Árnyvadászok

Vendég

Te vagy a kedvenc hibám...

Hosszú napok teltek el mióta láttuk egymást Brettel. Hosszabbak mint bárki is gondolná. Valamiért mindig figyeltem az ablakomat esténként. Akarva-akaratlan de vártam őt. Nem hittem el, hogy neki ez elég volt. De fel kell ébrednem, ez az a valóság amit mindketten választottunk. Mondjuk csak így. Ott és akkor újra elbúcsúztunk. Nincs miért keresnie engem. A lelkem legmélyén még is reménykedek azóta is. Lassan fújom ki a levegőt gondterhelten ahogy a délutáni szikrázó napsütésben sétálok egy papírfecnivel a kezemben amire csúnyán egy címet véstek tollal. Megszorítóm a papírt ahogy a lépteim gyorsulnak egy kicsit. Ez a kulcsa lehet az egésznek. Nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget. Izgatottan pillantom meg a fegyver boltot az út túloldalán, de még is lelassítok. Le kell higgadnom, így nem mehetek be. Megállok egy terebélyes fa árnyéka alatt és körbe pillantok az üres utcán. A kezeimet az arcom elé teszem és lassan veszem a levegőt. Mindenhol az ő elcseszett szagát érzem ebben a városban és kicsit sem könnyíti meg a dolgomat. Lehet, hogy igaza van és minél távolabb kéne tartanom magam tőle. Lehet, hogy tényleg az lenne a legjobb nekem. Neki is. De nekem nála van egy fontosabb dolgom még itt és nem vagyok hajlandó azelőtt elmenni, hogy nem rendeztem még le. A háromnegyedes ujjú fekete blúz mellett rikít a hófehér bőröm még az árnyékban is. A sok napsütés hatására a szeplőim is előbújtak. A fekete magasderekú szövetnadrágom kiemeli az alakom de főleg a derekam, és még praktikus is. Óvatosan leengedem a kezeimet és összeszedve magam megyek át egyenesen az úton és nem habozva lépek be a boltba. Nem látok rajtam kívül mást a boltban, csak a pultban áldogál egy csaj. Egy farkas. Egy másik farkas. Miért lepődök meg egyébként? Közel sétálok a pulthoz és kedvesen elmosolyodok a szemeibe pillantva. - Üdv, esetleg bent van most a főnököd? Szeretnék váltani vele pár szót. -mondom egyszerűen és közvetlenül, miközben a szemem sarkából felmérem a terepet. Szép fegyverek, igen nagy választék. Talán más ügyben is be kellene ugranom máskor.

Vendég

Dolgozok, mert dolgoznom kell. Muszáj, ha nem akarom, hogy kitegyék a szűrömet és jót tesz az a kis pénz, amit keresek ezzel. De hát elég uncsi, mert még nem ismerik a boltunkat és csak pár ide küldött suhanc szaladgál be, nyilván, hogy a "főnökeik" minősítsék az árut. De még nincsenek törzsvásárlóink. Szóval ülök a pult mögött, a lábam a pulton és nyomkodom a telefonomat. Apa hiába keltette a halálhíremet, néhány régi haverral dumálok és közben az életemen rágódom... Pat. Mi lehet Pattel? Akármilyen kis kölyök, valahogy a szívemhez nőtt, ami ezek szerint mégis csak van. Jó fej a csaj és ügyes is, életrevaló. Még hasznát vehetem. Na meg el tud viselni, sőt néha úgy érzem szereti a társaságomat. De nem fűzök hozzá nagy reményeket. egyszer majd ez is lelép a francba, aztán jól van. De amíg van addig jó. Eh..., a picsába már a józansággal. Amióta erre vagyok kárhoztatva állandóan ilyen marhaságokon jár az agyam. Benyúlok a pult alá és előhúzok egy sutyiban elrejtett vodkás üveget, majd alaposan leöblítem a tartalmával a torkomat. Zsebre vágom a telefont és dudorászni kezdek, amikor megérzek egy farkast, aki be is lép. Na végre, már kezdtem volna megszámolni a hajszálaimat. Szusszanva kelek fel és mérem végig a szukát.
- Jó napot! - köszönök szépen okosan... Éreztem már ezt az illatot, ráadásul apát keresi. Na nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen átjutsz rajtam.
- Milyen ügyben? Esetleg a nevét megtudhatnám? Ki tudja, hogy önnek bent van-e... - veszem fel a "kedveseladólányvagyok" arckifejezést és félrebiccentett fejjel várom a választ. Amúgy meg tiszta kultúra vagyok, akinek meg a külsőm nem tetszik az bekaphatja. Mondjuk ez a nő hozzám képest olyan mint aki búra alatt nőtt föl, legalábbis ami a külsejét illeti.

Vendég

Hallgatom a bizalmatlan választ de nem reagálok azonnal. Leköt a bolt maga. Kíváncsian nézek szét magam körül tőle kissé elfordulva és találok olyan darabot ami megtetszik. Olyan ritkán járok ilyen helyekre. Legutóbb 10 éve talán, hogy fegyvert vettem. Talán itt lenne az ideje lecserélni, eléggé elhasználódott már a drágám. Egy pár másodperc múlva fordulok vissza felé és az arcom változatlanul kedves de higgadt.- Nem tudhatja, hogy jövök és majdnem biztos vagyok benne, hogy a nevem se lesz ismerős számára. A nevem Tatyana. -mondom ahogy a szemeibe pillantok. Legalább okos és nem cselekszik azonnal, gondolkodás nélkül. Hűséges embere lehet a főnökének.- Fontos az ügyem, és remélem, hogy bent van nekem. -mondom halvány mosollyal és igyekszek nem ellenségnek tűnni. Csak beszélni akarok vele és itt se vagyok. Ha tud valamit azt maximum 20 perc alatt el is tudja mondani.- Szólsz neki, kérlek? -kérdem miközben próbálom elterelni Bret illatáról a figyelmem. Képes vagyok bárhol ezt hallucinálni.

