To Thea mommy

Őszintén? A rosseb gondolta volna, hogy így fog alakulni a mi kis Knight Rider-es menekülésünk. Nyűgösen dobálom magam az ágyon, ide-oda és keresztbe-kasul. A sebeim ugyan már begyógyultak így három nap távlatából, de attól még némi sajgó érzést hagytak maguk után. Az a barom! Az az ökör! Így kicseszni velem. Mármint a rohadt életbe, soha nem akartam falkacsősz lenni. Nem ez volt a terv! De persze, mit is gondolok, farkas tervez világ végez. Ennyit arról, hogy majd Európában beolvadunk egy falkába., én pedig erős kifejlett hímek közt pihenném ki az ideiglenes vezérség fáradalmait. Na ahogy azt én elképzeltem… Mi is volt a neve? Ambrózia? Őbolondságának feltétlen muszáj volt nekünk rontania, nekem meg így muszáj volt megvédeni magunkat. Szóval önvédelemből megöltem, igen ám, csakhogy ez a retekbe faragott tökkelütött bunkós barom egy alfa volt. Egy majd’ harminc fős falka idétlen feje! Szóval itt ragadtunk. Én most éppen az ő régi „főnöki” szobájában fetrengek a francia ágyon és lesem a falat. Három nap. Ennyi ideje léptünk be az ajtón a lányokkal. A delegációként szolgáló hímek nem voltak túlzottan elragadtatva, hogy új alfájuk lett, ellenben zúgolódást sem érzékeltem. Még. Bár nyilván érzik azért ők is, hogy „cseppet” idősebb vagyok náluk. Bár, ez a hülyeségre nem nagyon hat. Na mindegy, előbb utóbb úgyis kibújik a szög a zsákból, bár azt meg kell hagyni, ez inkább egy csapatba verődött farkasbanda. Falkának még jóindulattal sem nevezném őket. A családiasság írmagját sem találom bennük. És ez… fáj. Ennek nem így kellene lennie. Nem is értem ezek a fiatal kis seggdugó alfatöltelékek mit képzelnek magukról, mikor a megalomán hülyeségeiket rátukmálják a többiekre. Nagyot sóhajtok és összekanalazom magam és az önsajnálatom az ágyról, hogy aztán valami emberi külsőt varázsoljak magamnak. Egy koptatott kék farmer, egy térdig érő fekete végig fűzős csizma és egy bordó ing kerül rám. Kifésülöm a vörös tincseim és egy leheletnyi sminket kenek fel. Igazából kimerül a szemceruza, tus és rúzs kombinációjában. Átnyálazva a papírhalmazt, no meg kikérdezve a falkatagokat világossá vált, hogy van három kellemetlen pofavizitem, amit meg kell ejtenem. A másik két alfa illetve az intézet felé. Még egyet sóhajtok indulás előtt, meghagyom Sirinek, hogy… csinálja azt, amit szokott. Ő a bétám, pontosan tudja mit kell csinálni, szóval nem tépem a számat fölöslegesen. Remélem az itteni béta nem fog semmi csalafintaságot kitalálni emiatt, de ha így is lesz, akkor faliszőnyeget csinálok belőle.
- Elmentem, majd jövök. Szólok be valahova a vakvilágba, a kis hegyes füle úgyis bárhonnan felismeri a hangom. Én magam bepattanok a fekete terepjárónkba, és ellavírozok New York utcáin egészen a szép nagy intézeti épület felé. Leparkolok vele valahol a közelben és odasétálok. Telefon az egyik zsebemben, másikban kocsi kulcs. Némi kopogás után nyílik az ajtó, és egy csinovnyiknak elrebegem óhajom.
- Üdv, az intézetvezetőhöz jöttem. A bronxi alfa keresi.

