Camea & Lio

Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a kínaiakkal néha nagyon nehéz, főleg, ha a világ másik feléről kell velük tárgyalnod. Ragaszkodtak hozzá, hogy az irodájukban, de mielőtt még visszamennek a saját országukba, vagyis most, leginkább hajnalban. Négy óra körül járhat az idő, ilyenkor mindenki alszik, vagy még nem ért haza az éjszakai elfoglaltságaiból. A Bátyám Ryannel és pár másik farkassal karöltve még ilyenkor futja az utolsó köröket az egyik motorversenyben, mielőtt mennének a következőre, tehát most a drága testvéremet nem kell meglátogatnom a szobám felé menet.
Lassan és a magassarkúmat kezemben cipelve vánszorgok az ajtóm felé, az ágyam elérésének reményében, de a szemem megakad egy fehér bundán, ami éppen a Bátyám résnyire nyitott ajtaján tolat kifelé valamit húzva magával. Átfutom az agyam ismerős energia minta után kutatva, de akárhogyan kutatok az emlékeim között, nem rémlik, hogy ismerném a kis nőstényt. Ezek szerint csak az az újonnan érkező lehet, akit Enzo hazahozott az erdőből, és aki miatt eltörte Apám a karját. Megjegyzem jogosan, hülyeség volt ez tőle, de mind ismerjük a Bátyámat, ő nem bír magával, ha ilyesmiről van szó. Nem úgy tűnik, mintha észrevett volna, szóval csöndesen leülök az útjába, hogy nekem ütközzön előbb vagy utóbb. Nem szép dolog megijeszteni így valakit, de egyszerűen nem hagyhatok egy ilyen ugratási lehetőséget veszni hagyni. Egy széles mosolyt vetek rá, amit megpördül, hogy rám nézhessen és ajkaim elé tett ujjammal jelzem, hogy maradjunk csöndesek.
-Szia, Camea ugye? Miért lopkodod a Bátyám párnáját? -pillantok el mellette, hogy lássam, mit is vonszolt idáig.

A helyzet az, hogy teljesen meg vagyok zavarodva ezt a helyet illetően. Egyszerűen nem értem mit miért tesznek, talán már túl régóta kerülöm a falkákat, hogy ennyire nem tudom összeegyeztetni a dolgokat a gondolataikkal. Mindenesetre egy ideig bámulom az elvileg én szobám falait, s elmélkedem. Fura ez a hely. enzo elment valahová, de még előtte elvitt  a konyhába enni, szóval legalább a hasam nem korog. Azonban ez sem segít a tényen, hogy nem tudok mit kezdeni itt magammal. Főleg nem nélküle. Jobbára ki se dugtam az orrom a szobából, elvégre tele van idegen szagokkal minden és nem akarom hogy megtámadjanak. Jó, azt mondta nem fognak, de hiszi a piszi,m miután eltörték a karját. Egy jó órája szenvedek az elalvással, hol balra, hol jobbra fordulok, fetrengek az ágyon és az ágy alatt is, de csak nem találom a helyem. Túl... steril, túl idegen. Ha jól emlékszem az Enzo melletti szobát kaptam meg... hmm... nosza hát. Leszökkenek az ágyról, sebtiben kinézek, de sehol senki nincs már ezen az órán a folyosón. Remek. Átgrasszálok Enzo szobájához, mancsommal megpiszkálom a kilincset s nagy szerencsémre nyílik is az ajtó. Odabent megcsap az illata így pár pillanatig csak a földön ülve szimatolok. No de nem maradhatok itt, nem tudom mikor ér vissza, szóval megkeresem azt a párnát, amin a legtöbb illatot érzek, lerángatom az ágyról s húzom ki a szobából szépen lassan, lehetőleg feltűnésmentesen. Nos, ez utóbbi nem jött be, mert ahogy tolatok, a hátsó lábam nekimegy valaminek, amire én lemerevedek, azonban mikor megszólal mögöttem valaki. Magashangú, ijedt vakkantással ejtem ki a párnát a számból és helyben felugorva, a levegőben fordulok meg és meredek a lányra. Füleimet hátracsapom, nagy zavaromban a cica is elvitte a nyelvem, meg mert nem vettem észre. Végtére is lecsücsülök elé és a földet fixírozva válaszolok.
- Ő az egyetlen akit ismerősnek mondhatok itt. Az illata megnyugtat... de most nincs itt. Nem tudok aludni...  
Pillantok hátra a párnára, amit nagyban próbáltam nos, elcsórni. Mellső mancsommal előrébb piszkálom a párnát, hogy előttem legyen s a hátsó lábaimra ülve a mellkasomhoz húzom, mancsaimmal keresztbe átfogom és belenyomom az orrom, csak a szemem látszik ki, amivel a lányt nézem.
- El fogod neki mondani..? 
 Outfit: Link » @ «Music: Link

