Hosszú napja volt, és a tetejébe még a kedve sem az igazi, hiába hoztak neki az emberi követői bármit hogy felvidítsák, és a kinézete is ennek fényében alakult. Sötét haja belőve, halvány fehér kék szemeiben semmi együttérzés, vagy emberi érzelem nincs és az egész arckifejezése olyan mintha duzzogna valamin. Bőrbe öltözött többnyire, és áttetszős anyagból készült felsőbe. A kiegészítőket hagyta hogy az egyik nő aggassa rá, és a smink terén is rá hagyatkozott. Füstös, fekete szürke smink fedi és az ajkait is, még karikát is visel, igaz azt régebb óta de ettől még a jelenése eléggé bizarr lehet bárkinek aki még nem látta.
Bizarr jelenségét az egyik sötét sikátorban lehet észrevenni következőleg, ahol sietős léptekkel halad egy bár felé ahol szívesen múlatja idejét akár most is. Ám most nem probléma mentes az útja, és összeakad egy csapat árnyvadásszal, akik szemmel láthatóan démonokra vadásznak, és nem elég gyors hogy elmeneküljön előlük, így kénytelen harcba bonyolódni és igen rosszul áll a szénája. Megsebesül több helyen és az ereje is legyengül mert nem öreg, tapasztalt démon hogy ennyire hamar regenerálódjon és az utolsó pillanatban sikerül neki teleportálni, de nem célzottan, szóval nem haza jut, hanem valami más helyre, és szerencsére egy sikátor az, de nincs egyedül, nekitántorodik egy szőke fiúnak és el is nyúlik az utcán. Megpróbál felkelni de nem sikerül neki elsőre, a sérülései súlyosak, bár nem halálosak. Nyöszörögve húzódik be egy árnyékos részbe.

Hát… Most viszonylag használható és normális állapotban vagyok, ezért is engedett el egyedül Aedion a boltba. Legalábbis, amikor megkérdeztem, félig odafigyelve legyintett, hogy mehetek, én meg nem kérdeztem még egyszer, amúgyis szabadulni akartam a lakásból. Úgy intézem, hogy ami kelljen, és amiért elindultam, az minél távolabbi boltban legyen megtalálható, így annál többet lóghatok otthonról. Legalább elszívhatom végre a cigimet, mert a tollagyú amúgy sem hagyja. Megtörtént a bevásárlás, azelőtt eliszkoltam, hogy a fiatal pultos csaj felismert volna, már láttam az arcán azt a kifejezést, ami ahhoz vezet, hogy nem ismerlek esetleg?... Nekem meg nem kellenek ezek a kérdések, az utcán inkább ne jöjjön oda hozzám inkább senki, hogy autogramot könyörögjön tőlem. Gyorsan eliszkolok még a környékről is és hogy ismét csak hosszabbítsam a lakástól távol töltött időmet, kanyargós utat választok haza, sikátorokon keresztül. Számítok én mindenféle rossz alakok, esetleg belém kötnek, vagy valami, de arra nem, hogy egy csak úgy, a semmiből nekem dől és engem súrolva az aszfalton terül el. Esküszöm, az előbb még nem volt itt. Vagyis… Ide teleportált? Akkor alvilágiról van szó? De mégis milyen fajról? Az árnyvadászok, vagy minek nevezték magukat, elmagyarázták, hogy miért látok olyasmiket, amiket más emberek nem, és miért kell erről hallgatnom, de nem tartottak nekem gyorstalpalót arról, hogy melyik fajt miről lehet felismerni, vagy hogyan kell viselkedni velük. Aedion meg nem akarja, hogy ezzel foglalkozzak, elég nekem a saját problémám. De rajta tisztán látszik, hogy nincs jó bőrben, akármi is legyen. Nem hagyhatom csak úgy itt. Közelebb lépek, készen a futásra és megpróbálom a sötétben szemügyre venni a sérüléseit.
-Héj, jól vagy? Megsérültél? Meg tudod mondani a neved? -próbálom noszogatni, hogy megszólaljon, már az is valami, habeszél, nem? Akkor annyira nem lehet rossz a helyzet. Legalábbis remélem.

Az hogy valaki neked jön egy sikátorban, az teljesen normális, a részeg vagy beteg hajléktalanok rendszeresen összetévesztenek egy villanyoszloppal vagy egy kukával, de az, hogy az illető rögtön össze is esik utána, már annyira nem normális. Közelebb megyek hozzá, kissé tartva tőle, hiába teszek úgy, mintha nem érdekelne az életem, azért nem szeretnék meghalni. Még nem, így nem. Látom mennyire nem néz ki jól az illető és megszólítom. Ahogy megfordul fektében, elképedek. Nagyon csúnyák a sérülései, mégis jól tartja magát. Nem pánikol, nem kiáltozik fájdalmában. Ha eddig nem is voltam biztos, hogy alvilági, most már gyanús lenne. Valamit kell vele kezdenem, de kórházba nem vihetem.
-Látó mondén vagyok -Azt mondták, ezt mondjam, ha magyarázat kellene, és ez a világ így nevez engem. Nekem még mindig csak egy ember vagyok, aki olyan fura dolgokat lát, amiket nem lenne szabad. Igazából ezt sem kéne látnom. Ilyen az én szerencsém.
-Ők? Milyen ők? Ja, hogy az árnyvadászok! Nem, nem vagyok egy közülük. Nem is akarok -mutatom fel a kezeim védekezően, ha azt hiszi, hogy én is az vagyok, még a végén nekem támad és nem hiszem, hogy azt túlélném. Látszik, hogy nincsenek rajtam azok a jelek, amik a nephilimek bőrét borította mindenhol. Azóta párszor rajzoltam pár hasonló figurát, de sosem teljesen ugyanolyanokat. Nem akartam fölösleges figyelmet vonni magamra.
-Megpróbállak hazacipelni, ha megmondod, hol laksz. Van lakásod? Vagy valami hely, ahol biztonságban lehetsz? -nem tudom miért akarták az árnyvadászok bántani, de nekem nem tűnik olyan gonosznak, hogy meg kellene ölni. Ha később annyira akarják, utána mehetnek, de én nem hagyom ott.