Nos, az intézetvezetőhöz már volt szerencsém, és az eddig tapasztaltak alapján úgy gondolom, tudunk majd kölcsönösen együtt működni. Igazából nekem minden mindegy, csak hagyjanak minket nyugiban. Ez a fél éves menekülés eléggé leszívta az energiáimat, szóval amíg béke van és nem kell extrém dolgokat csinálni, én már boldog leszek. Így is halvány lila gőzöm sincs arra vonatkozóan, hogy miként is kellene gatyába ráznom a bandát. Az ég szerelmére, én csak egy mezei nőstény voltam eddig! Most meg…? Egy alfa, aki nem is akart az lenni, ami. Mégis így alakult, nem tudok vele mit kezdeni, most már nem csak a lányokat nem hagyhatom magukra, de hozzácsaphatok még 20-30 farkast is a listához. Pont annyira hiányzott ez nekem, mint púp a hátamra. Átnyálaztam az összes dokumentumot, amit csak találtam az ex-alfa irodájában, de meg kell mondjam, nem túlzottan igyekezett bármiféle kapcsolatot tartania többiekkel. Csak a száraz alapokat tudom. Nevek és kész. Se a brooklyni, se a dél-queensi alfáról nincs itt nagyjából semmi. Szóval lesz egy látogatásom Dantéhoz és Nicolóhoz is. Jóformán ecc-peccel döntöttem el a sorrendet, miután az intézet nyerte meg az első helyet. Mondjuk jobb lett volna, ha van valami közös rendezvény és egyszerre letudhattam volna az egészet, de hát… álmodik a nyomor. Persze azért hegyeztem a kis fülecskémet, és azért szert tettem némi pletykálkodásból származtatható információra. Mégpedig hogy szingli mindkettő és állítólag észbontóan helyesek. Szerintem meg sem próbálom letagadni a csillogó szemeimet, illetve hát az is eléggé árulkodó, hogy már egy órája a megfelelő ruhát keresem. Még jó, hogy nem voltam vásárolni, mert ha több ruhából kéne választanom, sose indulnák el. Így viszont a választásom a fekete kis miniruhámra esik. Selymes kis lábaimra pedig a ruhámhoz illő, pántos fekete magassarkút húzok. A hajamat tegnap mostam, szóval most csak formázom, hogy lágy csigákban omoljanak a tincsek a vállaimra, illetve egy leheletnyi tust és halvány barack színű rúzst viszek fel a számra. Egy pici kis fekete retikül, melybe a telefont és a kulcsot csúsztatom, és már a Hummerben ülök, megtoldva egy GPS-el, hogy ne tévedjek el. Annyira… Biztos vagyok benne, hogy egy ideje érzékel engem, s ha mégsem így lenne úgy üzenek neki még a határon. Szóval hiába indultam el időben, mostanra azért jócskán délután van, mire odakeveredtem, és a forgalomban való csordogálás sem sokat segített a dolgon. Mindenesetre sikerül megtalálnom a régi családi birtokot s nem átalkodom be is hajtani a kapuján, majd pedig a kocsiból kiszállva igazítom meg a szoknyám rojtját s kíváncsian vizslatom az épületet. Konkrétan a szemeim a csengőt keresik, de lehet, hogy mire felsasszézok az ajtóig, talán valakinek feltűnik a jelenlétem. - Hahó?
Kiélvezem azt a kis nyugalmat ami alfaként kijut, mert ma egész nap rohangáltam, üzletet intéztem, és a balhés farkasaim között is rendet kellett tennem, így most hárman is büntiben csücsülnek. Úgy kell nekik, nem kellett volna balhézni, amikor azt mondtam hogy nyugi van, így egy kicsit sem tudom sajnálni őket a sok túlóra és testőrködés miatt. Különben is, szeretem ha harcosok vesznek körbe, és meglepően sok ex katona és kommandós erősíti sorainkat. Én magam nem vagyok az, de képzett vagyok a harcokban, és mindig fejlesztem magam ha lehet. Általában eléggé mmozgás igényes dög tudok lenni és Crag-et is már az őrületbe kergetem ezzel, meg azzal is hogy jobb híján rajta vezetem le a szexuális frusztrációm mert nincs egy valamire való nőstényem, aki bírná a strapát és a szexuális étvágyam. Kész katasztrófa. Most is éppen ezen tanakodom, miután magára hagytam a több mint testőrömet, és zuhanyzás után egyszerű fekete holmikba bújba érzek meg egy idegen jelenlétet. Beledermedek a mozdulatba is ahogy közeledni érzem, és természetesen készenlétbe parancsolom az emebreim, sosem tudhatom nem-e egy esetleges kihívó az, bár ennek kevés az esélye. Eddig még nem akadt kihívóm, hála az erős kezű vezetésemnek, de illő elébe mennem a kéretlen vendégnek, így hát lefelé indulok, hogy az ajtóban várhassam meg. Hagyom, hadd jöjjön be kocsival, és az ajtófélfának dőlve figyelem ahogy kiszáll. ~Aztarohadtkurvaélet~ A gondolataim közt ez szalad át, és egy hosszú pillanatig méregetem a formás lábakat, a telt keblet és a markolnivaló feneket. Nem mondom hogy nem kívántam meg mint nőt, de túllépve a vágyaimon, a farkasom emeli a fejét hogy szemrevételezze a nőstényt. Erős, érzem rajta a kort és a hatalmat. Ahogy megszólal, előlépek az árnyékból. - Hahó. Bár nem szeretnék udvariatlan lenni, de kissé meggondolatlan csak így beautózni egy falka főhadiszállásra, nem? - kérdezem ahogy a lépcsőn elébe sétálok, és megállok tőle nem messze. - Nicoló vagyok, na és önben kit tisztelhetek? - faggatózom, és tudom jól, további három mesterlövészem figyel árgus szemekkel minket. Nem bízzák a véletlenre a védelmem, bár néha már őrjítően túlzásba viszik.
