Tárgy: A démon nem játék - Apucika és Lánykája Vas. Ápr. 01, 2018 8:46 pm
"Haza" felé tántorgom megtépett ruhákban, madárfészekhez hasonló hajjal és kisterpeszben. Jah, jó volt az estém. Tanulságos. Dumcsiztam egy vén kecskével, kaptam melót, aztán ittam, verekedtem és basztam a többire nem emlékszem, de a csávó nem végzett félmunkát. Sose becsülj le egy embert. Mondjuk nem tudom, hogy túlélte-e. Asszem majdnem széttéptem, elég szado-mazora sikeredett a dolog, de már nagyon rám fért. Csak már ez a regenerálódás lehetne gyorsabb. Már a külsőm miatt is megbámulnak, nem hogy a kisterpeszben sétálgatás miatt. De már csak két utca. Azt mondjuk szeretném tudni, hogy ki köszönt majd, apám vagy a nagyfőnök, mert az utóbbiból nem kérnék most... Tovább vonszolom magam és végre bejutok az épületbe. Fürdő, igen erre van szükségem, meg rengeteg fájdalomcsillapítóra, a fejem borzasztóan hasogat, mintha szét akarna robbanni. Pedig azt mondták, hogy nehéz lesz bebaszni, de elég gyorsan megoldottam... A forró zuhany után viszont nem vagyok másra képes csak hason fekve egy szál pólóban széttárt lábakkal feküdni. Néha ott lent is jól esik egy kis szellőzés...
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: A démon nem játék - Apucika és Lánykája Hétf. Ápr. 02, 2018 7:05 pm
Ne akard, hogy haragudjak Hayde...
Persze, hogy ellógott. Persze, hogy tudtam róla. Persze, hogy követhettem volna. De minek? Ha vissza rángatom annál jobban csinálni fogja az egészet. És okos gyerek, ha nem akar bajt hozni magára meg rám is akkor nem csinál ostobaságot emberek között. Nem is foglalkoznék vele, ha egész este nem kerülgetne valami nagyon rossz érzés. Valami ami mai napig rémületbe ejti vad szörnyemet ha csak eszembe jutnak az emlékek. Bármelyik is jut eszembe azok amiket kértek, és követeltek tőlem azokra soha nem voltak szavak. De én mindig követtem és ott voltam...Ostobaság volt. Tudom, hogy az volt. Olyasmibe csábítanak bele amiből ha ki is mászol...egy darabodat már rég felzabálták és te...soha nem fogsz tudni szabadulni a piócától...Ahogy Hayde megérkezik és nyílik a szoba ajtó megállítom a kést kezembe miközben az ágyán ülök és figyelem fekete szemeimmel. A járásából tudom, hogy kellemes farokkal volt dolga. A szaga árulkodik, a ruházta mint egy rossz kurváé. Egy szóval örülhetek, hogy él még. De én is így néztem ki valószínűleg a kezdetek, kezdetén. Az nem is érdekel, hogy ivott, vagy baszott, esetleg elcsattant egy pofon valakin általa. Az nem érdekel. Nem érdekel igazából itt senkit az, hogy mit csinálnak a kölykök ez eddig tiszta sor. És nem is fogom Hayde segge után nyalni a szart mert ő úgy gondolja majd az én arcommal fel fogják törölni azt amit ő ott hagy. Az viszont, hogy az aura már most rá mászott és csak körbe lengi annak a vén fasznak a szaga már rosszul vagyok tőle. Arra fintorgok leginkább nem pedig arra, ahogy ki néz a gyerekem. Figyelem és rá szorítok a késem markolatára ahogy követik sötét szemeim akár merre is mozog is.-Nem mehetsz oda vissza többet...veszélyes az a valami. Nem kell neked oda menned hozzá értetted?-mondom ahogy figyelem és kicsit engedek a késemen ahogy fejemet a falnak támasztom.