Camea & Lio

Talán nem a legjobb ötlet a régóta nem emberként élő vérfarkast így megijeszteni, de van egy olyan érzésem, ha rászólok, csak még jobban ráhozom a frászt, azt meg talán nem kéne. Elmondások alapján, ha meg is ijed, nem agresszív, de akkor sem akarom direkt szívatni. Szóval csak csöndesen leülök az útjába és várom, hogy magától vegyen észre.
Azt a helyből levegőben megfordulást komolyan akrobata iskolában kellene tanítani, nem is tudom magam visszafogni, az öklömbe harapva igyekszem a nevetésemet elfojtani, de kegyetlenül kidőlök a sorból tőle. Elfekszem a padlón és ott is maradok, kényelmes, én meg fáradt vagyok. Onnan pislogok fel a bundásra előttem.
-Szia, Liona Bianca di Canio vagyok, Enzo húgicája, az Alfa egyetlen lánya. Szeretek olvasni, metál zenét hallgatni, motorozni és úszni, de utálom a nyomulós pasikat, a csigát és hülyéket-szedem el a jobb mellső mancsát és megrázom, mintha kéz lenne, még mindig a padlóról. -Tessék már engem is ismersz, már én is az ismerősöd vagyok. Milyen érzés? -vigyorgok föl rá elégedetten magammal, hiszen így már kettőnket ismer. Van egy olyan érzésem, alaposan megijedhetett Apámtól, főleg Enzo büntetése miatt, de hát Apám nem ilyen általában, csak ha helyre kell tenni valakit. Akkor mit gondolhat a többiekről a falkában, látta őket egyáltalán?
-Csak ha akarod. Bár szerintem ő is jót röhögne rajta -törölgetem a könnyeimet a nevetéstől. Valószínűleg már eljutottam abba az állapotba, amikor minden vicces, de ez most fergeteges.
-Hát te halál cuki vagy így -nyúlok oda és megborzolom a feje búbját, sosem volt problémám a testi kontaktussal, főleg farkasok között. Összeszedem magam és felállok.
-Gyere, visszakísérlek a szobádba, ha akarod, még veled is alszom, meg minden, ha az segít -mosolyodom el kedvesen, nekem sem jó, ha ő rosszul érzi magát és amúgy is szeretnék segíteni neki kényelmesebben érezni magát közöttünk. Nem fog elmenni innen egyhamar, akkor már legyen neki jó itt.

A kis akciómat igyekeztem a lehető legnagyobb inkognitóban elvégezni, de sajnálatos módon ez nagyon nem sikerült most nekem. Ráadásul nem is akárki kapott rajta, hanem Enzo húga! Basszus. Az, hogy zuavarban vagyok, nem vitás, kérlelőn nézek rá, hogy ne mondja el neki, de nem tudom, hogy hatásos-e ez. Mi lesz ha megutál, és kizár a szobájából? Akkor aztán biztos mindenki a sonkám után fog kapni.
- Öm, szia, a nevemet már tudod. És hát... eléggé furcsa. Mármint... ez nem szokott ilyen könnyen menni.  
Nézek rá hatalmas tányérméretűre nőtt szemekkel, mert őszintén szólva nem tudok mit kezdeni vele. Fáradtnak tűnik, mégis hiperaktív. Már ha ez lehetséges egyáltalán.
- Ne, ne mondd el! Mármint... izé... kérlek? Kapok is az alkalmon, még a buksidörgölés ellenére is, aztán még jobban zavarba jőve dugom vissza az orrom a párnába.
- Enzo is ezt mondta... de nem egészen értem. Miért volnék én cuki? Nézek rá enyhén oldalra döntött fejjel, kissé kajla fültartással. Tényleg nem értem, semmit nem csinálok, jóformán, csak ülök a csülkeimen. Ettől független biccentek és a párnát magammal hurcolva az Enzo melletti szobába tolatok vele. Ezt kaptam meg.
- Ümm... Liona.. szerinted kimehetek egy kicsit a kertbe? Innen nem látszik túl jól az égbolt...