Talán egy kicsit hirtelen felindulásból elkövetett látogatást ejtek meg, de nem szeretem a felesleges köröket meg a fondorlatos nyavalygást. Ez a megoldás tűnt a legegyszerűbbnek és legtisztábbnak, egyedül is jöttem, még a bétám sincs velem. Egyrészt egyedül azért hatványozottan kisebb fenyegetés vagyok, másrészt meg a valódi célom eléréséhez jobb, ha nincs közönség. Haláli lazasággal hajtok be az oroszlán barlangjába s feltett szándékom még ma meg is lovagolni azt az oroszlánt. Bár gondolom ez nem túl elterjedt tendencia, de szükség törvényt bont. Ez pedig már egy éves szükség! Szóval a törvény mehet a sunyiba. Nem is vettem komolytalanra a dolgot, ami azt illeti, igyekeztem egyensúlyozni a csinos és az alkalomra való ruhák között, bár szerintem azért ebből kivirít a tény, hogy hím nélkül szenvedem napjaim. Oda is érek a házukhoz, farkasom lomhán, kissé már-már unottan szemrevételezi a megbúvó fogadóbizottságot. Anyuci megint belesétált a kalamajkába, ezen már meglepődni sem tud. Még egy utolsó öncsekkolás a visszapillantó tükörben, s elegante kiszállok a kocsiból. A lépcső aljáig jutok, mikor a rám szegeződő tekintetek kereszttüzében megpillantok egy pompás hímet. Tutira ő az alfa, a csajos pletykák igazak voltak, hála az égnek! Azúr szemeim istant kezdenek csillogni, ajkaim lágy mosolyba húzódnak, s talán egy picikét még bele is harapok, midőn végigmérem alakját. Persze full láthatóan, a sunyiság sosem ment, szóval mindent nyíltan csinálok. Kis táskámat magam előtt fogva két kézzel kissé domborítok, miközben válaszolok. - Meglehet, de ezt a megoldást találtam a legegyenesebbnek, lévén még nem tudom a telefonszámát és nagy dobra sem akartam verni a látogatásom. Egy adag tincset a fülem mögé tűrök, mert tény, beszólhattam volna az éterbe, de akkor meg arról minden környező farkas tudomást szerzett volna. Azt meg nem akarom, a falkám még nem állt össze, nem kellenek kötekedők. A bemutatkozására biccentek, de még mennyire, hogy megjegyzem, ha a nevét nem is, a testét biztosan. A telefonszáma nélkül pedig ki se teszem innen a lábam… - Örvendek, az én nevem Cheza. Már pár napja én vagyok a bronxi falka új alfája. Mosolygok édesen s várom, hogy ha esetleg újat mondtam, akkor rágódhasson rajta egy kicsit, majd folytatom. - Igazából látogatásom célja, hogy bemutatkozzak a szomszédoknak és megvitassuk az esetleges falkáinkat érintő dolgokat. Az elődöm… nos, nem vitte túlzásba a dolgot. A papírok között csak azt találtam, hogy mindenki meg akarja ölni és mindenki az erős hímjeit akarja elvenni. Úgy gondoltam, jobb lenne tiszta lappal kezdeni. Persze… ha esetleg zavarok, akkor akár el is mehetek… Pillogok rá nagy kék szemekkel, s egyik lábam kissé berogyasztva tolom ki oldalra a csípőmet, enyhe kontraposzt állásban. Persze, talán kicsit kétértelmű volt az utolsó mondatom, de szerintem senki nem lepődik meg, ha elárulom: direkt.
