Árnyvadászok

Vendég

Kora reggel van, még érezni a levegőben az éj csípős leheletét, és a dér fehérre festi a füvet, ahogy kinézek az egykor volt Gilderoy családi ház ablakán. Máshol ezt az épületet nem háznak tekintik, hanem kastélynak, hiszen megannyi szobája elég tágas teret nyújt még egy ekkora farkas falkának is, mint a miénk.
Nekem ugyan van egy lakásom a kaszinó felett, de nem minden tagunk annyira tehetős, hogy saját házat vegyen magának, vagy akár béreljen, és ezek a tagok nyugodt szívvel vehetik használatba az itteni szobákat. Az előző falkavezér idején ez nem így volt, az az ostoba, még arra sem vette a fáradtságot, hogy gondoskodjon az övéiről. Nem állítom, hogy én lennék a legjobb alfa, ez közel sem így van, hiszen én magam is tisztában vagyok azzal, hogy igencsak hirtelen haragú és kegyetlen vagyok. De én legalább elismerem az ilyesmit, és tisztában vagyok vele.
A hibákat azonban nagyon nem szeretem még akkor sem, ha az enyéimről van szó. Tudom, hogy senki nem tökéletes, de akkor is büntetést kell kiszabnom, különben máskor is előfordul, pedig a hibákból tanulni kell.
Elindulok a hátsó udvar felé, a falka már várja az érkezésemet. Ahogy kilépek a nagy tölgyfaajtón, máris megcsap a hűvös, és egyszerű farmerom szinte már abban a pillanatban megdermed rajtam, mégsem érzem olyan nagyon hidegnek, a farkasok természetéből fakadóan jobban bírjuk az időjárás változásait, bár még mindig nem olyan jól, mint a vérszívó holtak.
Körbehordozom rajtuk a szemem, nem mutatnak félelmet, de érzem a szagát annak, hogy igen is be van némelyik sz@rva. Szerencsére nem szó szerint.
- Azért hívtalak ma össze benneteket, hogy utánajárjunk egy égető problémának. – kezdek bele, egyáltalán nem hangosan beszélve, mert kiabálni nem szeretek, sőt a hangom már inkább suttogásnak illik be, mintsem normális hangnemnek, mégis tudom, hogy a leghátrébb állók is tisztán hallottak minden szót.
- Mégis hogyan lehetséges, hogy egy fiatal farkas napokig kóboroljon a területünkön, anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne? – mutatok a szóban forgó alakra, akit két harcos fog közre, a jelentések szerint, elég vérmes ki fickóról van szó, és nem adta könnyedén magát.
Karba teszem a kezem, míg várom, hogy valaki felszólaljon közülük, a vékony hosszú ujjú pólóm szinte szétreped a bicepszemen.

