött, szeretné bemutatni Leot Kanaménak. Mikor felkereste ezzel a klánvezért, álmában sem gondolta, hogy igent mond egy találkozóra, úgy meglepődött rajta, hogy meg sem tudott szólalni, aztán szinte 2 m-rel a föld fölött rongyolt ki tőle, hogy akkor megszervezzék ezt az egészet.
Persze ezt még Leonak is be kellett adagolnia, akiről tudja, hogy nem éppen társasági ember, de édes pasas, jópofa, és biztos abban, hogy tetszeni fog Kanaménak is. Legalábbis nagyon reméli.
Miután minden lebeszélve, ezt megosztja a fél klánnal szinte és alig várja az estét, hogy találkozzanak.
Igazság szerint sokkal jobban izgul mindenkinél, Leonál is, és ha nem a saját bőrében lenne, akkor magánál is. Az, hogy Kaname hajlandó vele tartani, sokat jelent neki, hiszen ez nem megszokott klánvezérektől, vagy igen?
Egész úton fészkelődik és valószínűleg hülyeségeket beszél, de nagyon fontos az, hogy Kaname miként vélekedik a szerelméről.
-Hú, hát nem hittem, hogy rábólintasz és köszönöm, meg minden. Tudod, ha te azt mondod, hogy oké, akkor Darryn sem fogja kidobni, ugye? Mármint... most ezt nem úgy értem, hogy az apám véleménye fontosabb, dehoogy, csak.. gondoltam ha neked nincs kifogásod ellene... akkor neki sem, és... és akkor ebből én már jól nem jövök ki... ugye?
Minél inkább érthetően akarja elmondani miért szerette volna, ha a klánvezére találkozik előbb Leoval, annál inkább belegabalyodik a mondandójába és a végére tényleg úgy fest, mintha Darryn véleményétől sokkal jobban tartana, holott nem.
Azt próbálta elmondani, hogy mivel Kaname a vezér, így egyértelmű volt, hogy először neki mutatná be azt, akibe beleszeretett, aki miatt kb, hetek óta csak vigyorog és a fellegekben jár. Hiszen ez a minimum. Aztán jönne Darryn mint az apja... ám ezt sikerült jól összekutyulnia, így inkább elhallgat.
A kávézóhoz érve már messziről kiszúrja Leot, és ösztönösen sprintelne el, amikor megállítja saját magát, elvégre ezt mégsem illik nyilvános területen, így szép sétatempóban ér oda.
-Leoooo, szia. Bemutatom a  klánvezéremet, Kaname Kazushit, nála jobbat nem találsz. Kaname, ő pedig Leo Wrimans, aki... aki... akibe beleszerettem, de tényleg.
Lehet, mondania sem kellene, tisztán látszik rajta, hogy szerelmes, ennek ellenére próbálja összeszedni magát valamennyire, persze már rég fogja a férfi kezét, amint leülnek. Leonak is világossá válhat, hogy nagyon kedveli Kanamét, nem véletlen, hogy szerette volna ezt a találkozót.

Végiggondolta, hogyan is esett be Kanaméhoz Leo miatt, és így utólag tök cikinek tartja az egészet. Mint egy hülye kamasz, aki marha lelkesen 2 méterrel a föld fölött járva és összevissza beszélve tudatja, hogy ő szerelmes. Ennek ellenére valószínű, most sem menne másként, de roppant hálás volt azért, hogy nem lett kinevetve, sem kizavarva.
Olyan elánnal beszélte meg Leoval, hogy Kaname mikor ér rá, hogy az eszébe sem jutott, hogy esetleg Leonak nem lesz jó... mindegy,már túl van rajta.
Ezeken most már vigyorog, és olyan boldogan magyaráz, hogy rossz nézni. Örül, hogy Kaname ezért sem szedi le a fejét, hanem még válaszol is, ráadásul gyalog mennek, amit nem is gondolt volna róla. Állati jó fej, de tényleg.
-Mert ez neked tudom, hogy semmiség, ezért lepett meg. Az idősebbek csak itt ilyen normálisak, Párizsban lekezelőek voltak nagyon... és igen, nekem tényleg nagyon sokat jelent.
