Pár nap pihenés... ami nálam kimerült abban, hogy már másnap az udvarra tartottam Frankoval a nyomomban, mert a sál, a sapka és a kesztyű az kötelező kellék. Mindez tavasszal, teljesen érthető. Úgy festek mint egy bazári majom, vastag pulcsiban és a nyakamba tekert kötött cuccal a nyakamban, bojtos sapkával. Még jó, hogy a kesztyű nem egyujjas. Még egy hatalmas termosz forró tea is dukál nekem, komolyan, röhöghetnékem van. Egészen addig, amíg ki nem lépek, mert akkor be kell látnom, fázom. 20 fokban fázom. Vicc és mégsem az. A kört nem nehéz észrevenni, nagyapám jegyzeteit memorizálom továbbra is, semmi kedvem az elcseszett gyakorláshoz. Az egyetlen ami nem stimmel, hogy ha be vagyok bugyolálva, akkor mégis hogy a fenébe csalogatom elő a kígyómat? Okos Franko. Tudom, hogy jót akar, de így mégis mihez kezdek? Végül leveszem a pulcsit és a nadrágomat, no meg a kesztyűt is, de a sál marad a sapkával együtt. Eldöntöttem, hogy mielőtt apám elé kerülök, fejlődést mutatok, így állok neki a gyakorlásnak, amiről tudom, hogy kimerítő lesz. Mindent pontosan ugyanúgy csinálok, ahogy leírva láttam, hiszem én, mert az első végeredmény katasztrofális. Kígyó farok a seggemnél, a kezeimből kiálló kígyókezdemények, mint egy elbaszott Medúza a mitológiában, úgy nézek ki, csak sziszegek mellé. Kínomban röhögni kezdek, ami nagyon nem annak hallatszik, és mindent elkövetek, hogy legalább vissza tudjak változni. Sokadik próbálkozás után, kimerülten jutok el addig, hogy a kezeimből most már normális tekergő kígyók lépnek elő, és a farok sem a seggemnél van, hanem ahol lennie kell, méregfogak a helyükön. A baj az, hogy annyira elfáradtam, hogy minden egyébre képtelen vagyok, így ott maradok ahol vagyok. A kör kellős közepén sállal a nyakamban, sapkával a fejemen. Röhögni tudnék, de tényleg.
Persze hogy nem bír a vérével. persze, hogy bizonyítani akar. persze, hogy fejlődni akar. Franko pedig minden 5-dik percben száguld el a szoba valamelyik sarkából, hogy Zakhart igazgassa. Olykor ép beszélek a napi beosztásról vele és egyszerűen fordulnia kell, hogy Zakhar nyomába eredjen. Egyszerre szórakoztató és furcsa. Sajnálom azonban, hogy nem tudok én felügyelni a fiamra hanem a komornyikomnak kell..mégis az idő szűkös én pedig egyre csak vállalom a feladatokat a vállamra. Mégis most félre toltam minden papírt és az anakondámat kiengedve az akvárium szoba mélyéből indultam ki az udvarra. Bhalazar lassan követ és ahogy az udvarra érünk nem megy szokásos feltérképező útjára hanem velem jön Zakhart látogatni. Ahogy a körhöz érek fiamat figyelem és mélyet szusszanok.-Azzal, hogy gyakorolsz azzal nincs gond, de ne felejtsd el még mindig gyógyulsz...Ha túl erőlteted magad még nehezebb dolgunk lesz fiam.-Mondom ahogy lassan össze szedem a ruháit és oda sétálva hozzá guggolok le vele szembe és igazából felöltöztetem mint egy újszülöttet aki még nem tud ruhába bújni. Az anakondám lassan hozzá csúszik és finoman körbe fonja, hogy megtámassza őt és védje amíg szedi össze az erejét gyerekem. Lassan megnézem a kezeit amin a kígyó fejek ugyan olyan kimerült merevségben pihennek mint Zhakar. Farka is van, és pikkelyes a karja amit éreztem miközben öltöztettem vissza. Lassan megfogom az állát és lehúzom alsó állkapcsát, hogy megnézzem a fogait is.