Vendég

Figyelem a nőt, aki kedvesnek, de éppen ezért kiszámíthatatlannak tűnik. Vagy csak én vagyok túl gyanakvó. Látom, hogy megtetszik neki az gyik szépség és már éppen elkezdenék róla beszélni, de megelőz. Na mindegy, a lényeg, hogy apa nem tudhatja, hogy jön... Vagyis... Leesik az állam és elvigyorodom.
- Tényleg, maga az? Hát ezt nem hiszem el - kezdek lelkendezni.
- Minden titkos részletet tudni akarok ám - kacsintok rá. Hát innen volt olyan ismerős a szaga.
- Apám oda van érted. Még sosem beszélt olyan áhítattal nőről, mint rólad - bólogatok nagyokat és elfelejtem az udvariasságot is. Hiszen ő az! Intek neki, hogy egy pillanat és elmegyek hátra a nagyfőnökért.
- Hé, tudod ki van itt? A te kis szerelmed - vigyorgok rá, de szerintem már érzi is az illatát, amit magammal hoztam. Meg sem várom a választ, visszamegyek az üzletbe és még mindig lelkesen csillog a szemem.
- Nah, mindjárt jön. Addig esetleg megtetszett az egyik játékszerünk? - kérdezem újra jó eladóként. Ez vicces lesz. Azóta kíváncsi vagyok Tatra, hogy először megemlítette Bret, és most együtt láthatom őket. Persze alaposan megnézem magamnak ezek után a nőt, és a reakcióit is megfigyelem. Na, azért nem mindennapi dolog, hogy apa szerelmes valakibe. Mert az, akkor is ha nem vallja be még magának se.

Vendég

Látom ahogy lassan elvigyorodik és meglepetten mér végig. Fel ismert? Honnan? Hallgatom, ahogy lelkesen beszélni kezd és cinkosan rám kacsint. Oda van értem az apja? Minden titkos részlet? Értetlenül pislogok rá és próbálom fejben összerakni a részleteket de valahogy nem illenek a össze a darabok. Zavartan figyelem ahogy int és elviharzik és vissza is szalad hozzám. Furcsa egy lány. - Nézd, szerintem itt valami félreértés történt, én nem az vagyok akire te gondolsz. -mondom és még nem reagálok az utolsó kérdésére. Az egyik kezemmel a pulthoz érek miközben felvonom a szemöldököm. - Én üzleti ügyben vagyok itt és nem igazán értem miről beszélsz.. -mondom és eszembe jut egy igazán groteszk lehetőség de elhessegetem. Esélytelen, hogy Bretről beszéljen. Buta fintor lenne a sorstól. Lassan kifújom a levegőt és figyelem a még csillogó szemeit.- Igen ami azt illeti megtetszett. Ideje lenne már lecserélnem a mostanit.. -mondom és a pulttól eltávolodva sétálok az egyik pisztoly mellé és kissé oldalra billentve figyelem meg a precíz kidolgozást. Szép munka. Lassan húzom rajta végig az egyik ujjam és felemelve fogom meg rendesen. Könnyű, de nem túlságosan. Kényelmes és stílusos- Mondanál róla pár szót? -kérem meg közben odaviszem hozzá és leteszem a pultra. Furcsán néz ki ez a férfias fegyver az én vékony ujjaim közt. De a funkció érdekel igazán.

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

Nyugalom van. Csend és akár milyen hihetetlen szeretem mikor még nem ismert annyira a bolt. Béke van és olyasmit csinálhatok amit is mindig szerettem csinálni, Fegyvereket készítek és elmerülök az ő fura de annál érdekesebb mélységükben. Olykor úgy gondolom még egy nőnél is nehezebb velük megtalálni a megfelelő kapcsolatot. Az asztalnál ülök és nagyító alatt egy USA-i 1876-os sorszámú mesterlövész puska szerkezetét vizsgálgatom. Finom vagyok és el vagyok mélyedve. Csendesen számolok és finoman érintem össze a műszeremet a fegyver golyó lökőjével. Nyugodtan és finomnak kell lenni. Csendnek és békességnek. Mind addig míg Hayde be nem töri az ajtót és erősebben nyomom rá a szerszámot mire elpattan és füstölve szikrázik egyet én meg megrezzenve rántom el az arcomat mielőtt megégetne. Lehunyom a szemeim és fintorogva hallgatom háttal a kölykömet. Oké, hogy uncsi, oké, hogy nem bír magával, oké, hogy valamilyen úton módon szeretne az idegeimen táncolni...de itt is muszáj ezt? Csak megfordulva nézek utána ahogy vissza somfordál majd lassan felállok és megtörlöm a kezeimet. Ideáig érzem Tat szagát így mikor kilépek az ajtón és befejezi a kérdést megszólalok.-Majd én mondok pár szót. Számodra zárva van ez a bolt és nem látunk szívesen.-mondom és most nem higgatság beszél belőlem. Képes vagyok és kiteszem innen. Nem érdekel, azt hiszem legutóbb elmondtam, hogy nekünk nem kell találkoznunk soha többet. És ennek így kell maradnia amíg csak lehet.-Ha gondolod lerajzolom az ajtóhoz vezető utat...-mondom ahogy figyelem fekete szemeimmel a vörös nőt miközben lassan neki támasztom a vállamat az ajtó félfának. Nem kell szépen viselkednem, csak mert fontos volt nekem. Csak volt és ez már elmúlt. Most már gyűlöl engem, ezért nekem nem kell eltűrnöm az utálatát folyamatosan.