Hozzászólások száma : 14 Age : 26

Sok mindent terveztem, sok mindent gondoltam, na de azt nem, hogy nem hagynak zabálni sem. Pedig... pedig sikerült elkapnom a nyulat. Hát tudják milyen nehéz az? Hirtelen vált irányt, marha gyors, és ezt egy olyan kölyöknek követni mint én, hát nem könnyű.
Halál büszkén cipeltem a zsákmányomat, mikor szembe jött velem két monstrum. Ez még nem is érdekelt volna, ha nem lettek volna fenyegetőek, és nem akarták volna elvenni a nyulamat. Marha harcias voltam, tényleg, haraptam, rúgtam, karmoltam, és lehet, esélyem sem volt, de igenis peckes seggel nyugtáztam, hogy legalább egy falatot eloroztam. A saját kajámból. Szemetek.
Magyaráztak itt illegális vadászatról meg mindenről, és addig nem hagytak békén, míg nem lettem ismét ember, meg nem öltöztem fel. Aha, ahaaaa, de így meg én tudok bunyózni, szóval kapásból nekiestem mindkettőnek, jelezve, én is tudok csapni ha arról van szó, még akkor is ha a farkasom még szinte bukdácsol.
Amit buktam, hogy ketten erősebbek voltak, persze egyenként is, de nem hagytam magam, ők is sérültek mire összecsomagoltak. A fene tudja hová megyünk, mégis úgy őriznek mint valami sorozatgyilkost. Valami terembe érünk ahol sokan vannak, de eszem ágában sincs köszönni, a két taggal viaskodok továbbra is.
-Engedj el, enged el míg szépen mondom. Nem vagyok sem a tiéd, sem a tiéd, ne fogdoss, nem gerjedek a pasikra, vili? Vágod?
Mehetnékem van, vár a nyulam, én meg itt mint valami húsárú, úgy állok két megtermett fickó között, de jó nekem. Aztán jön még egy, aki suttog, persze így is értem minden szavát, de nincsen fülfájásom.
Ennek mi baja van? Milyen égető probléma? Ja, hogy elvették a zsákmányomat, na az tényleg égető probléma. Fejlődésben lévő szervezetnek kell a zaba, na ugye? Aztán kiderül, hogy én vagyok a gond, mert valami területre tévedtem, és nem szóltam senkinek. Háh, most még büszkébb vagyok magamra.
-Jól tudok rejtőzni.
Ennyi a hozzáfűznivalóm, de nem így van? Hát de. Ha senki nem talált rám, az azt jelenti, kurva jól csináltam. Naná, a fene akart belefutni valami zsernyákba aki igazoltat, aztán hazatoloncol Kanadába. Az, hogy engem ki kérdezett, na az egy cseppet sem érdekel, de rólam pofáznak, még jó, hogy beleszólok.

Hozzászólások száma : 20

A tükör a legőszintébb: mindig az arcodba dörgöli a valóságot.

Hagyom hadd sodorjon az életem, általában ezzel a jeligével szoktam élni, és ezért is jöttem ide, nem olyan régen, de arra nem számítottam hogy a helyi alfa lecsap a társaságomra és közli hogy mostantól a falkája tagja vagyok, vagy halott. Szeretek élni, így hát... a falkatagságot választottam, és amolyan harcos féle vagyok, mert amúgy is jól osztom a pofonokat a ketrecen belül és szeretem is csinálni, ezért választottam ezt hobbinak és Crag is szereti nézni ha verekszem. Ám ezen felül egy öntelt köcsög. De ő az alfa, tehát ugrani kellett ha parancsot adott hogy keressünk meg egy zöldfülű kölyköt, aki a területen bóklászik. Baromira nem volt nehéz, de kedvem hozzá mennyi volt? Semennyi sem.
Mindenesetre nem volt hozzá kedvem, de mégis menni kellett mert Crag parancsolt és többed magammal befogtuk a kis kezdőt, bár igaz derekasan küzdött a kis suhanc. Derekkel együttesen rángatjuk az alfa elé a fiút és nem is fogadja túl kedvesen.
- Égető, égető de végre itt van - morgom ahogy oda taszítom elé, és hátrább lépek védekező pozícióba, hagyom hadd fogja le Derek az ifjút, nehogy kereket oldjon a végén itt nekünk, dupla védelmi vonalat alkotunk.
- Ha jól tudnál rejtőzni kölyök, akkor nem találtunk volna meg téged - morranok rá a gyerekre, és aztán az alfára nézek. Tudom hogy nincs jó kedvében és nem is számítok rá hogy jobb kedvre derülne esetleg.

