Mark && Kieran

Wretched and divine

Idegenként ácsorgok a nappaliban, tanácstalanul szanaszét álló hajjal és igen hiányos öltözékben. Csak valami szoros alsó van rajtam ami Mark szerint boxeralsó és ilyesmit minden pasi hord, hogy... hát mert kell. Nem fejtette ki igazán. A mondén világ nagyon idegen nekem, és én nem tartozom ide, de Mark meglepő alkut kötött, és így ő is, meg én is megszabadulhattunk a Vadűzésből, és most New Yorkban próbálunk lakni. Egész életemben a természetben éltem, furcsa nekem a lakás szűke és modern felszerelések, aminek még a felét sem tudom használni. Bár azt ígérte megtanít mindenre idővel. Most elment valamit vásárolni, és egyedül hagyott itt. Próbálom kitalálni mit tudnék csinálni nélküle és kimegyek a konyhába, mezítláb ahogy vagyok, és leülök reggelizni. Viszonylag egyszerű és biztonságos módon müzlit öntök egy tálba és tejet öntök rá. Nem sokkal később hallom meg hogy csapódik az ajtó és ezek szerint Mark is megjött.
- Szia! - köszönök neki, jelezve hogy a konyhában vagyok, és reményeim szerint ő is erre jön. Ő egészen jól elvan ebben a világban, de nekem idegen, és nem vagyok boldog hogy ennyire rá vagyok utalva, de szeretem őt szóval...Túl teszem rajta magam valahogyan. Fontosabb hogy együtt maradhattunk és a testvéreit is ismerheti, így minden kívánsága teljesült. Ő hazajöhetett, én nem tehetem többé tündérföldre a lábam.

Annyi tervem van, hogy megszámolni sem, de először is, vissza kell érnem a lakásba hamar, Kieran már biztosan felébredt és vár rám. Igyekeztem korán elmenni, hogy még azelőtt visszaérjek, mielőtt magához térne, de mindketten hozzászoktunk a hajnali keléshez és kicsit tovább húzódott a dolog, mint azt terveztem. Ruhákat hozok magammal, mert a lakásban, amit szereztem, alig volt egy váltás cucc, és nekem sincs semmilyen normális ruhám, pláne Kierannak. Márpedig ma ki akarok menni vele, és kicsit megmutatni neki, milyen is a mondénok világa.
Persze nincsenek illúzióim, hogy mennyire idegennek érzi ezt a helyet és milyen nehéz lesz beilleszkednie, de bízom benne, menni fog neki. Túlélte az Unseelie udvart és a Vadűzést is, ezt is túl fogja élni. És itt leszek neki én is, nem fogom magára hagyni. Megteszek mindent, hogy boldog legyen itt. Hogy boldog legyen velem.
Kicsit szöszmötölök a zárral, mielőtt belépek, aztán be is zárom magam után, árnyvadász vagyok és meg tudom védeni magam, de nem akarok meglepetéseket. Követem a hangot és ledobom a több táskányi cuccot a konyhaasztalra és megyek egy gyors reggeli csókot adni a kedvesemnek.
-Szia, látom feltaláltad magad -mosolyodom el melegen, ahogy átölelem a derekát, immár félelem nélkül. A Vadűzésben tilos volt az ilyesmi, nem lehetett szeretőd, főleg nem a többi lovas közül.
-Hoztam ruhákat, meg kaját, főleg gyümölcsöt és egyéb finomságokat. Szeretnél később elmenni sétálni? Van egy park a közelben és elég nagy -ajánlkozom, ahogy ellépek mellőle, hogy elpakoljak. Akarok főzni valamikor és talán később még a testvéreimet is bemutatom neki. Szeretném már őket viszont látni, de előbb biztosra akarok menni, hogy Kieran viszonylag jól érzi magát.


