A szemembe süt a nap, mire morogva fordulnék meg, de mivel egy padon aludtam, ezért úgy burulok le, hogy öröm nézni. Elkáromkodom magam és hasogató fejemet fogom. A ruhám véres és alkohol szagú. Mi a fasz történt? Körbe nézek, a pad mellett egy üveg, mellette pedig egy cipő, amiben még a tulajdonos lába is benne van. Bakker megöltem valakit? Nem emlékszem, tegnap telihold volt. De fel vagyok öltözve. Akkor viszont apám is itt van valahol, vagy nem? Valahogy talpra állok és leporolom magam és egy nagy, kócos kontyba fogom össze a hajam a fejem tetején. Még szerencse, hogy fekete rajtam minden cucc, így nem olyan feltűnő a vérfolt, kivéve talán a mintán, amin egy cuki kis nyuszit fenekelnek. Valami rajzfilm asszem. De hát egyenlőre a világomat sem tudom. Kell valami fájdalom csillapító. El is indulok, hogy szerezzek valamit, de ahogy ráállok a bal lábamra éles fájdalom hasít belém, mire rekedten felordítok. Egy szép csipkésszélű hosszú vágás. A térdemtől egészen a bokámig. Csak legyintek és tovább sántikálok egy hotdogoshoz. A zsebembe túrva dobom meg a maradék aprómmal egy üveg vízért és egy hotdogért, meg egy doboz aszpirinért, aminek a felét be is tömöm, aztán eldobom a dobozt és megyek tovább. Megbámulnak, de már megszoktam. Ahogy kezd tisztulni a fejem, meghallok egy nem is rossz dallamot és a levegőbe szagolok, de alig érzek valamit. Bezzeg amikor szükség lenne rá a korcs alszik... megfordulok és a hang felé veszem az irányt és nem sokára meglátom a kölyköt és nem messze tőle, vele szembe telepedek le és magamba tömöm a reggelim, ami édeskevésnek bizonyul, mert a hasam akkorát korog, hogy az egész utca hallhatja. Leveszem a pólóm és tépek az aljából, hogy bekössem a lábam és csak egy morranással veszem tudomásul, hogy a melltartóm egyik pántja is elszaladt. Visszaveszem, az immár haspólót és bekötöm a lábam, hogy legalább ne lássák az emberek és ne akarjanak segíteni. Aztán újra a kölyköt figyelem és az ép lábam az ütemre kezd járni. Na jó valahonnan kell pénzt szerezni. Felkelek és egyenesen megindulok felé. Azért elég félelmetes lehetek egy fiatal mondénnek de pont leszarom.
- Hé kölyök, tudsz valami keményebbet is játszani? - kérdezem és ásítok egyet.
- Nem azért de levagyok égve és kéne a lóvé a buszra, nincs kedvem kutyagolni és nálam jobb hangú csajt nem mostanában fogsz találni. Na akarsz pénzt szerezni, hogy közben élvezed is? - kérdezem kicsit barátságosabban és közben megállapítom, hogy ez a szerencsétlen is lány.

[url=https://www.youtube.com/watch?v=Shk7qcvqDOo]A zenéd Hayde./url]

Egyre csak játszok a pultomon és ütemre emelgetem a lábamat ahogy halkan dúdolom követve a dallamot. teljesen bele feletkezem a dologba így mikor megjelenik előttem a lány majdnem kiugrik a szívem és a DJ padomat is majdnem eldobom. hallgatom a szavait és végig nézek rajta kék szemeimmel.Pislogok párat és csak gondolkodom egy kicsit. Azt mondja jól énekel és tele van egóval. Ő is olyan mint Detroidban azok a fiúk akik a menő bringáikkal villogtak. Felvonom a szemöldökömet és megrántom a vállamat.-Hát, ha kitalálsz valami szöveget rá akkor hajrá.-mondom és vissza veszek a dallamból majd a basszust felnyomom és mélyebb dübörgősebb lesz az aláfestés ahogy figyelem az ujjaimat és könnyen váltok az előzőből ebbe. Felnézek, hogy akkor hajrá adja elő magát ha már a látványával nem nyer meg senkit jelenleg. Idősebb lehet nálam de futni tudok ha arról van szó és verekedni is meg van nálam bicska is. Szóval nem igazán ijedek meg az ilyen megszólításoktól. Van neki elég baja szóval minek adjak én még rá?