Nagyon szereti Kanamét, és nem csak azért, mert laza, hiszen ettől még mindenki tiszteli, de egyáltalán nem az a megközelíthetetlen vezér, hanem szóba áll a fiatalokkal is, meghallgatja őket. Ritka, nagyon ritka.
-Ó. Akkor azt fogja hinni, hogy én direkt nem neki mondtam el előbb? Jaj. Ezt nem így akartam... csak... úúúú.
Egyszer, egyetlen egyszer be szerette volna tartani a hierarchiai sorrendet és tessék, lehet nagyobb galibát csinált mint kellett volna. Most már mindegy, ezt nem tudja megváltoztatni, de azért reméli, hogy az apja nem fog nagyon kiakadni.
Mivel odaérnek a kávézóhoz, már nem agyal tovább ezen, inkább próbál mindenkit bemutatni mindenkinek, és igyekszik ezt nem elbaltázni. A rendeléssel elkésett, Kaname megelőzte, a kérdésére viszont felragyog az arca.
-Két hónapja és egy hete. Akkor találkoztunk először a kukánál.
Leo válaszára bólint, tényleg tudja, napra pontosan, és mondja is. Aztán a kuka említésekor rájön, lehet, ezt nem kellett volna, mert olyan röhejesen hangzik. Közben úgy fogja Leo kezét, mintha azon múlna a léte, de persze, hogy izgul, Kaname mit szól a boszorkánymesterhez.
-Szerinted? Egész végig a találkozásra készültem.
Inkább nem részletezi, jobb ha nem, hogy mit művelt a szekrényével mire eldöntötte, mit vesz el. Ő, aki ezelőtt soha nem foglalkozott az ilyesmivel.

Még mindig nehezen hiszi el, hogy Kaname tényleg időt szakított arra,
hogy vele tartson, és megismerje azt a férfit, akibe szerelmes.
Ez annyira fura neki, annyira szokatlan, mégis madarat lehet fogatni vele.
-Úúúú, ez így van, mármint a vezérség, de azért az nem szokványos, hogy érdekli a klánvezért, hogy mit gondol egy fiatal, vagy hogyan érzi magát. Te vagy az első... nem mintha... lenne összehasonlítási alapom, de akkor is te vagy az első.
Kicsit megnyugszik, hogy akkor mégsem lőtt olyan nagy bakot azzal, Kanaménak szólt először, mert nem akarja Darrynt sem megbántani, hiszen halál rendes volt, amikor végül elvállalta az apaságot. Az, hogy Kaname pedig ennyire rendes, hát na. Azért midig okoz meglepetést, pedig nem két napja van itt, de már érti, hogy miért szeretik ennyire a tagok. Ezért, mert mindenkire odafigyel, és lehet, néha büntet, de annak komoly oka van.
-Jó, jó, csak tényleg nem megsérteni akartam ezzel, csak amikor bemutatom Leot, tudja, hogy te is elfogadtad esetleg, és jó srác. Azt meg tudom, hogy nem akad ki... végül is ő világosított fel arról, hogy nem a nőket kedvelem.
Elvigyorodik. Igazából nem így fogalmazott volna, de eleget szajkózta a kísérőjének, hogy szerelme milyen, nem akarja most még Kanamét is fárasztani ezzel. Amikor pedig Darryn bejelentette neki, hogy meleg, akkor igazából megnyugodott, mert legalább így biztosra vehette, nem vergődött kétségek között.
Ahogy ül Leo mellett, szinte már szorítja a kezét izgalmában, és amikor még a vezére is rábólint arra, hogyan is viselkedett ma, hát nyakig vörösödik. Így volt, a mérgezett egér nyugodtnak számít hozzá képest, annyit rohant az indulásig.
-Abban azért nem akartam. Hangos és zörög.
Elvigyorodik a puszira, csillogó szemekkel néz Leora. A hotel ügyeibe nem szól bele, eleve fogalma sincs arról, hogyan megy ez, másrészt még mindig a hajóival szerencsétlenkedik. Viszont legalább már elég pofásan festenek belülről, szépen felújította már segítséggel őket és ki is festette.

Az idősebbek sokat meséltek Kanaméról, na de az, hogy tényleg ennyire törődik mindenkivel, az meglepő. Amikor elmondja, hogy az ő nemzője is az ellentéte volt annak mint amit ő képvisel, eszébe jut Gerard. Soha nem akar rá hasonlítani semmiben sem, semmiféle formában. Most viszont figyel és tanul is közben, hiszen nem mindegy, mikre kell odafigyelni akkor, ha valaki egy teljes klánt vezet.