 Outfit: Link » @ «Music: Link

Camea & Lio

Nem gondoltam volna, hogy az új taggal fogok összefutni éjnek évadján. Mondjuk ezek a késő esti találkozások szoktak a legérdekesebbek lenni, amikor éppen nem csutak részek a másik, szóval ki szoktam használni, ha éppen úgy adódik. Ez is jónak ígérkezik és még Enzo új kis barátnőjét is megismerhetem.
-Nálunk ilyen egyszerűen szokott menni. Itt mindenki-mindenkit ismer és amennyire tudom, szeretjük is mind egymást. Nagy család, ohana, meg minden, tudod. Te is hamar meg fogod szokni, ne aggódj -mosolygok rá bátorítóan. Azt a politikát szoktam alkalmazni újakkal, hogy úgy viselkedek velük, mintha már régen ismerném őket, így ők is hamar megszokják, hogy nem kell félni tőlünk, meg a hülyeségünktől, nyugodtan engedjék el magukat.
-Jól van, nem mondom el -nevetem el magam megint, ahogy megsimizem, annyira puha! Meglepően puha, ahhoz képest, hogy kint tanyázott évekig az erdőben egyedül és vándorolt.
-Hát pont azért, amit most is csinálsz! Kicsi vagy és puha, meg cuki fehér bolyhos bundával, az meg aranyos. Mint egy plüss. Enzo szereti az olyat -jegyzem meg elgondolkozva, ahogy én is félrebillentem a fejem. Nyilván nem fogok az exeiről mesélni, de még én is a plüss kategóriába tartozom, szóval nem meglepő, hogy megtetszett neki a lány. Ha még kiderül róla, hogy vagány is, akkor végképp nem fogok csodálkozni. Felállok és követem a szobájába, még nem is láttam belülről.
-Hívj csak Lionak, mindenki úgy hív. Hát, nem is tudom... -gondolkodom el egy kicsit, ahogy a szemeit fürkészem -Ha nem szöksz ki, akkor kimegyek veled egy kicsit -egyezek bele a dologba végül nagy nehezen. Nem kéne nekem is eltört karral végezni, mert megpróbált megszökni. Vagy rosszabbal, mert tényleg megszökött. Oh anyám, mire vállalkozom.

Jó az tény, hogy ez eddig nem is olyan vészes, de azért még mindig nem vagyok meggyőzve  dologról. Mi van, ha csapda? Vagy színjátszás az egész? Jó tudom, nem annak tűnik... de ha mégis? Azt kell, hogy mondjam, itt eddig mindenki szörnyen sokat beszél... ez lenne az elterelés? Vagy csak tényleg... tényleg?
- Hát, nem hiszem...  
Már csak azért se, mert ugyebár nem fogok annyit itt maradni. Így szólt az egyezség Enzoval. Bár... kezdek benne kételkedni, hogy bármi is úgy lesz, ahogy mondta. No nem azért mert meggondoltam volna magam, szó se róla. Csak.. szerintem innen csak holtan engednének el, azok alapján, hogy még a saját fia kezét is eltörte miattam... Még mindig gombóc van a torkomban emiatt.
- Kö-köszi... Rebegem, vakkantom hálásan, ahogy kiejti azokat a szavakat. Vérciki lenne, ha pont a tesója árulna be...Egyébként is, amiről nem tud... az nem fáj nekem.  Még akkor se, ha valami lehetetlen okból kifolyólag, szeretném, ha többet foglalkozna velem... de ez csak valami macilus lehet, ostoba betegség. A nyunyurgatást nem is tudom nagyon hova tenni, és bár kicsit közelít a súlypontom a földhöz, azért nem fekszem le, pusztán... óvatos vagyok.
- Hát.. a bundámra figyeltem. Azért puha, bár így a végére már kicsit koszosabb lett, mint szoktam tartani. Pillantok le magamra, elvégre, miután üldöztek egy kicsit, a bundaápolási etikett nem annyira kapott szerepet a menekülés közben. Szerintem érthető okokból.
- Szóval... Lio. E-ezek alapján... sz-szerinted teszem neki? Csapom kajlán le az egyik fülem s értetlenül fordítva oldalra a fejem gyanakodva grimaszolok. Ez is valami... taktika volna? Nem tudom eldönteni, nagyon fura ez a falka... vagy csak nekem az, mert ennyi ideig kerültem a fajtámat. A kérdésemre ugyan nem várok komoly választ, de kérlelő kiskutya szemeket azért tudok mereszteni.
- Kérlek... szeretnék a családommal lenni egy kicsit.