Vendég

Hát nem adja fel, még mindig nagy a pofája a kölyöknek. Úgy látom, nem nevelték meg eléggé, hogy tudja, hogy mikor kell vissza fognia magát, és mikor van itt az ideje a farok méregetésnek.
- Tehát van humorérzéked kölyök. - dőlök enyhén előre és megmutatom mind a 32 gyönyörű fogamat, vigyor gyanánt. - Tudod, mi nagyon vicces még? - kérdem tőle még mindig ugyanabban a pózban, a mimikámat nem változtatva. - Az igazság! - jelentem ki, mintha valami misztikus, varázslatos dolgot jelentenék be, ami képes megváltoztatni a világot is. - És az igazság az, hogy nekem kurv@ra nem volt kedvem kikelni a meleg ágyamból, a két szuka mellől, hogy itt ácsorogjak veled kint a hidegben.
Csupán a végére hervad le a vigyor, vagy inkább csap át vicsorgásba, jelélül annak, hogy ma reggel egyáltalán nem vagyok humoros kedvemben.
- Egy kicsit sokáig tartott nem gondolod? - emelem a pillantásom Nico-ra, hiszen így is volt pár napja ennek az egyszerű kölyöknek, hogy csatangoljon a területünkön.
- Ha egy ilyen fiatal pudli képes volt itt járkálni, anélkül, hogy bárki jelét adta volna, hogy észlelte, mit gondoltok, ha egy ellenséges falka érkezik, annak milyen következményei lehetnek? - végighordozom a pillantásom az egybegyűlteken, kíváncsian várom, a reakcióikat, tudni akarom, hogy kik azok, akik felfogják egyáltalán ennek a súlyát. Hogy felfogják-e mennyire gyenge is a védelmünk, és hogy felfogják-e, hogy ez nem csupán a területet veszélyezteti, hanem az életünket is. Egy dolog, hogy én mit Alfa elhullok, de az erősebb falkatagokat is könnyűszerrel kivégeztetheti az utánam következő, ezzel szétzüllesztve a családokat.
- Végül is hálásak lehetünk neked kicsi pudli, hogy egy másik problémára felhívtad a figyelmünket. Most pedig, ha nem akarod, hogy azt gondoljam egy ilyen falka kémje vagy, mesélj szépen! - visszatér a vigyor az arcomra, és várom a történetét, de ha nem kezdi meg, ki is verhetem belőle, az talán még inkább kedvemre lenne.

Hozzászólások száma : 14 Age : 26

Annyira tudnám értékelni ha mehetnék vissza zabálni, de ez nem most lesz, az az érzésem. Pedig olyan étvágygerjesztő volt. Nyűgös vagyok.
-Van, akinek nincs? Azt a begyepesedett mindenit.
Ez meglep, hogy lehet humor nélkül élni? Egyáltalán van olyan, aki életben van még így? Én szeretek poénkodni, már ha van hozzá társaságom, de most úgy tűnik, nem lesz, azaz nincs. Mikor kiderül hogy honnan kellett ideloholnia a fickónak, összeráncolom a szemöldökömet.
-Ú, na ahhoz nekem sem lett volna kedvem, megértem. Jól néznek ki?
A lényeg, mert azt megragadom. Hol érdekel az igazság amikor vannak nőstények? Én is morcos lennék, ha kirángatnának kefélés közben, de még mennyire, hogy az.
Most már értem Morcipofit, hát na, két nővel együtt és akkor kicibálják, mert engem megfosztottak a nyulamtól. Hihetetlen, tényleg az.
Na jó, a vicsorgása nem túl bizalomgerjesztő, meg a farkasa is nagyobb az enyémnél, lehet, nem kéne felingerelni nagyon. Viszont amit az egyik ellenfelem mond, azon elvigyorodok.
-Maradjá' má', így is napokba telt, hallottad a górét, nem? Pedig a szőrpamacsom világít a sötétben is. Szóval ku.va jól rejtőzöm, oké?
Mit tudom én, hogy megy ez, örültem, hogy találtam egy halál jó területet tele zabával, sok rejtekhellyel. Akkor is mérhetetlen büszkeség önt el, meglett farkasok napokig nem leltek rám. Zseni vagyok, ennyiiii.
Tessék, rávilágítottam egy hiányosságra. Mi jár ezért, na mi a pofámon kívül? Dicséret. Nekem. Nekik nem, de mi az, hogy pudli?
-Nem vagyok pudli. Milyen falka? Ja, ilyen banda? Á, azokat Kanadában hagytam. Remélem.
Lepudliztak, pedig, pedig nem vagyok az. A hülye farkasom meg itt örül mindenkinek, megy a nagyokhoz csóválva, eskü nem normális, bár lehet, örül a társaságnak. Milyen falkáról hadovál Morcipofi azt nem tudom, mi bandáztunk, de azt nagyon... aztán leesik, hogy valószínűleg az egy és ugyanaz lesz.
Ők hol vannak? Sejtéseim szerint otthon, és nem, nem akarok összefutni velük. Mesélni meg nem tudok, nem vagyok én Grimm, így befogom és még mindig azon vagyok, hogy ez az állat itt mellettem engedjen már el, nem vagyok én kapaszkodó. Az az érzésem viszont erősödik, hogy engem itt nagyon meg fognak verni, és elég csúnyán.

