Enzo – Dante

A kertet pásztázom már órák óta, tudni akarom, hogyan tudjuk teljes mértékben bombabiztossá tenni a székhelyünket, és azt nem lehet két perc alatt elintézni. Minden eshetőségre fel kell készülni és én szeretek is, kezdve a legapróbb lyuktól kezdve a kerítés sérülékenységéig, és így tovább.
Az egyik testőrrel mérem fel mindezt, tervrajzzal, jegyzetekkel és mindennel, ami ehhez szükséges, persze macerás, szó se róla, és valahol én is kezdem unni, de muszáj. Kedvcsinálónak már sörrel a kezünkben folytatjuk a munkát, amit éppen leteszek, mikor érkezik a fiam. Szerencséje.
-Pont így.
A csatakiáltásra felröhögök, szerencsétlen testőr olyan döbbent arcot vág, hogy az újabb röhögésre késztet. Intek neki, ez nálunk megszokott dolog, a falka életünkhöz hozzátartozik, nálunk nincs merevség és rugalmatlanság, így is tudja mindenki, hol a helye.
-Valld be, direkt kínzod magad Enzo. Ha akartad volna tudni, hol vagyok, elég lett volna, ha csak az energiákra figyelsz, de sebaj.
Nem dobom le magamról, helyette óvatosan engedem le, és egy kibontatlan sörre mutatok, szolgálja ki magát.
-Mondjad, kíváncsian hallgatom. Megbeszéltük, hogy itt kint mit kell megerősíteni, lecserélni, és hasonló apróságok. Nos, milyen okosságot találtál ki?
Érdekel, mert miért ne érdekelne? Tudom, hogy Ryannel elfoglalták magukat ők is, de egymásra mindig van időnk, ami lehet, meglepetést okoz a régi falkának. Okozhat is, itt tényleg nincs olyan, hogy elzavarjuk egymást, annyi időt mindenki tud szakítani a másikra, hogy meghallgassa. Ha nem, akkor az ténylegesen egy olyan időpont, ami azért ritka.

Valahol néha sajnálom a régi tagokat, látni rajtuk, nem egészen szokták meg, hogy nem kell karót nyelve, nesztelenül közlekedni, hanem így is lehet, ahogyan mi tesszük. Persze Enzo megszólalására morgok egy sort, mert ettől függetlenül lehet ezt másként is közölni.
A csatakiáltását külön élvezem, legfőképp a hallójárataim, már ami marad belőle, miközben lepakolom magamról a földre röhögve.
Utána viszont figyelmesen hallgatom, a többi várhat egy kicsit még.
-Szuper. Mondjuk nem csodálom, amilyen állapotban vannak. Kezdjétek el, szervezzétek meg, csapatot kell kovácsolnunk, Senki nem kap felmentést ez alól, a mieinket is vonjátok bele, amolyan csapatépítési céllal. A fiatalokkal is értessétek meg, hogy ugyanolyan értékesek a számunkra mint az idősebbek.
Ramaty állapotban lévő falkát kaptam, tisztában vagyok vele, bár nem a fizikai részével van a probléma, hanem a mentálissal. Ez az állat egyszerűen kivert belőlük mindent úgy beállítva, mintha rajta kívül egyikőjük sem lenne képes semmire sem. Ezt pedig én csírájában ki fogom irtani belőlük.
-Lassan végzünk. Annyira nem vészes, pár nap és minden rendben lesz, igaz, megfeszített tempóban fogunk mindent kiépíteni hozzá.
Ami szerencse, hogy az előző alfa olyan paranoiás volt, hogy legalább az alapok rendben vannak, lényegében az apróságokat felejtette el, de sebaj, orvosoljuk.

A munka nagy részének vége, pihenés is jár, így jöhet a sör, főleg ha már Enzo is befutott, és muszáj megbeszélnünk más ügyeket is. Az okfejtésére bólintok, egyetértünk. Az, amibe csöppentünk, azaz amilyen fél falkát "örököltünk", lesz melónk rendesen.
-Pontosan, és ez a nagyobb baj. Mintha maguktól nem mernének kezdeményezni, mintha meg kellene mondani azt is, hogyan rakjanak valamit balról jobbra. Pedig sokkal több van bennük. A közös edzésekkel, feladatokkal egyetértek, vonjátok bele őket mindenbe, legyen szó akár járőrözésről is. Trükkösen, de oldjátok meg, hogy akármit találtok, ők vehessék észre először. Legyen önbizalmuk végre maguk felé.
Bólintok, minél hamarabb fel akarom számolni azt, ami itt van, már azt a részét, amire nincs szüksége sem a régi falkának sem nekünk. Örülök annak, hogy az enyéim is gondolkodnak azon, hogyan rehabilitálják a maradottakat.
A többi tényleg nem tűnik vészesnek, elméletileg mindent megterveztünk, már csak kivitelezni kell.
-Meg, persze. Kábelekre és társaira, no meg napelemre. A programozás és egyéb a másik fele. De, kérdezd csak meg, biztos, hogy köztük is akad szaki.
Kacsintok rá, mert ugyan a sajátjaink is összeraknak mindent, de segítsenek csak a régiek is. Érezzék, hogy ez a hely az övéké is, és csapatként tekintünk rájuk.