-Azt nem értem, hogy miért nem gondolkodik így mindenki? Párizsban nagyon lekezelőek a fiatalokkal szemben, de az tényleg egy külön bagázs, sznobok gyülekezete, akik elfelejtették, honnan indultak. Te más vagy. Amikor idejöttem, azt hittem, hogy majd ki leszek oktatva,
meg ilyesmi, és nem.
Ezért valahol örökké hálás lesz Kanaménak, mert az igazat megvallva hatalmas lökést adott neki indításként, hogy tényleg tegyen is a klánért, ha már ennyire kedvesen fogadták. Az, hogy a tagok is rögtön segítették, rengeteget számított, erre sem gondolt volna akkor.
-Jó, azért képzeld el azt a jelenetet, hogy beállít hozzád valaki, leteszi eléd a hirdetését és kijelenti, megkér, hogy szeretné, ha te lennél az atyja. Nagyon izgultam ám, hogy hogyan fog dönteni.
Elvigyorodik, de ez tényleg így történt. Mivel nem jelentkezett senki, illetve rájött arra, hogy talán ezt nem így kéne, választott. Boldog volt, mikor Darryn rábólintott és nem kihajította, holott amit össze szerencsétlenkedett a bárban... nem sok sansza volt rá.
A kávézó pedig kifejezetten hangulatos, és nem is nagyon járnak erre, aminek most kifejezetten örül. Izgatottan fogja Leo kezét, és amikor elhangzik a kérdés, hogyan ismerkedtek meg, elneveti magát.
-Tényleg így volt. Sétáltam, nasizni akartam, aztán megláttam Leot a kuka mellett... és... és... és muszáj volt leszólítanom, mert annyira gyönyörűek voltak a szemei, hogy csak na. Akkor még csak azt láttam belőle, mert eltakarta az arcát sállal.
Még most is elpirul, mert amennyire határozott volt azzal kapcsolatban, hogy akkor mégis melyik nemhez vonzódik, hogy Leo mellett simán megállt, és csípőből kérdezett.
-Aztán kiderült, hogy egy csomó közös témánk van, és nagyon kedves fiú, meg okos is és irtó helyes. Nézd, ez a mi kukánk.
Mert azt meg kell mutatni, persze egy vállalható képen ha lehet, így előszedi a telefonját, és rövid keresés után egy képet mutat Kanaménak. Nem, nem látszik a fagyöngy is, dehogy, de pofás az a szemetes az út szélén, persze. Leora néz vigyorogva, az az ő kukájuk.

Elmosolyodom Noel szavain, mert jól esik, és tudom hogy szeret a klán javarésze, de sosem akartam ezt tudatosan. Én csak vezettem a klánt, ahogyan jónak találtam, és végül valahogy ez lett belőle, mert nem akartam olyanná válni mint az én teremtőm és érdekel mi van azokkal, akik hozzám tartoznak mert én vagyok értük felelős.
- Richarddal is jól jártál volna, de neki most van ifjúja, akit már meg is ismerhettél. Paris, igen. Tudod, sok féleképpen lehet vezetni a klánt de így a legcélravezetőbb, de az is tény hogy ezért az útért kell a legtöbbet küzdeni. Könnyű félelemre és megfémlemlítésre építeni egy királyságot, és még könnyebb azt megbuktatni. Ki is leszel oktatva, de nem olyan értelemben ahogy gondolod, hiszen meg kell tanulnod az alapokat, amik mindeddig hiányoznak, de nem erőszakkal és fájdalommal. Az semmire se vezető út. Én azt akarom, hogy aki ide jön, az jól érezze magát, ezért küzdök... Nassyrral közel fél évezredig harcoltam, mire belátta hogy nem akarok neki rosszat - sóhajtok fel, hiszen az egy nehéz küzdelem volt, és nem is kívánom senkinek. Még Richard is elismerte kitartásom, mert ő maga talán feladta volna, nem tudom.