A mai napon úgy elment, hogy rendesen el is fáradtam a sok intézkedés közepette. Macerás dolog egy falkát vezetni, azt jelenti hogy nekem kell észben tartanom mindenki nyűgje baját, és alkalomadtán arra megoldást is találni. Néha nagyon fárasztó tud lenni, mintha a kelleténél sokkal több gyerekem lenne, noha biológiai egy sincs. A kis enyveskezűmről nem beszélve, mert őt én haraptam be ugyan, de nehezen hagyja magát nevelni, bár annyi baj sincs vele, mint lehetne. Az is ilyenkor hol tud kószálni, fel nem foghatom. Mindenesetre az eléggé kirángat az unatkozó öt percemből, hogy megérzek egy elég nagy erőt közeledni, méghozzá gyorsan. Lesétálok hát, és tudom jól hogy mindenki a helyén készen áll, ha esetleg kellene. Bár nem számítok ilyesmire. A tornácon támaszkodva várom hogy kiszálljon a kocsiból, és nem mondom a látvány első osztályú és farkasom sem érez ellenségességet vagy rossz szándékot. Ez még akár kellemetes szomszédság is lehet. - Értem. Való igaz hogy ez a legegyszerűbb módja, bár a telefonszámom szinte bárkitől megszerezhető, majd lediktálom ha szeretnéd - mosolyodok el ahogy közelebb lépek, és a bestiám is üdvözli az öregebb nőstényt. Barátságosan, de kíváncsian is böködi a bundáját. A kötelező bemutatkozáson túl beljebb invitálom a tornácra, és onnan a házba is. - Hallottam hírét, hogy új szomszédunk lett, de nem is reméltem hogy ennyire vonzó személy az - mosolyodom el, és a konyha/ebédlő felé irányítom hogy kiszolgálhassam itallal ha esetleg kér valamit, én a magam részéről kávézom. - Kávét, teát, sört bort, pálinkát? - kérdezem, mert szinte mindennel jól állunk, minőségi boroktól a whiskeyig. Ahogy előadja jövetele célját, nem igazán lep meg, de meglepő bölcsességről tesz tanúbizonyságot. - Igen, azt nem ártana, bár olyan sok megbeszélnivaló nincs rajta. Eléggé becsavarodott már a végére, de ismertem és a falkával nem bánt olyan rosszul, de tény hogy volt néhány furcsa döntése amit vezetőként én sem értek meg de... - vonok vállat, hiszen ez van, nem vagyunk egyformák. Elé teszem a kért italát, és vele szemben helyezkedem el. - A kérdésekre is tudok válaszolni ha vannak, mert azért követem mindkét szomszédom életét... - jegyzem meg, és lehetőséget adok neki hogy feltegye kérdéseit, amit esetleg a tagok nem válaszoltak meg.
Az a baj hogy az agyam teljesen ki van kapcsolódva, a szemem le se tudom venni a szikár alfahím alakjáról, és kell gondolkoznom néhány pillanatot a saját nevemen is. Túlságosan érdekelni kezdett mit rejteget a ruhája alatt, így némiképp erőltetnem kell magam, hogy arra összpontosítsak, amiért elsődlegesen jöttem. Vagyis, ami a fedősztori. A szavaira csak édesen mosolygom, szemmel láthatóan fegyvertelen vagyok, bár ha a formák fegyvernek számítanak, akkor talán mégsem, de éles tárgy vagy lőfegyver például nincs nálam. - Persze, mindenképp. Mosolygok rá igen édesen, hiszen nincs olyan isten, hogy a telefon száma nélkül hagyjam el ezt a helyet. Meg persze a sajátomat is itt fogom hagyni, valahogy. Bár lehet túlzott optimizmus a részemről, hogy már a mai naptól is heves elvárásaim vannak. Hmmm, de még milyenek! Na de még nincs itt az ideje örömködni, egész egyszerűen csak gyönyörködöm a feszes hátsójában, amíg bevezet az étkezőbe. A dicséretre csak kihúzom magam, jelezve is, hogy ruha nélkül még vonzóbb vagyok, de erre majd talán szépen lassan rájön magától is. Követem őt a megfelelő helyre s míg a kérdésére válaszolva elkészíti az italokat, én helyet foglalok egy széken, ő valószínűleg úgyis elém fog kerülni. - Köszönöm, egy tejeskávét elfogadnék. Mondom mindezt úgy, hogy a tartásomon egy fikarcnyit sem engedek, ezer év alatt azért rájöttem már, hogyan kell mozdulnom és tartanom magam ahhoz, hogy a legelőnyösebb oldalam lássa az ellenkező nem. Hogy átlátszó-e vagy sem, nem igazán érdekel. Hímet akarok! Tökmindegy honnan. A kávét egy biccentéssel fogadom, s alaposan felkavarom, mialatt a válaszát hallgatom. - Valahol azért bíztam benne, hogy nem csinált túl sok galibát az-az ökör, és így nem lesz olyan sok megbeszélnivaló, de hát jobb félni, mint megijedni. Ezek szerint akkor egyik falka között sincs ellenségeskedés, ugye? [/i] Reménykedve csillannak fel a szemeim, mert ennyi menekülés és harc után, már kurvára nincs kedvem itt helyben is ezt csinálni, meg minden este attól tartani, hogy melyik oldalról érkezhet vajon a mai támadás. - Nos, csak ilyen átlagos kérdéseim volnának a falkáink közti kapcsolatokról, az esetleges szóbeni vagy írásbeli egyezségekről, illetve a helyi szokásokról, kötelezettségekről. A falka beszélt valamiféle intézményről is, bevallom, nekem ez is kínai. Ha volna olyan kedves, hogy beavat mindezekbe… Nézek rá nagyon édesen, félrebillentett fejjel, enyhén domborítva, s az asztal alatt bizony a lábát keresem óvatosan.
