Tárgy: Lost in the city - Noel & Siri Hétf. Júl. 02, 2018 10:01 pm
Noel & Siri
Tudtam én, hogy jobb lenne térképet is hoznom magammal… Természetesen otthon hagytam, mikor azt hittem, megjegyeztem az utat hazafelé, de persze nem sikerült. Talán az anyag nézegetése közben valamerre elfordultam és inkább arra kellett volna figyelnem amerre megyek. Egészen Staten Islandig mentem egy nagy adag bőrért, mert itt sokkal olcsóbb volt, mint Bronxban bárhol és, ha már itt voltam, akkor feltankoltam eszközökből is. Egy kört téve egy-két kőműves szerszám is landolt a zsákomban, ami most a hátamon zörög. Elég sokminden maradt a régi otthonunkban és még nem rendezkedtünk be igazán ide sem. Nekem általában elég egy fekhely és egy tető is, hogy kényelmesen érezzem magam, de be kell valljam, hiányzik egy rendes otthon, aminek olyan tipikus illata van. És valahogyan oda is kéne találnom. Már rendesen besötétedett, tehát nagyon késő van, hiszen nyáron későn sötétedik, de Chero nem aggódik értem, meg tudom védeni magam. Elmegyek egy temető mellett és úgy döntök, itt próbálom meg betájolni magam a csillagok alapján. A buta telefonom nem alkalmas térképnek, de a koromnál fogva tudom, hogyan tájékozódjak csillagok alapján, szóval arra veszem az irányt. Igaz, New Yorkban nem olyan egyszerű látni őket, de itt nincsenek felhőkarcolók és annyi fény sem, van esélyem látni őket. Beljebb veszem magam és megállok a közepén tekintetemet az égre emelve. Fejemet forgatva keresem az ismerős csillagképeket, amikor meghallok egy zajt. Apró, nem emberi és nem is állati igazán. Szagot nem igazán tudok fogni, így lassan közelítek a testsúlyomat lent tartva a föld közelében. Ilyenkor inkább hasolítok valami ragadozóra, mint emberre, de nincs most a közelben senki, aki láthatná. Egy nagyobb síremlék mögött azonosítom a neszezést, ezért nagy lendületet véve helyből vetem rá magam. Rossz döntés? Talán. De beindult a vadászösztön. Aztán észreveszem, kire ugrottam. -Ahh, bocsánat, jól érzed magad? Nem ütöttelek meg nagyon? Jaj, ne haragudj… -pattanok föl rögtön és húzom is magammal a fiatal vámpírt, akire ráugrottam. Így már érzem a szagát és tudom azonosítani is. -Te vagy Noel, igaz? Találkoztunk a Karácsonyi bálon -vakarom meg a fejem zavaromban, hiszen rémlik még, hogy akkor összefutottunk és még pár szót is váltottunk a jelmezekről.