Cheza & Thea

Ez az esküvő lesz a halálom, az biztos. Azt hittem, egy árnyvadász esküvőt könnyebb megszervezni, hiszen nem kell hozzá szinte semmi. Ja, rosszul gondoltam. A ruha még egy könnyű eset volt, de akartunk egy lagzit is az esküvő mellé, akkor azt meg kellett szervezni, a tanúkat is valahogy meg kell még oldani, mert van egy olyan érzésem, hogy Caleb nem akarja végignézni, hogy egy általa gyűlölt személyhez készülök hozzámenni. De mégiscsak a parabatai-om, szeretném, hogy ott legyen és nem tudnám nélküle végigcsinálni az egészet, szükségem van a támogatására. Na, de most ezt hagyjuk, van egyéb fontosabb dolgom is most, egy Intézetet kell vezetnem. Ruko elvileg elment edzeni, aztán pedig órát fog tartani, tehát rám vár, hogy a papírokat aláírjam és a jelentéseket átnézzem. Van néhány aggasztó hír mostanság, de még nem lehet senkire mutogatni, de biztos, hogy lesz valami belőle. A nagy kupac papír bámulása közben ér az ajtón szinte kopogás nélkül beeső árnyvadász.
-Thea, a bronxi alfa keresi az Intézetvezetőt. Mit mondjak neki? -áll meg az asztalomnak támaszkodva az idősebb férfi. Összevont szemöldökkel pillantok fel rá, nem szoktak a fajok vezetői csak úgy betoppanni hozzám, ritka az ilyesmi.
-Mit akarhat Ambrose ilyenkor? Nem mondta? -dobom el a tollamat és állok föl, hogy menjek le a vendéget üdvözölni.
-Ez nem Ambrose, hanem egy dögös vöröske -válaszol az árnyvadász egy kaján vigyorral.
-Ahh, remek, alfaváltás, megint. És legközelebb hagyd kint a szexizmusod, ha lehet -szólok rá és már trappolok is le a platformos bakancsomban a földszintre, ahol a hallban ácsorogva pillantom meg a nőt.
Annyi esze nem volt ennek a bagázsnak, hogy legalább a könyvtárban vagy valahol leültessék.
-Jó napot, üdv. Dorothea Coldstone vagyok, az egyik Intézetvezető. Erre kérem, leülünk a könyvtárban -lépek hozzá a kezemet nyújtva. Gyorsan végigpillantok rajta és már fordulok is meg,
hogy mutassam az utat a könyvtárba. Az most elvileg üres, még túl korán van az órákhoz, ott nyugtunk lesz. Letelepszem az egyik fotelba, amivel szemben áll egy másik, magam alá hajtogatva a szoknyámat. Kezem remegését igyekezve rejteni, a hajamban kezdek turkálni, a sok hullamcsattot a helyére igazgatva.
-Nos, mit szeretne tőlem? -teszem fel a kérdést, ami foglalkoztat. Ambrose-zal nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, de abban biztos vagyok, hogy ő volt még utoljára a bronxi alfa. Kíváncsi vagyok, mi történhetett.