Hozzászólások száma : 20

A tükör a legőszintébb: mindig az arcodba dörgöli a valóságot.

Rohadt nagy lelkesedéssel indultam neki ennek a vadászatnak, és végül is sikeresen zártuk a küldetést, vasmarkunkban itt kapálózik a kölyök, aki megzavarta a terület nyugalmát, és mérhetetlenül nyűgössé tette az alfánkat, bár mondjuk... azt amúgy sem nehéz. Nemrég csatlakoztam csak ide, és még én is szokom a rendszert, bár legalább tudom az elméleti dolgokat, nem úgy mint ez a kis taknyos.
Nem kommentálom hogy honnan mászott ki, mert elég örömteli amikor nőzik, addig se a falkát gyötri a hülyeségével és túlzott paranoiájával. Mert néha szerintem már azt súrolja amit művelni tud. Ahogy rám mered a farkasomnak égnek mered a szőr a hátán de meghátrál az alfa elől, van esze.
- Tekintve hogy mekkora a terület, nem gondolom. Bár nyilván te máshogy látod, szóval, jah, sok időbe telt - javítom ki magam, és hátba könyöklöm a nagypofájú kis vakarcsot. Semmi kedvem hozzá, és a szájalásához, egyszerűen csak idegesítőnek találom.
- Azt jelenti, hogy meg kell erősítenünk a védelmünket, nehogy még egyszer ilyesmi forduljon elő, és téged ismerve, már konkrét terved is van - sóhajtok fel ahogy karba fonom a kezeim, és várom ezúttal mivel örvendeztet meg minket.

Hozzászólások száma : 14 Age : 26

Marha lelkesen hallgatom a lecseszéseket, mert ez igenis azt mutatja, életképes ez a bolhás szőrpamacs amit kaptam, szóval bármit is mondanak, bármivel védekeznek, hát csak megkeserítettem az életüket. Nem? De.
Még vigyorogni is tudok, ahogy ez a dzsigoló magyarázkodni kezd. Vicces. Én kölyök vagyok, azaz ez a szőrös dög az, és én bejárom bőven az ekkora területet, nem kell hozzá napokat mennem.
-Azé' nincs akkora, ne rizsázz. Én bebóklásztam simán, pedig azért van méretbeli különbség. Bénák vagytok, én meg baromi tehetséges, ennyi, fogadd el.
Még a vállam is megvonom. Nehogy má' kisebbítsék itt az érdemeimet. Fogalmuk sincs róla, mekkora meló volt ez az egész, szóval enyém a pont.
A góré szövegére még bólogatok is, mert ha én kijátszottam a rendszerüket, akkor egy komplett falka az leigázza őket, és mire felébrednének, már nincs mire meg hova.
-Há' nem ártana, mert ezek szerint kész átjáróház vagytok. Ha esetleg egy ilyen kölyök, vagy ahogy a föncsi mondta, pudli megkeresése is napokba telik, nem akarom tudni, mit csináltok egy profival. Sose találjátok meg.
Tudom ám, mi kell a védelemnek, már ami a jéghokit illeti, de itt se lehet másként az a zónázás, vagy de? Mindegy, a lényeg, hogy igenis büszke lehetek a teljesítményemre, arra meg pláne, hogy azért be is mostam párat végszóként.

Hozzászólások száma : 20

A tükör a legőszintébb: mindig az arcodba dörgöli a valóságot.