Outfit    @    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Elég idegen ez a világ, és fogalmam sincs miért alkudott Mark úgy hogy engem is magával hozzon. Sokkal egyszerűbb lenne neki nélkülem, nem kellene engem tanítgatnia és felügyelnie ebben a borzasztó világban. Számomra életidegen, megmagyarázhatatlan.
Hallom őt motoszkálni az ajtó körül, és felnézek a müzlimből, és az újságból amit tanulmányoztam. Valamiféle magazin, mindenféle emberekről írnak benne, mintha elmesélnék hogy mi történt velük.
Mark beljebb lép és végigfuttatom rajta a pillantásom, hiszen mindenkinél jobban ismerem a testét. Számtalan alkalommal bújtunk össze a takarónk alatt, sokszor csak aludni, hiszen ócska fáradtak voltunk mindketten. Ezek a ruhák jól állnak Marknak, de nekem szűkek és idegenek. Nem olyanok mint amiket mi hordtunk a tündérek udvarában. Visszacsókolok a rövid üdvözlésre, ez már megszokott lett.
- Ezt legalább nem tudom tönkretenni - sóhajtok fel, mert a gabonákat meg a tejet összeönteni viszonylag biztonságos tevékenység, és nem okozok vele semmi bajt.
- Nem tudom. A park jól hangzik, de... így nem mehetek ki - pillantok végig a majdnem meztelenségemen. Hosszú hajam előrehullik és majdnem belelóg a müzlimbe. Hátraigazítom és felemás szemeimet rá emelem.
- Te mit szeretnél csinálni? - pillantok rá.

Örülök, hogy sikerült kialkudni magam és Kierant is a Vadűzésből és nem kellett ott tovább maradnunk. Nem gyűlölöm a tündérek harmadik udvarát, megvan a maga létjogosultsága, de be kell vallanunk, hogy mi nem önszántunkból kerültünk oda, mint a legtöbben, ezért nem is tartoztunk igazán oda.
Valahol tartok tőle, hogy Kieran nem akart volna velem jönni, nem kérdeztem meg, ő mit szeretne. Ő teljesen tündér, sosem élt még mondénok között, neki ez idegen és félek tőle, megutál egyszer, mert elhoztam a hazájából. Nem volt jó neki sem a Vadűzés, de nem vagyok benne biztos, hogy magától inkább a mondén világot választotta volna. Bár van egy testvére, ha jól emlékszem itt New Yorkban és én is itt vagyok neki. Remélem, megbarátkozik az új helyzettel.
-Lehet én is eszek veled, ma még nem reggeliztem -jegyzem meg, de előbb lepakolok a kezemből és a pultra dobom a kulcsot is. Szerzek magamnak is egy tálat és gyorsan öntök magamnak is egy kevés müzlit, majd letelepszem mellé a székre. Hiányzott az asztalnál rendes étkezés.
-Nem is fogsz, hoztam neked is ruhát. Nem biztos, hogy mindegyik jó lesz, de találni közte. Várj csak -jut eszembe valami. Találkoztam Helennel, mielőtt visszajöttem volna, és ő nyomta a kezembe a hajgumit, hogy Kierannak szüksége lesz rá. Nekem túl rövid még mindig, de ő sosem vágta le. Nem is értem, hogy nem zavarja néha. Lazán áthúzom a haján összefogva azt, legalább addig ne legyen útban, amíg eszünk. Mosolyogva nézem egy pillanatig, majd visszafordulok a reggelimhez.
-Hm, nem is tudom, annyi mindent csinálnék, nem tudok dönteni. Szívesen meglátogatnám a családom, elmennék moziba, kiolvasnék öt könyvet is, meg zuhanyoznék egy óráig -ábrándozom el, mit is csinálnék, de valahogy mindentől az az érzésem, hogy inkább lennék Kierannal. Nem akarom magára hagyni.


