175 cm a magasságom, testalkatom vékony, nyurga, az a fajta, aki nem az öklével old meg problémát, hanem az eszét használja. Persze ne tévesszen meg, e leírás, ne feledd, az orosz sztyeppék edzettek. Ott elkél az erő is. (És a meleg kabát.) Közepesen rövid, barna haj rám a jellemző, van, hogy bajuszt, vagy borostát viselek, de szeretek adni magamra. Divatot nem követek, ami tetszik, azt viselem.  A kockás ingekért oda vagyok.
Érdekességek:
- Hátán, a lapockánál egy vésett jel látható, születése óta. Egy sárkánynak tűnik, mely a saját farkába harap.
- Kék szem a jellemző rá, de ha mágiát használ, zölddé válik.

Ne tévesszen meg, a fiatal és ártatlannak tűnő külső. A démonok öröksége bújik meg az ereimben. Önző vagyok, kihasználom az embereket, vagy épp azt, aki utamba botlik. Céljaimat elérem, nem számít, mi az ára. Befolyásolok, hatalmat szerzek. Szeretem a luxust, a munka gyümölcsének élvezetét, egy jó könyvet délutáni vodka mellett, de ugyanígy nem vetem meg azt sem, ha egy ellenségem belét tartom a kezemben vértől és ürüléktől mocskosan, még melegen. Mondhatni, egy őrült, szociopata vagyok, persze ezt aki észrevenné, már halott.
Szeretem a precizitást, ugyanakkor nem vagyok egy türelmes típus. Megszerzem azt, amit, vagy akit akarok. Tudom, hogy sokat kell tanulnom még a világról, de az a tudás, mely bennem lapul, megvehető, és persze hozzá tenném, mindig akad, akinek szüksége van egy Warlock képességeire.

1916.01.03.
A ház ahol születtem, ahol nevelkedtem, hol már gyermeki koromban nem láttam se apát, se anyát, csak a falu nevét tudtam nevelőim neve mellett. Egy szibériai falu Tobolszki kormányzósága alatti Pokrovszkojeben éltem gyermekkoromat. Ide nem jutott el, az emberek háborús bűze, a világháború zaja, a forradalom lángja. Csak a csend és az én nevelésem, tanításom, és előkészítésem. Mikhal. Így neveztek. A dajkám Veronika, egy zsidó származású asszony ki 6 éves koromig, óvott és nevelt. Kíváncsi gyermekként sokat faggattam, édesanyám és édesapám hollétéről, kikkel gyermekkorom alatt soha sem találkoztam. A dajka csak anyám nevét árulta el, Guszeva. Apámról, semmit nem mondtak soha, ami dühített és felkavarta gyermeki gondolkodásomat. Úgy őriztek, mint egy herceget, a számomra várnak számító, több területtel rendelkező kastélyba, minek falait soha nem léphettem át. Mindezek ellenére életemet a legnagyobb eleganciában és gyönyörben töltöttem, többet nem kívánhattam magamnak akkoriban. 7 éves koromra átvett egy nevelő Feliksz, aki latint, görög nyelvet tanított nekem, később kardforgatást és 12 éves koromra, bevezetett a mágiába. Első sorban, fekete mágiát tanultam, később gyógyítást, idézést, és az alkotás gyönyörét. Gyorsan fejlődő gyermek voltam, nagyobb intelligencia szinttel, mint a velem egykorúak. Az alkotás volt életem egyik legszebb és legboldogabbá tévő pillanata. Jegyzetfüzeteket kezdtem vezetni, hol döglött állatokkal kísérleteztem, hogy újjá teremtsem őket. Első sorban csak életet akartam adni nekik, későbbiekben bővült a tervem nagyobb kiterjedésekre. Több erőt akartam adni, azon lényeimnek, kiknek életet adtam. Faltam minden könyvet, és tanulást amit lehetett, de ide már nem volt elég Feliksz tudása. Magam kezdtem fejleszteni az agyamat, és ön hibáimból próbáltam tanulni, bár, sok rossz tulajdonságom akadályozott, de nem érdekelt, bármi áron, de alkotni akartam. 17 éves koromra látomások kezdtek gyötörni. Láttam, valaki emlékeit. Láttam felemelkedését, politikai sikereit, és a magasba jutását majd elbukását, meggyilkolását, és halálát. Vagy mégsem jutott a halál kezébe? A látomások mik gyötörni kezdtek, apám emlékei voltak, ki nem volt más, mint a nagy orosz császárság utolsó dinasztiájának, a jobb keze. Grigorij Raszputyin. A híresztelések szerint, sokan nem tévedtek a legendáknak beállított tettein, amik oly igazak voltak, hisz egy megháborodott, démoni lélek fiaként fogantam, egy prostituált méhében. Egy fegyverként, és mint egy új testként. Ami nem is lehet rossz, újra látni az apád, és az alkotás hatalmát teljesen a kezed alá vonni. Az apám mindent előkészített, és minden politikai szövetségesét idővel fel is kerestem, hatalmat kezdtem magam alá vonni, megkezdődtek az újra toborzások, az újra építése Oroszországnak. Nem sokkal, Németországba utaztam, ahol újabb szervezetekbe vontam be magamat, és kerestem az alkotás további tanításait, miközben apám látomásai is neveltek arra, ami véremben csörgedezett. Németországból Franciaországba utaztam, Oroszországban ez alatt megindult a kommunizmus így belpolitikai hatalmam gyengült, de világszerte kapcsolatokat teremtettem azokkal, kik egykor apám követői voltak. Fekete mágiám egyre több és több erővel, információkkal bővült, elmém egyre több és több tudást fogadott magába, de még mindig telhetetlenül vágytam arra, hogy az enyém legyen az alkotás hatalma. Kirobbant a 2. világháború, ez idő alatt vissza utaztam a Szovjetunióba, szülő falumba. Amíg a pusztítás őrjöngött az emberek között, mint az éhes farkas, és egymást falták az emberek, földön túli hatalmak befolyásolásába kezdtem, nagyobb, erősebb hálót kialakítva és új tervet eszelve az ellen, hogy apám, elvegye testem, erőm, és minden akaratomat. A látomások egyre erősödtek, belső magja burjánozni kezdett testemben, és mint a vírus kezdett bennem terjedni, aminek gátat akartam vetni. Tanulásaimat, és egyre tudásra szomjazó, alkotási vágyamat mindent félre rakva vonultam a hidegháború alatt Amerikába (itt természetesen megtanultam az angol nyelv használatát). Teljes központomat a világ másik végébe vittem, elhagyva szovjet kapcsolataimat, és csak a bizalmas embereket vittem tovább magammal. Európában, szétvetett magjaimat, továbbra is működtettem, keresve megoldást és megfelelő testet apámnak. Az USA-ban is hamar megindult a keresletem, és kezdtem nagyhatalmak bizalmába férkőzni, és befolyást szerezni minél több magas rangú alvilági lénynél. Kutatásaimat is magammal hoztam, az alkotás örömét nem vettem el magamtól, de kevesebb időt fordítottam rá. Apám magját csírájában el akartam fojtani testemben, és új bábot adni neki. Hamar kitanultam, kezelni azon pillanatokat mikor manipulálni próbált, így csak a látomások maradtak, de azok is egyre erősödtek elmémben. New Yorkba utaztam, hol minden idők leghatalmasabbjaik elé is elakarok jutni, hiszen mindent a cél érdekében. Azóta eltelt két év mióta New Yorkba jöttem. Az apám férge már nem az én testemben pihen, és az új cél, hogy találjak neki egy megfelelő testet. Hiszen vannak dolgok amiket meg kell vele beszélnem…