Már megint nem a munkára koncentrálok... Lenne bőven dolgom, de folyton csak az az árnyvadász jár a fejemben. Flörtölt velem, vagyis akart tőlem valamit, ami még rendben is lenne, de nem hiszem, hogy úgy is akarna engem, hogy nincs lábam, és az egy farkasnál igen csak problémás. Megmentett legutóbb, amit tehetett puszta kötelességből is, de annyira furcsán viselkedett és még haza is hozott... Ehh, nem tudom, nem értem, és nem is akarok vele foglalkozni, de mégis mindig visszakanyarodnak a gondolataim hozzá és ahhoz az éjszakához. Egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni és csak tengek-lengek, ahelyett, hogy csinálnék is valamit.
Nagy semmit tevésem közepette szólal meg a telefon. Senki nem szokott engem keresni, pláne nem ilyenkor, aki pedig ismeretlenül szokott, az nem telefonon teszi. Hm, érdekes. Felveszem, végighallgatok, de csak egy talánt mondok neki. Nem vagyok éppenséggel számítógép szerelő, hogy mindenki kérésére ugráljak, csak annak csinálok ilyesmit, aki tetszik, vagy kivételesen sokat hajlandó érte fizetni. Meglátjuk, mi lesz ebből. Amíg ideér, már meg sem próbálok a munkával foglalkozni, csak elmerülök néhány Youtube videóban, amíg meg nem hallom a csengőt. Beengedem és már az ajtóban várom a kopogást, hogy kinyissam. Ahogy megállok az ajtóban, egy jó percig csak tetőtől-talpig végignézek rajta többször. Föl-le, föl-le. Ez bazzeg... Színes.
-Gyere be -lökök oda neki csak ennyit, végül is, tetszik a srác stílusa, egészen egyedi az itteni szürkeséghez képest. Befordulok a lakásba és nem várom meg, hogy jön-e utánam, ha kell neki valami, akkor jöjjön. Lehuppanok a kanapéra és felnézek rá, oda ül vagy áll, ahova csak akar, én nem fogom neki megmondani.
-Mesélj, mi a gond -szólalok meg, aztán eszembe jut, hogy intsek is neki, hogy jöjjön közelebb és üljön le. Ha odaadja a laptopot, megpróbálom bekapcsolni és megnézni mi is a baj.
-Ahhaaaa.... -jegyzem meg, főleg magamnak, ahogy vizsgálgatom a problémát. Van is ötletem, mi a gond.
-Szerintem a beépített videókártya lesz, vagy az alaplap, de mindjárt megnézzük -állok fel és rákötöm egy gyors mozdulattal és egy kábellel a laptopját a gépemre és elkezdem rajta futtatni a megfelelő programot.

Érdekes a felkérés, amit kaptam telefonon, valami teljesen idegentől, de nem tűnik csapdának vagy trükknek, ezért megkapja a címemet. De csak azután vagyok hajlandó bármit is csinálni neki, ha tetszik, vagy valami egyebet hajlandó felajánlani. Volt már, hogy egy nagyon drága japán játékért cserébe csináltam meg egy PC-t és nagyon is megérte. Talán most is jó lesz nekem valamilyen formában.
Megvárom az ajtóban, végignézek rajta és... Eddig nem rossz. Nagyon színes, nem átlagos, és még az összhatás sem borzalmas, mint egy-két goth és visual kei kezdemény szokott lenni. Behívom, most már halandó vagyok meghallgatni legalább. Hogy tudok-e segíteni, az már egy másik kérdés, mert nem vagyok számítógép szerelő, csak értek az ilyesmihez.
-Köszönöm. Igen, az -pillantok hátra a vállam fölött egy félmosollyal, ha már ezt tudja, az egy jó pont neki a részemről. Behuppanok a kényelmes kanapémra és hallgatom a magyarázatot, amíg vizslatom a gépet. Még mindig nincs képernyő, szóval ez nem javult meg magától valami szerencsés módon.
-Nos, mindjárt kiderül, amint lefutott a diagnosztikai program. Addig mesélj nekem, mit dolgozol? Ha jól vettem ki, ez a munka géped -kérdezem, mert valamit mondott a telefonban, hogy sürgős neki, és azért szeretné, hogy megnézzem neki. Sürgős meg akkor szokott lenni, ha munkához kell, szóval kíváncsi vagyok.