Outfit    @    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Fogalmam sincs mit keresek ebben a világban, nekem nem ez az otthonom és nincs is sok keresnivalóm így. Mikor Mark kialkudta magát a vadűzésből engem is alkuba foglalt nem tudom miért. Nem kellett volna ezt tennie és idehoznia. Életidegen a hely, és minden idegesít. A zaj, a szagok, az emberek. Minden. A vadűzés legalább ismerős volt, ugyanaz a világ mint ahol éltem, csak maga a tény hogy ki lettem dobva a tündérek udvarából fájt egy kicsit. Apám sosem tartotta nagyra a fiait, és a sok testvérem éppen elegendő. Bizonyára nem hiányzom senkinek sem. Ugyan, kit érdekelne a legkisebb herceg sorsa?
Gondterhelten túrom el a hajam, ahogy a müzli felé hajolok. Nem értem ezt a világot, és semmi nem olyan mint a tündérvilágban. Nincs lovam, nincsenek erdők és terek. Épületek, és emberek mindenütt.
- De már voltál kint - pillantok az ajtó felé. Mióta itt vagyok, minimálisan mozdultam csak ki. Félek ettől a világtól, és még mindig tündér vagyok, nem hazudhatok. Mi van ha valaki megkérdezi hogy ki vagyok? Figyelem ahogy valamit a hajam felé közelít.
- Ezt most miért? - kérdezem zavartan. Sosem fogtam össze a hajam, maximum egy két fonattal díszítettem ahogy a tündérek között szokás is volt.
- Akkor menj, látogasd meg őket. Olvass, vagy zuhanyozz - nekem mindegy. Neki legalább mondanak ezek a dolgok valamit. Az én családomra inkább nem is gondolok. Fogalmam sincs apám tudta-e valaha is a nevemet, vagy sem.

Számomra az alku a teljes szabadságot jelenti éppen, semmi sem tudna most boldogabbá tenni. Végre kiszabadultam, nem kell többet egy idegent szolgálnom Valentine miatt és hazamehetek a családomhoz. Persze közel sincsen minden megoldva, hiszen akkor tűntem el a testvéreim elől, amikor a szüleink meghaltak és nem voltam velük éveken át, de most legalább lehetőségem lesz. Viszont aggódom egy kicsit Kieran miatt. Nem tudom, hogyan fogja kezelni a számára teljesen új helyzetet. Még azt is el tudom képzelni, hogy megutál emiatt, vagy el akar hagyni, hogy visszamehessen. Nem várom el tőle hogy neki is tetsszen ez az élet, hiszen ő sosem járt még a mondén világban. Csak remélni merem, hogy megbarátkozik majd vele.
-Igen, és kaja nélkül mentem el. Nem a legegészségesebb dolog -vonok vállat, de régen is megcsináltam a minimálisnál talán egy kicsit többször. Bár amikor még teljesen árnyvadászként funkcionáltam, sokkal többet és sűrűbben ettem, mert ott muszáj volt a rengeteg testmozgás miatt, de még így is megesett az étkezés kihagyása. Azóta viszont tündérebb lettem és az izomzatom is lejjebb ment, ennem sem kell már annyit. Általában el tudok feledkezni erről a tényről, máskor pedig nem tudok megmaradni a saját bőrömben, annyira nem érzem magaménak.
-Hogy ne legyen a kajában a hajad, de ha nem tetszik, vedd ki nyugodtan -húzom el a kezem, miután összefogtam a haját a gumival. El is felejtettem, hogy egészen eddig még csak nem is tudott a hajgumi létezéséről, nem kell neki ilyesmi. Talán jobb lenne, ha nem akarnák segíteni annyit.
-Jó lenne mindegyik, de egyiket sem akarom nélküled -nézek fel rá a tálkámból a lehető legőszintébb pillantásommal. Igen, most hogy szabad, mindenfélét akarok csinálni, de leginkább vele együtt. Szeretném, ha ő is olyan boldog lenne, mint én is vagyok éppen.