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

Meghallom a lépteit és még mielőtt megszólalna, rá szegezem a tekintetem. A pupilláim összeszűkülnek és a pult szélére fogok reflex szerűen erősen. Nyelek egyet és a tekintetem vissza vándorol a fegyvere. Hallgatom a sziszegő szavait és marják a bőrömet. Mereven nézem a fegyvert és az arcomon furcsa mosoly jelenik meg. Halkan felnevetek, majd előveszem a zsebemből a kissé gyűrött fecnit és egy gyors mozdulattal teszem a pultra hanyagul a fegyver mellé. A papíron a cím és a tanú szavak szerepelnek én pedig nem lépek hátra még a maró aurájától se.- Most komolyan? Komolyan ennyire ki kellett cseszni velem? -kérdem és lényegében csak magamban beszélek. Keserűen felnevetek.- Nézd Bret én nem csak úgy ide jöttem, egy nyomom vezetett ide. Ne aggódj, véletlenül sem téged kerestelek. -mondom lassan és erőltetett higgadtsággal. Szóval így állunk. Ez a véleménye és nem látnak szívesen. Keserűen elmosolyodok és a pult szélére fogok erősebben- Semmi köze hozzád. De ezek szerint megint csak elpazaroltam az időmet és egy újabb nyomom veszett el.- mondom és újra lassan a szemeibe nézek. Azt hiszi gyűlölöm. Vagy csak egyszerűen nincs kedve a múlttal foglalkozni. Az arcát figyelem és érzem, hogy egy kicsit erőlteti ezt a hangnemet. De biztosan nem véletlen. A szemeim továbbra sem ellenségesek, inkább beletörődők.- De egyébként is... Mire fel ez a hangnem? Mit ártottam én neked? Hm? -kérdem már ingerültebben és a hangom dacossá válik. Kihúzom magam és farkasszemet nézek életem legkedvesebb hibájával.

Vendég

Uh, azt hiszem nem kellett volna így rátörnöm apámra, ezért inkább lábujjhegyen somfordálok vissza, és már épp kezdenék magyarázni, és célozgatni, amikor meghallom a lépteit és inkább félreállok az ajtóból. Azt hiszem mérges... de úgy tűnik nem a fegyver miatt, hanem miatta. Tatyanára haragszik? Homlokráncolva hallgatom őket és inkább hátrébb lépek még egyet. Most akkor mi van?! Ez nem így volt elgondolva, ahogy nézem. Apára nézek és nem értem most miért beszél így vele, teljesen másképp mesélt róla nekem. Újra a vöröskére nézek kíváncsi szemmel, hogy hogyan reagál, de ő is kiakad, mégis érezhető, hogy ott van közöttük a szikra.
- Hé, hé; Nem úgy van, hogy ti bírjátok egymást? - tárom szét a kezeim és hol az egyikre hol a másikra nézek. Ez kész, mint két lökött kamasz, de nem azért. Teljesen olyanok. Jajj utállak, mert azt hiszem, hogy utálsz, de közben szeretlek, hát mi ez? A saját épségemet nem kockáztatom inkább, így gyorsan elcsenem a fegyvert a pultról és elsomfordálok, hogy visszategyem a helyére. Visszafordulok feléjük, és oké, hogy az ő dolguk meg minden, de nem hagyom, hogy ez a fasz ezt is elrontsa. tat közel sem olyan ellenséges mint ő, inkább csak beletörődött, hogy apám azt gondolja, amit gondol.

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

Hallgatom és egyre kezd felmenni bennem a harag. Miért haragszok? Nekem tűrnöm kell a megvető pillantásodat a hazugságok miatt amiknek jobban hittél mint nekem? Nekem el kell viselnem, hogy úgy nézel néha rám mint egy utolsó suhanc? Most mért adod elő magad? A lányomnak? Ez még bosszantóbb. Hayde bele pofázik mert mi lenne az életével ha egyszer csöndben kellene maradnia. Rá villantom fekete szemeimet és megszorítom az ajtófélfát.-Úgy gondolom neked máshol van dolgod..most.-mondom ahogy figyelem majd vissza nézek Tatanyara.-Vegyél ki pénzt a kasszából amennyit akarsz, a munkaidődnek vége. Innentől bírom egyedül is.-mondom ahogy lassan fújom ki a levegőt magamból. Addig nem is foglalkozok Tattal amíg Hayde nem megy el vagy nem húz hátra a raktárba. nem érdekel hova megy csak neki nem kell itt lennie. Ez nem az ő dolga nem az ő baja és nem is tartozik rá. Amint ketten maradunk a kék szemekbe nézek majd a pulthoz sétálok és figyelem a cetlit amit letett ide.-Oh te nem ártottál semmit. Te ártatlan vagy ugye...itt csak én vagyok a nagy gonosz farkas aki piroska fenekébe csípet.-célozva itt rá a vörös haja miatt.-Hát ebbe igen, bele buktál amiről én nem tehetek. Vagy át basztak téged vagy át basztak téged. Ennyi információval tudok neked szolgálni, remélem elégedett vagy.-mondom végig a szemeibe nézve ahogy az asztalra támaszkodom kezeimmel.-És ha most megbocsátod, szeretnék tovább dolgozni...-mondom csendesen miközben az arcát nézem kék szemeimmel és egy pillanatra nem veszem le róla a tekintetem.

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

A lányra pillantok és látom az arcán, hogy ő is ledöbbent ezen a reakción. hát én is. Nem mozdulok meg csak nézem őt ahogy elküldi innen. Ti bírjátok egymást. Én már nem tudom mit gondoljak. Némán nézzük egymást amíg a lány elmegy és érzem hogy az auráink súrolják egymást. Szikra. De vajon ez az a fajta, jó szikra? Vagy csak a gyűlöleté. Semmi, de semmi joga nincs ahhoz, hogy így beszéljen velem. Nem én voltam az aki... Inkább nem fejezem be a gondolatmenetet. Hallgatom és ahogy beszél, kissé megrándul a felső ajkam. Dühös lettem, igen feldühített. A stílusával, és hogy áldozatnak érzi magát. Szeretne tovább dolgozni. - Mégis mit kellett volna tennem, elmondanád?! -kérdem felemelve a hangom és a két kezemmel a pultra nehézkedve hajolok közel hozzá- Bret, a nagy alfa ölő. Megölték Viktort és te voltál ott Bret! Mit kellett volna hinnem? Mit kellett volna gondolnom?! -mondom egyre hangosabban és remegnek a kezeim ahogy egyre közelebb hajolok- Viktor az apám volt, és még neked se nézhettem ezt el. Még akkor is ha... -harapok erősen az alsó ajkamba és elharapom a mondatot. Eszembe jutnak a lány szavai. Oda van érted. Még sosem beszélt így nőről. Kifújom a levegőt és a kezeim ökölbe szorulnak a pulton. - Te se hittél volna nekem ott és akkor. -mondom halkan és közelről figyelem az arcát- De azóta se.. még csak meg se próbáltad elmondani. Még csak meg se próbáltad elérni, hogy higyjek neked. Ha érdekeltelek volna, megkerestél volna és elmondtad volna mi az igazság. -mondom és gyorsabban veszem egy kicsit a levegőt. Ideges vagyok, mérges, csalódott és szomorú. - De most se vagy másra képes, csak előlem menekülni. -mondom és megfeszülnek a karizmaim.