Nem várt, de kellemes meglepetés a nő megjelenése, akinek a személyében ezek szerint az új alfát tisztelhetem, és nagyon kíváncsi leszek miféle utódja lesz Ambrose-nak, aki nemrég kilehelte a lelkét. Fájdalom könnyeket nem fogok érte hullatni, azért annyira nem tartottam sokra, mert néhány ötletét meghallva minden vezetői skillem sikoltozva tiltakozott, de más falka életébe nem szólok bele. Azt én sem viselem el, ha az én vezetésembe akarnak belepofázni. A konyhába érve hagyom, hogy kényelembe helyezze magát, és a hűtőn lévő mégneses hátú jegyzettömböt emelem le a mellé csomózott tollal együtt és lefirkantom a számom rá, ahol elérhet és ketté tépem a lapot. A másik felére az övét várom, és leteszem elé, amíg én kávét csinálok. - Jó választás, az rám is rám fér, ma még nem sokat tudtam unatkozni ami azt illeti - sóhajtok, mert az alfa élete nem épp a henyélésről szól, és vannak balhés farkasaim akikre fokozott figyelmet kell fordítanom. Mintha a fiam nem lenne elég, összebarátkozott azzal a Crosseria fiúval csak hogy engem bosszantson és egymást cipelik a rosszabbnál rosszabb balhékba és szituációkba. Konstans fejfájás. Meg is borzolom a hajam ahogy visszafordulok Cheza felé a két bögrével, és letelepszem vele szembe, kipakolva a tejet, cukrot mindenfélét ami kávéba elképzelhető. - Nem, akkora galibát nem csinált, legalábbis velünk szomszédokkal biztosan nem, az hogy a belvezetésében mit csinált, nem rám tartozik, bár hallottam egy két pletykát, mert volt hogy a falkám tagjai másokkal is barátkoztak. Én nem tiltom, amíg egészséges keretek között marad - válaszolok neki és teszek némi cukrot és két csepp tejet a kávémba hogy kicsit krémesebb színe legyen. A kávé legyen erős, ha már azért van, hogy ébren tartson, akkor tegye is a dolgát. - Ellenségeskedés nincs, és a brooklyniak is jó arcok, nagy partiállatok, de szervezettek és ez is megnyugtató. Esetleg keresd majd fel őket, Dante di Canio a falkavezér - teszem hozzá, ahogy elkeverem a kávém, és megtámasztom a fejem, mert majd leesik. Nem véletlen kell ez a fekete. Meg vörös. Na, mikre nem gondolok már. - Több intézmény van. New York elég nagy és fel van osztva három farkas klán, és három vámpír klán között. A vezetők többnyire mind ismerik egymást, és a két nagyobb klán vezetője tapasztalt, öreg vámpír, értik a szót és lehet velük beszélni. Boszorkánymesterek mindenhol akadnak, néha jó szolgálatot tesznek nekünk is. Az árnyvadászokkal sem keressük a bajt, őket inkább elkerüljük. Manhattanben van az Intézet ami amolyan főhadiszállás és otthon is nekik - próbálom összefoglalni a helyi viszonylatokat legjobb tudomásom szerint. Elég jól tudom már követni hogy mi hol merre és meddig történik. - Évente van egy hivatalos esemény, a Városi Karácsonyi Bál, amire mindenki meg van hívva, és akár egész falkástól mehetünk rá, csak le kell adni a létszámot. Minden évnek megvan a tematikája, tavaly a gonosztevők volt, az ideit még várjuk. Így is lesz bő egy hónapunk jelmezt és előadást tervezni - mosolyodom el, szeretem azt a bált, tavaly kifejezetten érdekesre sikeredett és jó jelmezek is voltam. A legnagyobb újdonságot akkor Dante jelentette aki megjelent a brooklyini falka új fejeként és kellemes változatosságot hozott a mindennapokba.
