Túlzás lenne azt mondanom, hogy tökéletes a külsőm? Ha igen akkor bocs. Pedig így van, most mit kell ezen szépíteni? Egoistán hangzik? Erről majd a jellemábrázolásban beszélgetünk. Na de vegyük komolyabbra a figurát, Hayde, elvégre bemutatkozol, vagy mi… Tehát, azon kívül, hogy gyönyörű vagyok, a további dolgok jellemeznek: kerek popsi, pont tenyérbe illő cicik-„néhányak” szerint., csókra termett ajkak, ében szín hajkorona és nagy, ártatlan, tengerszín szemek, amik ha akarom, vadítóak, ha akarom átdöflek a pillantásommal. És itt jön a sátáni kacaj… Khm. Van „pár” tetoválásom is, mindegyik bír valami jelentéssel, de ez maradjon az én titkom. Karban vagyok tartva rendesen, amit a rendszeres edzésnek, vagyis, ö… inkább az illegális bunyózásnak köszönhetek? Azt hiszem mindkettőnek. A súlyom pont ideális. Amíg nem hízok el, addig nem érdekel, utána meg főleg nem. Nem vagyok az a típus, aki ülve nyalja a holdvilágot, de hidd el nekem, nem a méret a lényeg. Legalábbis ami a magasságot illeti. Mi van még? Asszem semmi érdemleges. Esetleg az öltözködés, de az meg olyan, hogy ami tetszik, az jöhet, így csak olyasmiben láthatsz flangálni, ami tükrözi az egyéniségemet. Jajj de szépen mondtam…

Fő jellemvonásaim: magabiztosság, állandó pörgés, manipulatívság és szerénység. Ne aggódj nem hullott még rám a plafon. Szeretem kihasználni az adottságaimat, legyen szó akár fizikai, akár szellemi képességekről. Hogy mivel tudsz lenyűgözni? Legyél észveszejtően szexi és borulj a lábaim el. Na, jó, csak vicceltem, vagyis nem egészen, de ezt döntsd el te. Hogy pasifaló lennék? Meglehet, de hiába hiszed azt, hogy a tied vagyok. Ha valamivel, hát az intelligenciával meg lehet fogni. Ha valaki okos és ezt bátran meg is mutatja… Vagy még jobb: kihasználja, akkor azt még én is képes vagyok tisztelni. Ez túl erős kifejezés, legyen inkább… elfogadni. Ó a legelején kifelejtettem a büszkeséget. Igen, én nem szoktam álszerénykedni, ha valamit elértem, akkor arra igenis büszke vagyok és ezt bátran ki is mondom. Most talán egy kis fruskának (direkt nem a p betűs szót használtam) tartasz, hát csak nyugodtan. Engem ugyan nem izgat, hogy ki mit gondol, amíg az arcomba nem mondja. Utána pedig az ő felelőssége, hogy mi történik. Sokak szerint vagyok makacs, önző, állat, idióta, stb. De mindez engem nem hat meg. Pont nem érdekel, hogy mit gondolsz rólam, hacsak nem verekedni akarsz, vagy dicsérni. Ez a két opció van. Nem félek a balhéktól, vagy a következményektől. Szeretek tapasztalni, legyen szó durva dolgokról is, nem fogok a te hibádból tanulni, csak mert anno az egész életedet elcseszted. Hagyj élni és tombolni, engedd, hogy elszabaduljak, majd orra esek magamtól, de utána ne várj haza…  Na de elég a rizsából, ennyi is elég lesz. Ha találkozunk, mélyebben is megismerhetsz…

Atlantic Beach, Florida. Itt nőttem fel, egy kicsi, takaros part menti házban. Már kisgyerekkoromban is szűk volt nekem ez a „város”, ahogy anyámnak is. Ja igen, apámat nem ismerem, de erről majd később. A mindennapjaink unalmasak és egyszerűek voltak. Anyámhoz jöttek a barátnői, vagy a behajtó én meg addig felfedezhettem a környéket. Nem volt egy szívbajos szülő az anyám, szerintem még meg is könnyebbült volna, ha elpatkolok. Útban voltam neki és ezt nyíltan ki is mondta, de azért mindig kaptam „jóéjtpuszit”. Hamar meg kellett tanulnom a leleményességet, mert jobb híján az utca nevelt fel, ott pedig senkit sem érdekel, hogy csak egy hét éves kislány vagy. Úgy tűnik sikerült jó helyre keverednem, mert a hangommal könnyen beloptam magam a kemény, tetovált tagok szívébe, ezért mindig volt, aki megvédjen. A későbbiekben nekik köszönhettem az énekesi pályafutásom