Nem feltétlenül szoktam örülni, ha valaki számítógép javítással keres meg, egyrészt, mert nem szeretem, ha sokan tudják a telefonszámom, és mert nem vagyok éppen gépszerelő, csak tudok dolgokat, ha a saját felszerelésemet kell rendbe tennem. Éppen ezért válogatom meg, kit engedek be, de ez a kölyök éppen tetszik nekem, ezért megkapja az engedélyt.
Hellyel kínálom és addig is lefut a program, ami megmondja, mi a laptop gondja.
-Igen, évek óta ezt használom és mindig remek -nekem aztán van vele tapasztalatom, azóta használom szinte a manic panicet, amióta létezik. Igencsak dícséretes, hogy ezt ránézésre tudta, jár neki a jó pont. Elindítom a programot, hogy addig is menjen és minél előbb kiderüljön a gond.
-Az egy jó munka, jól el lehet vele mókolni sokáig. Ha minden igaz, akkor hamarosan kiderül, gyorsan meg tudom-e javítani, vagy sem -bátorítom, szimpatikus a srác, nem fogom húzni az idejét, ha nem muszáj.
-Értem -bólogatok, hiszen nagyjából tisztában vagyok vele, mit csinálnak a webdizájnerek, elég kreatív munka, de mivel még így is informatika, inkább férfi szakma.
-Igen, nem vagyok szerelő, ezért nem vállalom el, csak ha szimpatikus az illető. Amúgy meg az érdekedben azt mondom, hogy etikus hacker vagyok - Vigyorodom el egy tipikusan farkasos félmosollyal, mert hát én igazából rendes hacker vagyok, de azt nem kell minden ártatlan hétköznapi embernek tudnia, hogy én mit csinálok megélhetésért. Nem akarok ártatlan embereket még csak véletlenül sem belesodorni lehetséges veszélyekbe.
-Amúgy meg ezeknek a nagy része konzol és plusz alkatrész, csak nem tartok elég nagy rendet. Oh, kész is -ülök oda a PC-hez, hiszen kijött az eredmény, mi szegény laptop gondja. Egy jó percig csak hümmögve értelmezem az eredményeket. Kell neki minimum egy vírusírtás, az biztos.

Beljebb engedem, marha nagy szerencséje van, hogy éppen nem valami közepén voltam, mert az se lett volna biztos, hogy a telefont meghallom, de így legalább azt meg tudom neki mondani, tudok-e a problémájával foglalkozni. Addig is elindulok befelé, hogy kezdjek ezzel valamit. Nem éppen a legnagyobb rend van, és csak azért nincs por mindenhol, mert a minimális berendezési tárgy mind praktikus és állandóan mozog.
-Helyes, legyen is. Nekem csak a lila kell, de az sok -nem változott a hajam már egy pár éve minimum, amióta kimásztam a gödör aljáról. Akkor döntöttem el, hogy azt csinálom, ami boldogabbá tesz, ezért festettem be. Amolyan szimbólum, hogy baszd meg világ, kifogtam rajtad.
-Táncolsz is? Nem néztem volna ki. Sajnos már sosem leszek nagy táncoslábú -leginkább örülök, ha teliholdkor le tudom magam annyira mozogni, hogy ne örüljek meg a kilóméterhiánytól, de ezzel jár a vérfarkasság. Néha az ilyesmit is be kell vállalni, közöttünk ritka, aki meg tud ülni a fenekén akkor. Közben a program szépen teker előre és közben dobálja fel, miket vizsgált már át.
-Nekem nem úgy tűnik, hogy valami olyan nagy baja lenne, csak elszállhatott benne valami. Nem volt korábban olyan gondja, hogy a kép hol volt, hol nem, igaz? -Azért kérdezem, mert akkor nem a képernyő vagy egy kábele ment tönkre, hanem csak a videókártya, vagy valami hasonló. Egy grafikus gépnél nagyon is megtörténik az ilyesmi.
-Japp -Nem szokásom ezt csinálni, de a kölyök jól néz ki és még rendes is. Legalábbis elég udvariasan viselkedik eddig.
