+18

Részemről nem leszek ünneprontó, megkapja azt a választ, amit szeretett volna. Amit pedig ő tesz az észveszejtően jó, a vágy pedig olyan gyorsan árasztja el a testem, hogy a gondolataimat is háttérbe szorítja. Nem gondolkodom semmin, csak megteszem azt, amit akarok. Most pedig őt akarom, mindennél jobban többre vágyom az ügyes szájánál. Nem is kell sokat várnom arra, hogy többet érezhessek belőle. Egy pillanatra sem habozom, könnyedén teszem szabaddá az utat, majd egyetlen határozott mozdulattal merülök el teste forróságában.
Felnyögök, amikor kitolja nekem a fenekét. Rámarkolok a combjára, majd felsimítva rajta a kezem a derekán állapodik meg, miközben mozgok. Nem fogom vissza magam, és az ő agyát sem húzom azzal, hogy elnyújtsak bármit is. Megadom neki az élvezetet.
A hasára csúsztatom a tenyeremet, hogy megtarthassam, amikor felemelkedik és hátával a mellkasomnak dől. A hajamnál fogva ránt magához, én pedig szorosabbra fogom karommal és a csókunk is legalább annyira szenvedélyes, mint a szex vele. Viszont én eközben sem hagyom abba a mozgást. Az új testhelyzet új szöget is adott mozgásomnak.
Végigsimítok a hátán, miközben visszadől a padra, hogy újra annak háttámlájában kapaszkodhasson meg. Erőteljesebb és gyorsabb mozdulatokkal hajszolom tovább a kéjt őt is közelebb juttatva a csúcshoz. A kéjes nyögései között az én nyögéseim szinte elvesznek, de a tőle érkező hangok tovább fűtik a vágyamat. Addig mozgok, érintem és simogatom, míg el nem élvez. Hallani akarom, ahogy eléri a csúcsot, amikor a gyönyör szinte szétrobban benne.

+18

Nos, amikor betértem arra a helyre nem gondoltam, hogy ilyen fordulatokat fog venni az estém, de azt elmondhatom, hogy ennél jobb már nem is lehetett volna. Elüthettem volna az időt otthon bármi mással, mint például a gitározással vagy filmezéssel, ne talán tán valami játékkal a gépen lévők közül. Az este folytatása viszont sokkal jobb, mint amilyen lehetett volna. Jelenleg elfelejthetem minden gondom, nem mintha olyan sok lenne, de akkor sem kell mással foglalkoznom, csupán azzal, hogy Hayde-t kielégítsem. Egyre közelebb érzem magam a csúcshoz, és a kiadott hangok alapján már neki sem kell olyan sok. Keményebb és gyorsabb lökésekre váltok, és valóban nem kell már sok ahhoz, hogy sikítva élvezzen el. Nem állok meg a mozgásban, segítem elnyújtani a gyönyör hullámait, miközben érzem, ahogy belerázkódik az utóhatásba. Felmorranok, ahogy felém tolja a fenekét és a csípője mozgásával segít bele abba, hogy hamarosan engem is elérjen a kielégülés.
A csípőjére szorítok rá, amikor egy nyögés kíséretében én is elélvezek, majd másik kezemmel egy pillanatra megtámasztom magam a padba kapaszkodva. Finoman ráharapok a fülére, mielőtt elhúzódva rendbe szedném magam, hogy ő is ezt tehesse, majd ledobom magam a padra.
– Hű, a mindenit... Ez király volt – mondom, miközben ekkor pillantok a padra, ami eléggé viseltes ahhoz képest hogyan nézett ki az elején. – Ahogy elnézem a pad nem volt valami strapa bíró.

Mielőtt elhúzódnék és visszarendezném magam a gatyámba még ráharapok a fülére, amire egy halk kuncogást kapok. Leülök a padra, és miközben ő is elrendezi magán a ruhákat én rajta legeltetem a szemem. A piercingjeim és tetoválásaim miatt sokan mást néznek ki belőlem, aztán csodálkoznak, ha valami olyasmi derül ki rólam, amire nem is gondoltak volna.
– Kösz – mondom felnevetve.
– Végül is kit érdekel. Ha nagyon akarják, akkor megoldják a javítását – mondom megvonva a vállam.
– Nos, nem járok egy fazék kajával, de talán egy csoki van a csomagtartóban – felelem elgondolkodva. Ma vásároltam kicsit és vettem pár nasit, esetleg egy csokit biztos hagytam benne. – Talán egy snickers van, ha kéred – mondom felé fordítva a fejem.
– Brooklyni vagyok, szóval nem messze. Innen tíz perc max, ha belehúzok akkor öt perc... Jó, szóval húzzak bele – mondom elvigyorodva, amikor már fel is áll a padról és még a hasát is megvillantja. Még szuper, hogy egyedül lakom, senkinek sem kell magyarázkodnom, amiatt, hogy egy idegen csajt viszek haza. Bár én se vagyok mindig jótékonysági intézmény. Nem is tudom eldönteni, hogy Lio kezd rám hatással lenni vagy Hayde. – Akkor pattanj fel és mehetünk – mondom a motorra ülve, és ha csatlakozik, akkor kigurulok a parkból. A környék jelenleg üres, szóval gond nélkül jutunk ki az útra, ahol aztán felgyorsulok és pár kanyar után betérek egy kisebb utcába. Amint elérek a házamhoz leparkolok előtte. Ha Hayde leszállt, akkor betolom a ház mellé a motort és lezárom.
A bejárati ajtóhoz lépve kinyitom a zárat, majd belépve felcsapom a kapcsolót, fényt adva a helyiségre.
– Inni is kérsz valamit vagy csak kajás vagy? – kérdezem beljebb lépve a nappaliba. A kanapéról felkapom az ott hagyott szatyrot, amit aztán lerakok a konyhapultra. – Van egy kis rántott hús, baconos göngyölt hús krumplival és egy kis kínai is van még. A Hyde étterem jelenleg ennyivel szolgálhat. Melyiket kéred?