Tárgy: Re: A démon nem játék - Apucika és Lánykája Hétf. Ápr. 02, 2018 8:07 pm
Egyszerűen csak leborulnék az ágyamra és örülnék, hogy élek, de nem. Apám itt ül az ágyamon egy késsel... oké. Nincs kedvem se igazából, se szóban verekedni. Szusszanva megyek a fiókos szekrényhez és lerángatom a pulcsimat, meg lerúgom a cipőm. Felé fordulok összekulcsolom magam előtt a kezem és a szekrénynek dőlök, valamit akar nem szokott csak így rám rontani. Csendben hallgatom és magamban kuncogok. Csak nem féltesz, te nagyra nőtt óvodás? - Neked is csá. Amúgy kaptam melót, egész jó éjszakám volt, szóval most szeretnék aludni egyet, majd utána visszatérhetünk rá - válaszolok és hátra tűröm kócos hajamat. Most komolyan meg akarja szabni, hogy hova mehetek és mikor? Nem hat meg, ha a torkomnak szegezi a kést, de nehogy már itt ugráljon nekem. Az én életem, amiből eddig nem kért, hát akkor most se kérjen. Csak állok és bámulok rá, másra nem is nagyon vagyok képes. - Tényleg neked milyen volt az estéd? - kérdezem, mintha csak kíváncsi lennék rá, de csak idegesíteni akarom - Csak nem levágtál valamit? - célzok a késre és angyalian elmosolyodom. Fürdeni akarok. El is kezdem összeszedni a törölközőmet és a papucsomat, hogy jelezzem, nem sokára elmegyek. A hajamat fájdalmak árán, de kifésülöm. - Elmentem fürdeni, ha nem tűnt volna fel, ne nyúlj semmihez - közlöm és elkezdek battyogni az ajtóm felé.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: A démon nem játék - Apucika és Lánykája Hétf. Ápr. 02, 2018 8:30 pm
Ne akard, hogy haragudjak Hayde...
Figyelem és fokozatosan szorítok ismét a késre. Elindul az ajtó felé rá is fog a kilincsre és már nyomná le mikor megmozdulok és dobom úgy a kést hogy a pici kacsóját az ajtóhoz szegezi én pedig már fel is kelek és oda lépve fogok jobban a késre és nyomom bele erősebben a kezébe miközben az arcát figyelem. Üvölts csak ahogy akarsz senki nem fog segíteni és senki nem menti meg a kis irhádat...-Nem érdekelsz milyen kis pökhendi szaros vagy. Felőlem le is utánozhatsz meg úgy baszol, iszol meg verekedsz ahogy akarsz. De...Ismétlem DE!-mondom ahogy az arcára fogom rá a szájára fejét az ajtóba nyomva.-Tudom mik hatnak rád. Azok amik rám is. Tudom mik a gyengéid. Az ami nekem. Mert az én kis vérem vagy és tudom, hogy a te agyadba is ugyan úgy bele tudnak mászni azok a giliszták mint az enyémbe. Csak hogy ezt kurvára nem fogom hagyni...megértetted?! Bólogass ha eljutott a pici kis agyadig az információ. Azt se tudod kikkel állsz szembe. Nem tudod mire képesek ezek a dögök. És velünk mit csinálnak. Csak bele mászol mert nincs annyi eszed, hogy máshova menj el baszni!-mondom morogva ahogy vigyorogva nézem a kék szemeit és jobban rá szorítok a késre.-Miért nem tudsz most az egyszer szépen elfordulni onnan és keresni egy másik munkalehetőséget? Mert szép szavakat mondott neked mi?! Mert ennyire hülye vagy azért mi?!-mondom hangosabban ahogy elengedem a kést és a feje mellé csapok.-Minek jó ez neked ha? Mi a fasznak kell olyan idiótának lenned mint én?! Minek kell ilyenekért basztatnod az agyamat ha?!-lehunyom a szemeim és mélyet szusszanok ahogy erősebben össze szorítom a kezemet és fejemet a feje mellé hajtom fújva egyet majd elengedem az arcát de a kést nem húzom ki a kezéből.