 Outfit: Link » @ «Music: Link

Camea & Lio

Nem várt bundásba futok a folyosón, mert ilyenkor bár mindenki aludni szokott, azért nem ritka dolog, hogy valaki lehet azért találni a nap bármely részében ébren a házban. Csak éppen nem az új lányt vártam, ha lehet tőle bármit is várni. Így viszont nekem is lehetőségem lesz megismerkedni vele.
-Dehogynem, majd meglátod, minket nem lehet nem szeretni -nevetem el magam, persze csak halkan, még a végén valaki elkezdene hajszárítókat meg hasonlókat dobálni, ha felvernénk. Annyira nem vagyunk barbárok, hogy ne tiszteljük valaki személyes terét többnyire és a gyógyuláshoz szükséges korlátait, de mindenki osztja a véleményemet, hogy a legjobb gyógyszer a nevetés, és mi élen járunk a példával.
-Nyugi már, szeretem a Bátyámat, de azért nem tud ő sem mindent. Bár elég sokmindent -gondolkozok el egy pillanatra, ahogy eszembe jut a nem kevés emlék, amiben messzemenő részletességgel számoltunk be kényes témákról is. Mármint tényleg részletesen. Még ágytémákról is. Vagy éppen véres dolgokról. Harcos fajtáról. Legkésőbb a világháborúk alatt megtanulta az ember, hogy fölösleges kerülgetni a kását, úgyis láttunk már mindent, amit lehetett ebből a szempontból.
-Annyira cuki vagy, tudod? -tutujgatom meg, mert hát na, néha én sem tudok magamon uralkodni. Olyan kis fiatal még, nem olyan plüss a csaj. Már értem, miért tetszett meg kapásból Enzonak, mert ő nem a szőke herceg fehér lovon megmentős fajta. A kérdésére előbb fontolóra veszem a válaszadás lehetőségét, majd úgy döntök vicces lesz kerítőt játszani. Nagy sunnyogva és körül nézegetve hajolok közelebb és úgy válaszolok.
-Ne mondd meg neki de.... eléggé az esete vagy. Ha még kiderül rólad, hogy van eszed és tökös is vagy a szép bunda alatt, tuti főnyeremény vagy -kacsintok rá, de teljesen őszinte vagyok. Ha nem lennék annyira akaratos, kicsi és húga, akkor nagyjából én lennék Enzo számára a tökéletes pár, de mivel nagyon is a testvére vagyok és mindenki tudja, hogyan szoktak a testvérek egymás agyára menni, szóval erről elég hamar letettünk.
-A családoddal? Hogy mi? Nem egyedül voltál? -Ha lennének még farkasok a területen, arról egészen biztosan tudnánk és a Bátyám mintha valami árvaságos dolgot emlegetett volna. Értetlenül pislogok rá, mert lehet csak én vagyok ehhez túl fáradt már, bár nem hiszem. A könyörgése és a vágyakozása, amit érez viszont arra késztet, hogy felálljak és kivezessem a kertbe. Legalább én is futhatok egy rövidet, már nagyon hiányzott egy pár napja.