-Kiváló méregfogaid lettek. Egyenlőre fekete színt produkálsz, és a pikkelyeid puhák de megfognak keményedni. De ahogy a fogaidat nézem...jóval hosszabbak és élesebbek. Egy határozott harapás és megölsz egy csókkal valakit. Piton...egy piton a kígyód.-mondom és lassan elengedem az állkapcsát majd lassan megfogom a kezét és átemelem a fejem mögött és miután Bhalazar elengedi felemelem és átfogva a derekát cipelem a kinti teraszhoz ahol először találkoztam vele. Lassan leültetem az egyik székbe és teszek elé poharat majd töltök neki valami erőset, hogy kicsit töltődjön.-Minden esetre kipréselted magadból a jegyeidet Zhakar, amire büszke vagyok és nagyon szép az átalakulásod és az eredményed is... Mégis örülnék, ha azért kicsivel óvatosabb lennél...nem akarlak eltiltani semmitől, de ha nem várod meg a 100%-os gyógyulásod én foglak őrizni, és szerintem azt nem szeretnéd megvárni.-mondom majd lassan megemelem a poharat amibe vodkát töltöttem és oda tartva a szájához itatom meg vele. Leteszem a poharat és lassan homlokához érintem az ujjamat mire lassan vissza húzódnak a jegyei a testébe és ismét emberi mivoltjában ül előttem. Lassan én is helyet foglalok vele szembe miután töltöttem magamnak is egy kis italt.
Ez annyira kínos, nem is akarok róla beszélni, még akkor sem, ha tudom, hogy Franko ingajáratban volt köztem és az apám között, és akkor sem, ha pontosan tudom, hogy már rég jelezte neki, hogy jelenleg éppen annyira kimerültem, hogy tökéletesen jól érzem magam félig kígyóként is. Csak egy csepp erőm lenne, legalább annyi, hogy mire fater kiér, már legalább felüljek és eltüntessek minden nyomot, de nem, még ennyi mázlim sincs. Naná, hogy apám kijön, és én valahol mélyen, nagyon mélyen hálát adok neki és Frankonak is, mert tényleg képtelen vagyok bármit csinálni, maximum itt alszom, és meg fogok fázni, akkor meg emiatt hallgathatok. Akkor inkább most jöjjön a fejmosás. Egyedül Bhalazarnak tudok örülni őszintén, ő legalább nem akar letorkolni, de apám el is kezdi. Oké, apának igaza van, tényleg nem vártam ki az időt, tudom, és nem is vagyok teljesen egészséges. Ha eddig nem lett volna kínos az egész, most már azzá válik, lévén apa elkezd öltöztetni... hát ez mennyire ciki, még erre sincs energiám, nemhogy máshoz. Apró öröm, hogy mindent a helyén talál, mindent összehoztam a jelek szerint, csak elfelejtettem, hogy nem elég kicsikarni valamit, el is kellene tüntetni. Ez még hibádzik. Piton, pitonom van... most ennek örülnöm kell, vagy sem? Egyelőre nem tudom, hiszen nem látom magamat, az enyém gyönyörű, igaz, még kicsi, de a bennem lévő? Vajon az is kicsi? Valószínű. Végül még a székhez is úgy kell odacipelni... el tudnék süllyedni szégyenemben még akkor is, ha apa most azt mondja, azért büszke rám. Na jó, annak tényleg nem örülnék, ha ő őrizne, mert tuti, hogy még kikelni sem engedne az ágyból, nemhogy ezt, amit most műveltem. A vodka viszont kifejezetten jól esik, gyorsan szívódik fel, és mire a jegyeim is eltűnnek, már képes vagyok a megszólalásra is. -Köszönöm. Nem így terveztem, de nem maradt semmi energiám. Viszont volt sapkám, sálam és kesztyűm is. Gyenge próbálkozás, már elcsesztem, nem mindegy? Kivételesen nem fázom, tényleg vastag az a pulcsi, és most nagyon is élvezem.