Egészen kis pofás fészek ez, egyelőre a miénk a közelébe sem ér otthonosságban, mert kopár, idegen és egy cseppnyi melegség sincs benne. Csak dölyfösség a triumvirátus részéről, meg távolságtartás és némi félelem. Én meg szarból építsek várat, mert mért ne. Persze a kifejezetten helyes és feszes hímegyed szomszédok cseppet sincsenek ellenemre. Sőőt… ezzel itt előttem egészen sok mindent tudnák kezdeni, de egyelőre úgy kell tennem, mintha tényleg érdekelne az, amiről érdeklődtem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért egy kicsit érdekelnek ezek a dolgok, de jelenleg sokkal jobban foglalkoztat, hogy mit rejteget a sok ruha alatt. - Óh, sajnálattal hallom. Mellettem sem nagyon lehet unatkozni… Sóhajtom pajkos mosollyal, miközben az elém tolt papírlapra kackiás számokkal odavarázsolom a számomat, majd visszatolom neki. Jól tedd ám el, cukifiú… A megérkező bögrébe két kanál cukrot és egy löttyintésnyi tejet pakolok, majd felkavarás után mély sóhajjal iszom belőle. Jó dolog is a kávé, főleg ilyen társaságban. - Igen, tervben van, hogy oda is ellátogatok. Erősítem meg a gyanúját, miszerint én most körbe fogok járni mindenkit. Najó, nem egy nap alatt, de még a héten. A felosztást, az alap értékeket figyelmesen hallgatom, bár kissé elhúzom a szám a hallottakon. Ümh… vámpírok… körmönfont egy népség. - Az egyik intézetvezetővel tegnap már találkoztam. Miss Coldstone érdekes jelenség, azt meg kell hagyni. Szóval így állunk… Morfondírozok a hallottakon, jobbára hat csapat között oszlik fel egész New York. Nem is tudom, hogy ez jó vagy rossz-e. - Hatalmi harcok jellemzőek az itteniek között? Csak hogy ne érjen meglepetésként, ha például Nico betolná a feszes hátsóját a területünkre, hogy márpedig most övé itt minden. Igazság szerint nem tudom, hogy mit tennék. Mint Cheza, úgy passzolnám át neki a szerepet, hogy a lába se érné a földet, aztán bemásznék az ágyába és… khm. Azonban alfaként… a többiek még ha nem is túl nagy meggyőződéssel, de számítanak rám. Ki tudja mi lenne a lányok sorsa, mi lenne Sirivel… mi lenne, ha nekem el kéne hagynom a helyet s ők meg itt maradnának. El sem tudom képzelni… De amikor megpróbálnám, akkor Nico hangja rángat vissza a talajra. - Karácsonyi bál? Mindenkinek? Az húzós lehet… Rökönyödök meg egy pillanatra, mert elég nehéz elképzelnem, hogy ennyiféle különböző faj és kultúra békésen bálozgasson egymással az év egy napján. Hümmögve döntöm oldalra a fejem, és jobb kezembe ejtve az arcomat, felkönyökölök az asztalra. - Mondd csak Nico… van neked nőstényed?
Akad éppen elég bajom a kölykeimmel, nem vagyok oda a gondolatért hogy még egy falkaháború is legyen itt, és hálás vagyok a sorsnak hogy nyugis szomszédokat sodort mellém, akik maguk sem keresik éppen a bajt, és nem erőltetik. Dantét már megismertem, és látom hogy hasonló elveket vall mint én, és úgy vezeti a falkáját hogy mindenkinek jó legyen. Legalábbis én ezt látom, bár lehet más is van a felszín alatt, nem tudhatom. - Azt sejtem hogy nem lehet. Új falkaként, és vezetőként még be kell illeszkedni és az itteniekkel is megküzdeni. Lesznek még belső harcaid, innen súgom meg neked. Volt szerencsém Ambrózikához - sóhajtok fel, hiszen nem voltam érte oda magam sem, és talán kicsit örülök is hogy megszabadultak egy félőrült alfától, és most kicsit jobban tudnak majd élni ezzel a nővel. Elsőre szimpatikus, és meglehetősen vonzó is, biztosan megdöngetném párszor ha szabad kezem lenne. De végül is, miért ne lenne? - Dante is hasonló mentalitású mint én, szerintem nem lesz gond vele sem. Balhét se akar, bár ő is el van eresztve harcosokkal - jegyzem meg, hiszen ez nekem is fontos hogy olyanokkal vegyem körbe magam, akik megvédik a falkámat. Erőt és hűséget keresek, mert ezek megfizethetetlenek. A leszerelt katonáknak meg sok választásuk nincs már, de egy jó ajánlat... Nem egy emberem került már ki onnan. - Oh igen, Miss Coldstone furcsa eset valóban, de ha ezt gondolod, még nem találkoztál a férjével. Na az... még inkább egy jelenség, de nem rossz értelemben. Bár nem értem hogy bírtak azok ketten összeházasodni - csóválom a fejem, hiszen amúgy is rejtély kicsit, hogy két ennyire össze nem illő ember, összhangban vezetik az intézetet. - Nem annyira. Dante is nem rég jött szóval még egy pár év béke várható, bár szerintem annál több is. Én magam is úgy vagyok hogy megvédem ami az enyém de nem keltek felesleges balhét. A vámpírok sem balhésak, a két nagyobb klán legalábbis, a harmadik hát... őketinkább kerüld ki - nem ismerem őket annyira, de nem jó a hírük, és nem is tanácsos velük kezdeni. A másik kettővel viszont nincs bajom, bár nem ismerem őket valami jól, a hírük jó és az alvilágiak közt is van ám pletykahálózat, néha még a nephilimek is kihasználják ezt. - Igen, mindenkinek. Bár nem kötelező, de jó móka szokott lenni - vonom meg a vállam, hiszen én biztos hogy el fogok menni rá, mert nem hagynám ki. A kérdésére kissé felhúzom a szemöldököm ahogy a bögrémbe iszom. - Nincs. Miért? - boldog szingli vagyok, ahogy mondani szoktam. szeretőim vannak, és voltak is, de azok nem egy párt jelentenek.