Oooké, hát ez eddig tényleg nagyon fura, de az mindenképpen elég erős pozitívum, hogy még egy vércseppet sem veszítettem. Ismétlem, még. Mondjuk kaptam kaját is... meg szobát. Meg minden. Kutya legyek ha értem. Vagyis ne, inkább ne legyek akkor se, jó nekem így, farkasként. Igen, nem veszíthetem szem elől a célt.
- Ha te mondod...  
Nagyon mást nem tudok hozzáfűzni a dologhoz, mert hiszem is meg nem is. Elég szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Az meg kifejezetten bosszant, hogy úgy fest vagy holtan, vagy sehogy nem fogom elhagyni ezt a házat. Azt hiszem lesz Enzohoz néhány keresetlen szavam.
- Az igaz... biztos piszokul fájhatott csak a kezét átváltania. Bólogatok egyetértően ezzel a majdnem minden tudással kapcsolatban. Mert hát én például nem tudom megcsinálni. Mondjuk... az igazsághoz hozzátartozik az is hogy sosem volt célom így nem is próbálkoztam ilyesmivel. Persze ez sem tartozik rájuk, nem is értem miért vagyok itt. Ettől függetlenül a párnát szigorúan mancstávon belül tartva figyelek a fura nőstényre. Érdeklődve hegyezem a füleimet és hajolok kicsit közelebb, elképzelni se tudom, hogy mit akarhat, de amikor meghallom, a bundám alá vörösödök. Még jó, hogy nem látszik ebben az alakban. Oldalra sütöm a szemem és megnyalom az orrom. Badarság... Inkább ugorjuk is át a témát, és menjünk ki!
- De igen, fizikailag egyedül vagyok. Döntöm oldalra egy kicsit a fejem, bal fülem lekonyul, a jobb csálén áll. Így megy ez manapság...
- Szívesen megmutatom neked őket, csak menjünk ki! Innen nem látszanak. Izgatottan riszálom közben a hátsómat és meresztem a kisfarkas szemeket is. Végül felkel és meglódul, én meg betúrom a párnát a szobámba, és nyargalok utána. Mármint... a lába közt sündörögve, nehogy valamelyik ajtó mögül a sonkám után kapjanak. aztán amikor kiérünk, laza kocogásba váltok át, kicsit messzebb megyek, hogy a ház fényei ne csalják meg a szemem. Leülök és felnézek a csillagos égre.
- Sziasztok... Sóhajtom egy suta vakkantással, aztán Lióra emelem a szemem. Orrommal a csillagok felé bökök.
- A családom... ott van fent már egy ideje... Enzo mondta, hogy ti is érintettek voltatok a háborúban. Hát... mi is. Csak az én családom itt hagyott. Nagy bánatos szemekkel meredek fel megint az égre és vonyítok egy fájdalmasat. Nagyon hiányoztok srácok...
- Lio, én utánuk fogok menni. Nem értem a bátyádnak mi jár a fejében, de én utánuk fogok menni.