Outfit@Music

To Thea mommy

Nem mondanám, hogy túlságosan ínyemre van ez a mai program, de azt sem mondhatom, hogy ne volnék kíváncsi az itteni népekre. Kissé izgatottan is várom a megfelelően kellemes fizikumú fiatalember formás sejhaját visszatolja, remélhetőleg valami fejes kíséretében. Kicsit rosszul esne, ha feleslegesen autókáztam ide. Meg egyébként is, tiszta cukor vagyok, hogy nem nekik kell utánam kajtatni, hanem házhoz jövök. Szerintem ez már egy jó pont, aztán ki tudja. A srác azért még előtte beengedett ajtón belülre, de amúgy úgy ott lettem hagyva, mint a lefagyott szőlő. Szerencsére nem telik el pár perc és egy hölgyemény suhan felém nagy erőkkel, félúton elhagyva a kaján vigyorú srácot. Én már messziről mosolygom, fogadom a kezét és nőiesen, de azért nem lagymatagon megrázom.
- Hello, Cheza Roah Sails, az új alfa. Mutatkozom be neki, majd hosszú léptekkel követem a platformos cipőjét bámulva, be egészen a könyvtárba. Mikor már vendéglátóm félig ül, én csak akkor helyezkedem el a fotelben, s figyelem, ahogy rögtön hajbirizgálásba kezd. Nem tudnám megmondani pontosan miért, de olyan érzetet kelt bennem, mintha csak Siri bebetonozott lelkét látnám. Talán az is hozzájárul ehhez, hogy az illatán átérződik a leheletnyi stressz is, persze az is lehet, hogy ez egy másik feladatának szól, és nem annak, hogy velem kell foglalkoznia. Egyébként is, ki vagyok én, hogy ítélkezzek felette? Hát senkije, szóval hagyom is ennyiben a gondolatmenetet. Kérdésére halványat biccentek, lágy mosolyom nem lankad.
- Semmi rosszat. Csak szerettem volna bemutatkozni önöknek, még a két másik alfa hátra van a vizitből, de úgy gondoltam itt kellene kezdenem. Mindössze érdeklődnék az itteni dolgok felől, lévén… nos… mondhatni véletlenül lettem alfa, és a régi falkám is csak magában volt északon, így nem igazán… vagyok otthon az ilyen szervezett dolgokban. Az elődöm nem vitte túlzásba a papírmunkát, így jóformán… szeretném tudni mire számítsak, hogy ne legyen bonyodalom abból, hogy nem tudok valamiről. Vonom meg enyhén a vállamat s jobb lábam keresztbe vetem a balon. Farkasom csak lomhán fekszik, némi kíváncsi szippantás után meg visszatéve fejét figyeli a szoba tárgyait.
- Persze, ha esetleg nincs rám ideje, azt is megértem, elvégre bejelentés nélkül érkeztem. Szabadkozok egy kicsit, mert végtére is nem várhatom el, hogy most azonnal avasson be mindenbe, ha amúgy lenne égetőbb problémája is.
- Azért az elérhetőségüket mindenképpen elkérném, mielőtt elmegyek.

Cheza & Thea

Nem kicsit lep meg, ahogy az egyik emberem azt jelenti be, hogy Bronx alfája jelent meg hirtelen az ajtóban. Nem szokásuk ilyet csinálni a régi motoros faji vezetőknek, de az elmondás szerint ez egy új. Ami még meglepőbb és már kíváncsivá is tett. Mindenképpen fogadnom kell a hivatalos címem miatt, szóval így is, úgy is megtudom, mi a helyzet. Lesietek a hallba és már köszöntöm is a nőt. Erős és van egy olyan érzésem, hogy idős is, de ebben nem lehetek biztos. Az már egy jó pont, hogy ő maga jött ide, tehát nem fél az árnyvadászoktól, és legalább eddig becsületes, ami nálam már egy pozitív dolog. Nem minden alfa jött volna el, hiszen nem igazán bíznak a nephilimekben.
A bemutatkozás után már megyek is tovább a könyvtárba, hiszen ott könnyebb és kényelmesebb beszélni, a kíváncsi fülek társasága nélkül. Nem akarok hirtelen egy kisebb társaságot körénk, ahogy mindenki járkál fel-alá az előtérben és az irodáig pedig nem akarom felrángatni. Ez így jobb. Letelepszem és már akaratlanul is a hajamat piszkálom, de ez még egy normális reakció, szóval nem olyan feltűnő, hogy baj legyen. Mindig igyekszem figyelni, hogy normálisnak tűnjek, ne sejtsen senki semmit az állapotomról.
-Nos, igen, Ambrose nem éppen az együttműködéséről volt híres… Akkor jól sejtem, hogy ő most halott? -kérdezem, mert az nekem csak jó, ha az előző bronxi alfa tényleg halott, mert nem volt éppen a legjobb vele dolgozni. Leginkább bojkottálta minden próbálkozásomat, mert csak egy nő vagyok és csak huszonéves. Egy nővel jó esetben könnyebb dolgom lesz.
-Nem, ez most fontosabb, amúgy is most sürgős dolgom -rázom a fejem, igyekszem jó kapcsolatot ápolni a fajok vezetőivel, mert ezt gondolom a közös jövőnk sikerének. Nem lehet ezt úgy csinálni, mint a háború előtt a szüleink tették, nem gondolhatják az árnyvilágiak a nephilimeket felsőbbrendű gonosz lényeknek, együtt kell működnünk, különben baj lesz.
-Nos, nem nagyon fogunk beleszólni a falka belső ügyeibe, a vitákat, befogadást, egyebeket maguk között oldják meg, mi csak azt kell tudjuk, hányan vannak és ki tartozik a falkába, hogy ne legyen félreértés, ha esetleg egy farkassal gondunk akad. A háború óta nem igazán volt probléma az alvilágiakkal, reméljük ez így is marad. Fogunk járőrözni a kerületben, de az előtt minden alkalommal értesítjük, az idővel és létszámmal együtt. Igyekszünk nem belefolyni a hétköznapjaikba, de ha bármilyen probléma akad, nyugodtan fordulhatnak hozzánk is, meg a Praetor Lupushoz is. Ők talán egy kicsit közvetlenebbek, mint az árnyvadászok. -magyarázom el, hogyan működnek itt a dolgok, miközben igyekszem tartani a szemkontaktust és nem lefejteni a szoknyám szegélyét.
-Természetesen -állok föl és szerzek egy tollat és papírt egy közeli asztalról, arra írom fel lendületes, de olvasható dőlt betűimmel az én és Ruko telefonszámát. E-mail címünk az nincs hivatalos, mert minek, amúgy sem elég gyors a kommunikációra, nekünk nem hatékony. Odaírom mellé a nevünket is, hogy egyértelmű legyen és úgy adom oda a nőnek.
-Tessék. A férfi a vőlegényem, szintén Intézetvezető, őt is keresheti nyugodtan. Az Intézetbe bármikor jöhet, mindig fogadjuk, csak lehetséges, hogy sem én, sem a vőlegényem nincs itt, de akkor is joga van itt lenni, bármit mondanak az idősebb árnyvadászok -figyelmeztetem, erre is, mert az idősebb generáció máshogy gondolkodik és hajlamosak úgy tekinteni az Intézetre, hogy az csak az övék és alvilági be sem teheti a lábát. Viszont mi már igyekszünk ezt megdönteni, arra vagyunk, hogy mi szolgáljuk az alvilágiakat, nem fordítva.