Vendég

Nézek rájuk, hogy akkor most mi van? Mert ahogy apám beszélt erről a nőről nem így kellene fogadnia, de csak rám dörren, hogy takarodjak. Tipikus, de csak egy szemforgatással nyugtázom és ha nekem ez jár, akkor már csak azért is beszólok.
- Mi lenne ha végre kimondanátok, amit gondoltok? Nem azért de a 15 évesen viselkednek így... öntsetek már végre tiszta vizet a pohárba. Ne csak játszd a mártírt, hanem próbáld meg elfogadni, hogy valaki nem gyűlöl... - nézek apám fekete szemeibe, majd a kassza kiürítése nélkül elmegyek hátra, hogy lövöldözzek egy sort. Ha ki is kapok vagy útközben megvág, mikor elmegyek mellette, nem érdekel, tudom, hogy igazan van és kész. Mindig csak szenved, meg jajj nekünk mindig rossz lesz fogadd el, lányom, de nem is akarja, hogy jobb legyen. Mint egy 5 éves... eh, idióták.
Felveszem a fülvédőt és szabadon garázdálkodok bármivel ami megtetszik.

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

18 évesen olyan nagy pofája van miközben azt se tudja mi történt velem és Tattal. Inkább idegesítő jelenleg a jelenléte és minden szava mint az, hogy jaj most meg kell szeppenni mert olyan okosságot mondott a gyerekem. Azt se tudja mibe szól bele de neki bele kell szólnia. A lényeg mégis ott van mikor hátra megy és becsukja végre maga után az ajtót és én meg Tat maradunk.-De én megpróbáltam volna hinni neked...én legalább megpróbáltam volna.-mondom csendesen majd lenézek a fegyverre amit kiválasztott.-Mindig nekem kell érdeklődnöm mások felől. Neked talán nem jutott eszedbe?-kérdezem csendesen majd felveszem a fegyvert és végig nézek a csövén.-Egy 1975-ös évjáratú "suhanó. Hivatalos nevén BK36-os.-mondom ahogy kilököm a golyók helyét.-Hat táras tiszta acél fegyver. Nehéz, és nem egy gyors darab. De annál kezelhetőbb és nagyon nagy a sebzése. Távolságra legalább 500-ig hatásos.-mondom ahogy leteszem és ismét rá nézek fekete szemeimmel bele a kék íriszekbe.-Mivel nem rég nyitottam akció van erre a darabra adok 5%-ot ha ezt szeretnéd.-mondom és lassan megfordítom a fegyvert és felé tolom.-Miért küldtek ide erre a címre?-kérdezem ahogy figyelem az arcát.

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

Ahogy a lány hátra megye hangnemet vált. Meglepődök egy kicsit ezen a hirtelen változáson. Vagy a lány előtte játszotta meg magát, vagy hatással volt rá mind az amit mondtam. Halkan szusszanok és hallgatom a már már megtört hangját. Megpróbálta volna. Mi lett volna ha... Így könnyű. Figyelem őt és felmelkedek, de a kezeimmel még mindig támaszkodok egy kicsit. A vonásaim lágyulnak és nem érzem magam fenyegetve. Érzem ahogy csökken köztünk a feszültség. Hallgatom és én is a fegyverre pillantok- De igen, eszembe jutott. Csak kételkedtem benne, hogy jól fogadnál. -pillantok a szemeibe- És amint látom volt rá okom. -mondom halkan és egy pillanatra lehunyom a szemem. Elmondja nekem minden hasznos tulajdonságát a fegyvernek és alig figyelek a szavaira. Csak a hangjára.- Elviszem. Teljes áron, mivel engem nem látnak itt szívesen. -mondom egyszerűen és a hangomban szomorúság bujkál. A fegyverre teszem a kezem, de még nem emelem fel.- Azért vagyok itt, mert az egyik kontaktom tud egy esetleges szemtanúról aki a helyszín közelében volt akkor. Semmit nem mondott csak egy elcseszett címet tudott adni. Szóval annyi, megyek tovább majdnem nulláról. -mondom érzelemmentesen és az arcomról lerí a csalódottság. Nem értem egyátalán miért érdekli.- De nem szeretném tovább rabolni az idődet, gondolom van jobb dolgod is. -mondom csendesen és veszem elő a pénztárcámat.- Szóval mennyi? -kérdem a szemeibe pillantva és egy nagyobb összeget halászok elő.

