Ha ez most tényleg ő, én lehidalok, teszek pár cigánykereket és még hátraszaltót is. Nem akarom őt most, nem és kész. Életem megkeserítője és egyben szinte az egyetlen igazi szerelme is. Őt egyszerre gyűlölöm és imádom minden porcikáját, de nem tudom elviselni hosszú távon. Ja igen, amúgy Dareont látom éppen az utca túloldalán sétálni a tömegben, pedig egészen biztos voltam benne, hogy utoljára Európa keleti felén láttam néhány éve. Persze ő maga is úgy mozog a világban, mint én, egy búgócsiga kiszámíthatóságával, de nem számítottam rá, hogy pont itt és pont most jelenik meg megint. Nem akarok vele találkozni, most nem, mert lenne fontosabb dolgom is. Félig elbújva a táskám mögé igyekszem az arcomat takarni, hogy ne ismerjen meg és reménykedem, hogy a szagomat elfedi az embereké körülöttem. Talán így van némi esélye, hogy nem vesz észre és nyugodtan folytathatom a napomat.
Nem szeretem különösebbképp New Yorkot, de most mégis itt van dolgom, és nem mellesleg egy igen kellemes hobbim is ide vezetett, még pedig hogy egy bizonyos nőnek az idegeire menjek, viszonozva a kedvességét, amivel ő szokott az enyémeken táncolni. Éppen a belvároson haladok át, amikor megérzem őt. Idősebb farkas vagyok mint ő és hamarabb megérzem, ahogy a kis táskámmal a kezemben éppen a szállásom felé tartok hogy aludjak egy keveset. Már nem sokat időzhetek itt, hamarosab vissza kell mennem jelentést tenni, a küdletésnek hivatalosan úgyis vége, már csak a szabadnapjaim töltöm, a kiképzés előtt. Megint valami új dolgot akarnak tanítani. Az út túloldalán pillantom meg ahogy menekülni akar előlem, de nem hagyom, és kis kerülővel tíz perc múlva felbukkanok előtte az egyik sarkon hogy a nagy nézelődés közepette nekem gyalogoljon. - Nocsak, micsoda meglepetés, Leona. Nem is tudtam hogy te is éppen itt jársz - mosolyodom el, mert tényleg nem tudtam és amíg dolgoztam nem is érdekelt más a munkán kívül, de most már... - Üzleti ügy vagy nyaralás? - kérdezem tőle mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és valahol az is. Amennyit mi már egymás mellett ébredtünk és ahányszor egymásnak mentünk egy edzőteremben...
A költözéskor úgy álltam Dareonhoz, hogy egyáltalán nem szóltam neki. Nagyon nem volt rá éppen akkor szükségem és nem volt semmi kedvem kergetni, hogy elmondjak neki egy mondatot. Tudtam, hogy úgyis előkerül egyszer, hiszen rossz pénz nem vész el. Ő meg egyenesen megkeres és addig követ, amíg meg nem rúgom. Szóval nem aggódtam miatta és éppen ezért elég nagy meglepetés, hogy most mégis látom Brooklyn utcáin. Most annyira nem vagyok rá kíváncsi és elvileg sietnem kéne, ezért próbálok minél gyorsabban eliszkolni a közeléből, hátha nem vesz észre. Már azt hiszem, sikerült leráznom és magam mögé nézegetek, hogy merre tűnt el, amikor egyenesen nekisétálok a nagy figyelésben. Csak nekem lehet ilyen szerencsém. Nagyon fújok, jelezve, hogy ha nem is megijesztett, de ne csináljon ilyet, mert mégiscsak illetlenség. -Liona. Igen, mert nem is szóltam róla. Direkt -nézek rá komolyan. Máris idegesít, ebben kivételesen tehetséges. Leresztem a táskámat, hiszem már megtalált és van egy olyan érzésem, itt fogunk ácsorogni még egy darabig. -Egyik sem, költözött a falka. Apám most Brooklyn alfája -világosítom föl egy fél mondatban, mielőtt elkezd nekem találgatni. Úgyis hallja, ha hazudok, szóval fölösleges megpróbálnom. Ha már itt vagyunk, inkább elárulom neki, legalább megspórolom az energiát, hogy nyomozzon. Én a nagylelkű. -És te? Téged éppen ki zsoldol? -Nem képes nem valami fegyveres szervezethez tartozni, csak arra nincs energiám, hogy észben tartsam, éppen melyik is az.