Outfit@Music

To Thea mommy

Kicsit talán döcögősen indult a mai reggelem, de kezd úgy festeni a helyzet, hogy mégis lesz valami értelme annak, hogy reggel felkeltem. Igaz elsőre úgy tűnt, hogy hiábavaló volt az egész, de aztán felragyogott a csillagom, és a kellemes külsejű árnyvadász előkerítette nekem a főnökét. Gyors kis bemutatkozásunk után sűrű léptekkel követem a nőt a könyvtárba, ahol a kíváncsi s már-már kocsányon lógó szemektől mentesen tudunk egyeztetni a minket érintő dolgokban. Szavaira határozottan biccentek, balommal végigsimítok a jobb kezemen, melyben a volt alfa szívét tartottam.
- Így igaz. Én végeztem vele, mikor ránk támadt. Ennél halottabb nem is lehetne. Bár ez nyilván egyértelmű meg világos, mint a vakablak, de talán így emészthető is. Kényelembe helyeztem magam a széken és szépen előadtam a kis begyakorolt monológomat, mely megmagyarázza az intézetvezetőnek, hogy mégis mi a fészkes anyám tyúkját keresek én itt. Aztán persze terjedelmes választ is kapok az itt működő dolgokról, nagyban bólogatok és fejben jegyzetelek, az erőviszonyokról pláne kell tudnom mindent, elvégre lehet most béke, a hataloméhség nagy úr. És roppant bosszantó.
- Értem és jó tudni. Nehéz lenne úgy fenntartani az alfa szerepét, ha beleszólhatna külsős a falka életébe.
Gondolkozom hangosan és örülök, hogy ezt ők is érzik és nem akarnak minden áron részese lenni az itteniek életének. Ez dicséretes, azt hiszem.
- Ahh, jó is, hogy említi. Az egyik tag jelezte felém, hogy ez a Praetor Lupus elvitette az egyik kölyköt annakidején. Feltett szándékom őt visszakapni, és ezért el is fogok követni mindent. Az ő elérhetőségüket is szeretném elkérni.
Húzom ki magam, mintegy csak jelezve, hogy ha az ottaniak sipákolnak, az miattam lesz, mert addig nyugtot nem hagyok nekik, amíg a kölyök nem kerül haza. A kapott cetlit elrakom a telefonom tokjába, majd ha lesz időm, elmentem a kis ketyerémbe, de most nem állok neki itt pötyögni.
- Rendben, köszönöm. Egyelőre még tart a rendezkedésünk, az elődöm sok farkast nem tekintett tagnak, így lehet, hogy okozok majd egy kis meglepetést, ha sikerül végre összeszedni egy teljes névsort a tagokról. Nem tudom, hogy önöknek miféle listát adhatott le, mert az összes, amit én találtam az irodában, nevetségesen hiányos.

