Caleb & Thea

Sokat dolgoztam a héten, mindenfelé rohantam, mindent elintéztem és végre nem akar az Intézet helyben összeomlani. Sok energiámba és pánikba került, mire ezt összehoztam és nagyon is elégedett vagyok vele. És végre találkozhatok Calebbel is, ahogy a legutóbb megbeszéltük.
Kellett párszor csúsztatni a dolgot, mert mindkettőnknek sűrű az élete, de sikerült összehozni és már a sarkon várom, hogy mehessünk együtt teázni. Legalábbis én teázok, ha már egy jó teaházba akar elvinni. Nem tudom, pontosan hol, ezért várom őt, hogy mehessünk.
-Szia -köszönök rá, ahogy látom közeledni, így elébe sietek. Halvány mosoly játszik ajkaim szélén, mindig örülök, ha láthatom, minőségi időért pedig különösen. Nagyon ránk fér, hogy csak beszélgessünk mindenféle figyelemelterelés nélkül, főleg a külön töltött idő után.
-Mutatod az utat? Nem tudom, merre van -nézek körbe várakozóan -Milyen napod volt? -próbálkozom egy ártatlan kérdéssel, hiszen nem akarom semmivel sem elrontani a hangulatot. Nem igazán akarom most a kényelmetlen témákat felhozni, mint Ruko, az esküvő vagy bármi hasonló.

Caleb & Thea

Ma egy kivételes nap van, amikor végre minden feladat el van végezve, mind a ketten ráérünk és még én is élhetően érzem magam. Nem tökéletes, sosem lesz az, de nem is borzalmasan rossz, ami most pont elég. Egyszer majd remélhetőleg fel tudom dolgozni a problémáimat és nem keserítem meg vele mások és a saját életemet is, még ha nem is mostanság lesz az. Már így is haladok, de még messze van a vége. De visszakaptam Calebet! Másnak nincs olyan szerencséje, hogy a traumája tárgya még sem történt meg. Mondjuk ez nem vonja vissza a trauma tényét, szóval én sem gyógyultam meg rögtön ettől, de mégis segít egy kicsit. Hogy mégsem halt meg miattam a parabatai-om.
Amint észreveszem, oda is sietek hozzá és már hamarosan meg is indulunk a teázó irányába. Senki másra nem tudom csak úgy rábízni magam, talán csak Rukora, hogy ismeretlenül vagy felkészületlenül hagyjam vezetni magam. A bármikor ránk ugarhat valaki a sikátorból érzését nem tudom kizárni, de olyan gyorsan hessegetem el, amennyire tudom. Egyedül is meg tudom magam védeni, és most ketten vagyunk, nem is akárkivel, rendben leszek.
-Jól tetted, kijárt már. Nekem egy Klávé küldöttet kellett elintéznem egyedül, szerencsére egy normálisabbat kaptunk, nem kellett Rukot hívnom hozzá. Meg összeállítottam a járőrözési rendet és takarítottam kicsit -sorolom fel a mai teendőimet. Egészen sokat csináltam ahhoz képest, hogy ma elvileg pihenős napot kellett volna nekem is tartani. A Klávé küldött így is elég sok időmet és energiámat elvitte, szóval jól fog jönni a kikapcsolódás.
-Szerintem nincs meleg, de nyáron is feketében járok -jegyzem meg, igazából nekem sosincs melegem, akármennyire is tombol a nyár odakint.
-Hacsak nem dől össze az Intézet vagy nyílik meg a Pokol, nincs -erősítem meg, direkt úgy intéztem, hogy ne legyen már semmilyen más hivatalos dolgom. Persze mindig van valami ad hoc dolog, amit azonnal meg kell oldani, mert nem várhat egy percet sem valamiért, de elvileg azt Ruko ma intézi.
-Én is nagyon, máskülönben túldolgoznám magam. Veled sem tudtam már egy ideje rendesen leülni beszélgetni -Minden másra muszáj vagyok időt szakítani, így viszont más szintén fontos, de nem feltétlenül sürgős dolgok lesznek elhalasztva, mint például időt tölteni a parabatai-ommal. Nagyon is hiányoltam már a társaságát.