Thea & Magnus

Csendes este ígérkezik. Alexandernek éppen valami dolga van a testvérével és a parabatai-ával én pedig térdig állok a munkában. Egy tea társaságában elhelyezkedek az íróasztalom mögött, a bekeretezett képre pillantok, amin Alexander mosolyog és kicsit máris több kedvet érzek a munkához. Hallottam tőle valami olyasmit, hogy a szüleit leváltják az Intézet éléről, és hogy végleg elválnak az útjaik, de ahogy észre vettem még nagyon ő maga sem értette mi a helyzet, és az Intézet belső dolgait akkor sem adhatja ki, még akkor, sem ha egy pár vagyunk, attól én még alvilági maradok. De nem is nagyon kíváncsiskodtam. Majd az új vezető eljön, ha akar, és bemutatkozik illendően.
Megsimogatom a macskát, majd neki esem a nem kevés, de annál unalmasabb papírmunkának, mindig nehezen szánom rá magam és ennek mindig az a következménye, hogy végül órákig dolgozom. Sokan nem gondolnák, de nekem is vannak feljebb valóim, engem is ellenőriz valaki, és ezek a feljebbvalók igen szőrös szívűek, ha a határidőkről van szó. Megsimogatom, az ölembe telepedő, Miau-t, majd vissza mélyedek a munkába. Az új vezetőség is sok elvarratlan szálat hagyott maga után, mert nekem le kell zárnom minden velük folytatott levelezést, és minden írásos anyagot, amin még Maryse vagy Robert Lightwood szignója szerepel. Mikor így elborít, a papír lavina néha elrévedek a boldog időkbe mikor még oda mehettem ahová akartam, és nem kellett egy helyben rostokolnom egy ilyen komoly munka miatt. Bár tény, hogy az hogy Brooklynban élek életem legszebb szakaszát is magában hordozza… Alexander a kedvesem lett, és vele lehetek még sokáig.  Mikor rá gondolok, mindig rá kell, jöjjek, nem rossz dolog az, hogy annak idején főboszorkánymester lettem.
Órák telnek el nyugalomban, a nagy ablak alatt folyamatosan jönnek, mennek az autók és az emberek… Brooklyn ismerős zajai, már nem is tudnék nélkülük meglenni, ez az én kis lakásom aláfestő zenéje. Nagyjából két óra monoton munka után hallom, hogy valaki csenget, felkapom a fejem. Nem Alec nem lehet, ő ma őrjáraton van… Catarina nincs a városban… Tessa nászúton… és így tovább számba veszem, hogy ki miért nem kopogtathat az ajtómon hétköznap este. Végül úgy döntök, kinyitom, egy próbát megér. Leteszem a macskát az ölemből az asztalra, fel se ébred arra, hogy megmozdítom. A szekrényhez lépek gyorsan elő halászok egy nadrágot és egy inget, nem számítottam látogatóra, így alsónadrágban ültem le dolgozni. Miután meggyőződtem róla, hogy kellőképp extravagáns a kinézetem az ajtóhoz lépek és kinyitom.
- Jó estét…-végig mérem a jövevényt-… kisasszony miben segíthetek?
Egy hosszú pillanatig csak állunk egymással szembe, így van időm rendesen szemügyre venni a nőt. Fekete haja lágy hullámokban keresztezi sápadt arcát, tengerzöld szemekkel néz rám. Nagyon ismerős, próbálom felidézni hol láthattam már az arcát. Majd beugrik a Londoni Intézet, körülbelül 20 évvel ezelőtt, és egy kis fekete szoknyás kislány, aki azzal nyaggat, hogy meséljek neki Peruról, és Ragnorról meg Catarináról és a kalandjainkról. Hirtelen szélesen elmosolyodom.
-Dorothea Coldstone! Micsoda meglepetés!