Bele éli magát az látszik, mert majdnem leesik a padról szerencsétlen amikor megszólítom. Persze, hogy végig mér és nem is leplezi, amit gondol. Ha tudnád, hogy semmit sem tudsz meg rólam ez alapján... A kis nagyszájú, azt hiszi még nem csináltam ilyet.
- Egy napig gazdagok leszünk - kacsintok rá aztán csak elnevetem magam. Játszani kezd, vagy mit kell ezen a vackon. A dolognak ehhez a részéhez sosem értettem. Lehunyom a szemem, hallgatom egy darabig, aztán dúdolni kezdek és a combomon ütöm a ritmust. Mire kinyitom a szemem és körbepásztázom a helyet, már meg van a szöveg a fejemben és hangosan énekelni kezdek. Csak jönnek belőlem a szavak és az érzések. Ontom magamból a világfájdalmat, de a zenéjével együtt mégis bulizósra sikeredik. Rá vigyorgok olyan "ugye megmondtam?" nézéssel, majd megfordulok és tovább éneklek vagy rappelek a járókelőknek, mikor mi jön. Páran megállnak és figyelni kezdenek én pedig naná, hogy élvezem, hogy a középpontban lehetek. Leguggolok, hogy levegyem a cipőm és ha már elég sok ember összegyűlt, akkor leteszem magunk elé és bátorítom őket, hogy nyugodtan dobjanak bele pénzt. Más nem volt kéznél... Viszont néha csak úgy halandzsázok, mert kezdek kifogyni a szóból és visszafordulok a kiscsaj felé. Ha abbahagyja, közelebb sántikálok hozzá.
- Vannak remixeid is, igaz? Valamelyiket nyomtathatnád, azért költő nem vagyok - nevetek halkan és kicsit siettetem nehogy a közönségünk szétszéledjen.

Éneklek vagy csak táncolok és egyre többen beszállnak a dologba, de kezdek fáradni, a lábam pedig fáj. Ahogy mozgok felszakad a seb és átvérzik a rongy is, amit rátekertem. De a kiscsaj elég jól csinálja, láthatólag a közönségünknek is tetszik.
- Kösz fiúk, lányok mára ennyi volt. Puszilunk titeket - küldök csókot feléjük és integetek, majd felveszem a tele cipőt és a csajszihoz sántikálok.
- Van kedved kajálni? - kérdezem aránylag kedvesen és remélem nem utasít vissza. Kurvára egyedül vagyok és elvárják tőlem, hogy 180°-ban megváltozzak, egyik napról a másikra. Eddig is ilyen voltam, nem megy ez pár nap alatt. Csak nézek rá és reménykedem, hogy nem gyűlöl meg két percen belül, ha velem tart, ahogy mindenki más, ha barátkozni próbáltam. Leveszem sajgó lábamról a súlyt és idegesen eltűröm a hajam. Utálom ezt a kiszolgáltatott helyzetet, hogy valaki másnak a válaszától függök, de szeretnék dumálni valakivel, aki nem akar megváltoztatni, vagy megdugni.

Kérdőn nézek rá, de úgy tűnik, őt valami más érdekli. Na persze, a lábam.
- Hagyd csak - legyintek, mert engem ugyan nem zavar. Ki kéne mosni, meg összevarrni, hogy ne legyen majd olyan ronda a heg, de hát honnan szerezzek egy steril tűt? Most sokkal inkább kajás vagyok, de továbbra is erősködik.
- Na jó - forgatom meg a szemem, de csak azért teszem, hogy leszálljon a témáról. Felteszem a lábam a padra és leszedem, vagyis inkább letépem róla a kötést. Rohadtul beleragadt a póló és most fel is tépem, ami egy fájdalmas morranást csak ki belőlem és elfintorodom. Na most már tényleg vérzik.
- Van kötszered is? - nézek rá felvont szemöldökkel és ha ad, akkor lefertőtlenítem a sebet, majd tele nyomom gézzel és végül körbe tekerem az egész lábam.
- Egész csinos lett - nézegetem és visszaadom neki ami megmaradt.
- De mi vagy te, valami szeretet szolgálat, vagy minek ez a sok cucc? - kérdezem és elindulok kezemben a pénzzel teli cipővel, lábamon a friss lassan átázó kötéssel és kibaszott büdösen.
- Pat... oké. Én Hayde, de hívhatsz ribancnak is, már arra is hallgatok - válaszolom "kedvesen", elvégre ismerkedni csak kell valahogy... És igen, most jól esik ez a kis szaros az oldalamon. Lehet, csak kihasználom, mint mindenkit, de ez most kell, hogy ne csavarodjak be.
- Az jó lesz - mutatok egy utcai kaja árusra, mert tuti, hogy így sehova sem engednek be, vagy rám hívják a zsarukat - Neked is jó, nem? - kérdezem kicsit megkésve, mert már majdnem oda értünk, de most jutott az eszembe.
- És minek császkálsz errefelé, olyan egyedül mint az ükapám fasza? - pillantok le rá pislogva és megdörzsölöm a szemem. Aludni is kéne majd...

