Egészen felbojdult a teljes Vadűzés, régen érkezett hozzánk valaki új. Néha sokan jönnek egymás után, néha pedig több hónap is eltelik kettő között, de itt amúgy is a maga akarata szerint telik az idő, máshogyan, mint az emberek világában. Mert már nem tekinthetem magam ahhoz a világhoz tartozónak, bármennyire is szeretném. Még őrzöm az emlékeimet és ragaszkodom hozzájuk, de minden nappal messzebbre kerülnek tőlem a testvéreim. Gwynn érkezik és mellette lépdel a lány is. Pusztán ránézésből nem tudnám megmondani, hogy mi is ő, de az árnyvadászok mellett megtanultam sokmindent leolvasni pusztán valaki mozgásából is. Tekintve, hogy nem verték össze és nem kell vonszolni sem, mutatja, hogy önszántából van itt. Inkább így szoktak ide kerülni újak, nem úgy, mint én és Kieran, hogy csak úgy idehajítanak Gwynnek, mint zálog vagy rab. Mi meg is kaptuk a magunkét, hogy engedelmességre bírjanak, mert tudták, hogy szöknénk mind a ketten, amint lehetséges. Itt megvan mindenkinek a maga története, kíváncsi vagyok, neki mi lehet az. A kisebb fogadó bizottság feje felett átlesve igyekszem egy kicsit jobban szemügyre venni, de nem sokat látok belőle. Gwynn eltűnik és a csoportosulás is hamarosan feloszlik, utána megyek csak oda hozzá. -Szia, Mark vagyok. Téged hogy hívnak? -villantok rá egy halvány mosolyt, ahogy elé állok. Itt a tündérek között nem szokás kezet nyújtani az ismeretlennek, ezért én sem teszem. Nehogy valaki még rossz néven vegyen valamit és verekedés törjön ki.
Hideg. Csak is ezt érzem és a tomboló szívem. Tudom, hogy meghaltam, de még is olyan élőnek érzem magam. Lassan kinyitom szemem, de nem tudom hol vagyok még sosem láttam ilyen helyet. Lassan megemelem ruhám, hogy megnézzem a sebem. De nincs ott csak egy halvány heg. Valahogy nem tud foglalkoztatni. Valami eltört bennem. Régen, ha én vagy valaki más megsérült egy kicsit is aggódni kezdtem, de most... Egy férfi áll előttem és a kezét nyújtja. Megfogom és feltápászkodok. Ezután elvezetett valahova egy terembe ahol sokan voltak és engem néztek. Új nekem azaz üresség, amit érzek, vagyis...pont, hogy nem érzek sok mindent. Nem sokkal később mindenki elment én meg egyedül maradtam. Legalábbis is azt hittem. Egy fiú tűnt fel előttem és a nevemet kérdezi. - Teresa. - válaszolom meg kérdését. A szemébe nézek és érdekesnek találom fele más szemét. Érzem magamon, hogy vele ellentétben és sokkal inkább tűnhetek halottnak, mint élőnek. Halálom pillanatai kísértenek mikor pislogok és a sok még ural egy kicsit, ami megfájdítja fejem. - Mi ez a hely? - teszem fel alapvető kérdésem. Fogalmam sincs ki ő, vagy a többiek. Vagy, hogy-hogy kerültem ide.
Csak a legöregebb lovasokat nem foglalkoztatja újak érkezése, mindenki más összegyűlik, hogy köszöntse a legfrissebb tagot, vagy legalábbis megnézze magának, hogy utána lehessen a következő pár napban pletykálni róla. Általában magukra vannak hagyva, hogy megtanulják, hogyan mennek itt a dolgok és mire érdemes figyelni. Sokszor meg is kapják a magukét, ha nem jól csinálnak valamit, mondván így tanulja meg a leggyorsabban, a maga kárán. Hát ezt most szeretném neki megspórolni. Nem kell még valakinek végigmennie ezen. Gwynn eltűnése után lépek oda hozzá és szólítom meg. Látszik rajta, nem mondta még neki senki, hol is van vagy mit keres itt. Lesz mit mesélnem, már előre érzem. -Nos, a Tündérek világán belül az Unseelie udvar területén vagy. Ez a csapat pedig a Vadűzés, aminek már te is a része vagy. Hamarosan kapsz lovat és felszerelést is -jegyzem meg, de tudom, már ettől a pár mondattól is rengeteg kérdése lesz. -Gyere, üljünk le és elmagyarázom. Ne ácsorogjunk a tábor közepén -intek a fejemmel a nyeregtáskám irányába. Kieran valamerre elment, nem vár most, lesz időm bevezetni a lányt az alapokba. Megindulok, feltételezve, hogy követni fog.