Figyelem és mikor megszólal ráncolom a homlokom majd halk horkantás hagyja el a testemet és finoman megnyomkodom az orrnyergemet miközben lecsukom a szemeim.-Ugye ezt a választ te se gondoltad komolyan Zakhar..-mondom ahogy féloldalasan mosolygok majd leülök vele szemben és szusszanva dőlök hátra.-Ne szórakozz ezzel..Te még belül egy bébi vagy és a természet pont az utódokkal a legkegyetlenebb. Nem akarsz kígyó lázat kapni mert annak a kezelése sokkal rosszabb mint maga a betegség...hidd el nekem én 2-szer is át estem rajta. Csak nagyapád nem hagyta, hogy meghaljak benne..-mondom ahogy figyelem kék szemeimmel.-Olvasgattál a naplóból mást is a kör használatán kívül?-kérdezem és megemelve a poharamat kortyolok bele az én italomba majd teszem az asztalra vissza a poharat és össze érintem ujj begyeimet magam előtt egymással miközben várom, hogy meséljen. mert azért kíváncsi vagyok mit tanult magától a napló segítségével. Ha ügyes és szemfüles volt sok mindent kiolvashatott belőle ami fontos információ számára. Főleg az elején. Lehet, hogy az apám egy kegyetlen démon, de az esélyt a fejlődésre bőven megadta nekem a naplón keresztül. Zakhar előtt is ott ez a lehetőség.
A kérdésre bősz bólogatásba kezdek, de, én ezt halálosan komolyan gondoltam, hiszen kimondtam, nem? Vigyáztam rá, ne fázzak meg, ez egy jó pont. A többit hagyjuk. Válasz helyett inkább vigyorogni kezdek, mentem a menthetőt, így elütve. Először még jó kifogásnak találom, aztán amikor apa belekezd, rájövök, hát nem éppen oké a dolog, tényleg figyelnem kell, ez nem játék. -Oké, oké, komolyan veszem. Kígyólázat? Ez most komoly? Azaz, most is simán elkaphattam? Erről valahogy nem szólt a fáma, és nem is olvastam róla, szóval ez egyre érdekesebben hangzik. Már nálam, mert azt tudom, hogy a kígyóim hajlamosak lehetnek rá, de azt nem, hogy ez rám is veszélyes. Bár logikus. Valahogy kihagynám, ha lehet, semmi kedvem megint napokat heverészni. -Igen, és találtam benne érdekességeket is. Vagyis azok a kígyók, amiket sikerült a kezemből kicsalogatni, nem elég, hogy roppant erősek, és lehetnek még nagyobbak is, de tényleg képes lehetek arra, hogy csak árnyékként jelenjenek meg, ne teljes alakjukban? Illetve találtam benne még néhány szertartást, ami roppant érdekesnek tűnik, végül is meg sem kell közelítenem az áldozatot, vagy senkit sem, hogy működjön a kígyóm tudása. Kíváncsian nézek apára, ő ezeket használta, tudta, vagy gyakorolta rögtön? Igaz, még sosem láttam őt teljes alakjában. Bhalazar pedig meglep, mintha aggódva kúszna oda hozzám és tekeredne rám, hogy így is melegítsen. Mit tud, amit én nem?
Hallgatom és figyelem miközben leültem vele szemben és figyelem a kígyómat ahogy megközelíti a fiamat és lassan hozzá csúszik minél közelebb és minél finomabban. Mintha a sajátjaira vigyázna. Rá emelem kék szemeimet és össze fonom magam előtt a kezeim.-Nos, igen, több féle képességet is kitapasztalhatsz idővel rajtuk, és kiderülhet miket tudsz velük használni ha eljutsz odáig. Nekem mivel csak egy jegyem van igazából ami látható és az a tetoválásom az árnyékomból tudok kígyókat formálni. és bármi aminek az árnyéka az én árnyékomhoz ér azt is feltudom használni a mozgatásukhoz. Vagy én a testemből tudok kígyókat formálni, és azok vissza olvadnak hozzám. Nekem is vannak fogaim, de ahogy figyeltem neked sokkal jobb mérged alakult ki mint nekem. Én inkább...szóval ha nagyon akarom a váramat egy roppantással össze döntöm...Sokban Hasonlítok Balazharra. Neki is van mérge mégsem olyan hatásos...A szorítása viszont másodpercek alatt működik, ahogy a gyorsasága és a tűrőképessége. Értek a mérgekhez, és nem azt mondom, hogy gyenge vagyok bennük, de van egy olyan sejtésem, hogy te sokkal hatásosabb mérgeket fogsz idővel kikeverni, a pitonod segítségével.-mondom ahogy figyelem őt és finom mosoly szalad a szám szélére.-Ne izgulj annyira hideg nincs, és mivel azért pihentél az immunrendszered erősödött. Ha kígyólázat kaptál volna akkor nem lennék ilyen nyugodt és nem néznék rád ilyen kedves fejjel.-mondom ahogy szusszanok egyet.-Azért vigyáz magadra Zakhar...főleg...hogy most egy kis időre el kell majd utaznom..-nézek rá és akármennyire is, apa is vagyok belül, nem akarom, hogy baja essen és hiába felnőtt férfi most találkoztunk újra és vigyázni akarok rá amíg tanul. Nehezen fogok amúgy is elmenni ez miatt. De Dashanak is kellenek engedmények és neki is meg kell adnom az időt ahogy a fiamnak is.