A fiú mögött állva hallgatom a makacs rizsázását, és hagyom hogy Crag úgy tegyen, mintha ő lenne az alfa, ez egy bevett szokás hogy nem leplezem le magam egyből, hiszen szükségem van néha az inkognitómra. Védelmi mechanizmus ez is, az alfa testőre mindig kész meghalni a vezérért és ez őrá is igaz, éppen ezért játssza már ki tudja hányadjára az én szerepemet. A pofázása valahol még vicces de valahol már kezd az agyamra menni, így intek Cragnak hogy hagyja abba a szereplést, és kilépek a fiú mögül, lustán megkerülve őt.
- Ha olyan baromi tehetséges vagy, miért nem ismerted fel hogy Crag nem alfa? Messze nincs olyan erős hogy egy falkát vezessen. Hol a tehetséged most? - kérdezem tőle, és ahogy megint megszólalt hogy átjáróház kissé elkomorodik a tekintetem. Pontosan tudom mekkora problémát okozott nekem és a falkának ez az izgága mitugrász, és nem veszem a lelkemre, ha alaposan meg kell vernem. Őszintén szólva, még jól is esne ami azt illeti és a provokációja... Ahogy visszafordulok lendületből kap egy akkor pofont hogy a földön köt ki. A farkasom fenyegetően morran rá a kicsire, hogy tudja hol a helye.
- Nem vagyunk átjáróház, és nekem kurvára fogalmad sincs róla hogy milyen lehet egy profi! Te még nem láttál egyet sem, és kölyökként nem érezheted még őket meg messziről ahogy az öregebbek. Ez megtanulható, de ahhoz falka kell, és az hogy tudd hol van a helyed benne! A jelenlegi hozzá állásod csak a korai halálra lesz elég - szólalok meg ahogy megállok felette. Nem akarom őt megölni, mert szükség van a kölykökre, az újabb generációra de azt meg kell tanulnia, hogy mikor maradjon lent, és kussban. A farkasom megzabolázza kicsi társát.

Hozzászólások száma : 14 Age : 26

Pudli... még mindig ezen vagyok fennakadva, mert oké, hogy a szőrcsomóm iszonyatosan ronda szerintem, de azért na, még mindig szebb mint a góréé. Az enyém legalább arc és formás, az övé meg egy batár állat.
Ahhoz nekem meg aztán semmi közöm, hogy miért töketlenkedett a bandája, ezt most tényleg végig kell hallgatnom? Ne má', vár a nyulam, hacsak valamelyik nem zabálta meg suttyomban. Akkor morcos leszek. Aztán az a babapopsi képű kilép mögülem, és bejelenti, hogy ő az Alfa. A mi va'? Pofám leszakad.
-Rejtőzni tudok hapsikám, vágod, rejtőőőőzni. Aztán mé nem? Jókötésű fickó, hát belőle előbb kinézem, hogy ő itt a góré, mint másból. Komoly, te vagy az?
Hihetetlen, hát honnan kéne tudnom, ilyen jelei vannak annak, hogy valaki Alfa vagy nem Alfa? A miénk idióta volt Jareddel együtt, vagy szagmintát kellett volna vennem? Oké, majd pótolom. Látványra viszont tényleg az a Crag tűnik az egyetlen épkézláb, valamire való harcos alkatnak, a többiek nyeszlettek hozzá képest. Vigyorogni meg azért kezdek el, mert akkor a jelek szerint a górét mostam képen mikor elkaptak, és az előbbi büszkeségem már az egekben repdes.
Megcsaptam az Alfát, háh. Na, akkor ki a tehetséges? Én. Bunyóban.
Aztán visszakézből akkorát kapok, hogy megstírölöm közelebbről is a padlót. Van benne erő, hát na. A hülye bundásom meg lekushad a földre és eldobja magát mint egy fürdős kurva. Hülye ez, most mit csinál?
-Oké, akkor majd megtanulom. Miért? Nekem bandám volt, nem ilyen szervezett izé. Ott mindenki ment amerre akart.
Tudok én normális is lenni, és nem, nem akarok még egy pofont, most nem. Később lehet, beleállok, de most túl sokan vannak itt. Az meg, hogy mi a falka, hát azt most így hagyjuk. Lehet, már keresnek, de attól még nem nevezhető falkának, csak amolyan csürhének.
Kis bundásom óvatosan csóválni kezd a nagynak... komolyan, be fogom pelenkázni.

