A mai napra nem terveztem be előre semmit. Sem a hotellel kapcsolatban, sem pedig a klánnal, mert egyszerűen nekem is szükségem van szabad napra, amikor semmivel nem foglalkozom. Itt van nekem Nassyr és Jessica akik tökéletesen kézben tartanak mindent nélkülem is, egyedül pár kivételes esetben nem tudnak nélkülözni amikor az aláírásom kell.
Lustán kelek fel a pár órás szendergésemből, és a szekrény előtt megállva egy fekete nadrágot veszek ki, egy sötétpiros inggel. Semmi hivatalos, egyszerűen csak szeretem ezt a párosítást. Eléggé vámpíros, és modern. Egy fekete vászoncipőt választok mellé, mert nem tárgyalásra készülök, hanem csak egy egyszerű látogatásra a fiamnál, aki nem rég hívott hogy hazatért a városba és hol dekkolna máshol, ha nem a kedvenc luxus yachtján. Bár nem hibáztathatom érte, én is imádom az enyémet. Kényelmes és a feketített uv szűrős ablakai miatt nappal is tartózkodhatok ott, bár olyankor mindig testőrökkel megyek. Csak fő a biztonság alapon.
Most viszont nincs ilyesmire szükségem, és Darryn volt olyan kedves kocsit küldeni értem, így csak egy testőrt viszek magammal, mert az ember sosem tudhatja. Átsuhanunk a városon, és egy napszemüveg mögé rejtem ibolya lila pillantásom, ami már halandó koromban is ritkaság volt. A sok neonfény zavar még néha.
A kikötő csendes és nem nehéz kiszúrnom a yachtot ami az enyém mellett áll, és csendesen ringatózik a vízen. Darrynnek is jó az ízlése, akárcsak Nassyrnak.
Kiszállok a kocsiból és a kikötő fénye megcsillanhat az ékszereimen. Fülemben is függ egy két apróság, a nyakláncom súlyos ezüstnek kinéző nemesacél, és a gyűrűk is.
- Darryn, te és a szerénység? Hírből sem ismeritek egymást - kuncogok ahogy fellépdelek a yachtra kint hagyva az emberemet. Tudja mi a dolga, nem mai gyerek már. A hajó belsejébe érve bevárom a fiamat és kérdőn nézek rá, tudom jól hogy a semmiért nem hívott volna ide, hacsak nem nagyon kényes a téma. Bár még ő sincs benne a yakuza ügyeimben arra nem használom egyik gyermekemet sem, ott én magam jelenek meg.
- Mi lehet olyan fontos hogy nem elég a hangszigetelt szoba a Cerberosban? - telepszem le az egyik kényelmes kanapéra és hátradőlök. Elnézem ahogy a kézitáskám elviszi egy szolga, nem tudom mennyi ideig leszek itt, lehet hogy itt alszom, de az is lehet hogy nem. Majd kiderül.
- Nullásat kérnék - választom a kedvenc vértípusomat és pillantásom végigsiklik a fiam daliás alakján. Soha egy pillanatig sem bántam meg hogy beöleltem őt annak idején, mert a képességeit kár lett volna veszni hagyni, és megkedveltem őt. Valószínűleg akkor is haraptam volna ha nincs ez a plusz benne.
- Hallgatlak - sóhajtok fel, halkan, hogy végigborzolja a bőrét is, ezzel, de nem sürgetem. Hagyom, hadd meséljen a saját tempójában. Nem szokásom senkiből harapófogóval kiszedni amit mondani akar, vámpír vagyok, egy időtlen szörnyeteg, van időm. Én tudok várni akármeddig, nem sietek sehová.
- Mindhárom mondandódra kíváncsi vagyok, úgyhogy ne csigázz kérlek. Így is eleget nélkülöztem a társaságod. Remélem jól utaztál oda és vissza is - mosolyodok el és felteszem egyik lábam a másikra.