Outfit    @    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Néha, még mindig alig hiszem el hogy itt vagyok, és nem a Vadűzés nomád életmódját kell folytatnom, ami mindenben különbözött az udvari élettől. Szerettem ott élni, mert akármilyen is volt, mégis oda tartozta és nem volt választásom, amikor a király odalökött a Vadűzésnek. Akit egyszer elragadott, sosem lehet újra szabad, és ott kell lovagolni az éjben amíg véget nem ér az élete. Ott nincs rang, nincs elismerés. Csak túlélés.
Furcsa nekem ez a világ, sosem jártam még itt, mielőtt Mark bele nem rángatott az életét érintő alkuba. Fájt volna elszakadni tőle, de ez az élet... tudok én itt élni? Tündér vagyok, nem mondén... Nem élhetek úgy mint ők, bár itt elég nagy a szabadság, nincsenek kötelező felkelések, és vágta egész nap és második, harmadik éjjel egészen jól aludtam és életemben először ébredtem fel úgy, mint aki kipihente magát, és nem álmos, és fáradt. Az ágy tetszik.
- Miért nem ettél előtte? A vadűzésben is mindig reggeliztünk - mutatok rá, hiszen ott is ettünk, igaz keveset de anélkül nem indultunk neki a napunknak. Akármilyen hosszú is volt az aznapi hajsza.
- Nekem nincs útban a hajam... sosem volt - nem érte a miértjét hogy összekötötte, de nem húzom ki azonnal a hajamból az idegen tárgyat. Így mondjuk nem lóg az arcomba de nem is igazán zavart. A hajam a részem, és elfogadtam olyannak, amilyen.
- Nem tartalak itt, menj csak. Már tudom hogy hogy működik a zár és el tudok menni itthonról a parkba ha akarok - válaszolom, mert azt már megjegyeztem hogy merre kell menni, és tündér létemre szeretek azért kint lenni.
- Meg kell szoknom ezt a világot. Mióta is vagyunk itt? - kérdezem, mert kicsit összemosódtak a napok és az első napok nagyját alvással töltöttem hogy némi energiám legyen. Az igaz hogy ha nem hoz át, valószínűleg a halálba hajszoltak volna. Nélküle elég meleg sem ért volna éjjelente és a vágta is kimerítőbb lett volna.

Alig akarom elhinni, hogy végre nem a földön fekve ébredünk hajnalok-hajnalán és nem kell egész nap lovagolnunk ki tudja pontosan milyen célból. Gwynn talán azért foglalkozott velünk valamilyen szinten, de azt ritkán tartotta észben, hogy vannak élők is a csapatában, nem csak örök lelkek. Valahogyan ki kellett hoznom magunkat onnan és kapva-kaptam az alkalmon, amikor kínálkozott.
-Nem tudom, elfelejtettem. Izgultam, hogy láthatom a testvéreimet. A fiatalabbakkal nem találkoztam, de Helennel igen -Valahogy minden fontosabbnak tűnt, mint a reggeli, vagy bármit is enni egyáltalán, mikor végre nem kell a hideg földön aludnom és nem a holnapi vágta az egyetlen dolog, ami kitölti a gondolataimat. A testvéreim pedig sokkal jobban izgattak, mint holmi müzli.
-Kiveheted, ha akarod -Figyelem az arckifejezését, de csak a réginél is több szomorúságot látok rajta. Nem tudom eldönteni, pontosan miért lenne szomorú, de nem akarom így látni. Azt akarom, hogy boldog legyen, ezért is hoztam magammal, a Vadűzésben csak meghaltunk volna mind a ketten. Az előnyömet sem akarom kihasználni, hogy én ismerem a mondénok világát, míg ő semmit sem tud, igyekszem minél többet elmagyarázni neki.
-Akkor sem akarom nélküled. Most van időnk, nem kell egész nap vágtában üldöznünk valamit és még a Klávé sem jött rá, hogy kialkudtam magunkat onnan. Ki akarom használni, hogy együtt lehetünk -simítom rá a kezemet az övére. Annyi lehetőségünk van most, hogy azt sem tudom, melyikhez kapjak először, hogy minden igényemet kielégítsem. Erről a pillanatról álmodoztam már hosszú ideje és most mégsem érzem azt az örömöt, amit vártam.
-Ez a negyedik reggelünk -válaszolok egy kis számolgatás után. Az első napot én is teljes mértékben átaludtam, csak aztán tértem magamhoz elég időre, hogy bármit is csináljak. Aztán kezdtem intézkedni és rendezni az életünket, hogy hogyan is legyen tovább.