-Ha egyszerűen akarok fogalmazni, embereknek csinálok meg dolgokat a saját gépükön a saját gépemen keresztül -lényegében valami hasonló a munkám, csak mindez az illegális tartományban. Mindenfélét csinálok, amire megkérnek és ki is fizetnek, gyakorlatilag mindenes vagyok, amíg senkinek sem esik baja tőle.
-Bárki lehet rendetlen, aki az akar lenni, csak egyszerűen nincs okom elpakolni, ha úgyis használom és átlátom a saját káoszom -lejár a keresés és nézem az eredményeket és már tudom is, mit is fogok csinálni.
-Csoda, hogy nem lopták el az adataid és lassultál be, mint a franc. Annyi vírus van rajta, mint egy epidemiológiai központban sincs és kelleni fog egy új videókártya is, mert az halódik. Elindítom a vírusírtót és szerezz be egy jobbat legközelebb. És mindjárt halászok neked kártyát is és felrakom neked. A programok meg minden marad rajta, attól nem kell tartanod - nyugtatom meg, amint összeszedtem magamban, mi is fog kelleni. Pötyögök egy kicsit és elindul a vírusírtó, addig felállok, hogy az egyik fiókban túrjak egy új kártyát neki.

Céltudatosan császkálok a lakásban, máris megyek a gépemhez, hogy kezdhessünk valamit a laptopjával, mert látszik rajta, hogy tényleg most van rá szüksége.
-Jó hát, aki nem tud nem pörögni, az ne panaszkodjon, hogy túl sokszínű a haja -nevetek fel, de csak húzom az agyát, remélem érteni fogja. A mi fajtánk, akik pasi létükre színesre festik a hajukat, általában van bennünk valami közös, de nem feltétlenül megfogható dolog. Vagy csak nem szoktam ilyesmin gondolkozni, de vagyunk még egy páran ilyenek.
-De ha már ennyire sokat csinálod egészen biztosan jó vagy benne -pillantok fel rá vigyorogva, azért van a srácnak humorérzéke is, még egy plusz pont. Ilyen helyzetekben sem áll le mindenki viccelődni, pláne nem egy idegennel, de ő rendes eddig. Annak idején sokat táncoltam bulikban és szinte már túl sokat is mozogtam, de most már csak akkor állok fel, ha feltétlenül muszáj. Irigylem tőle, hogy ő kihasználhatja a mozgásszabadságát.
-Ühüm, akkor más lesz -motyogom az orrom alatt, ahogyan keresgélek tovább, miközben megy a diagnosztikai program, én kattintgatok és ellenőrzök pár dolgot a gépén, de van is egy sejtésem, hogy akkor mi lehet.
-Áhh, annyira nem bonyolult, csak egyszer kell megtanulni, mint minden mást, csak nem mindenkinek van rá affinitása. Én meg nem tudnék egész nap weblapokat kódolni -Villantok rá egy mosolyt. Mindenki más és nekem ez sokkal érdekesebb, amit most csinálok, ezzel napokra el tud veszteni a külvilág, de nem is igazán bánom. Szeretem így az életem.
-Generációs átok, a fiatalok sosincsenek annyit otthon, mint azt a társadalom elvárja, de ezzel nincs is semmi baj -rázom a fejem, lila hajam csak úgy száll. Megfigyeltem, hogy a mostani fiatal felnőttek valahol folyton vannak, de sosem pihennek vagy állnak meg. Én egy kicsit más kategória vagyok, meg legalább négyszer annyi idős, mint ő.
Közben lejár a vizsgálat és mondom a problémát. Szerencsére nem annyira rossz a helyzet, könnyen meg tudom neki oldani. Felállok, hogy keressek neki egy új videókártyát, és már az egyik fiókban turkálva válaszolok.
-A cégek néha szeretnek spórolni a vírusírtón, ezért annak a résein átjutnak az ügyesebb vírusok, amit az nem lát. Ha pedig felgyűlnek, ez történik. Most megcsinálom neked, elvileg nem lesz még pár évig ilyen problémád vele, aztán a kártyádat is mindjárt kicserélem. Háh, megvan! -egyenesedek ki diadalittasan, amint megvan az alkatrész, amit kerestem. Nem pont az, mint ami benne volt, hanem egy kicsit újabb kiadás, de ez is jó lesz bele. Visszahuppanok a géphez, hogy lássam, hol tart a program, addig nem kapom szét a gépházat.