Hozzászólások száma : 20

A tükör a legőszintébb: mindig az arcodba dörgöli a valóságot.

Azért az elmúlt éveim alatt láttam mát pár önérzetes kölyköt, és nem állítottam sosem hogy én jobb lettem volna amikor engem haraptak meg, de azért azt tudtam hogy kellene viselkednem egy alfával. Mondjuk, nem viselkedtem, de legalább tudtam, és megkaptam a szükséges nevelést hozzá hogy életben maradjak. Ez a kis taknyos viszont szerintem kifejezetten élvezi hogy ilyen nikkelbolha. A farkasom fenyegetően borzolja meg a szőrét, nem agresszív csak nevelő célzattal okítja a kicsit hogy vegyen vissza magából.
- Rejtőzni, akkor miért vagy itt mondd csak? Jah, tudom már! Mert megtaláltunk! Tény és való Crag az egyik legjobb emberem, vérbeli testőr és remek alteregót tud nekem nyújtani - mosolyodom el, és elégedetten pillantok az említett emberre. Kedvelem őt nagyon is, és megbecsülöm az erejét.
A fiúra nézek ahogy vigyorog, de tény hogy nekem tized annyira sem fájt az ő ökölcsapásnak nevezett simogatása, mint neki fáj az, amit tőlem kap. Még meg sem erőltetem magam, csak úgy visszakézből kenem el a száját hogy egy kicsit fegyelmezzem. Farkasom, a kicsi fölé magasodik és kivillantja tökéletes fogsorát rá, de nem bántja.
- Banda? Na, még így sem hallottam nevezni egy falkát - csóválom meg a fejem, és lehiggadok egy kicsit, most hogy a fiú is visszavett egy kicsit.
- A falka egy szervezett közösség, aminek élén az alfahím áll. Az ő felelőssége hogy tudja, kik a falka tagjai, mi van velük, és megfegyelmezze őket, vagy szükség esetén megvédje. A rendes falkákban nincs olyan ki merre lát arra megy. Legalábbis nem csak úgy a vakvilágba, hanem megbeszélés után. Itt is, mindenkinek van élete, van munkája is ha úgy tetszik, de mégis mindig tudom kivel mi a helyzet, és ez a normális, de meg fogod tanulni te is. Ha életben akarsz maradni, akkor meg kell tanulnod - tartok neki rögtönzött kiselőadást és akik eddig tartották még a fiút, azok is elengedik és eltűnnek valamerre. Crag marad a közelünkben egyedül.
- Honnan jössz? Eléggé úgy festett menekülsz valaki elől - jegyzem meg ahogy kék szemeimmel komolyan méregetem, de tudnom kell hogy számítsak-e zaklatásra és fenyegetésre, mert meg fogom védeni a falkát bármivel is kerüljünk szembe.
- Amúgy Nicoló di Angelis vagyok. Nic, ha úgy tetszik - teszem hozzá, mert szerintem ez lemaradt, és azért tudja hogy hogyan nevezzen. Figyelem ahogy a kis bundás játékosan csóválja a farkát, és hatalmas fekete bestiám leheveredik elé, jelezve hogy benne van a játékban.

