Magas vagyok, kifejezetten az ha az emberekhez kellene igazodnom, mert nem vagyok ember. A feltűnőségem csak fokozza a szürke lélektelennel tűnő szemem, és a hosszú szőke hajam. Nem tehetek róla, ez eredeti szőkeség, és az angyalok között is fényes szőkének számít, mert ott aztán van millió árnyalat, és nem, nem minden angyal szőke és kék szemű.  Csak nekem pont ez jutott ki a szüleim révén. Mindenesetre izmos vagyok, bár ez nem látszik rajtam, az izmaim harc edzette és egyáltalán nem olyan domborúak mint egyes halandóknál, de meglepő erő lakozik bennem. Többnyire feketét hordok, egyrészt eltakar mindent amit nem akarok mutogatni, másrészt remekül kiemeli a szőke hajam és szürke szemem adta kontrasztot.  Szeretek olykor kiegészítőt viselni, ha jól néztem ez mostanában a férfiaknál is divat lett, nem csak a nőknél, és én gátlástalanul élek ezzel. Amit senki nem láthat, hogy az angyalszárnyaimat a hátamon viselem, és amikor nem kellenek akkor a bőröm alá simulnak, és egy tetoválásnak tűnnek csupán.

Az más kérdés hogy amit külsőre látsz, nem teljesen egyezik meg azzal, amit belül érzek és ami bennem rejlik. Ezúttal egy sztereotípiát semmisítenék meg, nem minden angyal jóságos, kedves, mosolygós és halandó b@zi.  Én harcos angyal vagyok, arra képeztek ki hosszú éveken át hogy démonok ellen harcoljak, mert nem csak a földi léten küzdenek velük a nephilimek. Raziel testvérem utódai hatékonyak, de mégis csak emberek, egyes démonokkal nem veszik fel a versenyt, noha az elmúlt egy két év igen érdekesen telt. Nem kedvelem az embereket, de nem bírtam én sem elmenni amellett, amit néhány fiatal művelt. Alapvetően nem is gyűlölöm őket, egyszerűen semleges vagyok velük szemben, de úgy alakult hogy egy időre mégis a földön kell időznöm. Jobban megismertem hát őket, és elszörnyedve láttam miféle lelkek élnek büntetlenül. Egy embert kell védelmeznem, és a jó útra terelni illetve azon tartani de nem lesz könnyű, mert nem vagyok túl türelmes és megértő, de drasztikus és kegyetlen az sokszor. Nem értem meg olyan jól az embereket mint kellene, és ez sok kezdeti gubanchoz vezetett, de már képes vagyok együtt élni Adammel és fenntartani azt a látszatot hogy ember vagyok.

Soha nem gondoltam volna hogy egyszer a földön fogok járni, és azt mímelni hogy ember vagyok. Valahogy nem fordult meg a fejemben még a kósza gondolat sem hogy ennyire tétlen legyek, holott közben gyakorlatozhatnék is a légiómmal. Ehelyett mit csinálok? Próbálok emberi szintre felhúzni egy lecsúszott művész lelket, és valamiféleképpen életben tartani ha nem sikerül, én is elbukom. Bármennyire nincs is ehhez kedvem, akkor sem hagyhatom hogy túllője magát és a saját delíriumába fulladjon bele, pedig kecsegtető ám a lehetőség. Mégis minden alkalmat megragadok hogy valami emberi jövő felé tereljem, és még egyetemre is beírattam és magam is elkezdtem járni, hogy ezen ne múljon. Egyedül Adam érdekel, minden más társaságot elutasítok magam körül, elég ha köszönő viszonyba kerülök egy két emberrel, de néha szinte hallom a gondolataikat, olyannyira az arcukra van írva, az emberi természet beszédes, csak ismerni kell a kódfejtést és máris nyitott könyv mindenki.  Sok időt töltök az ő elemzésével és próbálom kideríteni mi az, ami ide juttatta hogy ennyire önpusztító életet kezdjen élni, és mondhatom nagy segítség benne a húga is, ő legalább értelmes ember és ki lehet vele jönni. A sorsom az övétől függ eszem ágában sincs elszalasztani bár tény hogy az amúgy sem hatalmas türelmem rendesen próbára teszi amúgy. Néha magam is elcsodálkozom mennyi hideg vér és tartás van benne hogy nem vágtam még keresztbe egy mennyei pallossal, pedig biz isten megérdemelné, annyira elmerült ebben az önsajnáló depresszív mélységben hogy néha erőszakot kell alkalmaznom még így is. Van amikor kifejezetten úgy látom hogy nincs ellenére és mintha... fizikai vágyat keltenék benne ezzel, bár ez lehet nem igaz, de olykor nem tudom mire gerjed és mire nem, de az biztos hogy akármennyire is morog és hisztizik, nem bánja hogy rövid pórázon tartom.  Ha ész érvekkel nem megy akkor erővel fogom kényszeríteni de nekem vissza kell jutnom a mennyekbe és ehhez szükségem van rá is. Öncélú vagyok igen de... ahogy kezdem megismerni őt, néha... néha elbizonytalanít hogy vajon tényleg annyira fontos nekem hogy visszatérhessek hogy csak úgy kihasználnám Adamet vagy tényleg akarok neki segíteni? Fogalmam sincs, és ez zavar, nagyon zavar.