Tárgy: Re: A démon nem játék - Apucika és Lánykája Hétf. Ápr. 02, 2018 8:59 pm
Már nyitnám ki az ajtót, amikor olyan fájdalom hasít belém, ami elfeledtet mindent és az arcomba fröccsen a saját vérem. Felüvöltök és hangosan morranok egyszerre, ahogy megrándul az arcom és könny gyűlik a szemembe. A kezemre pillantok és összeszorítom a fogaimat. Ez csak fájdalom, kezelhető, ha eléggé tudok koncentrálni, de a düh elködösíti az agyam. Ide jön és még beljebb tolja a kést a kezembe, mire kiszakad belőlem egy hörgés szerű nyögés és zihálva kapkodok levegő után. Hallgatom és csak feldühít, nem tudom meghajtani előtte a fejem, akkor sem ha megöl miatta. - Mit érdekel téged, hogy mit csinálok... már el is mehetnél... hiszen itt van a többi kutya, nincs rád szükségem - sziszegem és leszarom, ha még többet kapok. Egyszerűen nincs igaza, és igazságtalan. - Őrült vagy... üres szavakkal dobálózol, nem mondasz konkrétumot... és élvezed, ezt az egészet... Ha cigizek, majd elfenekelsz?... inkább basszál szét valakit - hörgöm és a könnyeim lefolynak az arcomon a fájdalomtól. De nem csak a kezem és a szorítása miatt, hanem mert meg sem próbál velem értelmesen beszélni, helyette egyből fegyverrel támad ellenem, akinek amúgy se lenne semmi esélyem, ha ki akarna nyírni. A vérem lefolyik az ajtón és úgy érzem mindjárt össze esek. - Legközelebb egyből a bárdot hozd... akkor megkímélheted magad a prédikációtól - mondom halkan és szédülni kezdek. Próbálok megkapaszkodni valamiben, de nem igazán megy, viszont ha elesek, a kezem fönt marad. Össze vissza zihálok és egyre több fényes pontot látok magam előtt, de küzdök. Basszus, ne már.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: A démon nem játék - Apucika és Lánykája Hétf. Ápr. 02, 2018 9:23 pm
Ne akard, hogy haragudjak Hayde...
Hangosan elnevetem magam a szavaira és szemeibe nézek.-Csak azért látod így mert kurvára nem látsz a dolgok mögé és mert nem akarod felfogni. Mert nem vagy hajlandó elfogadni, ha nem úgy történik ahogy te akarod.-morgom hangosan ahogy figyelem fekete szemeimmel majd kirántom a kezéből a kést és azonnal vérző kezére fogok elszorítva a szivárgást ezzel.-Nem mintha nem kínáltalak meg volna cigarettával. Nem érdekel az, hogy mivel károsítod magad Al O'Connort kerüld el a faszba. Ebbe mi olyan érthetetlen? Tudod mit fog veled csinálni? Tudod mi lesz a sorsod vagy csak bele mentél mert van sok pia, pénz, meg fasz körülötte mi?-mondom ahogy végig a szemeibe nézek.-Felőlem úgy köpsz arcon és úgy alázol ahogy akarsz erre mindenki képes velem, meg veled szembe. Szóval ezzel fogsz a legjobban megbántani engem.-játszom meg a szipogást előtte ahogy erősebben megszorítom a kezét.-Ha elmennék te bőgnél a legjobban...-mondom ahogy figyelem.-De sajnos el kell viselned amíg nem leszel felnőtt. Szóval amíg velem élsz nem akarlak annak a fasznak a közelében megérezni megértetted?! Világos vagyok vagy tényleg hozzam a bárdot?!-kérdezem ahogy figyelem dühösen.-Te vagy az én legnagyobb nyomorom, gyengém és haragom.-mondom halkan mire megfordulva rántom magam után és levágva az ágyra , hogy ne tudjon küzdeni rá ülök és szerzett fáslit meg alátétet rá nyomom a kezére és szorosan megkötöm a kezét. 3 nap múlva már nem lesz rajta semmi.-Most pedig takarodjál előlem fürödni és egy darabig nem mész sehova. És ne hidd, hogy most nem fog megállítani senki. Gondolkozzál szépen addig pedig ez a ház amiben mozoghatsz!-mert tudom mi a mi legnagyobb gyengénk. Legalábbis neki még az. A bezártság. Én is nehezen viselem még és belül fáj, hogy ezt teszem. De ha nem kerüli el Alt addig ezt fogom vele játszani. Nem érdekel mennyire hatolok bele a lelkébe és mennyire fog engem gyűlölni. Gyűlöljön de nem hagyom, hogy szétszedje az a démon. Leszállok róla, majd felállok és szépen elkísérem a fürdőbe. Onnantól pedig magára hagyom. Érzem merre mozog és minden lépést tudom merre jár. Szökjön fél úton úgy is vissza hozom. Én csak élvezni fogom ahogy ő küzd.