Kicsit nehezen tartom a pillantásomat az arcán, mert feszt elkalandozik a tekintetem az ajkaira, a nyakára, a vállait figyelve csúszik egyre lejjebb... és úgy kell magamra parancsolnom, hogy nézz-a-sze-me-i-be! Nem olyan egyszerű ám ez. A szavaira fáradtan sóhajtok és hátradőlök a székben, miközben kavargatom a kávémat. - Igen, ebben biztos is vagyok. Annak a fajankónak volt három kiskutyája, akiknek nem nagyon tetszik, hogy itt vagyok és mi lettem. Biztos vagyok benne, hogy lesz velük problémám, csak azt nem tudom hogy nyíltan vagy a hátam mögött. Morranok fel, mert az a helyzet, hogy teljességgel kinézem belőlük, hogy nem tisztességesen próbálnak majd eltávolítani. Márpedig akkor... kell még három lyuk a pofazacskós mellé. Mondjuk, lehetséges, hogy mindenképpen kell. Túlságosan beleélték magukat Ambrose rendszerébe, márpedig nálam nagyon nem így működnek a dolgok. Még szerintem csak sejtik, hogy olyan poszt, mint az övéké, már csak múlt idő lesz. Sajnálom, mert erősek egyébként és nekem is égető szükségem lenne hímekre, elvégre most baráti heten érkeztünk nőstények az amúgy közel egyenlően megoszló falkába, szóval most nőuralom van. Ami a védelmet illeti talán nem túl optimális. - Az nekem sem ártana... kicsit megborult az egyensúly, mert hat nősténnyel érkeztem. Mosolygom édesen és igyekszem nem azon filózni, mekkora és milyen kemény. Mindenki gondoljon arra amire akar... muhaha. - Valóban, eddig csak a női vezetőhöz volt szerencsém. Bár most igazán felkeltetted az érdeklődésem... Hümmentek párat, mert el sem tudom képzelni, hogy lehet furább, mint Thea. Vagy miben furább? Kinézetben? Viselkedésben? Esetleg mindkettő? Ejj az a fene kíváncsiságom... Mi is van a nadrágodban? - Köszönöm, ezt megjegyzem, bár hozzáteszem, nem akarok tőlük semmit. Csak szeretnék végre... nyugiban lenni. Torkig vagyok a vérontással és a meneküléssel is. Húzom el a számat kelletlen, mert el sem tudom mondani de mennyire de mennyire nem akarok hasonló dolgokat csinálni. Csak vagyok, hagyjanak létezni és csókolom. Nem kell föld, nem kell terület, nem kell semmi, csak csend és nyugalom...meg néhány fullextrával felszerelt hímállat. De az ilyen... jótékonyság? Közös érdek? Kapcsolatápolás? Nevezzük nevén a gyereket. Kölcsönös kielégülés. - Kicsit nehezemre esik elképzelni, hogy az ilyesmi zökkenőmentes lehet... de.. illő bemutatkoznunk a nagyérdeműnek. Mosolygom rá, és hirtelenjében kiiszom a bögrém tartalmának felét. Ahh, de jól esik. Mondjuk más is roppantmód jól tudna esni... - Semmi különös, csak nem szeretem a nyomomban a féltékeny, elmebeteg nőstények látványát. Leteszem a bögrét s leszökkenve a székről megkerülöm a közénk ékelődött asztalt s baljáról mellé állva húzom végig bal mutatóujjam begyét az arcélén, majd lassan, nagyon lassan pucsítva helyezem a hátsómat az ölébe, amennyiben nem érzékelek ellenkezést. Ha érzékelek, akkor megdermedek, ha nem, akkor bizony az ölébe ülve feszülnek kebleim a mellkasának. - Nicolo... őszinte leszek hozzád. Egy éve nélkülözöm a férfiúi figyelmet... és... roppantul nehezen viselem. Nem lehetne esetleg, hogy... Ajkamba harapok, a szemeim el sem tudják engedni a telt ajkainak látványát. Kifeszített tenyerekkel simítok végig két oldalról mindkét karján s vezetem őket hátra, könyökömet támasztva meg vállgödrében. Kacér pillogás, de még kivárok a konkrét kérés megfogalmazásával. Egyelőre most megnézzük, hajlandó lenne-e rá... ha nem borít ki az öléből, azt egy masszív igennek fogom tekinteni.