Persze, hogy kivesz mindent a kezemből, mintha én még sosem csináltam volna ilyet, de had csinálja csak, ha neki ez jól esik, én ugyan nem gátolom meg benne. Tényleg ügyesen megcsinálja, de utálom, ha rászorulónak néznek, ezért azonnal indulok, ahogy kész van.
- Jah, azt mondják az kemény hely - biggyesztem le az ajkamat és lepillantok rá. Szóval neked sincs egyszerű sorsod. Lám, nem vagy egyedül, Hayde, hitted volna? Teszem fel magamban a költői kérdést és céltudatosan megyek az orrom után.
- Kösz, ez biztató - nevetem el magam szusszanva - De engem leitatni és megverni nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ahogy érzed, kölyök, de te maradsz kölyök - nézek le rá és kacsintok egyet. Jó fej ez a kislány, kezdem megkedvelni, bár nem rég még az is megfordult a fejemben, hogy megehetném... Mosolyog rám, amit egy értetlen fintorral fogadok. Gondolom nem erre számított, de ezt tudom csak adni, ha nem tetszik neki, úgyis elmegy. Egyszer mindenki elmegy...
- Akkor egy álmod teljesül, legalább - mosolyodom el - Még én is új vagyok itt, de van időm felfedezni ezt a bazi nagy pöcegödröt - válaszolom és végre célba érünk.
- Három dupla húsos hamburgert, egy nagy krumplival és kólával - nézek a csávóra aki meglepetten pislog ki a pult mögül. Lenézek Patre, hogy ő mit akar, majd ha leadja a rendelést, a kezemben lévő cipőből kiöntöm a pénzt a pultra.
- Ha kijön belőle, akkor még két fagyi is lesz. A többit meg tartsd meg - mondom, majd a legközelebbi asztalhoz bicegek és felhúzom a csukám.
- Jah, lehet mondani. Csak annyi maradt meg, hogy pár taggal menekülök, másik pár elől, de a drótkerítés megfogott - vigyorodom el és megvonom a vállam. Hát ez van, ki tudja a részleteket. Nem is erőltetem meg az agyam, jobb ha azok sosem buknak a felszínre.

Leülök a három hatalmas burgerrel és neki is látok, nagyon éhes vagyok. Mintha nem is ennék, alig érzem, hogy valami lejut a gyomromig, és egyáltalán nem lehet azzal megvádolni, hogy nőiesen falatoznék.
- Akkor oké. Van bátyád? - kérdezem, hogy amíg lehet ő dumáljon, én meg had csillapíthassam az éhségemet. Az első szenyát be is vágom és sóhajtok egyet, majd nagyot kortyolok a kólámból, és felpillantok rá.
- Á, ez az amire emlékszem, kitudja mi minden történt még. A bordáim is sajognak, nem is beszélve a fejemről... - vigyorodom el ismét, mint egy "jó kislány" és pár pillanatig nézem csak ezt a picike lányt. Ennyi idősen már én is mennyi szarban benne voltam... A második hamburgerre is rábukok és ugyan úgy pusztítok, mint az előbb. Éhes az ordas...
- Nem tudom, pár hónapja. Még a télen érkeztem - válaszolom, két falat között - És te? - nézek a kék szemeibe. Nah, hiszen hasonlítunk mi egymásra!
- Ennyiből jó, ha az ember fattya szar környéken nő föl - értek egyet. Na hát azért ezt sem hittem magamról, hogy egyszer majd egy ilyen kiscsajjal fogok leállni, de hasonlít rám. Csak sokkal vidámabbnak tűnik. De ez engem is feldob. Kis cuki, aki valószínűleg egy ördögfióka, de akkor is cuki.
- Am elég neked az a hot dog? - kérdezek rá, mert az én kaja adagomhoz képest az lepkefing. Mondjuk nem valami nagy szegény, de hát akkor is. Most nem kell éhezni.