Outfit    @    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Rezignáltan mozgok a konyhában ami olyan idegen nekem, és nem tudom hová tenni a dolgokat amik a mondéneknek teljesen normálisak, és még Mark-nak is. Én meg csak szerencsétlenkedek és úgy érzem az egész itt létem csak teher. Nem tudok egyedül megmaradni, mert nem tudok használni semmit szinte és ez nagyon zavar és nagyon haszontalannak érzem magam. Egy koloncnak a nyakán.
Világéletemben a vadonban éltem, apám udvara gyönyörű volt, még a mérgeskígyók módjára acsargó fivéreim ellenére is, és sokszor lovagoltam ki az erdőbe. Fehér, és ezüst volt minden. Természet közeli. Itt nincs sok zöld.
Felnézek Markra ahogy elém sétál. Halványan rámosolygok. Nem kellett volna kihoznia engem is, de mégis belevett az alkuba, még tudtomon kívül is. Megtette, de nem tudom még pontosan miért.
- Legközelebb ne felejtsd el. Bár most legalább.... akkor ehetünk amikor éhesek vagyunk és nem kell megállóért könyörögni - ez legalább jó. Nem este jut csak időnk hogy együnk pár falatot, mielőtt kimerült álomba hullunk mindketten és az ágy kifejezetten kényelmes. Ezt hamar meg tudtam szokni ebben a világban. Sok minden más, és lassan megtapogatom a hajamban a gumit, végül is praktikus. Bár egy bőrdarabbal össze tudtam volna kötni korábban is.
- Nem tudom, Mark. Olyan idegen minden - tudom hogy türelmetlen vagyok és csak négy napja vagyok itt de félek hogy csak egy álom és fel fogok ébredni belőle.
- Én is ki akarom használni de... ez a világ csak a te otthonod, én sosem jártam itt korábban és nem ismerek semmit - dőlök neki ahogy megáll mellettem, és így az oldalának döntöm a fejem ahogy a kezemre simítja az övét. Belekapaszkodom az érintésébe.
- Mi lesz ha képtelen leszek megszokni? Ha nem fog menni? - pillantok fel rá. Nem mehetek vissza. Apám udvara kitagadott és Gwynn aligha fogadna vissza ha ezt kérném tőle. A seelie királynővel meg nem tárgyalok, annál Gwynn is jobb. Szadista de legalább őszinte.

A mondénok világa olyan, mint a biciklizés, ebben nőttem fel félig, pontosan tudom, merre kell keresni és mit hol találok. Ellenben Kieran nem ilyen gyakorlott, neki idegen az egész és nem is tudom, meg tudja-e majd szokni egyáltalán. De ez egyelőre messzebb van még, előbb azt kell kiderítenem, valaki utánunk fog-e jönni, amiért olyan csúnyán kihasználtam egy kínálkozó alkalmat és kimentettem magunkat. Mert valaki nagyon dühös lesz ezért, az biztos és fel kell készülnöm erre az eshetőségre. Vagy Gwynn, vagy az Unseelie király, de a Klávé biztosan nem lesz boldog, hogy itt vagyunk és nem elzsuppolva a Vadűzésbe.
-És nem fordulok le a lóról, ha nem eszek reggelit -kuncogok kicsit, valahogy teljesen elfelejtettem, hogy ennem kéne valamit. Annál sokkal izgatottabb voltam, látni akartam a testvéreimet és nem bírtam magammal.
-Meg tudod szokni. Erős vagy, én tudom -húzom közelebb és nyomok egy gyors csókot a hajára. Most már szabad, senki sem lát minket. Szabadon szerethetjük egymást.
-A te otthonod is lehet. Szeretném, ha az lenne. Akkor tudunk itt élni nyugalomban és az öröklési acsargásban sem kell részt venned és engem sem akar a Klávé eltenni láb alól -Igyekszem meggyőzni, hogy ne lássa olyan pesszimistán a jövőt. Teljes mértékben megvan a joga hozzá, hiszen egyik rossz szituációból a másikba került, de ez most változhat. Most van lehetőségünk jobbra, csak ő is kell, hogy lássa.
-Próbáld meg kérlek megszokni, csak egy picit. Ha pedig nem megy, akkor kitalálunk valamit. Kiköltözünk messzire az erdőbe, ahol senki sem tudja, hol vagyunk, élhetünk félig így, félig úgy. Tarthatunk állatokat, teljesen önellátók lennénk. Hogy hangzik? -hordok össze mindenfélét, ami csak az eszembe jut. De érte komolyan gondolom, hogy nem kell a mondén világban élnünk, ha nem bírja el. Az én tündéremért megteszem.