Egész kellemes kávézásnak nézünk elébe, ami azt illeti, és kényelmesen elhelyezkedem, és nem rohanok sehová. Remélem Cheza sem, és kényelmesen megbeszélhetünk mindent, amiért csak felkeresett. - Oh a pribékek. Nekik sosem leszel elég jó, és ha adhatok egy baráti jó tanácsot, szerintem érdemes lenne őket is hat lábbal a föld alá küldeni mint ahogy Ambrose-t is tetted. Rájuk is ráférne, de legalábbis az hogy istentelenül elverd őket, ahogy így érzem, az erőd meglenne hozzá - mosolyodom el, és cseppet sem kedves a dolog amit mondok, mégis ez lenne a legeslegjobb megoldás. Én minden bizonnyal ezt tenném a helyében, de majd kiderül hogy ő hogyan dönt. Én drasztikus lennék. Nem ismeretlen számomra sem ez a klikkesedés, de én kiirtottam innen gyökerestől amikor idejöttem, még évekkel ezelőtt. Nem tűrök el ilyesmit. - Nahát, akkor a férfinépesség örülhet a jöttötöknek - nevetek fel kicsit, hiszen én most egy kicsit örülök, aztán lehet még jobban fogok ha alkalmam adódik egy kis testmozgásra is. Két alfa, komplikáció nélkül... igazán vonzó lehetőség. Na de mire is gondolok... - Legközelebb jelentkezz be a férfihez is. Én vele beszéltem, és nem volt vele semmi baj, nagyon értelmes fickó csak valahogy mégis olyan fura - teszem hozzá, hiszen nem tudom hová tenni az apró termetű férfit, akiből elképesztő gyilkos aura árad néha, és szemeiben nem sok érzelem látszódik. Mégis a mosolya valahogy megnyerő de ugyanakkor figyelmeztető is. - Na igen nem balhés környék. A vámpírok is meglehetősen normálisak itt, a két öregebb tényleg jó arc, tudnak élni. Az egyiknek szállodája van, és nagy üzletember hírében áll - mesélem neki ahogy kávézom, és bele bele iszom a bögrébe, de kék szemeim néha lecsusszannak Cheza dekoltázsára, és nyakának puha bőrére. Hát nem sok mindent bíz a véletlenre, az igaz. - Azt itt nem fogsz találni, maximum az egyik leendő testőröm lehetne, de ő még kedvelne is őt ismerve - sóhajtok lemondóan, épp csak a vízcsepp nem látszik a fejem mellett ahogy ezt kijelentem. Imádom Norinát, de ő nem potenciális nőstény jelölt. Ahogy felkel, és fészkelődik, végül az én ölemben köt ki, és nem sietek kitenni onnan, csak kijebb húzom a széket hogy elférjen kényelmesen, ahogy tekintélyes méretű keblei nekem nyomódnak. - Ejha, egy évig... ki lehetsz éhezve akkor... - vigyorodom el kéjesen, és kissé talán provokatívan is, ahogy ujjaim végig futtatom az oldalán és a csípőjén. A fenekére simítva.