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

Hallgatom és nem kezdek el vitatkozni vele. ha teljesen kifizeti akkor kifizeti. Mielőtt nagyban elkapkodná azért vissza veszem tőle, és beütöm az árát a gépbe majd a nyomtatót benyomva két papírt nyom ki magából a gép. Mindkettő Tatnak szól. Szokásos elfogadó iratok, meg persze, hogy én már nem vállalok felelősséget azért amit a fegyverrel kezd majd mint szolgáltató. Elé tolom, hogy alá kell írnia majd közben becsomagolom a fegyvert és teszek mellé golyókat a finom kis dobozba amibe csomagolom majd oda csúsztatom elé.-Valóban a nullán vagy.50 dollár.-mondom ahogy figyelem fekete szemeimmel.-Nagyon infóval nem tudok neked szolgálni...-szusszanok majd lehunyom a szemeim majd megszólalok és lassan kipréselem a fogaim között a dolgot.-De...körbe tudok neked szagolni ki is volt aki erre a címre küldött és kire célzott igazából. Mert, hogy rólam és a boltról még nagyon nem tud senki az is biztos szóval valakinek a keze is benne van mert ezt a címet nagyon nem írogathatják csak úgy hasra csapással a te kis cetlidre.-mondom és azért ez érdekel ki a faszom volt az aki ide küldte Tatot. Csalódott meg minden bánata van. De nem kell velünk foglalkoznia. Nem akarom, hogy rajtam gondolkodjon meg magán. Csak azt akarom, hogy felejtsen el és ha végre szerez ez nyomot és talán az a nyom máshova vezet elmegy ebből a városból és nem fogok veszélyt jelenteni rá és el is tud engem minél hamarabb felejteni. Mert ezt akarom. Nem akarom, hogy ismét feléledjen ez az egész. Kurvára nem akarok több fájdalmat ilyen faszságok miatt..Ő is csalódott bennem és én is benne. Bántottuk egymást bőven nem kell további sebeket szereznünk egymástól. Legalábbis nekem erre nincs szükségem, és nincs is erőm már ezekhez a csatákhoz...

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

Csendesen aláfirkantom a papírt amit elém tol nem olvasom el csak az egyik példányt vissza csúsztatom neki. Előveszek 50 dolcsit és a papír tetejére helyezem és sietve rakom el a táskámba az új szerzeményemet miközben rá pillantok- Ezüst golyótok van esetleg? -kérdem határozottan és az arcom komolyodik. Mindig jó ha tart az ember magánál. Mindig. Elővigyázatosság. Bár kötve hiszem, hogy adna nekem, még ha van is. Halkan sóhajtok ahogy azt mondja nem tud infóval szolgálni.Mjad figyelmesen hallgatom. Hallom ahogy kelletlenül préseli ki a fogai közt a szavakat és tudom, hog erőlködik. - Nézd, miattam nem kell fáradnod, megoldom. Eddig is egyedül haladtam és tudom, hogy semmi kedved velem és az ügyemmel foglalkozni. Kiderítem ki irányított ide és kihallgatom. -mondom határozottan de akármennyire is nem akarja, talán valahol jól esik, hogy segíteni akar. Most vagy tényleg maga miatt akar bele mászni, vagy azért, hogy kapcsolatban maradjunk. Maradj egy kicsit ebben a végtelen életben. Ebből a nyomorult örökké valóságból lopj el egy percet. - Kicsit talán kezdek belefáradni ebbe az egészbe. Gondolom azt hiszed, hogy ez csak egy gyerekes hajsza a semmiért -mondom keserédes mosollyal és elhúzódok a pulttól. De nem, nem az, el vették tőlem az életem. Mert nem élet több száz év magány. Kihúzom magam és figyelem. Megvetés van a szemében. Nem érzem jól magam.

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

Hallgatom és szusszanok egyet.-Nem hittem ilyet soha. Valszeg ha lett volna nekem is valakim akit ennyire szerettem én is megvédeném és megakarnám találni azt aki ezt tette vele...-mondom ahogy figyelem az asztal lapot fekete szemeimmel.-Kötelességem ezt tenni Tat. És jelentenem kell téged a falkánál is, szóval velem kell jönnöd,oda is majd. Nem császkálhatsz így mint magányos "hős". A magányos hősöket megeszik reggelire itt. Szóval vagy kérsz haladék időt, hogy a területen tartózkodj, vagy a falka tagja leszel.-mondom ahogy lassan felnézek rá fekete szemeimmel. Nem mintha jelenteném Dantenak, hogy találtam egy kóbort. Még ha bünti is lesz a vége.-Egy részt a boltomat csak így nem írogathatják rá lapokra szóval kíváncsi vagyok erre a valakire aki ezt adta neked szóval ha nem is együtt kapjuk el egyedül is megfogom de én lehet szó nélkül harapom ketté úgy ahogy van.-mondom miközben figyelem majd az ezüst golyót kérdezve lassan a fiók alá nyúlok és egy rejtett zúgott megnyitva 3 golyót veszek elő és teszem az asztalra.-Ennyivel tudok szolgálni neked.-mondom ahogy ismét a szemeibe nézek.-Szóval kell a segítségem vagy külön vadászunk egy áldozatra?-kérdezem. Ismerjük el Tat nagyon ügyes, okos és meg van neki is a fegyvere. Nem becsülöm alá és ez nagy szó egy nővel szemben. De nekem éves tapasztalatok vannak a hátam mögött. Katona, zsoldos, fegyverkészítő, és fejvadász. És aki egy ilyet magára von azt én hamar megfogom és nem engedem semmi pénzért sem. Főleg ha engem akarnak megint valami szarba mártani..

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

Figyelem és csak hallgatom egy ideig és nem is reagálok. Érdekel mire lyukad ki, és nagyon úgy érzem, hogy mi nem leszünk képesek innentől külön mozogni ebben a légtérben. Ebben biztos vagyok. annál a résznél, hogy jelent engem csak felvonnom a szemöldököm és kételkedve figyelem. Tudom, hogy senkinek sem fog szólni, mert nem akar feleslegesen kicseszni velem. Meg hát ő nem is az a jó kiskutya aki egyből ugrik jelenteni az alfának. Szóval ennél a résznél elfolytok egy mosolyt meglepetésemre. Figyelem őt és közben lassan elteszem a golyókat miközben előveszek még némi pénzt és a helyére teszem. Ketté harapja. Érdekesen hangzik. Ha jobban belegondolok még nem láttam, milyen amikor Bret ketté harap egy másik farkast. Nem voltam ott. Nyelek egyet és a végszót kivárva nyitom résnyire a számat. Brettel közösen nyomozni, dolgozni. Egyszerre hangzik izgalmasnak és szörnyűnek. Nem tudom... Képesek leszünk-e egyáltalán figyelni egymásra normálisan. Már sok kárt tettünk egymásba és akármennyire is küzdök ellene, az elmém védekezni próbál ellene. Megvédeni engem. Tőle. Halkan sóhajtok és tanácstalannak tűnök egy percre- Szólj az alfádnak, nyugodtan, hogy itt vagyok. Ha kell elmegyek veled a falkához, engem nem érdekel jelenleg különösebben ez a része. -mondom higgadtan és őszintén- Ez most a legkisebb bajom. Nem igazán tekintem magam magányos hősnek, szimplán dolgom van itt és ezt te is tudod. -mondom kissé félre billentve a fejem és a hangomban ércesség hallatszik.- Együtt dolgozni. Részemről rendben, de csak abban az esetben, ha képesek vagyunk mindketten félre tenni bizonyos nézeteltéréseket. Hozunk szabályokat és betartjuk őket. -mondom de ezt a részét még annyira nem találtam ki. - Szeretném ha kulturáltan meg tudnánk jelenni együtt bárhol - teszem hozzá, gondolva pl a mostani fogadtatásomra- Részemről rendben egyébként. -mondom ki és kíváncsiságból kezet nyújtok neki az asztal felett. Érdekel mit szól ehhez az egészhez, és megfogja-e a kezem. Évek óta nem értünk egymáshoz. Lassan kifújom a levegőt és nem engedem el a pillantását. Ha tényleg képes velem együtt dolgozni, akkor erre is képesnek kell lennie. Képesnek kell lennünk.