Magnus & Thea

Rengeteg feladattal jár Intézetvezetőnek lenni, pláne, ha nem is akartad az egészet alapból. Csak úgy a nyakunkba aggatták az egészet, hadd legyen még rosszabb nekünk. Felfogtam, hogy a Lightwoodok a válásuk után még annyira sem akartak az Intézet élén állni, mint eddig, de igazán találhattak volna valaki mást vagy másokat erre a feladatra. Értem én, hogy kézenfekvőek vagyunk Rukoval most, hogy házasságba is kényszerítenek minket. Túlságosan a Klávé szeme elé kerültünk, ez a mi bajunk, valahogy ki kellene kerülnünk a köztudatból. Sajnos nincs jobb ötletem erre, mint tenni a dolgomat engedelmes szolga módjára, pedig hatalmas kedvem lenne fellázadni valamilyen módon, de nem tehetem.
A kötelességemet teljesítve látogatom végig a városban élő alvilágiak vezetőit, hogy tájékoztassam őket a vezető személyében történt változásról. A legtöbbekhez nem sikerül bejutnom személyesen, nekik levelet küldök jobb híján, mert tudniuk kell a dologról. Ahogy a listán a következő tételhez érek, nagyon halványan elmosolyodom, hiszen őt személyesen is ismerem még kiskoromból. A gyermekkorom persze egy fájdalmas pont, de a férfi mindig is jó volt hozzám, így nincs miért kerülnöm. Kivételesen a vőlegényem nélkül érkezem, mindenki máshoz vele mentem, hiszen ő is az Intézet vezetője lett velem együtt, de elment az őrjárattal és úgy gondoltam, A főboszorkánymesterhez jobb lesz egyedül mennem.
Kopogok az ajtaján illendően és várom, hogy kinyissa nekem. Hallom bentről a várakozást, majd a pakolászás hangjait, végül kitárul az ajtó. Látom a tekintetében az értetlenséget, de nem szólalok meg, nem válaszolok a kérdésére, úgyis fel fog ismerni, csak egy kis idő kell neki. A mosolyból már tudom, hogy rájött, ki vagyok, mire én is elmosolyodom.
-Végre felismertél Vén Varjú -Azzal a névvel illetem, amit annak idején is használtam, hiszen egymás között vagyunk, tudtommal nincs semmilyen vendége. Kicsi voltam, amikor ezt a nevet kapta, és azért lett ez, mert valljuk be, úgy gyűjti a csillogó holmikat, mint a varjak. -Beengedsz? Van egy kis megbeszélni valóm veled -intek a lakás belseje felé, a másik kezemmel tartva a nagymama kendőt a vállamon. Nem fázom, hiszen egy rúna melegít, de akkor is kényelmesebb odabent. Ha beenged, akkor beljebb lépek és megállok valahol a szoba közepén, hogy szembe forduljak vele.
-Mivel kezdjem a nagy vagy a kevésbé nagy hírrel?

Outfit@Music

- Kezdd azzal, hogy leülsz! –intek mosolyogva a székre- És megmondod, hogy mit iszol! Bár ha jól sejtem csak egy pohár vizet.
Kint a konyhában csörömpölés támad, ahogy elő kerül egy pohár, és kinyílik a hűtő ajtó. Közben én lehuppanok a kedvenc székembe, ahol általában tárgyalások közben szoktam ücsörögni és még egyszer alaposan megnézem magamnak a fiatal nőt. A stílusa nem nagyon változott azóta, hogy utoljára láttam Londonban, de minden más megváltozott rajta. Bár nem tudom, hogy mit csodálkozom, hiszem lassan 2 évtized is eltelt ő pedig felnőtt. Azon se csodálkozok, hogy itt látom, hiszen a szüleivel sosem volt felhőtlen a viszonya, nem csoda hogy minél messzebb akart kerülni tőlük. Az arcán mégis valami komor kifejezés ül, mint akinek olyan teher nyomja a vállát, amit nem akar hordozni. De mindent egybe vetve igazán csinos, szemre való fiatal hölgy lett belőle nem is csoda, hogy először fel se ismertem. Jó ilyen kedves ismerős arcokat látni, még akkor is, ha láthatóan valami nyomja a szívét.
Figyelem, ahogy a macskám egy pillanatra még bizalmatlan vele, majd elégedetten dorombolni kezd és felugrik az ölébe. Hát igen ő már csak ilyen, akit én szívesen látok azt ő is, és ilyen kis barátságos vele. Dorothea is egy ilyen személy, mert oda dörgölőzik a kezéhez, majd nagy boldogan befészkel az ölébe és elalszik.
- Úgy látom, Miau, úgy gondolja, kezdheted. Azt hogy melyik hírrel kezded, azt rád bízom! Bár inkább kezdhetnéd azzal, hogy mesélsz egy kicsit, mert ide s tova 20 éve nem találkoztunk.
Hátra dőlök a székemben jelezve, hogy beszéljen, nyugodtan hallgatom. Még Miau is érdeklődve pislog fel rá.
.