Koncentrálj, koncentrálj Cheza. Úgy-úgy, ne a száját, ne a mellkasát nézd, hanem figyelj. Ejj de mocskosul nehéz ez. Kénytelen vagyok belecsípni a combomba, hogy ne kalandozzanak el a gondolataim a piszkosabbik részleg felé, mert hogy az a helyzet... hogy nagyon szeretném meglovagolni ezt a hímet meg még nagyon sok mindent szeretnék vele, de egyelőre nem biztos, hogy vevő lenne rá. Rá kell jönnöm, hogy vajon kapható-e ilyesmire. Csak szex és más semmi. Ó, bárcsak..! - Ebben egyet értünk. Már csak azt várom, hogy tegyék meg az első lépést és akkor egy cseppnyi lelkiismeret furdalás nélkül ásom el őket a hátsó kertben. Sóhajtok fel hangosan, majd kortyolok párat a kávémból. Mivel Ambrose ilyen elvakult fajankó volt, nem akarom, hogy a falka azt lássa, valamiért megölök még három farkast. Mindenképp meg kell várnom, hogy megérdemeljék, hogy kihúzzák a gyufát és ne érjék el azt, hogy a falka engem tegyen Ambrosehoz hasonlóvá emiatt. A szavaira viszont kelletlen horkanok fel. - A lányok igen, csak sajnos nekem való nincs köztük. Mármint olyan, aki túlélné a velem való hancúrozást. Bizonyos kor alatt meg jóformán már elvből nem vegyülök. Minek, szerencsétlennek ne legyen már az élete kezdetén egy sötét foltja. A szavaira csak némán bólintok már, egyre jobban kúszik az illata az agyamba és veszi át a józan gondolkodásra hajlamos területek fölött az uralmak. Lelki szemeim előtt ruhátlan képek cikáznak... és nagyon szeretném, ha a képek valósággá válnának. - Igen, így lesz. Így is fogok tenni... Búgok fel egy kicsit, majd végül győz az elemi vágy és elkezdem megkörnyékezni, magamban fohászkodva, hogy legyen benne partner. az már eleve jó pont, hogy ellökés helyett kijjebb csúszik a székkel, a kerek hátsóm pedig gyönyörűen illik az ölébe. Igen, igen, igeeen! Vékony ujjaim a haja végével játszanak, míg én teljes mellbedobással dörgölőzöm hozzá, bujám pillogva, kéjenc félmosollyal az ajkamon bólogatok lassan. el sem tudod képzelni, hogy mennyire vágyom egy kiadós gerincre vágásra... Beleriszálom a hátsóm a tapizó kezébe, hogy szépen felfeküdjön az érintésbe, míg én magam a nyelvem hegyét futtatom végig az alsó ajkán. - Mit szólnál egy alkuhoz, farkas? Csak te... Simogatom meg az arcélét, nyakába csókolok és az ajkaimat húzom végig a bőrén. - És én... Folytatom vágytól eltelt hanggal suttogva, miközben egyik kezem kipattintja a nadrágja gombját. - Meg némi vad szex. Csókolom rá az utolsó szót az ajkaira s bizony ha beenged, úgy alaposan feltérképezem a helyet, mielőtt elszakadnék tőle. - Tételezzük fel, hogy most csak egy helyes hím és egy csinos nőstény van a szobában. És más semmi... Se rang, se probléma, se semmi felesleges hülyeség. Csak ő, én, meg a zabolázatlan vágyaim arra, hogy bennem legyen.
Kezdőlap
Nos, az intézetvezetőhöz már volt szerencsém, és az eddig tapasztaltak alapján úgy gondolom, tudunk majd kölcsönösen együtt működni. Igazából nekem minden mindegy, csak hagyjanak minket nyugiban. Ez a fél éves menekülés eléggé leszívta az energiáimat, szóval amíg béke van és nem kell extrém dolgokat csinálni, én már boldog leszek. Így is halvány lila gőzöm sincs arra vonatkozóan, hogy miként is kellene gatyába ráznom a bandát. Az ég szerelmére, én csak egy mezei nőstény voltam eddig! Most meg…? Egy alfa, aki nem is akart az lenni, ami. Mégis így alakult, nem tudok vele mit kezdeni, most már nem csak a lányokat nem hagyhatom magukra, de hozzácsaphatok még 20-30 farkast is a listához. Pont annyira hiányzott ez nekem, mint púp a hátamra. Átnyálaztam az összes dokumentumot, amit csak találtam az ex-alfa irodájában, de meg kell mondjam, nem túlzottan igyekezett bármiféle kapcsolatot tartania többiekkel. Csak a száraz alapokat tudom. Nevek és kész. Se a brooklyni, se a dél-queensi alfáról nincs itt nagyjából semmi. Szóval lesz egy látogatásom Dantéhoz és Nicolóhoz is. Jóformán ecc-peccel döntöttem el a sorrendet, miután az intézet nyerte meg az első helyet. Mondjuk jobb lett volna, ha van valami közös rendezvény és egyszerre letudhattam volna az egészet, de hát… álmodik a nyomor. Persze azért hegyeztem a kis fülecskémet, és azért szert tettem némi pletykálkodásból származtatható információra. Mégpedig hogy szingli mindkettő és állítólag észbontóan helyesek. Szerintem meg sem próbálom letagadni a csillogó szemeimet, illetve hát az is eléggé árulkodó, hogy már egy órája a megfelelő ruhát keresem. Még jó, hogy nem voltam vásárolni, mert ha több ruhából kéne választanom, sose indulnák el. Így viszont a választásom a fekete kis 