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

Hallgatom és megforgatom a szemeimet majd lassan felegyenesedek és össze fonom magam előtt a kezeimet.-Mert aztán én annyira beszoktam tartani a szabályokat igaz Tat?-kérdezem mert tudja jól miket műveltem Szibériában, hogy mennyi mindent felborítottam, felrúgtam és arrébb tettem mert ilyen vagyok. Tudja jól, ha még szabályokkal akarnak körbe bástyázni akkor még jobban ellene megyek a dolgoknak.-Szóval ez most elég hülye ötlet a te szádból.-mondom ahogy lassan közelebb hajolok és most játékos mosoly jelenik meg a szám szélén miközben kék szemeit nézem és most nem érzek távolságra késztető indokot. Olyan játékos érzés fog el mint akkor régen. Olyan játék amit csak ő meg én játszok, és tudom jól, hogy ez itt már rég nem arról szól, hogy melyikünk csavarja el a másik fejét, vagy hogy mikor jutok be a lába közé. Egyszerűen csak az, hogy játszunk és élvezzük a másik társaságát. -Szóval benne vagy, akkor hogyan tovább? Hol találkoztál legutóbb a taggal aki az infót adta? Talán oda kéne vissza menni hátha még kiszagolom a szagát és találunk valami értékeset.-mondom ahogy lassan szusszanok egyet és vissza egyenesedve nézem fekete szemeimmel az ő kék íriszeit és lassan leengedem a kezeimet magam mellé és a zsebeimbe csúsztatom őket.

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

Persze igen tudjuk Bret számára nem léteznek szabályok. Ahogy forgatja a szemeit elfolytok egy mosolyt. Talán kicsit élvezem, hogy bosszanthatom. Régen is ezt csináltuk, ugrattuk egymást. Valahogy most jó érzés. Hülye ötlet az én számból. Ilyesmit kevesen szoktak mondani nekem. Sőt igazából ez is csak ugratás. Régi reflexek törnek utat magunknak és érzem, hogy elkezdtünk olvadni egy kicsit. Elmosolyodik és pedig egy pár pillanatra csak pislogok rá. Érzem, hogy akaratlanul is vér fut az arcomba, nem túl sok, de enyhén látszik a pír. Már mindig ilyen hatással képes rám lenni. Reflexből én is elmosolyodok kissé és lassan vissza engedem a kezem magam mellé. Észbe kapok és igyekszem kevésbé mosolyogni rá. Nem szabad Tat. Nem szabad. Mondogatom magamnak ahogy újra beszélni kezd. Tényleg együtt fogunk nyomozni. Nem gondoltam én ezt át eléggé. Kifújom lassan a levegőt és még mindig piros arccal én is zsebre teszem a kezem.- Nem tudom ki tudod-e még szagolni, 3 napja volt kereken. De megnézhetjük, hátha egyikőnk érzi még.- mondom és lassan kiropogtatom jólesőn a kezeimet előhúzva- De egyébként abban a kocsmában találkoztunk, ahol mi is össze futottunk. Nem láthattam, de ha érzem, újra felismerem a szagát. Menjünk oda?- kérdem céltudatosan és várom a válaszát.- Egyébként nincsenek hülye ötleteim. -teszem hozzá megjátszott duzzogással-

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

Hallgatom és csendesen nevetek a szavain majd a megjátszott duzzogáson.-Néha nem mindig tudsz okosakat mondani, vörös.-mondom ahogy felvonom kicsit a szemöldökömet.-Mindkettő helyet érdemes megnéznünk én úgy gondolom. Sokat nem veszítesz vele időd annyi mint a végtelen tenger.-mondom csendesen majd lassan megfordulok.-Egy pillanatot kérek és elindulhatunk.-Lassan hátra sétálok és figyelem ahogy Hayde lő, majd ahogy abba hagyja szólok neki, hogy elmegyek, de vissza érek egy óra múlva szóval nem kell egyedül itt unatkoznia sokáig. Ahogy megvan a dzsekim és a motorom kulcsa vissza megyek előre Tathoz és rá nézek.-Motorral mehetünk?-kérdezem ahogy felveszem a dzsekimet és lassan elindulok a bolt bejáratához és kinyitva az ajtót engedem ki majd lépek ki utána.