Outfit    @    Music

Mark & Kieran

Wretched and divine

Idegen nekem ez a világg, és mégis ahogy Markra nézek.... miatta próbálom túlélni én is, noha nem voltam éppen kedves vele eleinte és amikor át kellett adnunk a családjának, mardosott a féltékenység, és alighanem a legidősebb öccse aki a legjobban gyűlöl engem, mert nem engedtem el Markot. Ők voltak egymásnak, nekem senkim nem volt a Vadűzésben és nem lehetettem soha olyan közegben ahol igazán jól éreztem magam. Az Ellenudvar kitaszított, az apám nem vett többé tudomást rólam. Mindez, nem kellene hogy érdekeljen, de mégis érdekel, mert.... érzek. Tündér vagyok, de érző lény is.
Mark hangja ránt ki a merengésből, ahogy neki dőlve kissé elkalandoztam és pislogok kettőt hogy visszatérjek az időben.
- Ez igaz. Nagyon furcsa érzés hogy itt vagyunk és itt a lovamnak motor alakja van és nem kell minden este lecsutakolnom - teszem hozzá, mert annyira a napom részévé vált az is, hogy furcsa a hiánya. Átkarolom Mark derekát ahogy mellettem áll, és érzem hogy jót tett neki az emberi világ. Visszaszedett némi izmot, ellenben velem. Még mindig szép vagyok, de a testem nem igazán heverte ki hogy minden nap lovagoltunk és alig ettem közben. Ha ott maradok, Mark nélkül, nem hiszem hogy megértem volna az év végét. A gyengék kihullanak. Senkinek nem kell egy gyenge tündér.
- Honnan tudod? Sosem jártam huzamosabb ideig az emberi vidéken és sokkal másabb mint a tündérföld. Apám udvara gyönyörű volt... kár hogy nem láttad - mosolyodom el enyhe szomorúsággal, de szerintem ő is tudja. Itt, csak ő van itthon. Én nem. Nem tudom leszek-e valaha.
- Az öröklési harcból abban a pillanatban kiestem hogy odadobtak a Vadűzésnek. Megszűntem létezni az Ellenudvarnak - húzom el a számat egy kicsit. Próbálok nem pesszimista lenni, de nem tudom megtagadni azt ami vagyok. Én nem csak félig vagyok tündér, és a hidegbéke miatt sosem fognak egyenlőként kezelni. Mindössze kicsit kevésbé rossz itt.
- Tényleg élhetnénk a természetben? Mármint, ezt lehet? Nem csak.... itt a házak között, vagy ott az intézetetekben? - kérdezem felhúzott szemöldökkel. Az árnyvadászok mint egy helyen élnek. Vagy a misztikus hazájukban, Idrisben vagy az intézeteknek nevezett komplexumokban.
- A testvéreid gyűlölnek engem - jegyzem meg.