- Értem - ennyivel letudom a témát, mert elég szar kedve lesz tőle. Inkább a kólámért nyúlok, hogy leöblítsem a hamburgereket és nagyokat kortyolok.
- Á, fölösleges, nem sokára elmúlik. A kaja jót tesz neki - válaszolom és lassan eszegetni kezdem a krumplit is és közben kihozzák a fagyit is. Ezek szerint kijött a pénzből... Az energia vámpír kifejezésre, összehúzom a szemöldököm.
- Aha... én meg vérfarkas - mondom gúnyosan és elnevetem magam.Vicces, hogy nem is olyan rég még én is ebben a cipőben jártam, hogy nem hittem el, és nem is érdekelt, hogy milyen lények mászkálnak köztünk. Majszolgatom a krumplit és ha elfogy, neki esek a fagyinak is.
- Jah... akarsz még valamerre csavarogni ma? Engem beengednek sok helyre. Ha gondolod velem tarthatsz. Akár még zenélhetünk is - nézek rá, hogy mit gondolna erről? Néha jól jön egy útitárs, mégha kicsi is. De legalább nem beszél vissza, és ha valóban úgy nőtt föl, ahogy mondja, akkor sok mindenben ügyes lehet.

Elém tolja a kajáját, mire egy újabb értetlen fintor csak a válaszom. És még csodálkozik, hogy picike. Na jó betömtem 3 hambit, egy liter kólát, egy nagy krumplit és ha még ezeket is megzabálom - mert megtudom - akkor sem fog furán nézni? Emberként ennek a mennyiségnek a felét nem tudtam volna megenni. De ez a kis dög annyi energiát igényel, de hát nő is rendesen. Már majdnem kétszer akkora.
- Mért pont vámpír? Nem mehetsz ki nappal sehova... nem eszel normál kajákat, vagy ha igen, teljesen fölösleges és hideg vagy meg szürke... Mi ebben a vonzó? - ráncolom a homlokom - Akkor már inkább a vérfarkas, akkor egyesülsz egy gyönyörű és fenséges állattal és ugyanúgy tovább élsz meg minden, mint a vérszopó kis dögök - magyarázom, mintha annyira fontos lenne - Szerintem kib@szott király lehet vadászni és egy farkas szemével látni a világot. Képzeld el, ahogy megnyúlik a tested és vágtatsz - élem bele magam lehunyt szemekkel, majd hirtelen kinyitom és neki állok az egyik fagyinak. Méghogy vámpír...
- Mi van időre mész haza? - nézek rá kérdőn. Kis csitri, tuti időhöz van kötve. Leküldöm a maradékot és elégedetten sóhajtva dőlök hátra, valaki pedig elejt egy "Ejhá-t", gondolom a mennyiségre célozva.
- Na menjünk - kelek fel és nyújtózkodom egyet, kiropogtatva a hátamat. Csak úgy random elindulok valamerre, amerről hangosabb zajok és töményebb szagok áradnak és elégedetten nyugtázom, hogy a lábam már sokkal jobban van.
- Nincs terv, majd valahol kikötünk. A piát bírod? - kérdezem lenézve rá. Milyen kis lelkes, kis cuki...

Hallgatom és elfintorodom.
- Aha... Hát szerintem túlságosan büszkék, és nem vonzóak, hanem büdösek, amúgy meg nagyon nehéz lehet egy embert elkapni és kiszopkodni a vérét... - húzom el a számat és magam vagyok a cinizmus. Oké még nem találkoztam eggyel sem, de a szagukat már éreztem és az pont elég volt. Gusztustalan, hogy nem lehet megölni őket és hidegek is. Mi a jó ebben? Ha választhattam volna, hogy mi leszek akkor sem lettem volna vérszopó. De inkább ráhagyom a kiscsajra a dolgot, had örüljön magának.
- Mindegy, legyen igazad... - vonom meg a vállam mert ha nem is tudok sokat, nála mindenképpen többet, és már így is sejthetne valamit, ha egy kicsit jobban figyelne, de szerencsére nem teszi. Túl kajla hozzá.
- Oké - ennyivel letudom az időt és elindulok a nagyvilágba. Nekem fogalmam sincs, hogy hány óra lehet, talán úgy 4-5 a nap szerint. Ahogy haladunk nehéz kiszúrni a kocsma lejárókat, hiszen ha égnek is a lámpák, még a nap ragyogja be az utcákat. Ah, egy költő veszett el bennem.
- Ja, a drog se rossz, de azért az veszélyesebb - nyugtázom, hogy nem szereti a piát, de tuti nem tiszta, akkor nem társult volna mellém.
- Tudok egy megbízható dílert - mondom és az orrom egyre lepukkantabb helyek felé visz, végül megállok egy régi diszkó előtt.
- Na jó lesz? Elintézem, hogy zenélhess - nézek le rá, várva, hogy megy vagy marad.