Már magát a helyet nézve kérdések ezrei cikáznak fejemben. De van egy olyan érzésem, hogy fogok hamar választ kapni, vagy ha még is akkor csak több lesz. Nem sokára magam előtt találtam egy fiút. Fehéres haja szokatlan volt nekem. Biztos voltam benne, hogy ez a természetes hajszíne, de eddig még nem láttam hozzá hasonlót. Elmondta, hogy hol is vagyok és kik ők, de nem lettem előrébb. Tündék? Ez valami vicc? Tündék nem léteznek! Vagy...még is? Nem tudom. Én már nem tudom mi igaz és mi nem és már nem is érdekel igazán. Mikor azt mondja, hogy menjünk más hova és én követem. Ha már hajlandó nekem elmondani a dolgokat végig hallgatom hát, ha valamit megtudom érteni belőle és előrébb leszünk. - Komolyan értetted a tündéket, vagy csak szórakozol? - teszem fel első kérdésem. Talán egyszerűbb lesz, ha már az elején tisztázzuk mennyire gondolja komolyan a dolgokat. Furcsa nekem ez az üresség. Nem tudok semmit. Nem érzek semmit. Nincs bennem semmi. Csak az üresség tátong bennem, melyet hóhérom hagyott bennem. Nem érzem magam teljesnek, valami hiányzik belőlem. A bosszú az egyedüli, amire most vágyom. Igen. Nem akarok mást csak gyilkosom vérét. De most. Megkel tudnom mi folyik itt. Halottnak kéne lennem még is ver a szívem. És ez fejemben csak nagyobb zavart okoz. - Miről is szól ez a vadűzés pontosan? - kérdezem meg. Lehet, hogy nem véletlenül vagyok itt. Ha ez az egész csak kedvezne nekem. Ha így van akkor jobb, ha oda figyelek a dolgokra.
Elnézve szegény lányt és a gyorsan oszló kisebb tömeget, nem lesz sok segítsége, így én lépek elé, hogy legalább valami magyarázatot adjak, miért került hirtelen ide. Azt hiszem, sok kérdése lesz, erre is készülök. Szerencsére a lovamat már elláttam, más dolgom pedig nincs jelenleg, így minden figyelmemet neki szentelhetem. -Tündérek, fontos különbség. Itt nagyon meg tudsz sérteni valakit, ha letündézed -húzom el a számat, szerencsére nekem hamar, még árnyvadászként megtanították a különbséget és sosem követtem el azt a hibát, hogy valamelyik fajt a Fae-n belül nem úgy hívtam, ahogy ők preferálták. Sértődött tündér, rossz tündér. -Nagyon komolyan értem. Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok... Mind léteznek és most már te is a része vagy ennek -Már előre látom, hogy ezek után rengeteg kérdéssel fog folytatódni a beszélgetés, de nem sajnálom. A sok testvér megtanított a türelemre, az alig néhány évesek is idegesítően sokat tudnak kérdezni. -A vadűzés leginkább a nevéhez hűen vadat űz. A vezetőnk, Gwynn mondja meg, merre megyünk és mit vadászunk. Az elveszett, bosszúra éhes halandók lelke visszatérhet az élők közé, de immár tündérként, ha elég erős bennük a harag. Ilyenkor csatlakoznak a Vadűzéshez és együtt lovagolnak -Próbálom valamelyest értelmesen és röviden összefoglalni a lényeget. Persze ez még kifejtésre szorul, mert közel sem ennyire egyszerű a helyzet, de ez az, amit érdemes elsőre tudni.
Csak néztem ahogy magamra maradok. Furcsa, de most megnyugtat a tudat, hogy egyedül leszek, vagy legalább egy valaki fog oda jönni hozzám. Azt terveztem, hogy körül nézek magamban merre is lehetek. De mielőtt rászántam volna magam az indulásra oda lépet hozzám egy fiú. Maga a tudat, hogy nem igazán érzek semmit ahhoz képest, hogy akkor mennyire sok érzést kimutattam, nem igen zavar csak értetlenül állok. - Mi a 2 között a különbség? - én az árvaházban a klasszikus meséken nőttem fel így a tündérekről nekem a kicsi ember figurák jutnak eszembe szárnyakkal. De azt is, hogy minden világ más és más ezért nagyon nem lepődöm meg, hogy esetleg itt mást jelentenek a dolgok, mint ahogy én tudom. Mikor elmondja, hogy igen is komolyan beszél és felsorol pár fajt, amiket talán még én is ismertem könyvekből még is, mintha kicsit szkeptikusan állnék hozzájuk. Akkor a templom kövén a saját véremben úszva megcsappant a hitem. Bár tudom, hogy ez annak a személynek köszönhető ki nem csak az én vesztemet okozta. Nem igazán van kérdésem hozzá inkább, majd ha nem értek valamit, de elfogadom a dolgokat, amiket mond.