Magnus & Thea

Kicsit lejjebb engedem a kendőt a vállamon, ahogy beenged és beljebb lépek. Ahogy mondja, leülök a mutatott székbe és amennyire tudok, kényelembe helyezem magam, de úgy rendezkedem be, hogy nem akarok sokáig maradni. Szeretnék minél előbb visszaérni, hogy talán még aludjak ma is egy kicsit.
-A víz tökéletes -bólogatok és megvárom, hogy ő is leüljön, mielőtt nekilátnék a mesémnek, de Miau, a macska előbb talál meg, mint gondoltam. Tudtam, hogy van egy macskája, de gondoltam, később akar majd velem megbarátkozni, nem rögtön. Nem annyira zavar, a saját cicusom után végképp nem és elkezdem simogatni.
-Hol is kezdjem… Londonban voltam sokáig, Calebbel jól elvoltunk, éltük az életünk, aztán jött Valentine és a dolog a gyerekeivel… Szerencsénk volt, hogy nem volt túl sok probléma ott, oda nem igazán jutott el a hatása. Történt… Valami, amitől el kellett hagynom Londont és idejöttem. Utána tört ki a háború, de mint látod, túléltem. Tanár lettem és most az itteni Intézetben tanítok. És akkor most elérünk ahhoz, amit mondani akarok. Tudod, a Klávé most viszonylag gondban van, sokakat elvesztettünk, a hatalma meggyengült, az alvilágiak is több jogot akarnak maguknak. Igyekeznek újra kezükben tartani az irányítást. Ezt abban látták megoldani, hogy… Házasságokat rendeznek le szerintük megfelelő korú összeillő emberek között. Nos, mindig is tudtad, hogy nagyon nem szeretem, ha megmondják mit csináljak. Most megmondták. Márciusban házasodom. Egy harminc éves japán férfival, akit tavaly ismertem meg. És el nem tudom mondani, mennyire dühít, hogy ez konkrét parancs volt, ezért nem ellenkezhetünk -rázom a fejem, hiszen ezt se én, se Ruko nem akartuk. Az rendben van, hogy jól jött ki, kijövünk egymással és nem zavar, ha hosszú távon együtt kell lennünk, de akkor sem így akartuk összekötni valakivel az életünket.
-És ez még nem a jéghegy csúcsa.