-Szoktam, mert ki tudja, mikor lesz valamire szükségem. Itt több számítógép és konzol van darabokban, így azt cserélek ki, amit csak akarok, amikor szükségem van rá -intek a szobában uralkodó rendetlenség felé, itt minden megvan, amire szükségem van. Legtöbbször rendelni szoktam az alkatrészeket és azokból teszem össze a megfelelő számítógépet.
-666 jó lesz? -nevetek fel, ahogy már egy csavarhúzót keresek az asztalfiókban, mert nálam még ilyenek is vannak elfekvőben. Még várni kell egy picit, szóval most még csak játszom a szerszámmal. Na nem azzal, amelyikkel születtem.

Ne ki is állok a munkának, amint oda jutunk, mert amúgy is kelleni fog idő a programnak, mire rájön, mit kell csinálnom vele. De addig is megkeresem a megfelelő alkatrészeket és kellékeket.
-Hát nem is mindenkinek való a folyamatos otthon ülés, mint én szoktam -vonok vállat. Valaha én is olyan örökmozgó voltam, de azóta változtak bizonyos dolgok és körülmények, most már inkább maradok a fenekemen a lakásomban és úgy foglalom el magam. Már falkám sincs igazán, hogy velük töltsem az időmet, csak a ritkásan elszórt barátaim maradtak, akik miatt hajlandó vagyok bármerre is kimozdulni vagy valakit látni. De ez én vagyok, biztos vagyok benne, hogy mások sokkal boldogabbak kint a világban.
-De az tök jó! Nem rossz a terv sem, egész ritka ez a párosítás -jegyzem meg, mert a motivációt nagyon is elismerem. Engem is csak az a maradék motiváció rángatott ki a gödörből, semmi más, ezért mindig támogatom, ha valakinek van valami ötlete és meg akarja csinálni. Nem mondom, hogy ott leszek cheerleaderkedni, vagy huj de nagyon lelkesedni, de magamban mélyen, halkan és visszahúzódva, de ott vagyok erkölcsi támogatásnak.
-Még csak az kéne, rám szállnának a zsaruk és akkor lenne nem kevés magyarázni valóm -nevetem el magam, és akkor még nem is tud egy csomó mindent. A munkásságom még egy dolog, hogy mennyire illegális, de aztán lennének enyhe problémák a teliholddal, a nem létező öregedéssel és még pár hasonló. Nagyon remélem, hogy tényleg csak viccel és nem leszek hamarosan börtöntöltelék.
-Neked sem elég 24 óra egy napba. Én is szeretek főzni, csak nekiállni nagyon nem, aztán valahogy mindig valami más lesz megcsinálva és rendelek helyette valamit -Valahogy ez csak így megy nálam, sosem állok neki csak magamnak főzni, ha csak azon múlna, hogy mit eszek. Képes vagyok nagyon sokat enni, ha van, de aztán napokig csak müzlit eszek, mert nincs kedvem megmozdulni sem. Nem éppen egészséges, de nem mintha különösebb egészség problémát okozna nekem.
-Nos igen, de most már jobb lesz. Feltelepítem neked, amint megvagyok a videókártyáddal -válaszolok és már szedem is elő, ami kelleni fog ehhez. A kártya és a szerszám is már megvan, közben pedig előkeresem a saját gépemen a vírusírtót, hogy áttehessem az övére is. Egy gyors pendrive manőver és az is készen áll.
-Nekem kell is, attól függően, éppen mit akarok csinálni, vagy valamit csak javítani akarok. De hát nem is mindenki van ebben annyira mélyen -magyarázok, ahogy állok neki a dolog kétkezi részének, magyarul megfordítom a laptopot és elkezdem szétszerelni. Óvatos mozdulatokkal szedem ki az alkatrészt a helyéről és teszem az újat vissza. Gyors csavarozás és minden kész is, csak az illesztő programot kell megvárni, de az megint csak pár perc, nem sok.
-Pontosan! -kucogok, végre valaki értékeli a fura humoromat. Az illesztő szinte lefutott, bedugom a pendrive-ot, hogy a vírusírtó is felkerülhessen.
-Már csak telepítést kell megvárni és készen is vagyunk.