Cheza & Thea

Az új alfa legalább az én dolgomat is megkönnyíti, nem sok faji vezető veszi a fáradtságot, hogy ilyesmivel foglalkozzon vagy nem tiszteli eléggé az árnyvadászokat, hogy megtegye egyáltalán. Talán nem lesz olyan nehéz vele a kommunikáció a jövőben.
-Halottakról vagy jót, vagy semmit, de örülök, hogy nem ő már az alfa. Sok olyasmit hallottam, hogy nem bánik jól a falkájával és minden áron az erőt akarta kicsikarni a tagokból. Remélem, most máshogy lesz - teszem keresztbe a lábaim és lesimítom a szoknyámat, majd belekezdek a mesébe. Sokkal könnyebb lesz együtt dolgozni, ha egyetért velem az alfa és megelőzhetjük a jövőbeli konfliktusokat.
-Ha nagyon próbálnánk az irányításunk alatt tartani a fajokat, fellázadnának, és azt senki nem akarja, hiszen mi értük és a mondénokért vagyunk, nem azért, hogy egymás ellen csatározzunk -A Klávé inkább a teljes hatalmat akarná, de igyekszünk kompromisszumra törekedni, hogy megmaradjon a jó viszony. És minél kevésbé kell a keménykedést játszanom, annál könnyebb nekem, nem kenyerem az ilyesmi.
-Megadom a két igazgató telefonszámát és a székhelyük címét, de azzal lesz egy kis probléma -nyúlok ismét a papír és toll után, és felfirkantom azokat az elérhetőségeket is, de van egy sejtésem, hogy az alfa és Kara vagy Razan még össze fognak vele szólalkozni. Vagy ha más nem, Kouji nem fogja csak úgy beadni a derekát. -Azzal a kölyökkel az a baj, hogy nem kölyök már, letelt az öt éve egy ideje, de még mindig nem tudja irányítani a farkasát, ezért nem adták még vissza a falkájához. Nem tudom, mennyire tudja, de eredetileg azért vitték el onnan, mert Ambrose olyasmit akart belőle kicsikarni, amire nem volt képes, és hogy ne ölje meg, egy boszorkánymester mellé adták, hogy mellette megtanulja az önuralmat. Viszont azóta sem sikerült megtanulnia, vagyis veszélyes, és ha veszélyes, az a Praetor Lupus felelőssége, ők pedig nem fogják csak úgy visszaadni. Mivel amúgy ártalmatlan és nem bántana direkt senkit a kölyök, nem ölték még meg, más esetben már nem lenne kit visszakérni. Beszélje meg velük, mit tudnak tenni a fiatal farkas érdekében, sajnos ez nem az én hatásköröm -magyarázom el a helyzetet, ahogy a Praetor Lupus jelentéséből kiderült. Rendszeresen össze szoktunk ölni megbeszélni dolgokat a két igazgatóval, hogy minél könnyebben menjen a fajok feletti felügyelet.
-Hogy őszinte legyek, egyszer megtaláltam a listát, de nem tudom melyik név melyik farkast takarta, ezért tapasztalat alapján próbáltam őket beazonosítani, de szerencsére nem volt sok probléma a bronxi falkával Ambrose-on kívül.