- Remus nem rossz ember, de nem való neki gyerek, meg a klánjában sem - ingatom meg fejem, hiszen én is ismerem a párizsiakat, és nem vagyok elragadtatva. Azonban az ő dolguk hogy hogyan kezelik a belső dolgaikat, még ha nem is értek vele egyet sokszor. Felnevetek a sztorin.
- Biztos vagyok benne hogy ő is el fogja nekem mesélni ha találkozunk és nem lesz elfoglalva az üzlettel - kuncogok, és odaérünk a kávézóba.
- Nahát. Te is tudsz ám udvarolni - vigyorgok szélesen a fiúra, hogy miként is történt ez a sztori. Nem mondom hoyg örülök ennek, de egyenlőre nincs rá okom hogy elrontsam az örömét az ifjúnak, bár mindenképpen fogok vele beszélni arról is, hogy mindezt ésszel csinálja azért.
- Örülök hogy sok közös témátok akad, ez mindig jó jel. Majd lesznek olyanok is, amikre együtt jöttök rá hogy mindkettőtöket érdekli - teszem hozzá elnézően, hiszen ez már csak ilyen. A szerelem furcsa dolgokra képes, és ahogy elnézem őket még mindkettejüknek új az érzés. Én már nem hiszek benne, de néha szeretem elnézni az embereket, hogy mennyire képesek hinni és ragaszkodni egymáshoz.
- Na és mivel foglalkozol Leó? - kérdezősködök tovább, ha már egyszer eljöttem, veszem a fáradtságot hogy megismerjem azt, akibe Noel éppen szerelmes.

Tagadhatatlan, hogy nagyon jól érzi magát a szigeten, mert olyan érzése van, mintha egy családba csöppent volna, így pedig nincs hiányérzete, pláne, hogy az idősebbek is segítik mindenben.
-Igen, tudom, rá emlékszem, néhányszor eljött apámhoz, deee... a sziget szimpatikusabb volt. Paris nagy forma, kedvelem. Pont ezt mondom, hogy itt még egy kioktatás sem olyan kioktatás, mint máshol. Nem leszedik a fejemet, hanem elmagyarázzák. Kiderült, hogy ami tök alap, ott is vannak hiányosságaim, erre Darryn figyelt fel. Az annyira természetes volt mindenkinek, hogy azt nem vették észre, de ez nem az ő hibájuk. Elméletileg anélkül nem is működhetnék. Olyan sokáig?
Richard azért volt neki annyira ismerős, mert rájött, hogy bizony tényleg ismerik egymást. Paris említésére elvigyorodik, ő sem könnyű eset, ebben sorstársak, de nagyon kedveli a fiút. Az, hogy az alapok közül konkrétan maga a csábítás sem ment neki, ezt álmában sem gondolta volna, ahogy más sem, hiszen ösztönösen benne van, ám sosem használta, így persze, hogy ott derült ki, ez sem megy. Nassyron elcsodálkozik, annyira harmonikus a kapcsolatuk Kanaméval. Tudta ugyan, hogy vívtak egymással az elején, de azt nem, hogy ennyi ideig.
-Honnan tudsz Remusról?
Meglepődik, mert erről nem beszélt, azaz nevet és klánt nem mondott sosem. Vajon hogyan derítette ki?
-Lehet, azt hiszem akkor kicsit lesokkoltam, de nagyon boldog voltam, mikor rábólintott.
Főleg, hogy a bárban lévő feladatokat is elbukta, és biztosra vette, hogy Darryn nemet fog mondani, mondván nem bajlódik olyannal, aki ennyire nem képes még a saját ösztöneit sem használni.
A kávézóban pedig már Leohoz simul szinte, vigyorogva mesélve a megismerkedésük történetét, megmutatva a képeket is, már ami olyan.
-Nincs nagy gyakorlatom benne.
Elneveti magát, mert azt az udvarlást inkább elfelejtené, még ha kivételesen szerencséje is volt, és Leo nem hagyta faképnél. Lelkesen bólogat arra, hogy majd lesznek olyanok, amikre együtt döbbennek rá, és az igazat megvallva alig várja.
Ugyanúgy fogja a kezét mint eddig, mosolyogva hagyja, hogy a férfi rajzolgasson rá, közben a beszélgetést is hallgatja. Egyelőre nem tudja, Kaname milyen véleménnyel van Leoról, de nagyon reméli, hogy elégedett. Sok múlik a döntésén, ezzel tisztában van.