 Outfit: Link » @ «Music: Link

Camea & Lio

Szinte süt róla, hogy nem fog bennünk bízni egy jó darabig, de azért azt egy jó jelnek tekintem, hogy nem ellenséges és még az ételt is elfogadta. Az ilyen helyzetben lévőktől ezt várnám el, de igazából nem is baj, hogy nem üt az átlagra, megkönnyíti a farkas dolgát.
-Higgy nekem, sokan próbálták már, senkinek sem sikerült még -kacsintok rá. Bár ez ebben a formában nem teljesen igaz, de erről neki nem kell tudnia. Az biztos, hogy ellenségeink nem sok van ilyen vagy olyan okokból mindegyik eltűnt, míg a barátaink elvétve, de akadnak.
-Maga a részleges átváltoztatás nem fáj, de ugyanez törött csonttal... Az már inkább -A bátyám idős és sokkal rosszabb fájdalmakat is megélt már, mint egy törött kar, mert hülye volt, nem féltem. Ő is tudja, hogy hibát követett el, Camea csak nem ismeri még a módszereinket, hogyan működik nálunk a falkaság. Keményebbek vagyunk, mint sok átlagos falka, de szükség is volt rá, hogy életben maradhassunk.
Imádok néha zavarba hozni embereket, főleg ha ennyire adja magát az alkalom, hogy kihasználhassam. Nem kell sok, hogy sikerüljön, én pedig elégedetten dőlök vissza. Szinte látom rajta, hogy ha ember alakban lenne, fülig vörösödne. De nem kínzom tovább, hagyom terelődni a témát.
-Hogy mi... -nézek értetlenül, hogy most mégis mire akar utalni. Teljesen egyedül volt, amikor megtalálta Enzo, mintha valami olyat is hallottam volna, hogy amúgy sincsen senkije, nem csak elkavarodott vagy elüldözték. Most már tudni akarom, mégis miről van szó, így megyek vele ki a szabad ég alá. Kiengedem magam előtt, tekintve, hogy csak nekem van kezem visszacsukni az ajtót. Kicsit lemaradva követem, de még pont utána tudnék ugrani, ha meglódulna, amit ajánlok, hogy ne tegyen. Megilletődve hallgatom az üzenetet, amit egyértelműen a halott családjának címez. Én hülye meg igent mondtam. Lehuppanok a puha fűbe törökülésbe, miközben hallgatom.
-A bátyám néha talán hülye, de mindig megalapozottan dönt. Ha téged választott, akkor valószínűleg úgy gondolja, neked kell egy család és mi alkalmasak lennénk rá. Miért dobnád el az életed, ha ők azt akarnák, hogy élj tovább és őrizd az emléküket? El tudom képzelni, mennyire hiányoznak, de szerintem azt akarnák, hogy boldog legyél, nem halott -billentem oldalra a fejem, hogy kikerüljön a hajam a szememből. Lehet érzéketlen vagyok és szókimondó, de még senkinek sem volt jobb attól, hogy elmismásolták előtte az igazságot, aminek amúgy is tendenciája, hogy szörnyű hallgatni. Csak remélni tudom, hogy sikerül legalább arra rávennem, hogy átgondolja a terveit.

Nem hinném, hogy ezt valaha is meg tudnám szokni. Annyi szag, annyi új szín és forma. És mind totálisan idegen. Talán ez a legnagyobb baj az egészben. Mondjuk... Lio egész kedvesnek tűnik. És Enzo is egész helyes.... akarom mondani vérlázítóan hazudott nekem! Igen, így igaz, erre emlékezz. Tőrbe csalt. Igen.
- Báááh. ne is mondd, úgy recsegett és ropogott! Borzasztó volt hallani is. 
Rázom meg a bundám jelezve, hogy a hideg is kirázott tőle. Mert tényleg, minden ámulatom ellenére valami mocskosul rossz hangja volt az egész alakváltásnak. Főleg így, hogy a farkas tudja jól, ez még fájt is neki. Igaz ahhoz képest egy mukkja nem volt, bár ez gondolom összefügg azzal, hogy ilyen macsó becsület. Asszem. Na de ne is beszéljünk róla többet, mert akkor itt a pocimtól nem messze úgy összeszorul hogy csak na, és megint nem fogok tudni másra gondolni se. Azt meg nem akarom. Ami viszont jó jel, hogy Liona hajlandó kikísérni a szabadba, én pedig mint egy besózott nyuszkó topogok egy helyben, hogy menjünk már. ilyenkor látni őket a legjobban! Végre kijutunk és én megkeresve a legjobb helyet mondom el nekik, hogy mennyire is nagyon hiányoznak nekem. Nem kell sok idő, és Lio is csatlakozik mellém, odatelepszik és nézi velem az eget. A családomat.
- De én nem kértem ebből. A megkérdezésem, a beleegyezésem nélkül csinált mindent. azt mondta hogy elmehetek innen, csak azért nézzem meg egy-két hétig. Erre fel kiderül hogy maximum holtan távozhatok. Mit ne mondjak remekség. Nyalom meg a pofámat és megvakarom a hátsó lábammal a fülem tövét. Sóhajtás hagyja el a számat s ahogy nézek föl s egyre följebb az égen, egyszer csak hanyatt borulok, és mancsaimat az égre meresztve vizsgálódom.
- És az senkit sem érdekel, hogy én mit akarok? Én nem akarok nélkülük létezni. Nekem nem kell másik falka. A sajátomat akarom. És ha ehhez az kell, hogy farkasként érjen a természetes vég, kész voltam megtenni. Akkor mégis miért kellett ezt? Mi hasznotok van nektek ebből? Miért nem lehet békén hagyni? Döntöm oldalra a fejem, kérdőn nézve rá. Miért?

 Outfit: Link » @ «Music: Link