Hozzászólások száma : 14 Age : 26

Ez jó. Iderángatnak, szerepeket cserélnek, aztán elvárják, hogy én meg itt lelkesen csápoljak mindenhez. Na nem, azt nem. Ha meg akkora tag az ürge, akkor az a minimum, hogy elkaptak, nem? Én nem lennék rá olyan büszke, és így is törtem borsot az orruk alá. Na, ezt csinálják utánam, akkor is büszkén húzom ki magam… a pofon után.
-Aha, vágom. Kár, hogy nem hasonlít… egy picit sem. Oké, jó, mindegy. Szóval akkor most mindenki örül, mert be lettem cserkészve, hallelujah.
Sajnos be kell látnom, hogy azért akad némi erőkülönbség, de csak némi, azaz olyan, mintha én lennék egy játékdömper, az meg ott egy valódi buldózer. Beszarás, komolyan mondom. Az a dög meg… hát 6-szor akkora, mint az én vakarékom. Szerintem az enyémnek még tejfogai ennek, de ennek itt már kemény metszőfogai.
-Aha. Tényleg, mint egy chicagoi banda kb. Olyanom volt. Ott aztán nem volt ilyen fegyelem és ilyesmi. Most komolyan, ha meghúztam az alfa nőjét, akkor mekkora lehetett? Jó, nem tiltakozott meg cukinak talált, de na. Szóval ilyen helyről jövök. Ó. Ilyenek ott nem voltak.
Be kell látnom, hát mi tényleg csürheként lézengtünk, ez itt egészen más, viccen kívül. Ahogy hallgatom, mit jelent egy falka… na én ezt a részét nem ismerem, biztos nem, de hogy nem szarral gurigáznak az is fix. Vagyis ha azt akarom, hogy befogadjanak meg védve legyen a seggem, hát lesz mit tanulnom.
-Kanadából, egészen pontosan. Így is lehet mondani, konkrétan menekülök a beharapóm elől, a gyámügy elől, a zsaruk elől és a falkám elől. Egyelőre ennyit tudok. De ez nem ennyire vészes, mint ahogy hangzik, csak arról van szó, hogy meghalt az anyám és intézetbe kerültem, a beharapóm meg leszart és ott hagyott, hiába kértem, hozzon ki, így leléptem ide. Mivel azonban megléptem a falkából, így nyomomban van ő és a falka, és mivel kiskorú is vagyok, ezért a nyakamban van a gyámügy és a zsaruk, azaz egész Kanada, és valószínűleg lassan az amcsik is.
Nagyjából felsorolom, mi elől menekülök, és hát saját magamat hallgatva… nem tűnik túl fényesnek. Végül is mindenki üldöz, vagyis marha hülyén venné ki magát, ha most feltenném a kérdést, hogy maradhatok-e? Persze ha Jared nem köcsög, akkor nincs ez az egész. Azt meg már mégannyira sem merem hozzátenni, hogy jéghokizok, és mivel odahaza ismernek, még egy csomó újságban is benne voltam.
-Én meg Noah Harwey. És bocs ha ilyen pöcs voltam, csak na, izé.
Nem is tűnik olyan rossz arcnak egyébként, de az is tuti, hogy meg nem mondtam volna róla, alfa… vagy mi.

Hozzászólások száma : 20

~ Devil in the mirror

Call me a sinner, call me a saint

Kezd elszállni az agyam ettől a kis mitugrásztól, és a koromhoz képest szerintem kivételesen türelmes vagyok, mert nem vágtam rá akkorát hogy ott maradt.
- Leginkább neked van okod örülni, hogy még életben vagy. De ha nem tetszik az állapot ezen könnyedén segíthetünk - vigyorodom el farkas vigyorral, hiszen nem tart semeddig kitekerni a nyakát, és csak egyet roppanna mielőtt vége lenne. Hm, szinte kívánom, de nem ölök meg tapasztalatlan kölyköket. Esélye sem lenne ellenem, és az nem éppen fair. Farkasom is megborzolja a bundáját, és rávillantja éles fogait a kölyökre, de inkább figyelmeztetően, mint fenyegetően. Amolyan, tudja hol a helye módra.
- Ahha, szóval a chicagoi falka megérett a pusztulásra ahogy így elhallom. Talán még annak is tanúja lehetek egyszer, szép halál lenne mindenesetre. Itt viszont rend van, szabályok. ÖT éved van rá hogy megtanuld, és be is tartsd őket egy mentor mellett. Ha sikerül, élve maradsz, felnőtt farkasnak fogsz számítani. Ha nem megy, akkor megöllek. Remélem érthető voltam - pillantok le rá, hiszen nem kell magasságért a szomszédba mennem, ahogyan tekintélyért sem. Nem vagyo kegy zsarnok, de elvárok dolgokat, és Crag is jól teljesítette amit kértem tőle. Jó alteregót szolgáltat nekem mindig.
Ahogy elsorolja, mi minden történt vele, kedvem lenne inkább visszaengedni a szabadba hogy menjen amerre lát, csak messze innen, de... egy rivális falkát elengedni.... Nem. Harcosaim vannak, tudatosan építettem falkát magam köré, erősekkel akik megvédik a kicsiket is. Erős szerűen.
- Értem. Szóval először is itt maradsz, mert szerzünk neked egy gyámot. Akkor élhetsz velünk, és levakarom rólad a gyámügyet és a falkát, és jó lesz. Ha nem, akkor még a mienk is a nyomodba áll, sé nem fogod túlélni. Remélem okosan választassz, kölyök - én nem vagyok egy kedves ember, de néha még belőlem is kitörnek az érzések. Most éppen a nem jók, de legalább ezek is érzések. A bemutatkozására csak biccentek, máris jobban tetszik a hangneme.
- Nicoló az alfa. Ő meg Crag és Fredo - mutatom be a fontosabb tagokat. Fredo a másik, aki velem együtt fogta le őt. A falka egyik legjobb vadásza.