Mark Blackthorn
Hozzászólások száma :
19
Age :
26
Tárgy: Re: Newbie - Teresa & Mark Szer. Aug. 21, 2019 9:34 pm
Teresa
&
Mark
Valamiért kötelességemnek érzem, hogy kéretlenül is segítséget nyújtsak, nem tudom elviselni a gondolatát, hogy valaki olyan elveszett legyen, mint én voltam, amikor ide kerültem. Bár neki kevesebb problémája lesz, nem akarata ellenére került ide és teljesen ember volt, nem egy korcs az itteni mérce szerint, mint én. -A tündék pici szárnyas lények, amik pasztell színűek és repülni is tudnak. A tündérek viszont mindenféle formában, méretben és színben léteznek. A nagyon picitől a nagyig, vannak ír legendákban szereplők és mindenféle, amit el tudsz képzelni. Vannak egészen ember szerűek is. Én félvér vagyok -magyarázom, de ahogy figyelem közben, azt látom, mintha értelmezni próbálná a helyzetet, azon túl, hogy éppen magyarázok neki. Nem igazán a természet feletti jár most éppen az eszében, ha tippelnem kéne. -Honnan jöttél? -kérdezem szelíden, ahogy elvezetem a tábor közepéről, kicsit a széle felé, ahol a nyergem és táskáim vannak letéve. Talán jobb lesz leülve folytatni ezt a beszélgetést.
A tudat, hogy a dolgok nem különböznek annyira, mint amiket eddig tudtam némi megnyugvást vált ki belőlem. Ha bonyolultabb lennének a dolgok akkor az rám nézve is rossz lenne. Ez azt jelentené megkel tanulnom a dolgokat és használni őket. De az alap tudás birtokában egyszerűbb lesz az itt létem, mint kórusban énekelni. - Nálunk fordítva volt. - jegyzem meg, így ő is láthatja e téren nem lesznek gondok. Ahogy rákérdez honnan jöttem halálom pillanat képei bevillannak és az érzelmi hullám, amit akkor éreztem. Düh, csalódás, félelem, gyűlölet. Minden, ami arra késztetett , hogy eldobjam teremtőmet magam mellől és forrjon a vérem. A vágy, ami miatt nem nyughattam utolsó perceimben. - Az utolsó emlékem a New York-ról maradt meg. - egyelőre nem akarom elárulni neki, hogy apáca voltam és most a legnagyobb vágyam, hogy hóhérom vére tapadjon a kezemhez. Kicsit túlságosan is ellentmondásos lenne az egész, hogy elhiggye. Az persze eszembe se jut, hogy ismeri e a várost, vagy hallott e egyáltalán róla.
Van egy érzésem, hogy nem egészen esett még le neki, hogy pontosan hol és miért is van itt, és mi is az az itt. Ez normális újaknál, akik nem megállapodásból kerültek ide, mint én és Kieran, hogy még teljesen a haláluk hatása alatt vannak. Nem is sejtik, hogyan és miért kerültek a Tündérek földjének közepére egy pillanat alatt. -Jobb, ha ezt tudod, mielőtt valakit megsértenél itt. Nem szép egy fae haragja -magyarázom, legalább ezt a hibát ne kövesse el, még ha most már ő is annak számít. Engem abban a tudatban neveltek és tanítottak, hogy ezzel a fajjal is tartanom kell majd a kapcsolatot, ezért én már idejekorán megtanultam, milyen szabályokat is kell betartanom, de ő csak egy egyszerű mondén volt korábban, még meg kell tanulnia. -New York? Nagy város, régi épületekkel. Szerettél ott lenni? -próbálok valamit azért kihúzni belőle, hogy emlékeztessem, milyen is volt az élete. Sokan elfelejtik, főleg évek múlásával, miért is lettek lovasok, és akkor esélytelen megnyugvást találni és megszabadulni a Vadászattól. Mindenkinek jár a béke lehetősége, ne akarjon itt maradni túl sokáig, ha tudja mi a jó neki.
Valami elveszett. Ezt tudom, érzem. Ami egyszer volt már nincs. Csak a helye, az űr marad. Vajon a hitem veszett el a hideg kön fekve? Vagy valami egészen más? Tudom, hogy már nem élek, mégis lélegzem. Érzek és élek, de még sem. Testem él, de lelkem elveszett. Sem boldogság nem talál rám, se hála, szomorú sem vagyok. Csak a testem az, ami ide láncol. Olyan láncok, melyeket nem kértem. Vagy pont én kértem csak az értelme fölött szemét hunytam? - Fae? - kérdezem tőle. Van sejtésem mit is akar jelenteni, de ha a szavaknak ekkora súlya van akkor jobb tudni az ilyeneket, mielőtt használom őket. - Ott születtem, utazni nem utaztam sehova. - nem is tehettem meg hiszen árvaként nincstelen voltam. Mégis gazdagnak éreztem magam kicsiként.
Kezdőlap
Egészen felbojdult a teljes Vadűzés, régen érkezett hozzánk valaki új. Néha sokan jönnek egymás után, néha pedig több hónap is eltelik kettő között, de itt amúgy is a maga akarata szerint telik az idő, máshogyan, mint az emberek világában. Mert már nem tekinthetem magam ahhoz a világhoz tartozónak, bármennyire is szeretném. Még őrzöm az emlékeimet és ragaszkodom hozzájuk, de minden nappal messzebbre kerülnek tőlem a testvéreim. 
️