És még csak nem is drogozik? Majd fog...
- Az szép, életre való vagy, kölyök - elismerően biggyesztem le az ajkam, és a zenélésre halványan elmosolyodom.
- Jah, gyakran a legalja népség jobban értékeli a "tehetségedet", mint a többi beképzelt, idióta - formálok az ujjaimból idéző jelet és most elsősorban önmagamra célzok nem rá. Magammal is tudok kritikus lenni, sőt...
Bemegyek vele, a még aránylag üres szórakozó helyre. Csak a masszív alkoholisták és a búvóhelyre vágyó szerelmesek lapulnak meg itt. Egyenlőre. Úgyis nem sokára meghozzuk a hangulatot, de addig is leülök a pulthoz és kérek egy vodkát.
- Akkor egy kólát, vagy valamit? - nézek le a kölyökre és ha kér ő is koccintok vele.
- Na mit szeretnél? Zenélni és velem maradni, vagy lelépsz egy idő után? - kérdezem, mert ha nem is terveztem, de ha itt hagy tuti jobban elengedem magam mint kéne... A szemébe nézek és valahogy most nem akarok egyedül maradni.

Bemegyek vele, de egy italon kívül nem nagyon vágyom másra. Viszont sikerül meglepnie nem is kicsit.
- Kösz... - mondom kicsit bizonytalanul, de féloldalasan elmosolyodom. Hát ez vicces. Kellemes a társaságom? Ilyennel sem vádoltak még.
- Te is cuki vagy, kölyök - pillantok rá, visszanyerve a szokásos hangomat. Kellemes... biggyesztem le az ajkam és inkább iszok, miután ő is kért, és persze állom az első kört.
- Rendben, hát nem is tudom. Azt hiszem múlt éjjel eléggé kitomboltam magam, és még mindig zsibbad az agyam. De ha zenélünk, akkor valami pörgős rock számot, vagy ilyesmit. Nem tudom, mennyire szoktál ilyeneket játszani? - kérdezem és az eddigihez képest lágyabb a hangom, ami még nekem is fura.
- De el is mehetünk innen, mászkálni az éjszakába, vagy motorozni. Ügyes zsebtolvaj vagy? - nézek rá kérdőn és legurítom az italomat.

- Oké, akkor elmegyünk motorozni. Ha van kedved - vigyorgok rá és ha benne van előhúzok valamennyi pénzt a farzsebemből és a pultra teszem.
- Na gyere kölyök, szórakozunk egy kicsit - szállok le a bárszékről és összedörzsölöm a tenyereim. Kimegyek vele az utcára, ahol már szürkület van és elindulok a külvárosba, ahol az illegális motorversenyeket szokták tartani. Fogok egy taxit mert nincs kedvem sétálni is kivitetem magunkat. Itt már kevesebb a fény, titokzatos nyüzsgés és füst van, néha egy egy motor felbődül.
- Na figyelj, a haditerv a következő: keresünk egy balekot, akinek én elvonom a figyelmét, te pedig elcsened a kulcsát, majd valahogy megszerezzük a motort is. Nekem nincs jelenleg meg ez így viccesebb is. Oké? - nézek le rá és indulok meg az emberek és acélparipák felé, hogy elkössük az egyiket.
Először csak körbe járom a helyet, ismerkedek az emberekkel és olyan arcokat keresek akiken látszik, hogy rutintalanok, vagy nem figyelnek a járgányukra eléggé, de a kölyköt nem veszítem szem elől.
- Ne maradj le! - figyelmeztetem azért, majd megállok és figyelek egy csávót. Tipikus beképzelt fasz. Éppen magyaráz, a háta mögött a motor pont elég távolságra és nem is a tömeg közepén van. Ideális préda, csak egy bökkenő van, hogy a kulcsával játszadozik miközben magyaráz.
- Látod ott azt a tagot? - mutatok rá, hogy Pat is észrevegye a gazdag ficsúrt - Ő lesz a mai áldozat - jelentem ki és ha benne van, kezdődhet is az akció.