Meglep Balazhar közeledése, hogy nem apámhoz megy, hanem hozzám, mintha érezné, hogy kihűltem egy kissé, és melegre lenne szükségem. Mire észbe kapok, körbefon, és a fejét az ölembe teszi. Végigsimítok rajta, gyönyörű példány, és az enyéimmel is olyan gyengéden bánt. Igaz, még picik, főleg a pitonom, de akkor is, simán megölhette volna. Amiket tapasztaltam a gyakorlás során és amiket olvastam, érdekesek és egyben nehezek is, azaz nekem még azok, és naná, hogy kérdésem is akad. Figyelmesen hallgatom apámat, szeretnék minél többet megtudni és minél előbb tanulni. -Aha. Szóval azok a kígyók, amik a kezemből jöttek elő, azok majd képesek lesznek fejlődni is a gyakorlással. Mint egy tanulási folyamat része, ugye? Az árnyékot nem tudom, odáig még nem jutottam, de majd megfigyelem, ha itt lesz az ideje. Gondolod, hogy jobb a mérgem? Nem tudom, az igazat megvallva egyedül arra tudtam figyelni, hogy szétrobban a fejem, annyira ki akart jönni. Balazharra hasonlítasz? Vajon én is az egyik kígyómra fogok, vagy... majd rátalálok arra a példányra, amelyikre igen? Leírom majd az összes tapasztalatot, és akkor el tudod olvasni. Kíváncsi leszek, tudom, ez még nagyon az eleje, mégis jól esik, hogy végre elmozdulhattam a holtpontról. Abba majdnem belehaltam már. Az amit apám tud, hát az sokszorosa az én nem létező tudásomnak, de neki sem két nap volt, mire ezeket elsajátította, vagy megtanult együtt élni a kígyójával. Persze azért irigylem, mert még így is menőnek találom amit tud. A méreg felkelti az érdeklődésemet, vajon hogyan fogom tudni tesztelni? Bár, a hullaházban simán, látni fogom, mire mennyire hat. Még az is lehet, hogy apának is kitalálunk valamit, na az lesz az igazán halálos kombó. -Oké, azt sejtem, nem ilyen lecseszésben részesültem volna. Elutazol? Itt hagysz, Frankoval és a többiekkel? Jól hangzik, de ha jól tudom, ők csak rád hallgatnak. Ha megindulnak, mégis mi a fenét csináljak? Hívjalak fel, hogy állítsd meg őket? A kígyókat ellátom, az nem gond. Most fogok kétségbeesni. Komolyan, pedig régen tettem, egészen pontosan akkor, amikor anyám eltüntette a kígyóimat a szekrényből. Viszont ezek a bábok... én nem tudok nekik parancsolni, mégis mit fogok velük kezdeni?