Outfit@Music

Thea & Magnus

Mikor a „házasság” szó elhangzik, egyszerűen nem tudok mit tenni az ellen, hogy leesik az állam. Valahogy sosem tudtam elképzelni őt, amint boldogan ragyogó arccal igent rebeg egy gazdag család karót nyelt sarjának. Bár ha a Klávé úgy gondolja, kevesen elég bátrak, hogy szembe szálljanak vele. Ahogy Dorotheát ismerem, ki fog hozni ebből a helyzetből valami olyasmit, amitől a begyepesedett idióták Idrisben dobnak egy dupla hátra szaltót.
- Tanárnő. Nos, ez érdekes, nem mondom, hogy első ránézésre nem mondanám meg, hogy tanár lettél, de persze nem minden a külső.
A bárpulthoz lépek, gyorsan össze ütök magamnak egy enyhébb koktélt, majd lehuppanok kedvenc kis hintaágyamba. Egy pillanatra merően nézem, hogy ne a copfos kislányt lássam benne, akire emlékszem, hiszen már nem az. De komolyan örülök neki, hogy látom, épp mostanában gondolkoztam rajta, hogy fel kellene, keressem. És tessék, az élet megelőzött.
-  Ha jól tippelem, Lightwoodék köszönték szépen, de itt hagyták az egész kócerájt a fenébe… hajaj, szegény gyerekeik –sóhajtok, egy pillanatra látom magam előtt a zaklatott arcú Alecet az ajtómban, hogy a társaságomban kicsit megvigasztalódjon.
- No de, mesélj inkább erről a te vőlegényedről. Remélem, jól ki jöttök egymással, nem tudnám elnézni, ha boldogtalan lennél, ha már így vissza pottyantál az életembe. Ha jól sejtem, van valami elvetemült terved és tudod mit… én, támogatlak, titeket bármire is készültök. A Klávé sosem volt a szívem csücske, de most nagyon a bögyömben vannak, nem tudom, tudod-e mi a helyzet velem mostanában, ha nem természetesen én is mesélek, elvégre az egyik tanítványod elég erősen érintett.
Bátorítóan rá mosolygok, egy olyan mosollyal, hogy tudja, mellette állok. Nem szeretem, ha a barátaim szomorúak, és jó szívvel sorolom őt a barátaim táborába, amely kevésbé népes, mint sokan gondolnák. Ez a fiatal nő, kicsi lány volt még mikor megismertem, de olyan aranyos volt, hogy azonnal megszerettem. Nem akarom, hogy bántsák, mindig azt a mosolygó, csillogó szemű kislányt akarom magam előtt látni, akit huszon-egynéhány éve megismertem. Mikor még nem voltak gondjai, főleg nem ilyen nagyok. Ő is az az ember, akit mindig boldognak akarok látni, és bárkinek gondolkodás nélkül neki rohanok, aki ezt a boldogságot veszélybe sodorja. Mosolyogva hallgatom, folyamatosan igyekszem azt sugallni felé, hogy mondjon el bármit, amit akar, nálam minden titka biztonságban van.