beindulását. Nem volt nagy szám. A helyi kocsmában énekeltem, de akkor számomra ez volt a világ közepe, mert a közönség - értsd, mind a 20 ember – tombolt, rám ragyogtak a fények és autogramot osztogathattam a „koncertjeim” után. Persze nem a saját dalaim voltak ezek, annyi művészet nem szorult belém, de énekelni azt tudok. Aztán megtörtént, ami ilyenkor megszokott. Meguntam a dolgot és mindenféle balhéba keveredtem. Verekedés, drog, késelés a sikátorban, stb. A nagy Ő is berobbant az életembe és addig számomra elképzelhetetlen dolgokba vont be, és rá kellett ébrednem, hogy milyen kicsike is az én nagynak vélt világom. Üresnek és szürkének látszott, ahhoz képest, amit ő mutatott. Ejtőernyőztünk, motoroztunk, bevezetett a lőfegyverek világába. De a nyár véget ért és ők továbbálltak, viszont mindaz, amit tanultam tőle az megmaradt. A motorozás és a fegyverek, mind a mai napig részei az életemnek. Következő nyáron visszatért és egy kis rib*nc billegett az oldalán. Engem észre sem vett, úgy tett, mint aki nem ismer fel. Szerencsétlenségére, amíg távol volt új formát találtam a fölös energiáim levezetésére, mégpedig a szabály nélküli bunyózást. Persze nem a mi apró kis üdülő városkánkban, de motorral gyorsan megjárható volt Jacksonville. Innen erednek a hegek a testemen. Na szóval, a lényeg, hogy az új nője sokáig ápolgathatta volna szegényt, már ha nem irtózott volna a vérző test látványától.
Térjünk vissza kicsit anyámra, ha már belekezdtem legyen kerek a story. Szóval kamaszként, egyre inkább számba vett és ügyesen kihasználta, hogy jól keresek az énekléssel. Olyanná lettünk, mint a legjobb tini barátnők, már nem szégyellt, vagy bújtatott, de mindenáron a saját elképzelései szerint akart átformálni. Mit is mondjak? A rózsaszín farmer virágos kabátkával nem illet a rock számokhoz, hozzám meg főleg nem… Rá kellett eszmélnem, hogy kihasznál, de az erőfölény az én oldalamra állt és elég hamar levakartam magamról. Nem utáltuk egymást soha, de nem is egy ideális anya lánya kapcsolat volt a miénk. Jól megvoltunk és azért megtanultam tőle, amit egy nőnek illik tudnia. Tudom, hogy nem nézed ki belőlem, de főzni és varrni is tudok. Az egy másik kérdés, hogy szeretem is-e csinálni.
Tehát így álltunk anyámmal, amíg egy nap nem jött haza a barátnőitől. Másnap kiderült, hogy túl sokat ivott és beverte a fejét. A mentőben meghalt. A temetésre elmentem, ittam egyet az emlékezetére, de könnyet nem tudtam érte ejteni. Megkönnyebbültem, de a mai napig megmosolygom, ha az együtt hülyülésekre gondolok, de mindig is úgy éreztem, hogy nem igazán az ő lánya vagyok. Mintha a gólya eltévesztette volna a házszámot. Ezért is keresem most az apámat. Elvileg, ott volt mikor születtem és még egy darabig velünk maradt, de aztán bemajrézott, mert hát Úristen egy gyerek! Remélem a szerencsétlen még él. Igaz, Sam a néger haverom felajánlotta, hogy lesz a gyámom, de azért az nem lenne jó. Hiába töltötte be már a 24-et is, az agya még mindig egy 5 éves szintjén van. De így imádlak Sam!
Szóval most itt vagyok New Yorkban, és egy fekete szemű csávót keresek, aki anyám elmondása szerint egy szexisten és ha minden igaz, akkor New Yorkban van. Szóval, akire illik a leírás, az nálam jelentkezhet.
Mit mondjak? 18 év, nem a világ és a kisstílű balhékon kívül semmi érdekes nem történt még az életemben, szóval várom a nagy áttörést és remélem, hogy ez a gigantikus város beváltja a reményeimet végre. Mert itt aztán lehet pörögni ezerrel és van mit felfedezni, de hamar össze kéne akadnom a faterrel, mert fogy a pénz, de fogalmam sincs, mi alapján keressem. Nem állíthatok be mindenhová, hogy „Elnézést egy köcsögöt keresek, aki bugyiszaggatóan néz ki"…