Outfit@Music

To Thea mommy

Őszintén szólva azt hittem, hogy sokkalta kellemetlenebb érzés lesz számomra ez a hivatali találkozás, de eddig egészen jó vleményem alakult ki az Intézetről s annak női vezetőjéről. Ez nem is olyan vészes... még a végén lehet, hogy nem is lesz semmi kellemetlen. Halleluja, úgy legyen, mert egy életre elég volt a balhékból, a harcokból, és akkor a menekülést még nem is említettem.
- No nem mintha megérdemelné... Horkanok fel a magam csendességében, mert bár én életéből kb 10 percig ismertem, sem ebből kifolyólag nem látom pozitívan, sem pedig abból, amit maga után hagyott. Ez nem egy falka, csak egy rakás farkas összezárva, jóformán. No de majd lesz ez még így se... Arról kezeskedem. Az én felügyeletem alatt nem játszunk ilyen idegenkedősdit.
- Ezt őszinte örömmel hallom... sajnos még ritka ez a felfogás, de nagyon díjazom.
Biccentek az irányába, mert tényleg oltári nagy előrelépés, hogy végre egyenlőként kezelik a mi oldalunkat is és nem irányítani és elnyomni való katonákat látnak bennünk. Jó, azt nem mondom, hogy mindegyikük, de ahogy elnéztem azok, akik most az Intézetben vannak, jó eséllyel így gondolják. Egy köszönömöt rebegve veszem el a felírt számokat és süllyesztem a zsebembe, aztán pedig... megrökönyödve hallgatom amit mond.
- Nekem azt mondták egy kölyök... de így... miiii.
Masszírozom meg két ujjammal a halántékom és mélyeket lélegzek. Még mindig ki akarom ásni azt a tetvet és megölni még egyszer.
- Ambrose egy címeres ökör volt, ez tény. De hogy egy fiatal kölyköt így...
Felmorran benne az anya s rászorítva a szék karfájára enyhén megreccsentem. A hangra persze észbe kapok és elveszem a kezem. Méég nem tört el. Csak egy kicsit megnyekkent. Bocsi...
- Egy kölyöknek a falkától kell megtanulnia az alapokat. Egy boszorkány tudja fékezni a szörnyét... de ő nem farkas, hogy elmagyarázza neki az érzést, ami végbemegy ilyenkor. Ha még nem ölték meg, akkor van esélyem meggyőzni a Preatort, hogy engedje az új felállásnak elvégezni a dolgát. Ez a _mi_ dolgunk, és az az _én_ kölyköm.
Elszántan csillogó szemekkel nézek Theára. Annak a kölyöknek így semmi esélye... ha ennyi idő után sem történik semmi, akkor baj van. Akkor... nem is akarja. És ez megbélyegezheti az életét. Nem fogom hagyni, hogy emiatt lőjék ki.

Cheza & Thea

Az előző alfára való morgásra csak hallgatok egy kicsit, miközben a papírfecnivel molyolok. Megértem az ellenszenvét a férfival kapcsolatban, de sajnos amíg Intézetvezető vagyok, nem nyilváníthatom ki a véleményemet csak úgy. Talán a pillantásomból megértheti, hogy én sem kedveltem, sőt, egyenesen gyűlöltem Ambrose-t, de kimondani nem fogom. Ha nem jelzem verbálisan, egyetértek vele.
-Nos igen, nem is örvendünk túl nagy közkedveltségnek a Klávé köreiben, de a fiatalabb árnyvadászoknak tetszik a változás. Az alvilágiak pedig… még mindig ellenségnek látnak. De remélem majd egyszer változik a véleménye mindenkinek a jó irányba -vallom be, de hát nem újdonság, hogy nem szeretnek engem és a vőlegényemet a Klávé öregei. Pedig nem is változtattunk túl sok gyakorlati dolgon, csak az ideológián mögötte.
-Hivatalosan már nem kölyök - Akárhogyan nézzük már nem kölyök és nem is kezelhetjük akként. Azért is vette a szárnyai alá a Praetor Lupus és azon belül is a boszorkánymester. Azt már meg sem akarom az alfának említeni, hogy milyennek ismerik Koujit mind az árnyvilágban, mind a mondénok között. Talán jobb, ha azt még nem tudja meg.
-Sajnos kénytelenek voltak cselekedni és kivenni a falkából, különben meghal a fiú. Én csak a jelentéseket kaptam meg, nem voltam jelen a folyamat egyik részénél sem, nincs tudomásom a pontos körülményekről -A reccsenére megugrik a pulzusom, de szerencsére legalább nem rándultam össze. Még csak az kellene, hogy az árnyvilágiak gyengének lássanak, aláásná azt a kis megbecsülésemet, amim most van.
-Én bízom Kouji képességeimben, és mint mondtam, ez a Praetor Lupus hatásköre. Én csak az elérhetőségeiket tudtam megadni, mást sajnos nem tudok tenni. Higgye el, én sem lennék boldog, ha ilyen helyzetben lennék, de a Praetor tudja a dolgát és nem szokott az ilyesmiben melléfogni. És talán a kölyköt sem árt megkérdezni, ő mit szeretne, de ezt csak a saját példámon okulva tanácsolom -teszem hozzá együttérzően, miközben próbálom visszafogni az alaptalan félelmemet, hogy esetleg rám dühös az alfa. A szívem már így is túrázik a hegyekben, már csak attól is, hogy tárgyalnom kell valakivel egyedül, nem tehetek róla.
-Van még esetleg valami kérdése? -billentem oldalra a fejem picit és a tollal próbálom lefoglalni a kezemet. Talán kevésbé feltűnő, mintha a hajamat birizgálnám.