Hozzászólások száma : 14 Age : 26

Most mi van? Nem örülhetek annak, hogy napokig nem tudtak elkapni? Pedig ez szerintem baromira menő, mert ez is mutatja, nem vagyok egy életképtelen akármi. Az opciók ismertetése annyira nem tetszik, főleg a második fele. Mi lesz a rekorddal amit meg akarok dönteni? Na ugye?
-Annyira nem ragaszkodnék hozzá, ha lehet.
Végiggondolva a lehetőségeimet, azok túlságosan is egy irányba mutatnak. Ennyi két ajtós szekrény mellett nem sok esélyem van egy újabb menekülésre, valószínű, hogy az ajtót sem érném el, na meg ezek a dögök, amik az én kis vakarékom fölé tornyosulnak... hamar megbeszélem magammal, jobb ha nyugton maradok a seggemen.
-A melyik? Én ott nem voltam még, de biztosan. Quebecből jövök. Lehet, voltak szabályok, csak nem tudtam róla, meg senki sem. Oké. Aha, világos.
Azt nem tudom, mi a gond a chicagoi falkával, lévén arra nem is jártam még, de akkor az is hasonló lehet a miénkhez ezek szerint. 5 év... az egész jól hangzik, már ha nem murdelek meg menet közben, mert éppen nem sikerült valamit elsőre teljesítenem abból, amit elvárnak tőlem. Bólintok, értem ám, nem vagyok én hülye, és halál boldogan vigyorgok, mert kaptam egy esélyt. Remélem, nem hat szemtelenül, de én tökre örülök ennek.
Még akkor is, ha Nic magasabb nálam, és az sem éppen bizalomgerjesztő, ahogy rám néz... attól én még örülök, de akkor bólogatok is. Aztán felsorolom, mi elől tiplizek, és rögtön úgy érzem, hogy az esélyeim csökkentek a maradásra, nem is kicsit. Látom Nic arcát... most fog kihajítani, mi?
-Akkor maradhatok? Köszi.
Meglep, hogy végül is nem akar kidobni, és az, hogy esetleg még gyámot is kapok, szuper lesz. Nekem. Remélem, a gyámnak is. Végül a nevemet is elárulom, naná, de csak azért most, mert eddig nem jutott rá időm. Oké, megjegyzem, hogy nem Crag az alfa akit először annak néztem, jóvaaaan. Bólintok, ennyit még az én memóriám is befogad.

» Do you want me? ~ Crag & Val
» Angel and Nephilim
» Don't touch me... - Crag & Keith
» Egyszer egy kutya... - Crag & Pandora
» Are you an angel? - Siri & Caleb

Árnyvadászok

Új tag, új poszt - Mon Petit Angel, Issac, Crag

Új tag, új poszt - Mon Petit Angel, Issac, Crag

Similar topics

Similar topics