-Örülök. Mint valami bábu egy bábmester kezében. Ehh... tudod mi idegesít? Az, hogy nincs még erőm ahhoz, hogy visszavágjak... és így még segíteni sem tudok neked. Ez, ez az, ami kurvára idegesít.
Elhúzom a számat arra amit fater mond. Kedves népség, aki szaporodik mint a nyulak, és közben baromira nem érdekli, hogy a fattyai élnek vagy halnak, helyette élvezik a káoszt. Kezdem utálni a démonokat, de tényleg, bár ha valamelyik átpasszolná nekem az erejének a negyedét, esküszöm, boldog lennék.
-És akkor honnan tudod, hogy egységesen működnének? Vagy ha... testre várnak, tegyük fel, kitör a háború, nem túl gyengék kezdetben?
Hirtelen elvigyorodok. Háború, hát honnan lehetne ellenséget szerezni, ha nem onnan? Mi következik utána? Máris kezdhetem a kísérletezésemet az érzelmek meghagyásával és mégis engedelmes bábokkal. Aha, de mégis hogy a rákba robbantok ki háborút?
-Aha, bármennyire hihetetlen, igen. Nem, nem anyámtól tudom, ne aggódj, máshonnan, de elmúltál 102 kb. egy hónapja.
Bólintok, mert én tudom, hogy ő hány éves, még ha ő azt az egy éjszakás kalandját elfelejtette, akkor is. Legalább az évet találta volna el, ha a többit nem is.
-Sajnos egyelőre máson nem tudok.
Mégis mi mást keressek, amin fennakadhatok? Nincs semmi. Nem tudott rólam, hazudtak neki, ha nem így lett volna, elhiheti, hogy kiakadtam volna rajta, és biztos, hogy egy kurva nagy öklössel kezdek, de nem így van.
-Oké, legyen, ha szereted, rendben, de... azt előre mondom, hogy ha eleve úgy fogad, hogy én elveszlek tőle téged, vagy azért gyűlöl, mert vagyok, akkor ne várd, hogy szívélyesen fogadjam. Más esetben ígérem, nem leszek paraszt. Ja, az nem érdekel, túl sok kötődésem nincs felé.
Felőlem... ha neki egy holt faj képviselője jön be, hát legyen, nem vagyok olyan bunkó, hogy megnehezítsem a dolgát, feltéve ha a hölgyemény nem azon lesz, hogy eltakarítson az útjából. Az anyámra tett megjegyzésre megvonom a vállam, az pont nem az a téma ami földhöz vágna.
A desszert marha finom, esküszöm nem tudom, hogy a fenébe képes erre egy ilyen izé, de elmehetne cukrásznak is. Hamar becsapom, és be kell vallanom, dugig vagyok, még meg is köszönöm a női akárminek, mert tényleg ízlett.
-Rendben. Köszönöm a vacsorát, és essünk túl rajta minél előbb akkor. Szeretnék haladni.
Azt nem mondom, hogy hatalmas lelkesedéssel tölt el a tudat, hogy konkrétan össze fogom magam hugyozni, de ha nincs más mód, akkor meg ne húzzuk tovább, szerencsétlenkedtem már eleget az utóbbi években.

Elindulok apám után, jobb, ha hallgatok rá, ő tudja, mivel jár majd ez az egész. Örülnék annak, ha mindenképp könnyebben menne, nem akarok plusz fennakadást csak azért, mert még fáradt is vagyok.
-Ez miért jó? Legyen igazad. Én szívesen küzdök azok ellen, akik a sárba akarnak tiporni.
Csak hagyjanak dolgozni, én semmi mást nem szeretnék, hagyjanak fejlődni és ne szóljanak bele abba, mit és miért teszek. Ennyi.
-Aha, már értem. Ezért nem mindegy, milyen test. De, mitől függ, melyik bírja el a lidércet? Van erre valami előírásod, szempontod?
Érdekesen hangzik a dolog. Tehát ha jól értem, a gyenge lidérc bármilyen testbe beültethető, de ha már erősebb, akkor válogatni kell. Mégis mi alapján? Érdekel.
-Lehet, elérve az 50-et én is így látom, de bocsáss meg,most még számolom.
Annyira nem vagyok öreg, hogy ne tegyem, bár nem mintha ünnepelném, sőt, csak egyszerűen tudom, ha éppen átléptem a bizonyos napot. Kilépek a folyosóra, majd be a szobába, és megnyugszom, amikor látom, a kígyóimnak kutya baja, és a jelek szerint még jól is érzik magukat.
-Köszönöm. Többnyire társas lények, ami érdekes volt, hogy ez a korall volt az első, amelyik nem bántotta a másikat. Azért annak idején volt balesetem is ebből.
A szoba kétszer akkora mint az én albérletem volt összességében... kemény. Apám felé fordulok, mit kell még tudnom majd, de ismét Dasháról beszél.
-A tiszteletet ki kell vívni, az nem úgy működik, hogy van, de mint mondtam, ha boldog vagy vele, legyen, el fogom viselni, ha ő is hasonlóképpen tesz. Amit nem értek, hogy miért él minden nő fejében az, hogy egy gyerek akkor el akarja venni tőlük az férfit. Ehh.
Nincs jogom azt kérni tőle, hogy hagyja a fenébe azt a vámpírt, jobbat nem tehetek, mint elfogadom. A többi rajtuk múlik, nem rajtam.
-Köszönöm. Jó éjt!
Még megnézem a kígyóimat, szeretik, ha törődöm velük, így egy jó 20 percet még rájuk szánok, utána dőlök csak le. Valószínű, hogy fáradt vagyok, így szinte azonnal el is nyom az álom.

//Én is köszönöm! //