Outfit@Music

To Thea mommy

Eddig is heves utálattal viseltettem az iránt az elmebeteg állat iránt, de most ennek fényében új szintre lépett a gyűlöletem. Nem is tudtam, hogy van még efölött is valami.
- Számomra a falkám összes tagja a kölyköm, független ez az életkorától. Nézek rá semmilyen szemekkel, mintha azt mondtam volna, kék az ég. Nekem ez evidens, ez a megszokott, ez az életformám. Tetszik vagy sem, azzal, hogy senki nem hívott ki az első nap, hogy megkérdőjelezze a hatalmam, elfogadták, hogy a kölykeim lesznek. Így vagy úgy.
- Ezzel lesznek még problémák...
Sóhajtok fel, miközben ujjaim közé csippentem az orrnyergem és kis körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdem.
- Tudtommal már egy jó ideje ott van és még mindig nem képes irányítani magát. A fajtársainál jobban senki sem tudja erre megtanítani, én pedig már nem Abrose vagyok.
Masszírozom meg két ujjammal a halántékom és mélyeket lélegzek. Még mindig ki akarom ásni azt a tetvet és megölni még egyszer.
- Köszönöm, innentől majd én intézem.  
Biccentek a dologra és ennyiben is hagyom. Csak egy farkas értheti egy farkas gondolkodását. Így nem is várom el tőle, hogy mindezt átérezze. A szavaira kapcsolok, s felkapom a táskámat és felállok a székből.
- Nem, ennyi lett volna. Nem is zavarom tovább a munkájában. Köszönöm, hogy időt szakított rám.
Nyújtom felé a kezem az asztal fölött, majd mosolyogva integetek neki még az ajtóból, és kinindzsázom magam az épületből. Huhh, le kéne nyugodni.

Cheza & Thea

Látom az indulatot az alfa szemében és igencsak határozott akaraterő kell, hogy ne ijedjek meg tőle. Nem egyszer kell emlékeztetnem magam, hogy nem rám harahgszik, hanem Ambrose-ra. Nem rám, Ambrose-ra.
-Szegény fiúnak ilyen gondviselőre lett volna szüksége -Amennyire ismerem a helyzetét, sem a beharapója, sem a falkája nem bánt vele jól, ezért tart ott, ahol. Ha valaki így foglalkozott volna vele, mint ez a nő, talán nem lenne gondja az önuralommal.
-Ezt már magára bízom és a Praetor Lupusra. Nem az árnyvadászok hatásköre a farkasok átváltozása, amíg mondénoknak nem esik bántódása -Sajnos én csak ennyit tudtam tenni a sajátjaimmal éppen elég foglalkozni. Meg tudom érteni, hogy annyira törődik a hozzá tartozókkal, hiszen én is ugyanezt érzem a nephilimek iránt, de a kettőnt területe nagyon eltér egymástól.
-Köszönöm még egyszer, hogy eljött -rázom meg a kezét utoljára és kikísérem a kapun. Nagyot sóhajtok, amint kívül van, nem ment olyan rosszul, mint féltem tőle.

Outfit@Music