Magnus & Thea

Látom, ahogy megdöbben a házasságom tényén, de hát én magam is így reagáltam, amikor először megtudtam. Nem akartam elhinni, hogy a Klávé erre vetemedhet, de valahol megértem a szándékát. Kihalófélben vagyunk, egyre kevesebben akarnak gyereket vállalni, és egészen eddig nem használtuk a Kelyhet a szaporodásra. Attól függetlenül nem értek egyet és a kicsinyes bosszúnkat mindenképpen megcsináljuk Rukóval az esküvőn.
-Meglepődnél, de én vagyok az egyetlen Bestiatan tanár New Yorkban jelenleg. Az előző meghalt a háborúban, így még szükség is van rám -A legnagyobb bánatomra, mert ez azt jelenti, hogy Jace Herondale-t is nekem kell tanítanom. Nem lenne vele gondom elsődlegesen, de a csípős humorát mindig a tanárjain fényesíti, amit nem bírok könnyen. Nem tehetek róla, de ha csak rágondolok a kötelező óráinkra, elfog a gyomorgörcs.
-Jól tippeled, és ki nem találod, kinek a fejére sózták a megtisztelő beosztást -jegyzem meg és közben érződik a hangomban a cinizmus. Természetesen a legkevésbé alkalmas, amúgy is dühös két árnyvadászra aggatták a terhet, akiket épp az imént tűzték ki napirendre a házasságát. Pontosan annyi kedvem van ehhez is, mint látszik, de ezért vagyok itt elsődlegesen, hogy közöljem vele, mint főboszorkánymesterrel,ki lesz az új Intézetvezető.
- A gyerekeik jól bírják, szerintem még örülnek is, hogy kicsit ezzel is kikerülnek a rivaldafényből és nem kell többet túl magas elvárásokak megfelelniük a mindennapi életükben -Én legalábbis ezt látom rajtuk, de nem álltam le velük erről beszélgetni. Minél kevesebb emberrel beszélek, annál jobb nekem.
-A vőlegényem... Érdekes alak. Japán származású,, idősebb kicsit nálam és pont annyira utálja ezért az egészért a Klávét, mint én. A legtöbben félnek tőle, mert könnyen elveszti a fejét harc közben és olyankor annyi sem marad az ellenfélből, amit kiskanállal össze lehet kaparni. Ha ez mond valamit, Jace herondale tart tőle és aki csak ismeri, démonnak tartja. Tudom, hogy ez rosszul hangzik, de nem kell megijedned, velem jól bánik. Nem Megérti a problémáimat. Nem jön jól ki Calebbel, dehát mindent nem lehet. A neve Ruko Masashi, ha mond ez neked valamit. És ami a legjobb, hasonló a stílusa, mint az enyém, többen súgdostak már, hogy nem tudnak minket megkülönböztetni egymástól hátulról -kuncogok fel, ez számomra még mindig vicces- Van is egy ötletünk, mert tulajdonképpen Ruko találta ki. Szerintünk ő nagyon szép nő lenne és mi lenne, ha ő viselné a menyasszonyi ruhát -mosolyodom el, szerintem is zseniális ez az ötlet és már kiviteleződik. Ha Magnus támogat, akkor a tervünk sikere biztos.
-Tudom nagyjából mi a helyzet veled, arról beszél az egész visszamaradott nephilim társadalom, hogyan csókolt meg Alec Lightwood a nagyterem közepén a komplett Klávé előtt. Azóta szinte ugrásszerűen megnőtt a melegségüket vagy másságukat felvállaló árnyvadász fiatalok száma. Hatalmas dolgot indítottatok el. Ezt a szellemiséget szeretném képviselni később -utalok megint arra, hogy lesz is hogyan érvényesítenem az ideáimat. Konkrétan mióta hivatalosan az Intézet vezetője vagyok, igyekszem apró gesztusokkal és szavakkal bátorítani a más gyerekeket, hogy legyenek önmaguk és megvédem őket a bigott szüleiktől, akik ezért bántani akarnák őket.


Outfit@Music

Thea & Magnus

- Pedig ez már így hallásra sem egyszerű, kicsi lány. –halványan mosolygok, ahogy rég megszokott, és szinte már feledésbe merült becenevén illetem, közben hitetlenkedve rázom a fejem. Házasság… ráadásul egy ennyire ellenkező kultúrából érkező férfivel. Elképzelni se tudom, mit érezhetett, mikor minden mellé ezt mg közölték vele. Ilyenkor egy pillanatra az agyam hátsó zugában feltámad egy érzés, hogy ha tehetném az egész Klávét a süllyesztőbe tenném. Begyepesedett idióták, akik olyan több száz éves törvényeket követnek, amilyeneket egyszerűen nem lehet össze egyeztetni ezzel a mai modern világgal, és velünk, alvilágiakkal, akik alkalmazkodtunk ezekhez a változásokhoz. Én ezt már rég megtanultam, és sok fiatal osztja a nézeteimet, de nem tehetnek semmit, ha a vezetőik ilyen fatökűek.
Cinkosan elmosolyodom, mindig is imádtam másokat sminkelni, és ha ezzel az őrületbe kergethetem a sok karót nyelt idiótát, az csak még jobb.
- Bármiben szívesen segítek angyalom, ez csak természetes. Majd én kezelésbe veszem, és olyan nőt varázsolok belőle, hogy minden vaskalapos nephilim megkérdőjelezi majd a szexualitását!
Boldog mosoly kúszik az arcomra, ahogy szóba hozza Alexandert. Tudom, érzem, hogy az ő felügyelete alatt jó kezekben lesznek, hogy nem kell aggódnom értük. Na, igen… az a csók. Azt senkinek sem kell tudnia, hogy a „rettenthetetlen” rúna segített neki, hogy legyőzze vele született és belé sulykolt gátlásait, és ennyi ember szeme láttára ki merje fejezni az érzelmeit irántam.
- Nos, igazán örülök, hogy sikerült elindítani valamit, bár nem az volt a cél. De őszintén örülök, igazán itt volt az ideje, hogy a társadalmatok egyes és kettes tagjai elfogadják, hogy igenis létezik ilyesmi, és ez a ti angyali véretektől sem áll távol. Félre ne érts, eszem ágában sincs becsmérelni benneteket, de az is tény, hogy csupán néhányan álltok közel a szívemhez, persze ezt te is nagyon jól tudod.
Ahogy figyelem, újra és újra eszembe ötlik a kislány, és nem tudok nem mosolyogni. Ő ugyan azok között a falak között nőtt fel, ahol kedves barátaim élték az életüket az 1900-as évek hajnalán, és mindig is volt benne valami, ami rájuk emlékeztetett. Kedves, de ambiciózus, mint Charlotte, néha olyan szétszórt, mint Henry, és tagadhatatlanul szilaj, mint Will és a fia James. Az egyetlen olyan személy volt ott, akit megérintett a hely patinája, és ő engedett neki. Talán ezért is zártam már olyan korán a szívembe, hogy azóta is sokat gondoltam rá. Örülök, hogy végre elérhető közelségben lesz, és nem csak egy-egy kósza levélből tudok majd hogyléte felől.
- Csak tudod, néha arra lennék kíváncsi, mit képzel magáról a Klávé. Tudom, te nem vagy olyan, aki hagyja magát dróton rángatni és ezt helyeslem.