Hallgatom és finom ráncok jelennek meg a homlokomon majd halkan nevetek egy kicsit.-Zakhar. Tudják nagyon jól kivagy. Tudják azt is, hogy idővel úgy téped szét őket mint a papírt. Démon vagy félig és ez is már nagy szó. Ők csak egy ember testbe zárt szörnyek. Védelmezni és figyelni fognak rád. És Franko tudja jól, hogy téged már nálam jobban is vigyázni kell. Tudok más hatékony lelketlent magammal vinni az útra. Ne pánikolj mikor még meg se próbáltad őket vezényelni. Hallgatni fognak rád amíg én nem vagyok itthon. Ugyan úgy elfogják látni kiszabott feladatukat nem fognak téged zavarni sem rémisztgetni.- a kígyóknál bólintok és a további ötleteinél is, hogy leírja nekem a tapasztalatokat amiket szerez én pedig el fogom olvasni.-Ugyan akkor ha bármi gond van telefonon elérsz bármikor. Ráadásul, mentálisan eltudlak érni így ha igényled esténként beszélgethetünk.-mondom ahogy szemeit figyelem és finom mosollyal figyelem őt ahogy kicsit előrébb dőlök ültömben.-Minden tanulás kérdése Zakhar. De ne hajszold túl magad kérlek. Azzal lassítod a saját tempódat. Mindent egyesével ne habzsold az információkat. Ez olyan mintha ennél egy jó finom forró süteményt, degeszre tömöd magad aztán meg majdnem rosszul vagy. Csak itt nem mindegy, hogy egy gyomorrontással vagy az életeddel játszol. Szóval légy óvatos rendben?-mondom ahogy nézem őt és minden szavam komoly. Nem akarom, hogy baja essen.
Apám szavai nem túl meggyőzőek, hiába tudom, hogy nem viccel, akkor is. Az, hogy a jövőben mi lesz, az egy dolog, ha de ők leamortizálnak, akkor nehezen tépem szét őket később. -Biztos? Tudják? Ne menet közben derüljön ki, mégsem, én meg két háztető között ugrálva hangosítalak ki, hogy leálljanak. Elképzelem a jelenetet, mikor menekülök a bábok elől ezerrel, mint valami kaszkadőr. Egyik kezemben a telefon, amibe ordítok apámnak, közben a távolságot mérem be, hogy ne vétsem el az ugrást... szép látvány lenne. -Oké, hívni foglak, és ha nem baj, igényelném a beszélgetést. Balazhart levigyem a többiek közé, vagy ha így... velem akar maradni, akkor vigyem magammal? A kígyóim kedvelik őt, és ahogy körém tekeredik, a fejét az ölembe téve a kezem alá, hirtelen nem tudom, hogy vele mit kezdjek majd. Megsérteni sem szeretném, ha már figyelt rám a szerencsétlenkedésem közben is, és kapásból gyengéden védte az én kicsinyeimet is. -Jó, jó, rájöttem, ne csináljam azt, amit most. Majd egyesével haladok, különben nem lesz aki összeszedjen. Azzal megvárom, míg hazaérsz, oké? Értek én a szóból, persze, és elég kellemetlen lenne, ha fater arra érne haza, hogy megint az ágyat nyomom, mert elszámoltam magam. Egyelőre nem tudom felmérni, mire elég az energiám és mire nem, ez a baj. Viszont ha nem tapasztalom ki, akkor nem haladok... és ezt kellene nekem most összerakni úgy, hogy ne erőltessem túl magam. Csodás.
Hallgatom és szusszanva töltök magamnak egy újabb adag italt majd ahogy abba hagyja a beszédet rá nézek ahogy kezembe veszem a poharamat és lassan bele kortyolok.-Zhakar....nem lesz baj. Ha valamit tenni fognak annak indoka van, de nem téged fognak támadni. Téged csak védeni fognak mert ez az életük. Éltetnek minket addig amíg csak tehetik. Mert ezt kell tenniük. 83 éve ezt csinálják, biztos vagyok benne, hogy nem nálad fog megszakadni a cérna csak mert én elmegyek. Frankot nem fogom magammal vinni pont miattad. Ő itt marad veled. Én tudok magamra vigyázni.-mondom egy széles mosollyal az arcomon ahogy figyelem majd az italomra pillantok. Balazhar finom pikkelyein kezd járni a tekintetem.-Ő a részem. Velem fog jönni. Legalábbis...te látni fogod a házban ha úgy van, de ha szükségem van rá valószínűleg nem fogod találni.-mondom ahogy fiamra tekintek kék szemeimmel majd megiszom a kitöltött italt. Kicsit meglátszik mennyire nincs kedvem elmenni Moszkvába.
Kezdőlap