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

Vörös. Figyelem és halványan elmosolyodok ezen a mondaton. Azért tudom, hogy szereti ha okosakat mondok. Nem tudom más lányokkal hogy van, de azt tudom, hogy szereti ha valaki intelligens és nem csak egy buta picsa. Kicsit megmozgatom a nyakam amíg hallgatom és egy kicsit elkeseredek.Időnk mint a tenger. Igen én pontosan ettől szenvedek. Az örökkévalóság az a pokol ami belülről őröl fel. Persze könnyebb ha nem egyedül élsz de.. akkor csak később kezdődik meg ez a folyamat. Bólintok ahogy hátra megy és hátrasimítom a hajamat. Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz olyan könnyű dolgunk mint ahogy tűnik. Amint előre jön elindulok egyből az ajtó felé és odakint megállok egy pillanatra- Persze mehetünk motorral. Év tizedek óta nem motoroztam -jegyzem meg magamnak és ez eléggé úgy hangozz, hogy öreg vagyok. Hát igen. A nap kissé elvakít és a kezemet a szeme fölé emelve pillantom meg alig 20 lépésnyire a motort és oda sétálok. Hátra pillantok rá, majd vissza a motorra. Olyan szép, klasszikus férfias darab. Megvárom hogy felüljön rá én pedig sietve mögé helyezkedek. Nyelek egyet. Minden rendben. Halkan kifújom a levegőt és a kezeim lassan előre siklanak a mellkasára, de még nem érek hozzá igazán. Felhúzom a lábaimat és a kezeimet Bret mellkasára tapasztom. Nem túl szorosan, csak éppen amennyire kell. Előre dőlve ér a mellkasom és a vállaim a hátának. Ha baja van vele, meg mondom, hogy csak így tudok utazni. Nem akart velem kezet fogni se.- Kész vagyok, ha gondolod mehetünk -mondom csendesen és kicsit megszeppenten. Gondoljon bárki bármit... de egyszerre jó érzés így hozzá érni, egyszerre pedig nagyon feszélyez. Mert tudom, hogy neki kellemetlen. Kit érdekel.- A kocsmába megyünk először?

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

Ahogy kilépünk a napra felveszem a napszemüvegemet és megyek utána miközben zsebre vágom a kezeim. megnézi a motorom majd engem is. Tipikus rossz fiú vagyok. Fekete haj, fekete dzseki, fekete nadrág és bakancs. Egy fehér póló és mégis punci mágnes vagyok. A motorom eredeti Rosemary csodálatosan karbantartva. Mielőtt felszáll kiveszem az ülés alól a sisakot és a fejébe nyomom, de nem mondok semmi beszólást csak megvárom míg eligazítja magát mert a nők bárhova ülnek olyat mindig csinálnak. Ahogy megvan én is felülök elő és szusszanok egyet mikor érzem, hogy hozzám fog érni és meg is teszi azt. Nem mondok semmit csak lassan beindítom a motort és a kérdésre bólintok egyet majd lerúgva a támaszát a motornak felbőg a jószág és úgy indul meg alattam mint egy harcias vadló. Néha Diadalra emlékeztet ez a motor....Hamar végig is hajtok a városon egyenesen a kocsmához érve. Ahogy leparkolok leteszem a lábam és leállítom a járgányom majd megvárom míg lemászik mögülem és leveszi a sisakot.-Kellemesen utazott Miss. Vörös?-kérdezem ahogy felhúzom az egyik szemöldököm és féloldalasan elmosolyodom. Leszállok a motorról és átveszem a sisakot majd vissza teszem az ülés alá. A számba veszek egy cigarettát és felé fordulva fújom ki a füstöt. Ideje intézkednem.Elmegyek mellette és szinte berontva a kocsma ajtaján szívok ismét a cigibe és nézek körül.-Melyik seggfej volt az?-szólalok meg fen hangon mégis még nem is emeltem meg a hangom de már mindenki engem néz. Ismerős ez a szag. A félelem és remegés szaga...

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

Tudom, hogy mennyire tudja magáról, hogy milyen hatással van a nőkre. És majdnem mindig kihasználja. De csak majdnem mindig. A fejemre nyomja a bukó sisakot én pedig sóhajtok egyet szemforgatva. Nincs rá szükségem, már nagylány vagyok nyugi. De inkább nem mondok semmit csak várom hogy elinduljunk. Ahogy felbőg a motor szorosabban kapaszkodok belé és hallok egy halk szusszanást. Csak nézem az utat a válla felett inkább. Ahogy odaérünk és megállunk a kezébe nyomom a sisakot és kissé megtornáztatom a nyakam nyújtózva. A kérdésére rá pillantok és apró mosoly kúszik az arcomra- Van nevem is Mr Fekete -mondom jókedvűen és belélegzem a füstöt amit felém fúj. Azóta is ilyet szív. Egy pillanatra lehunyom a szemem majd amint érzékelem, hogy elindul kinyitva őket én is lépek utána. Szinte beront és fennhangon megszólal. Semmi értelme. Látom a rémült és értetlen arcokat és ezzel csak feltűnést keltünk. Szusszanva lépek mellé- Felesleges, mert nincs itt. Csak magunkra vonod a figyelmet szépfiú. -mondom miközben a tekintetem a helységet pásztázza és az orrom alig láthatóan mozzan miközben próbálom fellelni a szagát, ha még maradt. Megelőzve állok meg közvetlenül a pult előtt és koncentrálok. Emlékszem melyik box volt. A boxhoz sétálva szimatolok tovább ahonnan két férfi pislog rám félrészegen. Útban vannak. - Kifelé. -mondom határozottan de nem túl hangosan és a kezem ráteszem az asztalra. Mindkettő feláll és szinte vicsorogva, szitkozódva de elindulnak egy másik box felé. Szusszanva ülök le oda ahol anno én is ültem és lehunyom a szemeimet kutatva. Kutatva az arcát és a szagot. Nem figyelek Bretre, sőt a külvilágra se. Nekidöntöm a fejem az ülésnek.

Vendég

Gyilkosnak kiáltottak, akkor az is vagyok.