Magnus & Thea

-Sajnos semmi sem egyszerű. És akkor még nem mondtam, hogy nem csak tanár lettem hirtelen, de Rukoval együtt Intézetvezető is. Minket tettek meg, miután Lightwoodék lemondtak, még csak ellenkezni sem tudtunk, a kész határozatot kaptuk meg -morgolódok magamban, de legalább kimondtam, amiért jöttem. Mert az elsődleges célom nem a látogatás volt, hanem tájékoztatni, mint a város egyik faji vezetőjét. Végig kell járnom az összeset és nem vagyok éppen boldog tőle. Bárki más jobb lett volna, mint mi, de a Klávénak feltett szándéka szerintem a világból is kikergetni, vagy elérni, hogy elbukjunk és belerokkanjunk a dologba.
-Köszönöm Magnus hálás vagyok és szükségünk lesz a segítségre. Meg kell magamat kedveltetni a fajok vezetőivel, hogy ne a nephilimet lássák bennünk, hanem egy olyan személyt, aki értük dolgozik, nem ellenük. Nagyon sokmindent meg kell változtatnunk -Nevetem el magam a sminkelős ajánlatra, de tényleg szükségünk lesz az összes segítségre, amit kaphatunk. Ő is tudja, hogyan vélekedik az árnyvilág a fajtámról, de ez így nem mehet tovább. Együtt kell működnünk, hogy ne történhessen még egy olyan, mint Valentine és Sebastian ámokfutása.
-Igen, tudom. Az idősebbek alig vannak már, csak a huszonévesek maradtak életben, ami azt jelenti, hogy van esélye elterjedni az új ideológiáknak, csak valahogy rá kell őket venni, hogy vállaljanak gyerekeket, hogy ne haljunk ki. Nem tudom, mit tudnánk csinálni ezen kívül -Abban reménykedem, hogy majd ha már kicsit tapasztaltabb vagyok és tudom, mit is csinál az Intézetvezető, több fogalmam lesz a lehetőségeimről és a korlátaimról is. Egyelőre csak a teljes pánik uralkodik a fejemben, hogy most mégis mihez fogok kezdeni a hirtelen jött titulusommal.
-Nem hagyom magam, de vannak helyzetek, amikor nem szeghetem meg a parancsot, te is tudod. Nem tudom, mihez fogok kezdeni, de valahogy megoldom.


Outfit@Music