Nem haraptam túl nagyot, legalábbis akkorát nem, hogy az fájdalmas legyen. Azért örülök, hogy tetszik neki, én meg még legeltetem egy kicsit a szemem rajta, míg rendbe rakja magát. A pad jövője pedig engem sem izgat, a város azt csinál vele, amit akar. Ha annyira fontos, akkor majd helyrepofozzák. Ezen senki sem fog fenn akadni. Nem is érdemes ezen tovább lovagolni, lett egy kis kár, de ez pont, hogy nem érdekel minket.
– Szórakozni indultam, nem kajáldát nyitni – mondom mosolyogva megvonva a vállam. Ki gondolta volna, hogy ilyen fordulatot vesz az este. Én meg amennyit eszek... De most tényleg. Eszek, mert muszáj, de nem viszem túlzásba, ez szerintem meg is látszik rajtam. Bár az utóbbi időben, legalábbis amióta Lio heti szinten jön és bevásárol meg főz, azóta rendszeresebben eszek. Minek is magyarázok, eddig sem haltam éhen. Tökéletesen elvoltam magamnak. Jah... Múltidőben.
Mielőtt viszont előkotornám neki a motor csomagtartójából a csokit még elkap egy futó csókra. Elmosolyodom, majd felülök a motorra. – Veszem észre – mondom, aztán hamarosan már kint is vagyunk az úton, a házam felé tartva. Nem lakom messze a parktól, motorral meg főleg elég közel van. Gyalog az én tempómban egy fél óra alatt megjárom a távot.
Amikor elérjük az otthonom elhelyezem a motort a ház mellett, mielőtt belépnénk a bejárati ajtón. Felkapcsolom a fényeket, majd a konyha felé tartva felkapom a kanapéról a szatyrot, amit ott hagytam. Főként chipsek, egyéb kisebb nasik, két sör és egy süteményes könyv.
– Rendben. Legalább elfogy – mondom mosolyogva, majd kipakolom a hűtőből a kajákat. – A mosogató melletti második fiókban találod az evőeszközöket. A szatyorban van két sör, de van egy kis rum meg whisky is valahol, ha erősebb kéne. Azt hiszem a szobámban megvan még az a tequila is, amit kaptam a múlt hónapban. Szóval választhatsz – sorolom neki, miközben elhelyezem a kajákat a pulton. Hayde pedig közben már meg is találhatta a szükséges eszközöket, ha szükséges, akkor a mikróban meg is melegítheti, amit akar. Ha eldöntötte mit inna, akkor még az előtt beszerzem, hogy én is bekapnék pár falatot.
– Csak nyugodtan. Ja, tehát a kínait felezzük – mondom, majd neki is látok, hogy a kínai felét kikanalazzam az elővett tányérra. Egy kicsit bedobom a mikróba, aztán én is hozzálátok a kajáláshoz. Tegnap előtt kipróbáltam egy-két receptet, szóval a kínai sem rendelt cucc, hanem én készítettem, ahogy a göngyölt húst is.

Azt hiszem kijelenthetem azt, hogy ez az este tökéletesebb már nem is lehetett volna. Nem csupán egy kis iszogatás volt egymagamban, hanem egy igazán belevaló csajt találtam társaságnak. Igazán kár lett volna kihagyni a ma estét. Nem mellesleg nem árt új ismeretséget szerezni a régiek mellé. Az ismerkedéssel sosem volt még gondom. Az adandó alkalmakat pedig nem árt megragadni, mintsem elszalasztani.
Míg ő kutat ahhoz, hogy enni kezdjünk, addig kiveszem a hűtőből a kaját és ellátom információval azt illetően, hol találhatja meg az evőeszközöket. A sör is előkerül a szatyorból, majd veszek holnap pár darabot, hogy kicsit betárazzak a hűtőbe.
– Nem mondanám, hogy vártam, csak spájzoltam – mondom megvonva a vállam egy mosoly kíséretében. Míg Hayde a kanapéhoz megy, addig az én kajám is megmelegszik, majd a tányérommal együtt csatlakozom hozzá. Annyi különbséggel ülök le, hogy én a földre ülök, a tányért pedig az asztalra helyezem, majd neki is látok a kajámnak. Lio szokott főzni, amikor eljön, de én is szoktam, ahogy most is tettem. Volt időm, szóval kihasználtam arra, hogy kipróbáljak pár új receptet és nem is sikerült olyan rosszul. Az biztos, hogy az ízén érezni, hogy nem holmi bolti kaja. Fűszerektől kezdve mindent összevásároltam hozzájuk. Nem beszélgetünk evés közben, de nem is zavar a csend. Eleinte elég furcsa volt, amikor Lióval együtt ettem, mert hozzá voltam szokva, hogy egyedül vagyok. Mióta ide kezdett járni, lassan az lesz furcsa, ha egyedül kajálok.
Vacsi vagy inkább túl korai reggelink után – nevezzük bárhogy –  a fürdőben kötünk ki, ahol nem csupán én, hanem ő is megkapja a kényeztetését. Én sem vagyok ám hálátlan. Miután végeztünk a fürdőben a szobámban előkotrok neki egy pólót, amit használhat alváshoz. Lepakolom az ágyamról a laptopot és a gitárt, hogy aludhassunk.
Király este volt, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó, hogy találkoztunk.

//Én is köszöntem szépen!   //