Belépek és végig nézek a helyen miközben ismét a cigimbe szívok majd be jön Tat és egyből előre tör, hogy most ő itt a főnök. Megforgatom a szemeim és nézem ahogy nagyba bele éli magát a szagokba. Nem tudom mit kell ehhez ennyire koncentrálni nem kutyák vagyunk hanem farkasok. Azonnal éreznie kellene a szagot ha akarja. Ki zavar egy boxból két csávót akik vicsorogva néznek rá de ahogy meglátnak engem egyből fülüket farkukat behúzva mennek el mellettem én meg ismét a cigimbe szívok. Figyelem egy darabig ahogy meditál ott az ülésben de megunom. Elnézek más felé és a pult mögött meglátok egy zúgott. Rejtett zúg. Takargatják. Bele szívok ismét a cigibe majd eldobom és lassan megkerülve a pultot a szőke cica baba nem is mer az utamba állni csak hagyja, hogy tegyem a dolgomat. Félre tolom az italos polcokat és belépek az ajtón. Három férfi ül velem szemben pénz osztás van és szivar szag. De látok mást is. Egy kézzel írott lap és olyan írással mint amit Tat kapott. Engem néznek és az egyik egyből fegyverért nyúl de gyorsabb vagyok és megfogva a csuklóját benne a fegyverrel csavarom ki és hallom ahogy roppan a kezem alatt majd bele fejeltetem az asztalba. A másik aki előtt a papír van a pénzbe markol és futásnak akar eredni de torkon ragadom és az asztalra vágom, hogy az asztal eltörik alatta. A harmadik sajnos fegyverért nyúl és lő is. Érzem a bal oldalamban a fém csípő, égető érzését és fel is hördülök de csak egy pillanatra hagyom megvillanni sárga szemeimet. Felnézek és megretten attól, hogy ennyire hatástalan rám a lövése. Át lépve a forgolódó társát indulok el felé és mielőtt ismét észbe kapna hogy lőjön rám megfogom a fegyvert és kicsavarva a kezéből másodpercek alatt fordítom meg biztosítom ki és felnyomva a falra nyomom az álla alá. Remeg, fél és imádkozik. Csak ő se tudja kihez. És ez megvigyorogtat. Hiányzik ez az életemből. Hogy féljenek tőlem, hogy lássák a szörnyemet ami felfalná mindegyiket szőröstül bőröstül.-Ne...ne ölj meg...-halkan elnevetem magam majd közelebb hajolok.-Nem....sokkal rosszabbat érdemelsz...-Ledobom a földre és térdhajlaton lövöm mindkét lábán. Felordít és vergődik én meg csak köpök egyet mellé véresen majd ledobom az ócska semmit érő fegyvert a földre majd aki a két asztal között fekszik próbálja össze szedni magát de nem sok sikerrel. megragadom a ruhájánál fogva és elkezdem kihúzni az előtérbe miközben hangosabban felszólalok.-Kifelé! Mindenki most!-ordítom és egyből meg is indulnak a pultos lány is és amint én a férfi és Tat marad elengedem a tagot és fogva egy bárszéket rá teszem a gyomrára és rá tehénkedek a súlyommal így nyomva a belső szerveit és a testét mire hörögve nyög fel.-Ki vele! Honnan tudod a címemet?-förmedek rá vicsorogva miközben figyelem fekete szemeimmel.

Ez van rajtam! | @ | Music

Vendég

Csukot szemmel ülök egy ideig, majd ahogy elindul a maga útján, rá pillantok és szó nélkül lépek utána sietve. Keres és érez valamit. Nem tudom elképzelni, hogy én miért nem éreztem eddig, itt van az orrom előtt. Szusszanok halkan morogva valamit ahogy a sarkában vagyok. Egy kicsit talán hülyének érzem magam. Bepillantok a helységbe és a tekintetem a férfiakon cikázik. Megpillantom azt, amelyik szagát ezer közül felismerném. A felső ajkam kissé megrándul és hagyom Bretet, egy kicsit neki is jár a szórakozás. Tudom, hogy élvezi. Figyelem ahogy Bret leszereli az egyiket, az asztalba vágja a fejét,a másikat megragadva dobja az asztalra. Olyan könnyedén játszik velük mintha papírból lennének. Ha csak egy kicsit is de megmutatja a nyers erejét és a lendületet. Nem avatkozok közbe egyenlőre. Szisszenek ahogy a golyó eltalálja és vérszemet kap. Figyelem ahogy felkeni a falra a férfit és elvigyorodik. Ez az a vigyor ami egyszerre vérfagyasztó és egyszerre szexibb mint bármi. Közelebb lépek kissé és csípőre teszem az egyik kezem. Csak pislogok egyet némán ahogy a lövések eldördülnek és egyre közelebb kerülök hozzá. Tudom, hogy hamarosan eljön az a pont ahol majd meg kell őt fognom. Nem vagyok a felesleges öldöklés híve ahhoz pedig végképp nincs kedvem, hogy ezt most végig is nézzem. Megindul az előtér felé én pedig felvonom a szemöldököm miközben a vendégeknek ordít. Ránehezedik a bár székkel a férfi testére és kérdez. Figyelem ahogy vicsorog és közvetlenül melléjük lépek. A férfi csak ordít én pedig Bret vállára fogva rántom le róla egy erősebb mozdulattal, hogy levegőt kapjon. A széket megragadva tartom rajta továbbra is de nem nyomom. Liheg egy darabig majd nyöszörögni kezd.- Nem...nem tudom a nevét...- nyögi ki én pedig nagyon lassan kezdem el nyomni a széket. Megfeszül a teste a szemei kigúvadnak és beszélni próbál megint mire újra enyhül a nyomás.- Egy...egy orosz férfi.. mindenki fél tőle... sárgák..a szemei.. -mondja és nem tartom szükségesnek a további kínzást és félre dobom a széket. Bretre pillantok majd le a vérző testre- Hol találom meg? -kérdem határozott de nyugodt hangon mire nem reagál csak Bretet nézi remegve és próbálja elvonszolni magát valahogy. A sárga szemű orosz férfi..megrázom kissé a fejem. nincs rá esély, hogy ő legyen az. Mi oka lenne rá? Kérdem magamban és a férfi nadrágjának szárára lépve állítom megy egyszerűen.

» Alan Bret
» Apa ás Lánya-Hayde és Bret
» Jöttem kezet csókolni...meg úgy mást is.-Cheza és Bret

Árnyvadászok

Bret fegyverboltja

Te vagy a kedvenc hibám...

Bret fegyverboltja

Similar topics

Similar topics