Tárgy: Re: A démon nem játék - Apucika és Lánykája Kedd Ápr. 03, 2018 3:02 pm
Hallom, ahogy beszél és értem is, de már nem tudok válaszolni. Ez az egész túl sok volt egyszerre, és elsötétül minden, nem tudom megtartani magam, ahogy a kezemre szorít, csak hörgök. De nem tart sokáig az adrenalin segít és kinyitom a szemem. - Valaki legalább tudna mire használni... a baszáson kívül - mondom halkan és egyáltalán nem érdekel, amit mond, de ahogy játsza az agyát elfintorodom. - Nagyon... pont mint anyám temetésén - egy könnycseppet sem ejtettem érte, pedig ő "nevelt fel", miért pont Mr. Seggfej vagyok és élvezem-ért ejtenék könnyeket, ugyanúgy nem számít nekem, mint én neki. - Mindegy mit mondok... itt csak te számítasz - ha le akar fejezni, megteszi, hát szarom le, hogy most itt játsza a féltő apucit. El is röhögöm magam erre a kijelentésre. - És ezt most higgyem is el? - kérdezem röhögve, de nem ellenkezem, had ráncigáljon és kösse be a sebemet. - Jajj de nagylelkű vagy, a talpadat ne nyaljam? - már csak úgy jönnek belőlem a szavak és alig érzékelem, amit csinálok. Ahogy enged felszedem a cuccaimat, amiket elejtettem és elindulok a fürdőhöz, de még mindig jön utánam. - Az ajtóm legalább lemoshatnád - vetem oda neki mielőtt bevágnám magam mögött az ajtót. A forró víz jó, éget és megtisztít. Csak a hajmosás nehéz fél kézzel. De megoldom, eddig is mindent megoldottam. Tudom, hogy apám figyel, szinte érzem, de leszarom, ha ez őt szórakoztatja, csak csinálja. Visszaérve a szobámba leülök az ágyamra és nézem a vér pacát, amiből egy csíkban lefolyt a piros lötty. Apám vagy utál, vagy csak szimplán nem hajlandó nekem semmit elmondani a férfi nevén kívül, mondván, hogy nem érthetem mert hülye kis szaros vagyok. Ugyan úgy nem számítok neki semmit, mint anyámnak. Lehunyom a szemem és legördül egy könnycsepp az arcomon. Mint Jake, dühös és ordít és bármit teszek nem leszek neki elég jó. Alnak legalább jó vagyok úgy ahogy vagyok. Az ágyam alá nyúlok és előveszek egy pengét. Milyen könnyű lenne... egyszerű... egy szabad éjszakával végződne a történet...
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: A démon nem játék - Apucika és Lánykája Kedd Ápr. 03, 2018 9:34 pm
Ne akard, hogy haragudjak Hayde...
Figyelmen kívül hagytam a megszólalásait. Megvártam míg megfürdik és elmegy a helyére. Lehunytam a szemeim és mélyet szusszantam ahogy fejemet a falnak döntöttem majd lassan a falnak támaszkodva megyek el a szobámig. Ahogy bejutok becsukom az ajtót és a kést nézem a kezemben. Hayde vére. Mit tettem vele...? Lehunyom a szemeimet és elengedve a kés markolatát esik le a földre én pedig saját hajamba túrva lassan húzom magam össze. Az emlékeim ott vannak és tudják mi fog történni. tehetek én bármit Alhoz fog menni és nem tehetek semmit. Össze szorul a torkom és normálisan tépem a saját hajamat ahogy ujjaim rá szorítanak a tincseimre. Nem tudom őt megvédeni. Ehhez nem vagyok elég jó. Nem vagyok Haydenek jó. Nem tudom őt felnevelni. Nem tudok neki olyan életet adni amit kéne. Nem vagyok rá képes. Össze szorítom a fogaimat de nem tudom vissza fojtani azt, hogy ne üvöltsek. Nem tudom valóban üvöltök-e vagy csak a fejemben a hangokat akarom túl harsogni. Nem tudom megtenni. Nem vagyok jó hozzá. Nem leszek soha jó hozzá. Nem megy...nem fog menni...Annyira markolom a hajam és a belső fájdalom annyira erős, hogy remegnek a karjaim de nem tudom mivel enyhíthetném a nyomást. Nem tudom. Nem tudok semmit! Nem megy! A késre fogok és a combomba szúrom nem egyszer. Addig döföm magam míg üvöltök. Míg el nem fáradok. Míg nem fejelem le az ágynak a szélét és nem halnak el a hangok is. Míg nem lesz sötétség. Míg nem találom meg én is azt a piócát amivel a lányomat is megfertőzték...Bret minek küzdesz? Már rég elvettek tőled mindent...
Kezdőlap
)